Kinevezhető-e ügyvéd egy cég ügyvezetőjének, végelszámolójának?
Az ügyvédek vezető tisztségviselővé történő kinevezésének jogi környezetét, korlátait járja körbe alábbi cikkünk.
Lehet-e a munkaidő mértéke csupán heti pár óra?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nincs akadálya, hogy egy munkaszerződést az általános, teljes munkaidőnél jóval alacsonyabb, heti-havi pár órás időtartamra kössenek meg. Ez is lehet életszerű, azonban az alábbi munkajogi és társadalombiztosítási szabályokra érdemes odafigyelni.
Részmunkaidőről akkor beszélünk, amikor a felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél (általában nyolc óra) rövidebb órakeretben állapodnak meg. A részmunkaidőt a munkaszerződésben kell kikötni, és nincs törvényi minimuma. Ha a munkáltatónak csak heti egy napra van szüksége az adott munkavállalóra, akár heti 4 órás vagy havi 20 órás munkaszerződés is köthető. Például egy élelmiszerbolt a hétköznapi nyitvatartást ellátó teljes munkaidős kollégák mellett szombat délelőttönként egy nyugdíjas eladót foglalkoztat, vagy bizonyos szakmai feladatok nem igényelnek többet heti pár órás munkaidőnél, és az illető munkavállaló ezért csak szerdánként dolgozik hat órát.
A munkaidőszabályok értelmezése számos kérdést vethet fel ilyen atipikus beosztások esetén. Például, hogyan kell kiadni a szabadságot (betegszabadságot) egy olyan munkavállalónak, aki csak heti egy napot dolgozik. Ilyenkor abból kell kiindulni, hogy ez a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozik, hiszen a heti öt munkanap közül az egyik napon teljesíti a teljes heti munkaidejét, a többi napon pedig nulla órára van beosztva. Egyenlőtlen munkaidő-beosztásban a szabadság kiadása kétféle módon történhet, amely lehetőségek közül a munkáltató jogosult választani.
Az első lehetőség, hogy a szabadság kiadása és elszámolása munkanapban történik. Ebben az esetben úgy kell eljárni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ilyenkor tehát úgy kell megítélni, hogy a munkavállalónak heti öt munkanapja és két pihenőnapja van. Szabadságot nem csak arra az egy napra kell neki kiadni, amikor be volt osztva, hiszen a fennmaradó négy napja nem pihenőnap és nem is munkaszüneti nap. Természetesen ilyen esetben minden szabadságnapot a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni. Például a munkavállaló heti munkaideje hat óra, amit mindig pénteken dolgozik le. Ebből az egy munkanapra eső napi munkaidő 1,2 óra. Ha csak egy napot akar szabadságon tölteni, akkor azt ezzel az 1,2 óra teljesített munkaidővel kell elszámolni és nyilvántartani.
A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló napi munkaidejével egyező óraszámnak felel meg. A fenti példában ez 1,2 óra napi munkaidőt jelent. Ha a munkavállaló hétfőtől péntekig akar mentesülni a munkavégzés alól, erre az időre összesen 6 óra szabadságot kell igénybe vennie, ami öt munkanap szabadságot jelent. Ebben az esetben a teljesített munkaidőt is a beosztás szerinti munkaidővel kell elszámolni, azaz úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távollét napján eredetileg is be volt osztva. Ebből az is következik, hogy ha a munkavállaló csak arra az egy napra kér szabadságot, amikor be volt osztva, az az egy nap is hat óra távollétet jelent, ami tehát öt munkanap szabadság felhasználásával oldható meg (jóllehet ténylegesen csak egy napot volt távol). Az így kivett egy nap szabadságra hat órányi (a beosztással egyező időre járó) távolléti díj illeti meg.
Az alacsony óraszám kérdéseket vethet fel a társadalombiztosítási jogviszony szempontjából is. Fontos hangsúlyozni, hogy a munkaviszony mindenképpen biztosítási jogviszonyt keletkeztet, a munkaórák számától függetlenül. Ezért az akár havi pár órás munkaviszonnyal is biztosítottá válik a munkavállaló. A nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő szempontjából azonban csak arányos szolgálati időt szerez a munkavállaló, ha a részmunkaidős munkaviszonyban nem keresi meg legalább a minimálbért. Azaz, nem a munkaidő mennyiségének, hanem a jövedelemnek van jelentősége. Ha a különleges szakértelmű munkavállaló a havi pár órás munka után is megkapja legalább a havi minimálbérnek megfelelő összeget, akkor a teljes időszakra szolgálati időt szerez, mintha csak teljes munkaidőben dolgozna.
További fontos társadalombiztosítási szabály az úgynevezett járulékfizetési alsó határ. Eszerint a munkaviszonyban – főszabály szerint – minden hónapban kötelező legalább a minimálbér 30 százalékának megfelelő összeg, mint minimális járulékalap után megfizetni a társadalombiztosítási járulékot, akkor is, ha egyébként a ténylegesen kifizetett bér ennél kevesebb. Például, ha a munkavállaló havi 10 óra munkaidőre kötött munkaszerződést, alapbére pedig 20 ezer forint, akkor a kifizetendő havi bére alacsonyabb, mint a minimálbér 30 százaléka (ez 2022-ben 60 ezer forint). A társadalombiztosítási járulék ilyen esetben ez utóbbi, magasabb összeg után fizetendő meg. E szempontból sem tilos tehát az alacsony óraszámra kötött munkaszerződés, ám a járulékfizetési alsó határ miatt arányaiban magasabb közterhekkel kell számolni.