Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A rendszerváltást követő első cégalapítások óta eltelt idő mára szükségessé tette a tulajdonosi körök és ügyvezetések cseréjét, amihez megkerülhetetlen a gazdasági társaságok jelentős részében az alapító tagok részesedésének az eladása, az ügyvezetés átadása.
A gazdasági társaságok tulajdonosainak és az ügyvezetésének alanyi köre folyamatosan változik. Magyarországon a vállalkozói szabadság biztosítása óta eltelt rövid idő alatt a társasági részesedések átruházásával kapcsolatban nem alakulhatott ki kiforrott gyakorlat. A rendszerváltást követő első cégalapítások óta eltelt idő mára szükségessé tette a cégek tulajdonosi körének és ügyvezetésének cseréjét, amely ma rengeteg hazai vállalkozást érint a KKV szektorban. Ennek oka egyszerűen abban keresendő, hogy a több mint 20 éve működő vállalkozások alapító tagjai és vezetői nyugdíjazás előtt állnak, és nemzetgazdasági érdek, hogy a generációváltás előtt álló cégek jövőbeni sikeres működtetése biztosított legyen. Ehhez azonban megkerülhetetlen, hogy a gazdasági társaságok jelentős részében az alapító tagok részesedése eladásra és az ügyvezetés is átadásra kerüljön.
A KKV szektor vállalkozásainak túlnyomó többsége korlátolt felelősségű társaságként működik. A kft.-ékben meglévő tagi részesedést az üzletrész testesíti meg, amely a Polgári Törvénykönyv irányadó rendelkezése szerint a törzsbetéthez – amely nem más, mint a tag vagyoni hozzájárulása – kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége. Az üzletrész, mint tagi részesedés szabad forgalom tárgya, és így az üzletrész átruházása szabad piaci környezetben valósul meg. Az üzletrész visszterhes átruházása esetén elsődleges jelentőséggel bír, hogy a felek az üzletrész valós piaci értékét meghatározzák. Az üzletrész jogi és gazdasági tartalmának, és annak forgalmi értékének meghatározását érintően vannak eltérő módszerek. Az üzletrész forgalmi értéke meghatározásának különböző módszereit nem részletezem, a forgalmi érték meghatározásánál kifejezetten az osztalék felvételének kérdésére térek ki.
Tekintettel arra, hogy az üzletrész a tagi jogok és kötelezettségek összessége, a legfőbb gazdasági jelentőséggel bíró tagi jogot, a nyereségben való részesedés jogát is magába foglalja. Általában a nyereségből a tagok a törzsbetéteik, vagyis vagyoni hozzájárulásuk mértékének arányában részesülhetnek. A nyereségből a tagot megillető rész az osztalék. A Polgári Törvénykönyv tartalmaz egy fontos tőkevédelmi rendelkezést, miszerint osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjában a társasággal szemben a tagsági jogok gyakorlására jogosult. A társasági szerződésnek a fenti tőkevédelmi szabálytól eltérő rendelkezése semmis. A tagok tehát nem részesíthetnek olyan személyt osztalékban, aki az osztalékfizetés időpontjában nem tagja az adott társaságnak. Ez a szabály azonban a tagi jogviszony megszűnése és az üzletrész átruházása esetén félreértésekhez vezethet, így különösen fontos az üzletrész forgalmi értékének, és az üzletrész gazdasági tartalmának meghatározása. Az EBH2007. 1625 számú bírósági határozat szerint:
Függetlenül attól, hogy a tagsági jogviszony megszűnését követően a taggyűlés dönt-e osztalék kifizetéséről, a tárgyévben az üzletrész átruházásáig keletkezett nyereség része az üzletrész forgalmi értékének.
II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia |
|---|
|
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa! |
„…a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. Értéke ugyan nem független a törzsbetét értékétől, de a társaság működésének eredményességétől függően attól jelentősen el is térhet. A forgalmi érték jelentősen meghaladhatja a névértéket, de az üzletrész teljesen el is értéktelenedhet. Az üzletrész valóságos értékét a szakértői vélemény alapján állapította meg. A szakértő az üzletrész értékének meghatározásakor a céget egészében értékelte, figyelemmel volt a mérleg adataira, az üzleti tevékenységre, a szerződéseire és a jövőbeli jövedelemszerző képességére is” (kiemelés tőlem – a szerző).
Az üzletrész alapján a tag jogosult arra, hogy a korlátolt felelősségű társaság taggyűlése által meghatározott osztalékból részesedjen. Ennek egyenes következménye, hogy a tagnak nincs feltétlen joga az osztalék felvételére, mert a taggyűlés dönthet úgy is, hogy osztalékot nem fizet az adott évben. Az üzletrész értékét a társaság jövedelmezősége azonban alapjaiban meghatározza, így a ki nem fizetett osztalék is növeli az üzletrész értékét, mivel vagyonnövekményt eredményez a társaságnál. Ennek akkor van jelentősége, amikor a tagsági jogviszony évközben megszűnik és a taggal el kell számolni. A tagsági jogviszony megszűnésére korlátolt felelősségű társaság esetében általánosságban az üzletrész átruházása révén kerül sor. Ez azt eredményezi, hogy az üzletrészét másra átruházó tag tagsági jogviszonya az üzletrész átruházásával érintett gazdasági év nyereségéből már nem részesedhet, mivel az osztalékról szóló döntés időpontjában már nem tagja a társaságnak, tekintettel arra, hogy tagsági jogviszonya még évközben, szükségszerűen a tárgyévi osztalékfelvételről szóló taggyűlési döntés időpontját megelőzően szünt meg. Függetlenül attól, hogy a tagsági jogviszony megszűnését követően a taggyűlés dönt-e osztalék kifizetéséről, a tárgyévben az üzletrész átruházásáig keletkezett nyereség része az üzletrész forgalmi értékének.
Cégeladás esetén az üzletrész átruházására irányuló szerződésben az eladónak kiemelt figyelmet kell fordítania arra, hogy az üzletrészre eső tárgyévi osztalékot a vételár tartalmazza.
A fentiekből következik, hogy cégeladás esetén a feleknek az üzletrész átruházására irányuló szerződésben az üzletrész vételárának meghatározásakor külön figyelmet kell fordítani a társaság által az üzletrész átruházásáig elért eredményre. Az átruházás időpontjáig elért eredmény arányos hányada (osztalék) az üzletrész vételárának részét kell, hogy képezze, hisz a társaság a tárgyévi osztalékot már csak az új tagnak fizetheti ki az üzletrész átruházását követően. Amennyiben az üzletrész átruházására irányuló szerződésben a felek a vételár meghatározásakor figyelmen kívül hagyják a tárgyévi osztalékot, akkor a volt tag elesik az üzletrésze alapján, az átruházás időpontjáig őt megillető osztalék időarányos összegétől. Ez az összeg – függetlenül attól, hogy a társaság fizet-e osztalékot, vagy az osztalékként ki nem fizetett tárgyévi eredménnyel növeli a társaság saját tőkéjét – az üzletrészt megszerző tagot fogja gazdagítani anélkül, hogy a volt tagnak ezért ellenszolgáltatást nyújtott volna. Amennyiben a tagsági jogviszony úgy szűnik meg, hogy a társaság többi tagja vagy esetleg maga a társaság szerzi meg a volt tag üzletrészét, akkor a tárgyévi osztalékkal való elszámolás kötelezettsége a társaságot, illetve a többi tagot ugyanúgy terheli.
Cégeladás esetén az üzletrész átruházására irányuló szerződésben az eladónak kiemelt figyelmet kell fordítania arra, hogy az üzletrészre eső tárgyévi osztalékot a vételár tartalmazza. Utóbb ugyanis a társasággal szemben már nem követelheti az osztalékot, miután megszűnt a tagsági jogviszonya, legfeljebb az üzletrész vevőjével kötött szerződést támadhatja meg, általában nem nagy eséllyel. Abban az esetben, ha a tagsági jogviszony úgy szűnt meg, hogy nem került sor az üzletrész szerződéssel való átruházására, a volt taggal, vagy akár a volt tag jogutódjával a társaságnak el kell számolnia, és az elszámoláskor a tárgyévi osztalék összegét is figyelembe kell venni. Ilyenkor a volt tagnak, vagy a volt tag jogutódjának a társasággal való elszámolás során kell figyelnie arra, hogy a tárgyévi osztalék iránt is igényt érvényesítsen. A BDT2006. 1330 számú jogesetben a bíróság megállapította, hogy a volt tag örököseivel való elszámoláskor a társaságnak (és ezáltal a volt tag üzletrészének) az üzleti értékét a felek a saját tőkével megegyező értékben határozták meg, amely azonban a tagsági jogviszony megszűnését követően kifizetett osztalék összegét már nem tartalmazta. Mindezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a volt tag örökösei az osztalékra jogszerűen tartanak igényt, és kötelezte a társaságot az osztaléknak és késedelmi kamatainak a volt tag örökösei részére való kifizetésére. Amennyiben azonban a volt tag, vagy a volt tag jogutódja a tagsági jogviszonya megszűnésekor sem az elszámolás, sem az üzletrész átruházására irányuló szerződésben nem érvényesíti az osztalék iránti igényét, utóbb bizonyítási problémákat vethet fel, hogy a vételár megállapításakor, illetve az elszámolás során a felek tekintettel voltak-e az osztalék összegére is, és a volt tag, vagy a volt tag jogutódai eleshetnek jogos osztalékigényüktől.
Az Ars Boni a Jogászvilág szakmai partnere. |
|---|
A cikk szerzője: dr. Bakrassy-Grünfeld Loránd
| Bakrassy-Grünfeld Loránd |
|---|
| Barkassy-Grünfeld Loránd 2009-ben végzett az ELTE Állam és Jogtudományi Karán, jogász szakon. Az egyetem elvégzése után ügyvédjelöltként dolgozott, majd 2014 februárjában a szakvizsga letételét követően ügyvédként felvételt nyert a Budapesti Ügyvédi Kamarába. 2014 decemberében megalapította a Barkassy-Grünfeld Ügyvédi Irodát. Munkája során a nemzetközi választottbírósági eljárásokban, nemzetközi magánjogban, kötelmi jogban és az építési jogban szerzett kiemelt tapasztalatot. Kutatómunkát a nemzetközi választottbíráskodás területén fejt ki. |
