Sérülés a munkaidőben folytatott magánmunka során

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magáncélú munkavégzés közben bekövetkezett baleset a munka engedélyezett volta estén sem minősül üzemi balesetnek – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a sérült a baleset bekövetkezésekor saját gépjárművét javította munkaidőben, amelyre csak a munkaidő utánra kapott engedélyt. Az azonban nem terjedt ki a targonca, valamint a felrobbanás miatt sérülését okozó akkumulátor használatára.

Az első- és másodfokú eljárás

Az alperes (egészségbiztosítási szerv) fizetési meghagyást bocsátott ki a felperessel (munkáltató) szemben a sérült személy balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátási költségek megtérítése iránt. A felperes keresetében ennek elutasítását kérte, a bíróság azonban nem találta megalapozottnak a keresetet, mivel álláspontja szerint a baleset a felperes és megbízottja munkavédelmi szabályszegéseivel okozati összefüggésben következett be, ezért az alperes jogszerűen bocsátotta ki a fizetési meghagyást.

A másodfokú bíróság a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Meglátása szerint a sérült munkavégzésre nem a munkáltató utasítására és nem a munkáltató érdekében került sor. A magáncélú munkavégzés során a sérült nem kapott engedélyt a targonca, és a sérülését okozó akkumulátor használatára, ráadásul a sérült a munkaidőn kívül engedélyezett tevékenységet munkaidőben végezte. A bíróság állásfoglalása szerint a magáncélú tevékenység során munkaeszköz engedély nélküli használatával összefüggésben elszenvedett baleset nem tekinthető a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett üzemi balesetnek.

[htmlbox Tb_Kommentár]

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes álláspontja szerint jóllehet a baleset valóban magáncélból végzett tevékenység során következett be, ugyanakkor a sérült a felperes alkalmazottja volt, a baleset a munkáltató műhelyében és „beleegyezése mellett” következett be. Meglátása szerint az, hogy a sérült a balesetkor a felperesi munkáltatónál munkaviszonyban állt, a munkáltató engedélyével és munkaeszközeivel végezte a munkát, valamint hogy az akkumulátor megközelítésére a sérültnek és másnak is lehetősége volt, és annak használatát a foglalkoztató nem tiltotta meg, a veszélyes anyag a sérültre valós veszélyt jelentett, megalapozza a baleset üzemi jellegét.

Kiemelte, hogy a munkáltató magáncélú munkára adott engedélye magában foglalta a munkáltatónál lévő munkaeszközök és anyagok használatát, amely szükséges volt a munkafolyamathoz. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) szerint nem minősül üzemi balesetnek az a baleset, amely engedély nélkül végzett munka során történt. Mivel engedély nélküliségről ebben az esetben nem lehet beszélni, ez szintén az üzemi jelleget fogja erősíteni [53. § (1) bekezdés b) pont]. Álláspontja szerint a baleset üzemi jellegét a munkáltató is elfogadta, amikor a munkabaleseti jegyzőkönyvet kiállította, és a baleset üzemi jellegét elismerő határozat alapján a felperesi foglalkoztató részére a munkabaleset után 100%-os táppénz kiutalásra került.

[htmlbox Tanulmányi_szerződés]

 

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy Ebtv. szerint [52. § (1) bekezdés] üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. A rendelkezés ezen túl üzeminek minősíti az ún. úti balesetet és azokat a baleseteket is, amelyek a biztosítottakat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során érik. Mivel a baleset a sérült magáncélú munkavégzése során következett be, és mivel a sérült a kapott engedély keretein túllépett, amikor a munkát munkaidőben kezdte meg (tehát nem a felperesi munkáltató részére és érdekében végezte a baleset bekövetkeztéhez vezető munkát), így balesete nem tekinthető az Ebtv. szerinti, „foglalkozása körében végzett munka közben” vagy „azzal összefüggésben” elszenvedett balesetnek sem.

A Kúria szerint önmagában az a tény, hogy a sérült és a felperes között munkaviszony állt fenn, a sérült olyan munka közben szenvedte el balesetet, amely egyébként a felperes részére történő munkateljesítés esetén, munkaidőben a munkakörébe tartozott, illetve hozzáfért a munkaeszközökhöz, nem alapozza meg a baleset üzemiként történő minősítését. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés b) pontja a munkakörbe nem tartozó, engedély nélküli feladatellátásra vonatkoztatható, a munkajogviszony keretén kívül eső, magáncélú munkavégzés engedélyezése a rendelkezés alkalmazását nem alapozza meg.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. III. 10.435/2015.) a Kúriai Döntések 2016/8. számában 217. szám alatt jelent meg.

---