Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az utóbbi hét leghangosabb eseménye a taxisok kontra Uber-vita volt a magyar közéletben. Lássuk, hogy az ügyvédek és a jogi szolgáltatók mit tanulhatnak az esetből.
Mint ismeretes, az Uber, az alternatív taxitársaság egyre hangosabb vitákba keveredik Magyarországon a hatóságokkal és a taxisokkal. Az Uber azzal védekezik, hogy ők egy közösségi utazásmegosztó alkalmazást üzemeltetnek – csak összekötik az utazni vágyókat azokkal a sofőrökkel, akik csökkentenék a költségeiket. Ezért a sofőröktől a viteldíj 20 százalék-át kéri az Uber.
Sokan látják a jövőt ebben a vitában, miszerint a közösségi megoldások felváltják a szigorú, anakronisztikus rendszereket, de jelen helyzetben a szabályozottságról (és közvetve a biztonságról) mondunk le azért, hogy spóroljunk pár ezrest.
Uber-ügyvéd
Próbáljuk meg az Ubert egy pillanatra elképzelni az ügyvédi piacon. Kell hozzá valaki, aki nagyjából ért a joghoz (mint a sofőröknek: legyen jogosítványa és ne legyenek büntetőpontjai). Tehát legyen egy szakvizsga nélküli jogász. A jogász beregisztrál egy cég online platformján, miszerint ő szeretne megfelelő képzettség és engedélyek nélkül rendszeresen, haszonszerzés céljából jogi szolgáltatást nyújtani. (Ez jelenleg a zugírászat tényállása Magyarország, mely kiállta az Alkotmánybíróság próbáját is. Itt jegyezzük meg, hogy ez a tényállás gátolja leginkább az alternatív jogi szolgáltatások megjelenését hazánkban. Azokét a „felforgató jogi technológiákét”, melyről Susskind írt Az ügyvédség vége? című könyvében.)
A rendszer ezután a szolgáltatót összeköti egy-egy ügyféllel, aki szeretne például egy adásvételi szerződést kötni az autójára. A rendszerben persze sok jogász van, aki éppen ráér, az jelzi, hogy őt érdekli az ajánlat. Megírja, és elküldi a szerződést – az ügyfél fizet a szolgáltatónak, a szolgáltató fizet a jogásznak. Furán hangzik? Eléggé. Mégis ez az üzleti modell.
Az ügyfél nem kap számlát se a jogásztól, se a cégtől (mivel az online platform nem jogi személy). Ha elront valamit a jogász, akkor nincs felelősségbiztosítása, nincs felettes szerve, pláne kamarája. A csalódott ügyfél persze beperelheti a jogászt – a magyar bíróság pedig elrágódna a tényálláson egy ideig.
Bízzuk a piacra
Két irányzat vagy jövőkép áll szemben egymással, mind az ügyvédek, mint a fuvarozók közt. Egyrészt könnyű úgy versenyelőnyhöz jutni, hogy ha nem vonatkoznak ránk a szakmai szabályok (vagy kivonjuk magunkat alóla). Ahogy az egyik taxis molinón is nagyon találóan látszott: az Uber olyan, mint a zárjegy nélküli cigaretta. Ugyanazt nyújtja, csak jóval olcsóbban, mert megkerüli a hatósági árat. A vitában persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nagy taxitársaságok akarták elsősorban a hatósági árat, mivel nem akartak vagy tudtak versenyezni az árakat egyre csökkentő kisebb társaságokkal. Rövidtávon működött a dolog: a nagyok megerősödtek, a kisebbek eltűntek vagy beolvadtak. De most üt vissza igazán a hatósági ár koncepciójának a kudarca: amit a piac tud szabályozni, azt hagyjuk rá a piacra – természetesen a szakmai szabályok maximális betartatása mellett.
Az ügyvédi feladatok nagy részét nem tudják automatizálni, nem lehet gépekre vagy appokra bízni. De van egy kis szelet, aminél az ügyfélnek nincs is szüksége ügyvédre. Ezek egyszerű jogügyletek, melyek adminisztrációja már most is nagyrészt automatizálva van
Bizonyos területeken az ügyvédi díjak is csökkenek. Egy egyszerű ingatlan-adásvételnél a megszokott 1 százalékról igencsak lefelé mozdulnak az árak. Nem ritkák a 0,5-0,3 százalékért dolgozó ügyvédek, de találkozhatunk fixdíjas megoldással is. Ezt semmi nem tiltja, az ügyvédnek szíve joga eldönteni, hogy neki milyen áron éri meg dolgozni. Bizonyos ügyvédek körében mégis van egy olyan nézet: a díjak csökkenését úgy kellene megállítani, hogy a kamara (vagy a kormányzat) bevezet egy hatósági vagy minimáláras megoldást. Például az ügyvéd minimum 1 százalékot kapna egy ingatlan-adásvétel lebonyolításáért. Ez elsősorban a kisebb, egy-kétfős irodáknak kedvezne, de véleményem szerint nem ez a megoldás.
A másik probléma az alternatív jogi szolgáltatók megjelenése. „Ingyen cégalapítás, ha velünk végezteti cége könyvelését” vagy „Cégbejegyzés 10.000 forintért néhány napon belül”. Itt is nyilvánvalóan ügyvédek állnak a háttérben (különben zugírászat merülne fel), de partneri megállapodásban vannak egy könyvelőirodával vagy akár egy ingatlanos céggel. Az ügyvéd futószalagon, fixdíjért szállítja az egyszerű adásvételi szerződéseket vagy a mintás cégalapításokat. A cég akár át is vállalja ezt az alacsony ügyvédi költséget, cserébe az új cég a többszörösét hagyja ott náluk könyvelési díjként. Ez a megoldás is lenyomja az árakat, de ettől még jogszabályszerűen is működhetnek.
A technika az ügyfélért – a jövő ügyvédje
A másik irányzat, amit mindenkinek el kell fogadnia, az a technikai fejlődés tendenciája. Ahogy a lovaskocsit is felváltotta az autó, a telefonos-diszpécseres-várakozós taxirendelést is fel fogja váltani a mobil-appos rendszer. Ha az Uber igazi taxiszolgáltató lenne, és azonos áron dolgozna, mint a taxik, akkor is hihetetlen nagy versenyelőnybe kerülne, mivel könnyebbé teszi az ügyfelei életét. Mobiltelefonon három kattintással lehetne taxit hívni, látnánk méterre és percre pontosan a tartózkodási helyet és az érkezési időt, tudnánk, merre tartunk és mennyit fogunk fizetni, készpénz közbeiktatása nélkül. Ez a jövő, ami már megérkezett, csak nem abból az irányból, ahonnan várható vagy elvárható lett volna.
Az ügyvédeknek is fel kell készülni a technológiai változásokra. Az ügyvédi feladatok nagy részét nem tudják automatizálni, nem lehet gépekre vagy appokra bízni. De van egy kis szelet, aminél az ügyfél nem vár el konzultációt, tanácsadást, jogi tapasztalatot. Igazából nincs is szüksége ügyvédre. Szeretne egy kft.-t alapítani, minden csavar nélkül. Szeretné gyermekének ajándékozni a tehermentes, saját lakását. Ezek egyszerű jogügyletek, melyek adminisztrációja már most is nagyrészt automatizálva van. Az ügyvédek jövője az, hogy extra, kényelmi és tudásbéli pluszt nyújtsanak. Nem az árakat kell fixálni, hanem azt kell kommunikálniuk, hogy miért kell nekik kicsit több pénzt fizetni. A válasz: azért, hogy biztonságot, hozzáértést és személyre szabott szolgáltatást kapjon az ügyfél.
A cikk szerzője dr. Bende Máté, a Pro/Lawyer Consulting cégvezető partnere
