Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A fiatal német tudósok karrier- és létbizonytalanságban élnek. Az egyetemi munkaszerződések egy-két szemeszterre szólnak. Garantált, határozatlan idejű szerződést követelnek a PhD végén! A szaktárca ’a rendszer eldugulásától’ tart. A professzorok megosztottak.
A fiatal német tudósoknál betelt a pohár
Tudósjelöltek: rajtuk múlik, mégsem becsülik őket
A tudomány sikere a kutató és oktat tudósokon, valamint tudósjelölteken áll vagy bukik. Ezért döntő jelentőségű, milyen feltételekkel alkalmazzák őket az egyetemek és kutatóintézetek, milyen karrierlehetőségeik vannak – írja Georg Krausch a mainzi Johannes Gutenberg-Universität rektora a Frankfurter Allgemeine Zeitungban (FAZ) megjelent vendégkommentárjában.[1]
A szociális médiába, vagy akár csak a Google keresőjébe az #IchBinHanna kulcskifejezést beütve, elrettentő képet kapunk a fiatal német tudósok helyzetéről: anyagi nehézségek, kiszámíthatatlanság a munkahelyi előmenetelben, bizonytalanság a párkapcsolatok tervezésében, illetve a családalapításban, pszichés nyomás. Mindezért az egyetemeken tipikus határozott idejű, egy-két szemeszterre szól foglalkoztatás felel.
Az #IchBinHanna 2020 őszén a Twitteren indult.[2] Három ifjú tudós, Amrei Bahr, Kristin Eichhorn és Sebastian Kubon felháborodva reagáltak a Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium (Bundesministerium für Bildung und Forschung, BMBF) videójára, amelyben a miniszter a határozott idejű szerződések széles körű alkalmazását lehetővé tevő jogszabályt (Wissenschaftszeitvertragsgesetz, WissZeitVG) az innováció feltételének nevezte és kifejtette, hogy véleménye szerint, „ha a fiatal tudósokat az általános munkajogi szabályok szerint, határozatlan időre alkalmaznák az egyetemek, eldugulna a rendszer”.[3]
’Hanna’ egy fiktív tudósjelölt, akin keresztül a honlap három létrehozója érzékeltetni akarja, mit jelent a határozott idejű szerződés egy feltörekvő tudományos munkatárs számára.
#IchBinHanna: mozgalommá duzzadt
Az #IchBinHanna egy Twitter bejegyzésből vált internetes oldallá[4], majd mozgalommá. Történetek sokaságával érzékelteti a német tudósjelöltek munkahelyi bizonytalanságának messzemenő következményeit. Az #IchBinHanna létrehozói és egyre több hozzájuk csatlakozó tudós gyökeres változásokat követel a jelenlegi felsőoktatási karrierrendszerben: határozatlan idejű, vagy legalább a maiaknál hosszabb időre korlátozott munkaszerződéseket, kiszámítható előmeneteli rendszert, nagyobb átláthatóságot az egyetemi státuszok odaítélésénél. ’100% Bezahlung für 100% Arbeit’, tehát ’100% fizetés 100% munkaért’ – hangzik a #IchBinHanna szlogenje.
Az elsősorban a Twitteren folyó vitába immár 9.000 felhasználó kapcsolódott be. Az utóbbi időben napi 4-5.000 hozzászólás van. Eddig összesen 90.000 felhasználó mondott véleményt, köztük számos támogató professzor. A téma 2021 nyarán a Bundestagban is heves vitát váltott ki a napirend előtt felszólaló politikusok között.[5]
’Hanna’ bármelyik tudósjelölt lehetne
’Hanna’ a PhD-je elkészítése alatt tudományos munkatárs (wissenschaftliche Mitarbeiter) volt egy egyetemi tanszéken egy-két szemeszterre szóló munkaszerződéssekkel, részmunkaidőben. Alig több, mint havi 1.000 eurót keresett. Három év után, tehát az átlagosnál rövidebb idő alatt, kiváló eredménynél doktorált. A PhD lezárás előtt nem kapott szerződést a habilitációja várható elkészítésének idejére, ezért csak reménykedhet abban, hogy a doktori cím megszerzésével nem ér véget a tudományos karrierje. Ha a képzeletbeli tudósjelölt a szerencsések közé tartozik, tovább evickélhet határozott idejű szerződésekkel félévről félévre a habilitációja elkészültéig. Különösen a humán tudományok területén vannak sokak hasonló helyzetben, mint ’Hanna’ – olvasható a portálon.
A felhalmozott szakmai kompetencia a felsőoktatásban jóval kevesebbet ér, mint a versenyszférában. Aki egy mester-, vagy akár csak hároméves alapképzésben szerzett diplomával hagyta el a felsőoktatást, 40 évesen jó eséllyel közép-, ha nem felső vezető. Önállóan viszi a projektjeit és gyakran több beosztottat is irányít. Karriert és kapcsolati hálót épített fel, amivel flexibilis a munkaerőpiacon, nincs kiszolgáltatva az aktuális munkaadójának.
„A tudományos karrier mellett döntött ’Hanna’ 40 évesen arra vár, hogy a lecsapódó guillotine véget vessen az egyetemi pályafutásának” – írja le a konzervatív német napilap, a Welt vitába bekapcsolódott hivatalos bloggere, Christina Dongowski a habilitált fiatal tudósok helyzetét.[6] A mellbevágó hasonlat hívatott érzékeltetni, hogy ’Hanna’ helyzete a habilitáció után sem fog feltétlenül javulni. Ha friss habilitációjával a felsőoktatásban akar maradni, kénytelen lesz „privátdocensként” (Privatdozent) átmenetileg vezető nélküli tanszékeken helyettesíteni. Szemesztereként újra kell átmeneti üresedés után keresgélnie, pályáznia és ürülnie, ha összejön egy beugró, legyen az akár az ország másik felén. Közben követnie kell az egyetemek által meghirdetett kevés tanszékvezető professzori (Lehrstuhlinhaber) státuszt is és pályáznia kell rájuk.
’Hanna’ kilátásait tovább rontja, hogy hiába a részletesen szabályozott pályáztatási rendszer, amelybe még a hallgatókat is bevonják, leginkább a kapcsolatok döntenek arról, hogy egy feltörekvő tudós ’professzori meghívást’ kap-e (Berufung auf eine Professur). Az #IchBinHanna aktivistái szerint a német kifejezés a professzori státusz odaítélésére „elmond mindent arról, ami számít az egyetemi előmenetelben: a hatalom, amely a kevés kiválasztottat önkényesen kiemeli a sokaságból, még ha mások érdemesebbek is lennének az előrelépésre”. ’Hanna’ mégis minden kiírt státuszt meg fog pályázni, mert ez jól mutat az önéletrajzában, „még, ha tudja is, hogy az esetek többségében, az egyetem vezetése, a tanszék távozó birtokosa és a professzor kollégák egymás között már a pályázat kiírása előtt kialkudták, ki lesz az új tanszékvezető” – véli a Welt bloggere, Christina Dongowski. ’Hanna’ egyetlen reménye, hogy jó személyes és szakmai viszonyban van a professzorral, akivel habilitációja alatt együtt dolgozott és kapcsolatait felhasználva segíteni fog neki egy tanszékvezetői poszt megszerzésében.
„Ha ’Hanna’ pechére nem kapcsolatokkal rendelkező értelmiségi családból származik, ’ne adj’ Isten’ bevándorlók gyermeke, vagy akár szakmai, akár személyes nézeteltérései vannak a habilitációját gondozó professzorával, esetleg, nő, esélye, hogy kitörjön a „privátdocensi” létet jelentő otthon- és állásnélküliségből, a nulla felé konvergál” – olvasható az #IchBinHanna portálon. „Sokszínűség nélkül nincs sikeres, prosperáló, jövőorientált tudományos élet” – mondta ezzel összefüggésben Amrei Bahr, az #IchBinHanna egyik alapítója, fiatal filozófia tudós az Oktatási és a Tudományos Szakszervezet (Gewerkschaft Erziehung und Wissenschaft, GEW) által júliusban megrendezett konferencián.
Árnyaltabb a kép
A #IchBinHanna alapállítását, mi szerint a felsőoktatásban szinte csak határozott idejű szerződések vannak, igazolják a felmérések. A Szövetségi Statisztikai Hivatal (StBA) adatai szerint a felsőoktatásban főállásban, tudományos funkcióban dolgozó 45 év alattiak 92 százalékának időben korlátozott munkaszerződése van!
Az elrettentő számot azonban három körülmény figyelembe vételévek kell értelmezni:
Ezeknek a körülményeknek a figyelembevételével az igazi kérdés az, hogy mekkora azoknak a már PhD-val rendelkező fiatal tudósoknak az aránya, akik nem egy projekt keretében kaptak állás, mégis csak határozott idejű szerződéssel foglalkoztatják őket az egyetemek. Ezek azok az álláshelyek, ahol valóban a felsőoktatási intézményeket, illetve az oktatási kormányzatot terheli a felelőssége a fiatal tudósok kilátástalan karrierhelyzete miatt. A StBA számai ebben a vonatkozásban egész már képet mutatnak: 30 százalék az időben korlátozott álláshelyek aránya.
A német felsőoktatás foglalkoztatási rendszere
Egyszerűnek látszik, de bonyolult
A határozott idejű foglalkoztatás ellen és mellett szóló érvek megismerése előtt tisztázni kell, milyen státuszok léteznek a német felsőoktatásban, illetve, hogy néz ki az előmeneteli rendszer.
A német felsőoktatásban hiányzik a Magyarországon közismert, többlépcsős előmeneteli rendszer, amely nálunk ráadásul különbséget tesz az az oktatók (tanársegéd, adjunktus, docens) és a kutatók között (tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs, tudományos tanácsadó, kutatóprofesszor).
Tudományos munkatárs és tudományos asszisztens
A német felsőoktatási intézményekben tudományos munkakörben, de nem professzorként vagy „privátdocensként” dolgozók egységes megnevezés tudományos munkatárs (wissenschaftliche Mitarbeiter). Feladtuk kettős: oktatás és kutatás.
A kötelező óraszámuk tartományonként és tudományterületenként változik és nagy különbségeket mutat. Bajorországban, a jogi felsőoktatásban heti 5 tanóra (Semesterwochenstunde, SWS), ami heti két és fél 90 perces foglalkozásnak fele meg. A téli és a rá következő tavaszi szemeszter között lehet csúsztatni a kötelező óraszámot. Ezért a gyakorlatban az egyik félévben heti kettő, a következőben heti három 90 perces órát szokás tanítani. Nem tűnik soknak. De figyelembe kell venni, hogy a munkaidő nagy része a tanszéket vezető professzor oktatási és tudományos tevékenységének támogatásával megy el, és ha a státusz kifejezetten a PhD elkészítésére lett létrehozva, a tudományos munkatársnak a jogszabályban lefektetett 3 év alatt el kell készítenie a disszertációját.
A tudományos munkatársak többsége közalkalmazott, de lehetőség van a határozott idejű köztisztviselői státuszban történő alkalmazásra is (Beamte auf Zeit). A köztisztviselői státusz (Beamte) magasabb bért és speciális, az átlagnál szintén magasabb nyugdíjat jelent (Pension), viszont magasabb kötelező óraszámmal jár. Ezért az így foglalkoztatott fiatal tudósoknak a gyakorlatban kevés idejük marad kutatásra. A határozott idejű köztisztviselői státuszú tudományos dolgozókra speciális megnevezés van: tudományos asszisztens (wissenschaftlicher Assistent), illetve néhány tartományban, például Bajorországban, tudományos tanácsos (Akademischen Rat).
A tudományos munkatársak többsége tehát közalkalmazott, ennek ellenére foglalkoztatásukra nem közalkalmazotti törvény (Tarifvertrag für den öffentlichen Dienst, TVöD), hanem egy lex specialis vonatkozik: Gesetz über befristete Arbeitsverträge in der Wissenschaft (WissZeitVG). Így nem érvényesülnek a TVöD határozott idejű foglalkoztatásra vonatkozó korlátozásai.
A TVöD szerint a határozott idejű foglalkozgatás csak akkor és annyi időre megengedett, amikor az munka jellege alapján különösen indokolt. Határozott idejű munkaszerződést legfeljebb 1 évre lehet kötni és maximum háromszor hosszabbítható meg, de összességében nem tarthat tovább 2 évnél. Ennek elteltével a határozott idejű szerződés automatikusan határozatlan idejűvé alakul. A WissZeitVG nem ismeri ezeket a szabályokat. A speciális jogszabály szerint mindössze egy megkötés van: a foglalkoztatás maximális időtartama 6 + 6 év. Ha foglakoztatás célja kifejezetten a PhD vagy a habilitáció elkészítése, akkor mindkét cél érdekében legfeljebb 3-3 évig lehet a fiatal tudósokat alkalmazni. Átcsúsztatásra nincs lehetőség. Az egyetemek ennél azonban jóval rövidebb időre, rend szerint 1 vagy 2 szemeszterre kötik a szerződéseket. Az egymást követő szerződések időtartamai összeadódnak és együtt sem haladhatják meg a 6 + 6, tehát a 12 évet. Ráadásul ebbe különböző, nehezen átlátható szorzókkal be kell számolni az esetleg PhD ösztöndíj és az idegen finanszírozású státuszban történő alkalmazás idejét is. A TVöD határozott idejű munkaszerződésre vonatkozó speciális előírásait a határozott idejű köztisztviselői státuszú tudományos dolgozók, tehát a tudományos asszisztensek, illetve a tudományos tanácsosok esetében is alkalmazni kell. A tudósjelölteknek tehát rosszabb esetben 6, jobb esetben 12 évük van a PhD fokozatot megszerezni, majd habilitálni, hogy „privátdocensként” vagy professzorként a felsőoktatásban maradhassanak.
Az évtizedek óta érvényes 6, illetve 12 éves felső határt kezdettől fogva sok kritika éri tekintettel arra, hogy a szakminisztérium megbízásából készült friss felmérése szerint a PhD átlagos időtartama 4,5 év, de a tudósjelöltek több, mint felének közel 6 évre van szüksége.[7] Márpedig, aki az előírt idő alatt nem készül el a habilitációval és nem kap „privátdocensi” vagy professzori státuszt, kénytelen elhagyni a felsőoktatást. Romba dől az addig felépített karrierje.
A tudományos munkatársak bruttó bérét jogszabály határozza meg, amely nem tesz különbséget a tudományterületek között: 4.968 €/hó, illetve 59.600 €/év + a tanszékvezető mérlegelése alapján évente maximum egy havi fizetésnek megfelelő prémium. Az alapbér tehát valamivel több, mint a németországi átlagjövedelem (bruttó 3.975 €/hó). A gyakorlatban azonban nagyon kevés tudományos munkatárs van, aki havi 4.968 eurót visz haza. A többségüket ugyanis részmunkaidőben, általában a teljes munkaidő 50 százalékában alkalmazzák. Ezért a disszertációjukat készítő tudományos munkatársak átlagbére mindössze bruttó 1.261 €/hó. 12 százalékukat pedig olyan alacsony óraszámban foglalkoztatják, hogy a bérük nem éri el az 1.074 €/hó németországi szegénységi küszöböt! Az alapbér egy bértábla szerint kis mértékben lépcsőzetesen nő. Az adott fokokról a fok számának megfelelő év munkaviszonyban töltése után lehet továbblépni, tehát a második fokról két év után.
Tanszékvezető professzor és privátdocens
A professzori cím Németországban egyszerre tudományos cím és foglalkoztatási státusz. Előbbit a PhD-val rendelkező tudós szerzi meg a sikeres habilitáció után, és mert cím és nem tudományos fokozat, mint a ’Dr.’, nem szerepelhet az igazolványokban. Professzori foglalkoztatási státuszuk a tanszákvezetői poszt (Lehrstuhlinhaber) betöltőinek van. Ezért Németországban a tanszéket Professur megjelöléssel is illetnek. Az, hogy a ’professzor’ egyszerre tudományos cím és foglalkoztatási státusz azt eredményezi, hogy minden tanszákvezető professzor, de nem minden professzor tanszékvezető.
A professzor kutatói és oktatói tevékenységében független, önálló. Ezzel szemben a tudományos munkatárs egy professzor kutatói és oktatói tevékenységének asszisztense.
A tanszékvezető professzori kinevezés élethosszig tartó köztisztviselő státuszt eredményez (Beamtenverhältnis auf Lebenszeit). A magyarul furcsán hangzó megnevezés azt fejezi ki, hogy a határozatlan időre alkalmazott köztisztviselőket csak kivételes esetekben, leginkább szándékos bűncselekmény miatti szabadságvesztésre ítélés esetén lehet elbocsátani, valamint, hogy speciális nyugellátásra jogosultak (Pension), ahogy a professzor emeritusz is.
A tanszékvezető professzorok a tanszék méretétől függően W-2 vagy W-3 bértábla szerinti besorolásban vannak. Ehhez jöhetnek időben korlátozott vagy határozatlan idejű személyi juttatás, illetve plusz források a tanszék számára, valamint az egyetem központi költségvetéséből finanszírozott infrastrukturális fejlesztések a tanszéken. Ezek nagyságrendje az egyetem és a professzor közötti megállapodás tárgya, amelyben a jogszabály szabad kezet ad a feleknek. A Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht, BVerfG) 2013-ban kimondta, hogy az alapfizetésnek a tanszékvezető professzor társadalmi presztízsével arányosnak kell lennie. A pontos összeg tartományonként változik. A W-2 professzorok esetében bruttó 5.328 és 6.583 € között, míg a W-3 professzoroknál bruttó 6.256 és 7.473 € között. Az individuálisan kialkudott plusz bér akár a havi 2.000 eurót is elérheti és az sem egyedi, hogy összességében egy W-2 professzor többet keres, mint W-3 besorolású kollégája.
A tanszékeknek saját költségvetésük van az egyetem összbüdzséjén belül, amellyel a tanszékvezető a viszonylag tág jogszabályi keretek között szabadon gazdálkodik. A tanszéki költségvetés méretére nincs semmilyen jogszabályi előírás.
A hallgatói létszam dinamikus növekedésével párhuzamosan az elmúlt 15 évben 27 százalékkal nőtt az egyetemen alkalmazott professzorok száma. 2018-ben 48.000 professzor dolgozott a német felsőoktatásban, közülük 38.000 férfi. 25.000 egyetemeken, 20.000 főiskolákon (Fachhochschule), a fennmaradó 3.000 pedig a német statisztikában külön kezelt művészeti, hittudományi és közigazgatástudományi felsőoktatásban. A felsőoktatásban dolgozóknak azonban csak 8 százaléka professzor, tehát egy privilegizált kisebbséget jelentnek az egyetem dolgozó tudósok között.
A német rendszer ismeri a „privátdocens” (Privatdozent, PD) címét is, ami szintén nem tudományos fokozat. Ők habilitált és a felsőoktatásban dolgozó tudósok, akiknek azonban nincs tanszékük, és ezért professzori státuszuk. A tanszékvezető professzorokhoz hasonlóan a privátdocens is független kutatói és oktatói tevékenységében. Viszont a professzori státusszal ellentétben privátdocensi státusz nem létezik. Foglalkoztatásuk megbízási szerződéssel történik. Bérüket ennek ellenére a professzori bértábla szereit kapják. W-1 besorolásuk van, ami havi brittó 4.494 és 5.228 euró közötti összeget jelent.
Minek és miben kellene változnia?
Követelések sokasága
A szakminisztérium megbízásából készült friss felmérése szerint a PhD átlagos időtartama 4,5 év, de a tudósjelöltek több, mint felének közel 6 évre van szüksége.[8] „Ez nem a fiatalok lustaságának eredménye. A disszertáció minősége alapvetően befolyásolja, hogy egy professzor lehetőséget ad-e egy fiatal tudósnak habilitáció készítésére” – véli Martin Grund, a vezető német tudományos kutatóintézet, a Max-Planck-Institute fiatal tudósa.[9] Szerinte a miatt is jóval hosszabb idő alatt készülnek el a disszertációk, mint a jogszabály által ideálisnak tartott 3 év, mert a tanítási kötelezettség és a tanszékvezető professzorok oktatási és tudományos tevékenységének támogatása felemészti a tudományos munkatársak munkaidejének nagy részét. A WissZeitVG által meghatározott 3 évet, amennyi ideig a PhD elkészítése céljából történő foglalkoztatás tarthat, legalább 4 évre kell növelni – követelik a #IchBinHanna aktivistái.
Jelenleg a felsőoktatásban határozatlan idejű foglalkoztatási szerződésüket aláírók átlagéletkora 42 év. A disszertációt átlagosan 32 évesen védik meg a fiatal tudósok. Tehát a tudományos fokozat megszerzése után még 10 évet kell várniuk, amíg anyagi és karriertervezési kiszámíthatóságot, illetve családalapítást lehetővé tevő biztos munkahelyhez jutnak. Ezért a PhD sikeres lezárása után a határozatlan idejű foglalkoztatásnak az általános gyakorlatnak és nem a kivételes esetnek kellene lenni, ahogy jelenleg – hangzik a #IchBinHanna reformjavaslatának újabb pontja. Utóbbit a Max-Planck-Institute a ’Minerva Fast Track’ program keretében a reál tudományterületeken néhány éve, kísérleti jelleggel már alkalmaz.[10] Németország vezető tudományos intézete javaslatot tett a WissZeitVG ilyen értelmű módosítására is. „Biztos munkahely és kedvező munkafeltételek nélkül versenyképtelen marad a felsőoktatás” – véli a már idézett Martin Grund. Ezzel indokolja, miért a reál tudományterületeken kezdett kísérleti programba a Max-Planck-Institute: sokkal jobbak az ilyen végzettségű tudósjelöltek elhelyezkedési esélyei a magángazdaságban, ezért a tudományos intézetek kénytelenek jobb ajánlatokkal előállni, ha nem akarnak utánpótlás nélkül maradni.
Érthető, de nem akceptálható követelés?!
Kérdés, milyen a határozott és határozatlan idejű státuszok ideális aránya. Kétségtelen, hogy az egyetemeknek, ha attraktívak akarnak lenni a jóképességű fiatalok számára, határozott idejű állásokat is kell kínálniuk. Különösen, ha egy álláshely egy hosszútávú kutatási tevékenységhez kapcsolódik. A tudományos élet elöregedésének megakadályozása, illetve a generációk közötti igazságosság biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy nem csak 50 feletti professzoroknak legyen határozott idejű munkahelyük a felsőoktatásban – véli a mainzi Johannes Gutenberg-Universität vezetője, Georg Krausch is.
Az #IchBinHanna által követelt, garantált, határozatlan idejű szerződés a sikeres PhD végén az érintettek szempontjából érthető, de a PhD-re készülő, vagy jelenleg azon dolgozó fiatalok szempontjából fatális következményekkel járna – írja Krausch az FAZ-ben.[11] Az egyetemeknek hírtelen munkaszerződések sokaságát kellene megkötniük, ezért évekig nem lenne szabad státuszuk – magyarázza az egyetemvezető fizikus professzor. Ez szerinte, ha nem is a közismert értelemben, de a tudományos élet elöregedéséhez vezetne. Hiányozna egy teljes generáció.
Mindenki változást akar
A tény, hogy sokan kritizáljak a #IchBinHanna maximális követelését, nem jelenti azt, hogy ne tartanának szükségesnek több határozatlan idejű státuszt. Krausch egyetemvezetői tapasztalata szerint szakemberhiány van a felsőoktatásban, legyen szó akár kutatásról, akár oktatásról, amit csak attraktívabb munkafeltételekkel lehet leküzdeni.
Ennek érdekében született megállapodás a Berlini szövetségi kormányzat és az oktatási hatáskörök túlnyomó többségével rendelkező tartományok között. A 2019-ben megkötött ’Szerződés a tanulás és a tanítás jövőjéért’ (Zukunftsvertrag Studium und Lehre) paktummal az oktatási kormányzatok növelni akarják a hallgatói létszámot és javítani a felsőoktatás színvonalát. Ehhez elengedhetetlennek tartják a jelenleg 3 millió hallgatóra jutó 48 ezer professzori státusz számának emelését. Ezt a politikusok is csak az alacsonyabb rangú egyetemi státuszok attraktívabbá tételével tartanak elképzelhetőnek, ami nem lehetséges a határozatlan idejű foglalkoztatást státuszok biztosító álláshelyek számának emelése nélkül – áll a megegyezésben. Ennek érdekében 2023-ig évi 3,8, 2024-től pedig évi 4,1 milliárd euró plusz forrást biztosít Berlin és a tartományi fővárosok a felsőoktatásnak.
A #IchBinHanna és Krausch is üdvözli a plusz forrásokat, de egyetértenek, hogy a címkézett pénz nem oldja meg az egyetemek általános alufinanszírozottságát.
A hallgatók nem látják a gondokat
Az egyetemi vezetők nagyobb állami támogatásért és a fiatal tudósok jobb munkafeltételekért folytatott küzdelmét nehezíti, hogy az egyetemeken tanulók nem érzékelik az alulfinanszírozottságot. Ennek oka, hogy a pénzhiány nem látszik az oktatási infrastruktúrán. Így az oktatáspolitika számára nincs prioritási a kérdésnek.
Krausch szerint a tudósok és egyetemi vezetők bizonyos értelemben a kárvallottjai annak, hogy nemzetközi összehasonlításban is eredményesen kötnek anyagilag kifizetődő együttműködési szerződéseket gazdasági szereplőkkel és így idegen finanszírozással (Drittmittel) tudják kiegészíteni az államkasszából érkező alapbevételeiket. A sokszor csak a plusz bevétel miatt folytatott kutatás-fejlesztési együttműködések árnyoldala, hogy lekötik az egyetemek szellemi és infrastrukturális kapacitásait. Ezért sokszor kevesebb idő és energia marad az alapfeladatokra, tehát az oktatásra és az alapkutatásra. Ráadásul a fiatal tudósoknak nagy számban tudnak létrehozni határozott idejű idegen finanszírozású státuszokat (Drittmittelstelle), így fel sem tűnik a külső szemlélők számára a kiábrándító anyagi és karrierhelyzetük. „Sokszor úgy érzem, többet vesztünk a vámon, mint amennyit nyerünk a réven” – summázza a mainzi Johannes Gutenberg-Universität rektora az FAZ-ben, amit az együttműködési megállapodásokról gondol.
A projektekhez kapcsolódó idegen finanszírozást kritikusan nézik az #IchBinHanna tagjai is. Arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek a többségében 1-2 szemeszterre kötött megállapodások immár az egyetemek költségvetésének 50 százalékát adják! „Az ezekkel járó költségvetési bizonytalanságot pedig 100 százalékban a jobb híján projektek költségvetéséből finanszírozott állomáshelyeket betöltő fiatal tudósok viselik” – véli Martin Grund, a vezető német tudományos kutatóintézet, a Max-Planck-Institute fiatal tudósa.[12]
Az #IchBinHanna ezzel összefüggésben arra is felhívja a figyelmet, hogy a projektek közel felét Németország legnagyobb kutatás-fejlesztési alapkezelője, a Német Tudományos Társaság (Deutsche Forschungsgemeinschaft, DFG) finanszírozza. Így közvetve az államtól érkezik az idegen finanszírozás nagy része. Ezért az #IchBinHanna és Krausch is azt javasolja, hogy a DFG az évi 3,3 milliárd eurós büdzséjéből járuljon hozzá plusz forrással a ’Szerződés a tanulás és a tanítás jövőjéért’ programhoz.
A tervek és a meg(nem)valósulásuk
A német Tudományos Tanács (Wissenschaftsrat), amely a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek 24 küldöttéből, valamint 8 elismert közéleti személyiségből áll össze, és 1957 óta a kormány legfontosabb tanácsadótestülete a tudomány és a felsőoktatás területén, már az #IchBinHanna alapítása előtt javaslatot tett 7.500 új tanszék létrehozására. Így akarta növelni a PhD fokozatott szerzett tudósjelöltek professzori státuszhoz jutásának esélyeit. Berlin és a tartományi fővárosok támogatták az elképzelést, mégis csak 1.000 új státusz létrehozására adtak plusz forrást. Ráadásul az új állások egy része tanszékvezetői helyett a professzor munkáját segítő tudományos asszisztensi státusz lett.
Sok gonddal küzd a német felsőoktatás
Változtatni kell!
A jelenlegi rendszer kritikusai egyetértenek, hogy a határozatlan idejű státuszok túl alacsony száma csak egy probléma a sok közül. Egyéb változtatásokat is javasolnak. 15, a kutatás területén nemzetközileg legelismertebb német egyetemet tömörítő ’German U15’ egyesület négy ponton javasol reformot:
Ugyanakkor a határozatlan idejű státuszok vélhetőleg keveset változtatnának a helyzeten. Attraktivitásban nem tudnák ugyanis felvenni a versenyt a magángazdaság kínálta ajánlatokkal. A határozott idejű szerződések korlátozása leginkább azoknak a fiataloknak segítenének, akik a jelenlegi viszonyok mellett is kitartanak a tudományos élet mellett.
A Tenure-Track nem összekeverendő a Németországban 2002 óta létező Juniorprofessur státuszával. Utóbbi lényege, hogy már a habilitáció sikeres lezárása előtt önálló tudományos munkavégzést biztosít a tudósjelölteknek. Az álláshely maximum 6 évig tölthető be. A gyakorlatban a Juniorprofesszorokból, a habilitáció eredményes lezárásával, hagyományos tanszékvezető professzor lesz, az előrelépés azonban a Tenure-Track státusszal ellentétben nem automatikus. A professzori állást az általános szabályok szerint meg kell pályáznia a Juniorprofesszornak is.
Nincs szükség változásra!
Azt is látni kell azonban, hogy ’German U15’ véleménye nem egyezik a német egyetemek rektorainak többségi álláspontjával. Legalábbi, amikor 2019-ben napirendre került a WissZeitVG reformja és ezzel a határozott idejű szerződések alkalmazásának korlátozás, a rektorok többsége a terv ellen foglalt állást. A Németország 268 felsőoktatási intézményét tömörítő egyesület, a Felsőoktatási Konferencia (Hochschulrektorenkonferenz, HRK) 2019-es bayreuthi ülésén kiadott zárónyilatkozat nagy visszhangot és felháborodást váltott ki.[14]
A Bayreuthi Nyilatkozatban (Bayreuther Erklärung) a rektorok leszögezték, hogy „a tudományos életben elengedhetetlen dinamikát és flexibilitást csak határozott idejű szerződésekkel lehet garantálni”. Az egyetemi vezetők megértik, hogy a fiatal tudósok karrierépítési és családtervezési szempontok miatt több határozatlan idejű státuszt kívánnak. Cserébe ők is megértést várnak a tudósjelöltektől az iránt, hogy az egyetemi vezetőknek elsősorban a felsőoktatás társadalmi feladatát kell szem előtt tartaniuk: a tudományban dolgozók humán utánpótlásának folyamatos biztosítását. „Csak a határozott idejű státuszok szignifikáns túlsúlyával biztosítható, hogy folyamatos megfelelő számú üres státusz legyen a mind újabb nemzedékek tagjai számára.”
Az áttörés előtt?!
„Már érzem a levegőben a változást”
– kezdte magabiztosan megnyitó beszédét az Oktatási és a Tudományos Szakszervezet (Gewerkschaft Erziehung und Wissenschaft, GEW) által idén júliusban megrendezett konferencián Andreas Keller, az #IchBinHanna három alapítójának egyike. Meggyőződésén felbuzdulva harcias hangot ütött meg: „A legjobb érvek sem fognak segíteni, ha nem sikerül az erőt mutatnunk. Ezért, ha kell, utcára kivonulnunk.” Szerinte ki kell használni a kedvező pillanatot, ami a szeptember végi választások után állt elő: „El kell érnünk, hogy a koalíciós tárgyalásokon téma legyen a WissZeitVG módosítása.” Ha nem sikerül áttörést elérni, nem zárkózik el a legradikálisabb eszköz, a sztrájk alkalmazásától sem.
’A hastag a WissZeitVG ellen’ címmel megrendezett és több, mint 250 tudós részvételével lezajlott konferencián jelen volt a szintén az #IchBinHanna alapítói közé tartozó Amrei Bahr. „Németországban a tudományos világ ineffektíven és igazságtalanul működik. A kettő között szoros összefüggés van” – mondta a fiatal filozófiatudós. Szerinte a magánéleti áldozatok, amelyek a tudományos előrejutásért elengedhetetlenek, olyan nagyok, hogy az általuk okozott emocionális teher rontja a fiatal tudósok szakmai teljesítményt. Bahr egy ’kvázi-sztrájkban’ gondolkozik: „Elkezdünk pontosan annyi időt dolgozni, amennyi a munkaszerződésünkben szerepel és amennyiért a bérünket kapjuk. Azt hiszem, hamar le fog állni a tudományos élet.”
Maha El Hissy, a germanisztika egyiptomi származású doktora, aki jelenleg a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität (LMU) kutatója, arra hívta fel a figyelmet, mit jelent, ha valaki ’Hannával’ ellentétben nem német nevet visel: „Ha nem vagy uniós polgár és úgy jár le a szerződésed, hogy ne sikerül rögtön újat kötni, elveszted a tartózkodási engedélyed és el kell hagynod Európát, elvesztesz mindet, amit nehéz munkával Németországban felépítettél.”
Mi várható az új kormánytól?
Röviddel a parlamenti választások után fontos kérdés, miként vélekednek a pártok a reformjavaslatokról. A négy párt közül, amelynek esélye van a kormányra kerülésre, a szociáldemokraták (SPD) fenntartás nélkül kiállták az #IchBinHanna követelései mellett. A Zöld Párt (Die Grünen) és a Liberálisok annyit tettek egyértelművé, hogy növeli akarják a 3 éves időtartamot, amelynél hosszabb időre a WissZeitVG szerint nem lehet a PhD készítése céljából határozott idejű munkaszerződést kötni. E mellett bővítenék a Tenure-Track professzori státuszok számát is. Utóbbi szerepel az SPD programjában is. A konzervatív CDU politikusai a kampányban nem foglaltak állást a vitával összefüggésben.
„Ne elégedjünk meg az eddig elértekkel!”
A határozott, rövid idejű szerződések a tudományos teljesítményekre is rossz hatással vannak. „Nem hat hónapig tartott a Holdra szállás előkészítése” – fogalmaz plasztikusan Martin Grund, a Max-Planck-Institute már többször idézett fiatal tudósa.[15] Véleménye szerint a tudomány iránti társadalmi bizalmat is erősítené, ha csökkenne a rossz munkakörülmények miatti fluktuáció a tudományos intézetekben és „nem mindig más szólalna meg aktuális tudományos vonatkozású kérdésekben”.
Krausch professzor szerint az egyetemek a lehetőségeiken belül már eddig is tettek a tudósjelöltek foglalkoztatási feltételeinek javítása érdekében. „A #IchBinHanna mozgalom arra sarkal minket, egyetemi vezetőket, hogy ne dőljünk hátra, ne elégedjünk meg az eddig elértekkel!” – írja a mainzi Johannes Gutenberg-Universität rektora az FAZ-ben.
[1] https://www.faz.net/aktuell/karriere-hochschule/hoersaal/karriere-an-deutschen-hochschulen-wege-aus-der-befristung-17512272.html
[2]https://twitter.com/hashtag/ichbinhanna?ref_src=twsrc%5Egoogle%7Ctwcamp%5Eserp%7Ctwgr%5Ehashtag
[3] https://www.bmbf.de/bmbf/shareddocs/kurzmeldungen/de/ichbinhanna.html
[4] https://ichbinhanna.wordpress.com/
[5] https://dserver.bundestag.de/btp/19/19236.pdf
[6] https://tinierklaertsichdiewelt.wordpress.com/2021/06/13/akademische-karriereplanung-gibt-es-nicht/
[7] https://www.dzhw.eu/pdf/pub_fh/fh-201215.pdf
[8] https://www.dzhw.eu/pdf/pub_fh/fh-201215.pdf
[9] https://de.linkedin.com/pulse/protest-gegen-zeitvertragsgesetz-auf-ichbinhanna-folgen-grund
[10] https://www.mps.mpg.de/chancengleichheit/minerva-fast-track
[11] https://www.faz.net/aktuell/karriere-hochschule/hoersaal/karriere-an-deutschen-hochschulen-wege-aus-der-befristung-17512272.html
[12] https://de.linkedin.com/pulse/protest-gegen-zeitvertragsgesetz-auf-ichbinhanna-folgen-grund
https://www.german-u15.de/aktivitaeten/publikationen/TTT2020_Publikation_Web_komp.pdf
[14] https://www.uni-kanzler.de/fileadmin/user_upload/05_Publikationen/2017_-_2010/20190919_Bayreuther_Erklaerung_der_Universitaetskanzler_final.pdf
[15] https://de.linkedin.com/pulse/protest-gegen-zeitvertragsgesetz-auf-ichbinhanna-folgen-grund
