Munkabaleset: nem járt teljes kártérítés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A Kúria döntése.

A felperes 2009. szeptember 1-jén munkaszerződést kötött az alperessel, amely szerint a felperes – aki autószerelő végzettséggel rendelkezik – állatgondozó munkakört töltött be – olvasható a jogeset a Kúria honlapján.

 2010. április 6-án az alperes sz-i telephelyéről egy hosszabb időn keresztül karbantartáson lévő szippantót vittek fel a h-i telepre, amelynek kardántengelyén védőburkolat nem volt. (Korábban egy munkavédelmi ellenőrzés során eljáró felügyelő ugyanezen szippantónál kifogásolta a védőburkolat hiányát, amelyet jelzett a telephely vezetőjének.) A felperes, miután a traktort beindította, hátrament a szippantó elején, a vonórúdon lévő váltókapcsolót szívásra állítani. Tollkabátot viselt, amely nem volt begombolva, így annak csücske beleért a fedetlen kardán keresztnyílásába, amely azt felcsavarta, és a felperest átfordította. A balesettel összefüggésben keletkezett sérülések maradandó fogyatékosság kialakulásával gyógyultak, mely a bal csípőízület és a bal alsó végtag csökkent terhelhetőségében, a bal csípőízület mozgásbeszűkülésében, járászavarban nyilvánul meg. Az üzemi baleset következményeként kialakult egészségi állapota végleges és súlyos, abban a jövőben érdemi javulás, vagy romlás nem várható. A felperes a balesettel összefüggésben 32 %-os össz-szervezeti egészségkárosodást, és 40 %-os munkaképesség-csökkenést szenvedett el.

A felperes a keresetében a baleset miatt kialakult egészségkárosodása ellenértékének és a felmerült költségeinek megfizetésére kérte kötelezni az alperest perköltség fizetésre kötelezése mellett. Álláspontja szerint az elszenvedett sérülésekkel 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés áll arányban, ezt az összeget azonban kérte csökkenteni a részére a balesetet követően, azzal összefüggésben kifizetett 2.110.000 forinttal, így az igényét 2.890.000 forintban határozta meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.390.000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek kamatát, valamint 345.074 forintot ugyancsak kamataival együtt. A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.

Munkajogi kiskönyvtár sorozat
A munka díjazása – 2. átdolgozott kiadás – dr. Kártyás Gábor Külföldiek magyarországi foglalkoztatása – dr. Ács Vera Judit Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – dr. Hanyu Henrietta

A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

Az Mt. 174. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.

Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt a Legfelsőbb Bíróság MK. 31. számú állásfoglalásában foglaltakra, amely szerint a kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mérvű volt.

Kellő körültekintéssel végzett munka esetén az autószerelő képesítéssel rendelkező felperesnek látnia kellett, hogy a kardántengely védőburkolat nélküli, így az nem használható. Arra vonatkozóan pedig valóban nem volt előírás, hogy a kabátot begombolva kellett viselni, azonban – ahogy arra az elsőfokú bíróság is rámutatott – az általános élettapasztalat alapján sem lehetett forgó alkatrészt olyan ruházatban megközelíteni, amelynek volt szabadon lévő része, így fennállt a beakadás veszélye. Mindebből következően a bíróságok helytállóan állapították meg a kárviselés arányát, és helytállóan határozták meg azt 80 %-os mértékben a munkáltatóra terhesebben. Ebből következően a felperesnek a különböző jogcímeken előterjesztett, teljes kártérítési igényének jogszerűségének megállapítására irányuló felülvizsgálati érvelése nem alapos.

A nem vagyoni kártérítésnél a károsultat ért hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlásként olyan kárösszeget kell megítélni, amely arányban áll az elszenvedett sérelemmel. Annak megítélésénél, hogy ez a kárösszeg milyen mértékű lehet, nem mellőzhető a károsult személyi körülményeinek részletes megismerése, és azoknak a konkrét sajátosságoknak az értékelése, amelyek megalapozzák az arányos és mértéktartó nem vagyoni kártérítés összegét (BH2000.569.).

Erre tekintettel az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül folytattak le bizonyítást a felperest ért nem vagyoni hátrány megállapítása érdekében. Annak feltételei fennállása, a személyiségi jogsértés súlyossága és komolysága kérdésében az egyedi tényállások elbírálása során a bíróságnak kell állást foglalnia a következetes ítélkezési gyakorlat szerint. Objektív mérték hiányában  mérlegelésen alapul a kár nagyságának megállapítása is (BH1998.99.).

Az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően folytatták le a bizonyítást a nem vagyoni kár összegének megállapítása során, az jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

---