„Kivettem fél nap szabadságot”


Gyakran előfordul, hogy ismerőseinktől azt halljuk, „kivettem fél nap szabadságot”. Mai cikkünkben ennek a – talán mondhatni, meghonosodott – jogalkalmazói gyakorlatnak nézzük meg a jogszabályi lábát (megfelelőségét), ha úgy tetszik, a munka törvénykönyvével való kompatibilitását.

XX. Magyar Munkajogi Konferencia

Mindenekelőtt már a „kivettem fél nap szabadságot”-mondat első szava kapcsán szót kell ejtenünk. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 122. §-ának (1) bekezdése alapján: „A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.” Másképpen szólva egy régi (munkajogi) klasszikust idézve „a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki”; így a munkáltatónak a szabadság kiadása nemcsak joga, hanem kötelezettsége is. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy 7 nap szabadság vonatkozásában helyes megfogalmazás lehet az, hogy ezt a 7 napot a munkavállaló veszi ki: „A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.” [Mt. 122. § (2) bek.].

A bevezető után nézzük meg, lehet-e fél nap szabadságot kivenni.

Az Mt. alapján a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni [Mt. 124. § (1) bekezdés]. Az Mt. tehát nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy egy munkanap fele szabadság, másik fele pedig (fél)munkanap. A fél nap szabadság jogalkalmazói gyakorlata tehát az Mt.-ben nem lett szabályozva.

Kérdésként merülhet fel, hogy a munkaszerződésben eltérhetnek-e a felek attól a szabálytól, miszerint a szabadságot munkanapokra kell kiadni, például úgy, hogy a szabadságot órában határozzák meg és azt a munkanap egy részére is ki lehet adni. (*)

E kérdés megválaszolásához elsőként azt kell tisztázni, hogy egy ilyen rendelkezés a munkavállaló javára tér-e el az Mt.-től vagy nem, mivel az Mt. szerint a munkaszerződés – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – [..] a munkavállaló javára eltérhet [Mt. 43. § (1) bekezdés]. Az eltérést mindig az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni [Mt. 43. § (2) bek.].

Meglátásunk szerint egy ilyen tartalmú munkaszerződés nem egyértelműen a munkavállaló javára tér el; épp ellenkezőleg, mivel – ahogyan azt a fentiekben írtuk – a szabadságot a munkáltató adja ki és nem a munkavállaló veszi ki, így a fenti clasula beépítése esetén a munkáltatónak diszkrecionális joga lehetne például fél napra járó szabadság kiadására is, amely – álláspontunk szerint – ellentétes a szabadság alkotmányos alapjogi tartalmával. Mindezek alapján tehát a fél nap szabadság munkaszerződésbe építésének lehetősége nem a munkavállaló javára eltérő rendelkezés, így ebben a felek nem állapodhatnak meg.

Természetesen nem kell rögtön az ördögöt a falra festeni, mivel a fél nap szabadság iránti igény elsősorban a munkavállalók felől érkezik, ugyanakkor ilyen munkaszerződésben szereplő clausula hiányában, a felek közötti (egyedi) írásbeli megállapodással történő „lepapírozást” sem javasoljuk. Ugyanis ilyen esetben a munkavállaló javára történő eltérés bizonyításához kellene számos írásos dokumentumot készíteni és így is kétséges a (hatósági/bírósági) munkajogi megítélése ennek az eljárásnak. Bizonytalan és nehézkes lenne továbbá a jogi megítélése a munkával töltött fél nap alatt a munkavállaló munkájával összefüggésben bekövetkező esetleges munkahelyi balesetnek, károkozásnak és a jelenléti nyilvántartásra vonatkozó vezetési kötelezettség teljesítése mikéntjének is.

Jogosan merül fel akkor a kérdés: akkor mi a megoldás?

Két egyéb munkajogi intézmény is segíti a feleket abban, hogy megfelelően rendezzék azt az élethelyzetet, amikor különböző okok miatt a munkavállaló a munkanapnak csak egy részére szeretne mentesülni a munkavégzési kötelezettsége alól.

Az alábbi példák során elsősorban abból indulunk ki, hogy a fél nap szabadság iránti munkavállalói igény elsősorban nem rekreációs célokból, hanem egyéb okból merül fel.

1.] A felek a rendes munkaidő-beosztástól, eseti jelleggel, eltérő munkaidő-beosztásban állapodnak meg, amely alapján a hétfői 9–17:45-ös beosztást 9:00–14:45-re módosítják, azzal egyidejűleg, hogy például a keddi beosztást: 8–19:45-re módosítják. Mindamellett, miként a megoldás sokkal rugalmasabb azáltal, hogy fél naphoz képest más időtartamban is meg lehet állapodni, nem is kell annyi papírral vesződni, és feltehetőleg egy hatósági ellenőrzésen is „átmenne” ez a gyakorlat. Ugyanakkor ez utóbbi miatt javasolt e különmegállapodás írásba foglalása is.

2.] Az Mt. alapján „a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára” [55. § (1) bekezdés k) pont]. Az indokoltság szükségessége mellett itt azzal is számolni kell, hogy az e pont szerinti távollét idejére nem jár fizetés (távolléti díj), mivel az idézett Mt. 55. §-a (1) bekezdésének k) pontja hiányzik az Mt. 146. §-ának (1) bekezdése szerinti felsorolásnál, ami azoknak az eseteknek a taxatív felsorolása, amikor munkavégzés hiányában is díjazás illeti meg a munkavállalót. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az e pont szerinti esetben a munkáltató hozzájárulása nem szükséges a távolléthez.

Összefoglalva tehát a fent írtakat: olyan, hogy „kivettem fél nap szabadságot”, az Mt. szerint nincs, tehát az ilyen jogalkalmazói joggyakorlat nem kompatibilis az Mt.-vel, így azt a magunk részéről nem is javasoljuk. Ellenben a fentebb írt alternatív megoldások megfelelőek lehetnek a felek számára a fél nap szabadság iránti igény kielégítésére.

* Egyenlőtlen munkaidő – beosztás esetén (pl.: hétfőn, kedden 10-10, szerdán és csütörtökön 8-8, pénteken viszont csak 4 órát kell dolgoznia a munkavállalónak) órában kell nyilvántartani a szabadságot, azonban ez esetben sem lehet azt egy nap tekintetében megosztani. (A példa szerint így egy hétfői szabadság esetén 1,25 napnak megfelelő 10 óra szabadságot „használ fel”, míg egy pénteki szabadság esetén 4 órát használ csak fel a munkavállaló.)

A cikk szerzője dr. Bihary Ákos partner ügyvéd és dr. Kaltenecker Dániel ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107




Kapcsolódó cikkek

2024. június 14.

KPMG: a mesterséges intelligencia korszakába lép az audit

Valódi forradalmat indít a pénzügyi jelentéstétel és a könyvvizsgálat területén a mesterséges intelligencia: a vállalatok csaknem háromnegyede valamilyen szinten már most is alkalmazza ezt pénzügyi beszámolói elkészítéséhez, és ez az arány három éven belül 99 százalékra emelkedik majd – közölte a KPMG legújabb kutatása alapján pénteken.

2024. június 13.

Megfelel a Microsoft 365 a GDPR előírásainak?

Az európai adatvédelmi biztos szerint felmerülhetnek aggályok a GDPR és az uniós adatvédelmi előírások kapcsán a Microsoft 365 szoftver használatával összefüggésben.