Munkavégzés vasárnap és munkaszüneti napon
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Fontos, hogy a munkáltató tisztában legyen azzal, a munkavállalókat milyen esetekben oszthatja be rendes, illetve rendkívüli munkavégzésre vasárnap és munkaszüneti napon. A vasárnapi és munkaszüneti napon történő munkavégzés körülményeinek, feltételinek hibás mérlegelése ugyanis jelentős hátrányt jelenthetnek a munkáltató számára.
A munka törvénykönyve (Mt.) 101. § (1) bekezdése alapján vasárnapra rendes munkaidő
a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
b) az idényjellegű,
c) a megszakítás nélküli,
d) a több műszakos tevékenység keretében,
e) a készenléti jellegű munkakörben,
f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
h) külföldön történő munkavégzés során, valamint
i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.
Az Mt. 102. § (3) bekezdése alapján munkaszüneti napra rendes munkaidő a 101. § (1) bekezdés a)-c), g)-h) pontban meghatározott esetben osztható be.
Tehát munkaszüneti napra rendes munkaidő
- a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
- az idényjellegű,
- a megszakítás nélküli,
- társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
- külföldön történő munkavégzés során, valamint
- a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.
Lényeges, hogy a munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.
De mit is takarnak az egyes fogalmak?
A munkaszüneti nap fogalmát az Mt. meghatározza, munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.
A rendeltetése folytán e napon is működő munkáltató vagy munkakör fogalmát szintén meghatározza a jogszabály. A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha
a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy
b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.
Idényjellegű a munkáltató tevékenysége, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik.
A munkáltató tevékenysége több műszakos, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát.
Készenléti jellegű a munkakör, ha
a) a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy
b) a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
Az Mt. 90. §-a alapján a munkáltató tevékenysége akkor megszakítás nélküli, ha
- (A) naptári naponként hat órát meg nem haladó tartamban vagy
- (B) naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és
- a. társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul, vagy
- b. a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható.
Megszakítás nélküli tevékenységről tehát akkor beszélhetünk, ha az (A) vagy (B) pont szerinti feltétel mellett az a. vagy b. pont egyike is fennáll. Tehát (A) és a., (A) és b., (B) és a. vagy (B) és b.
Arra nincs külön szabály, hogy mely tevékenységek minősülnek olyannak, amelyek gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen nem folytathatóak másként. Követelmény azonban, hogy ez a működés magából a termelési technológiából fakadjon.
Fontos kiemelni, hogy a megszakítás nélküliség nem a munkáltató, hanem egy adott tevékenység jellemzője. Ezért a rugalmasabb munkaidőszabályokat is csak azokra a munkavállalókra lehet alkalmazni, akik az adott tevékenységet látják el (termelési feladatokat látnak el).
Lényeges, hogy a fenti szabályok a rendes munkaidőre vonatkoznak.
Rendkívüli munkaidő (a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő, továbbá az ügyelet) általánosságban vasárnapra is elrendelhető, azonban munkaszüneti napon kizárólag a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára.
A fenti szabály alól egy kivétel van: Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében.
Hogyan jelenik meg mindez a bér tekintetében?
Vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalékos bérpótlékra (vasárnapi pótlék) jogosult a rendes munkaidőben
- több műszakos tevékenység keretében foglalkoztatott vagy
- a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló, valamint
- a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló.
(Így például nem jogosult vasárnapi pótlékra, aki rendes munkaidőben a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben, az idényjellegű, a megszakítás nélküli tevékenységet folytató munkáltatónál végez munkát.)
A rendkívüli munkaidőben vasárnapon végzett munka (vasárnapi) pótlékra jogosultságának két esete van. Az egyik, ha a munkavállaló egyébként kötelezhető a vasárnap rendes munkaidőben való munkavégzésre, ám a munkavégzésre rendkívüli (a munkaidő-beosztástól eltérő) munkaidőben történik. A másik esetben a munkavállaló nem kötelezhető vasárnap rendes munkaidőben való munkavégzésre, de erre rendkívüli munkaidőben kötelezi a munkáltató.
Nem jogosultak tehát vasárnapi pótlékra rendkívüli munkaidőben azok, akik részére vasárnapra rendes munkaidő beosztható (lásd első bekezdés), de nem több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben vagy a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalók.
Lényeges, hogy a rendkívüli munkaidő esetében a vasárnapi pótlékra a munkavállaló a rendkívüli munkaidőre irányadó bérpótlékon felül jogosult.
Lényeges, hogy a munkáltató minden esetben megfelelő körültekintéssel mérje fel, hogy a munkavállalót milyen indokok alapján osztja be vasárnapra, esetleg munkaszüneti napra és a munkavégzés után milyen összegű bérpótlékot fizet (vagy esetleg nem fizet).
A nem megfelelően meghatározott munkaidő-beosztásnak és bérpótlék fizetésnek kétirányú kockázata lehet:
- bérvita a munkavállalóval (vasárnapi pótlék kérdése) és ehhez kapcsolódó esetleges peres eljárás, valamint
- munkaügyi ellenőrzés körében.
Lényeges, hogy a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzése minden esetben kiterjed a munka- és pihenőidő szabályainak megtartására.
A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Fehér Attila alkalmazott ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
