Szavatossági jogok – Kúriai mérlegen a vásárló tájékoztatása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szerzők alábbi cikkükben a fogyasztó szavatossági jogokkal kapcsolatos tájékoztatásáról értekeznek, kitérve az ezzel kapcsolatos, a Kúra frissen közzétett ítéletében taglalt fontos szempontokra.

Annak ellenére, hogy jogszabályban rögzített alapvető fogyasztói jog az eladandó termékekre vonatkozó jótállási és kellékszavatossági szabályokról történő pontos és világos tájékoztatás, jellemzően sokkal inkább a hiányos, pontatlan vagy legrosszabb esetben valótlan eladói tájékoztatásokról lehetnek vásárlói „élményeink”. A mulasztások tárháza széles körű: legyen szó a vásárlásról vagy már a minőségi hiba bejelentéséről, szóbeli vagy írásbeli kommunikációról.

A Kúria frissen közzétett, BH2022.138. számú eseti döntése számos olyan megállapítást tartalmaz, amelyek iránymutatásként szolgálhatnak a bevezetőben említett tájékoztatási kötelezettség teljesítésére vonatkozó hatósági elvárásokról. Jelen cikkünkben ezeket a megállapításokat igyekszünk bemutatni abban bízva, hogy ez által is elősegítjük mind a fogyasztói tudatosságot, mind a vállalkozások felkészültségét ezen a – meglehetősen elhanyagolt – területen.

Kezdjük a jogszabályi alapokkal: a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló, 45/2014. (II. 26.) számú kormányrendelet mind az üzlethelyiségben, mind az azon kívüli (ideértve a webshopokat is) értékesítés kapcsán kötelezi a vállalkozásokat, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztatást adjanak a fogyasztóknak a kellékszavatosságra, a termékszavatosságra vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállásáról, valamint az értékesítés utáni szolgáltatások és a jótállás meglétéről, feltételeiről.

A kormányrendelet két módon is igyekszik instruálni a vállalkozásokat ebben a körben: egyrészt rögzíti, hogy tájékoztatást a vállalkozás a kellékszavatosság, a termékszavatosság és a jótállás fogalmának pontos és megfelelő használatával köteles megadni olyan módon, hogy a fogyasztó számára világos és egyértelmű legyen az e fogalmak jelentése közötti különbség. Másrészt a jogszabály 3. számú melléklete konkrétan tartalmaz is egy mintatájékoztatót erre az esetre.

A fent hivatkozott kúriai döntés alapjául szolgáló esetben a fogyasztóvédelmi hatóság által lefolytatott próbavásárlás során az érintett vállalkozás kétféle módon sértette meg ezt a tájékoztatási kötelezettséget:

  • a kellékszavatossági jogokra vonatkozó szóbeli tájékoztatása során az eladó akként nyilatkozott, hogy „gyártási hiba esetén javítás vagy csere lehetséges első körben, és ezután van lehetősége a fogyasztónak az elállásra”;
  • míg a fogyasztó részére átadott „Vásárlói tájékoztató” a kellékszavatossági jogok második lépcsőjében érvényesíthető javítás vagy javíttatás tekintetében nem tartalmazza azt a lényeges információt, hogy mindezt a fogyasztó az eladó költségén teheti meg.

Mindenképpen fontos tanulság, hogy az eljárás alá vont vállalkozás tehát kétféle módon is igyekezett eleget tenni tájékoztatási kötelezettségének, ugyanakkor azok hiányosságait olyan súlyúnak tekintette az eljáró hatóság – illetve a kiszabott bírságot jóváhagyó döntéseiben az ügyben eljáró bíróságok is –, amely már a fogyasztó megtévesztéséhez vezetett. Érdemes lehet belegondolnunk, hány alkalommal szenvedünk el ez alapján megtévesztést egy-egy vásárlásunk során, ugyanakkor ez semmiképp sem adhat felmentést a vállalkozásoknak a gondos eljárás alól.

Azzal összefüggésben, hogy miért minősült a fenti tájékoztatás elégtelennek, a Kúria az alábbiakat rögzítette: „a felperes fogyasztói jogok érvényesíthetőségéről nyújtott szóbeli tájékoztatása megtévesztő volt, mert az csak a hibás termék javítására, cseréjére és az elállásra terjedt ki, az árleszállításról és a hiba kereskedő költségére történő kijavításáról/kijavíttatásáról nem nyújtott tájékoztatást. Másrészt a nyugtához tűzött írásbeli tájékoztató a kellékszavatossági jogok második lépcsőjében érvényesíthető javítás/javíttatás vonatkozásában nem tartalmazta azt a lényeges információt, hogy mindezt a fogyasztó a kereskedő költségén teheti meg.”

A vállalkozás egyébként azzal védekezett, hogy a kellékszavatossági jogok pontos tartalma egyébként a jogszabályokból is megismerhető. Ezt az érvelést nem tartotta megalapozottnak a Kúria, ugyanis meglátásuk szerint a „jogszabályoknak nem megfelelő, pontatlan, hiányos tájékoztatás megtörténtét az utólagos tájékozódás lehetősége nem befolyásolja, a fogyasztóknak pedig nem is kell feltételezniük egy vállalkozásról, hogy valamely lényeges tájékoztatási elemet elhallgatott, vagy megtévesztő módon tálalt, és azt csak utólag, más forrásból tudják megismerni/korrigálni.”

Tehát nem várható el a fogyasztóktól, hogy utánajárjanak, helytálló-e a vállalkozás tájékoztatása, hiszen azt kell feltételezniük, hogy helyes és teljeskörű tájékoztatásban részesültek. Éppen ezért nem lehet megfelelő érv az sem, hogy miért nem kérdezett rá a fogyasztó, ha bizonytalan volt valamely információt illetően. Ezzel összefüggésben rögzítette a Kúria, hogy „a fogyasztói döntések esetleges tisztességtelen befolyásolását a fogyasztók konkrét ügyleti döntése vagy azok lehetősége mentén kell értékelni (…) A szóban forgó tájékoztatás pedig alkalmas a fogyasztó ügyleti döntésének befolyásolására, így egyrészt arra, hogy a perbeli terméket a fizetéskor elhangzott tájékoztatás alapján a vállalkozótól megvásárolja-e, másrészt, hogy a minőségi kifogás esetén az őt megillető jogokat gyakorolja-e.”

Az idézett megállapítások tehát magyarázattal szolgálnak azzal kapcsolatban, miért képes megalapozni egy fogyasztóvédelmi hatósági eljárást néhány hiányzó mondat vagy szó: a szerződéskötést megelőző kötelező tájékoztatás körébe eső információ minden eleme olyannyira lényegesnek minősül, hogy alapvetően képes a fogyasztók döntésének befolyásolására.

Zárásképpen megjegyezzük, hogy a mindennapi fogyasztói viszonyok között felmerülhet annak kérdése, mennyire életszerű elvárni egy bolti eladótól a szavatossági jogokra vonatkozó teljeskörű és pontos szóbeli tájékoztatást, miközben ezekbe a kérdésekbe még a joghallgatók is gyakran belekeverednek az egyetemi vizsgákon.

Ezzel összefüggésben utalunk arra, hogy a jelen cikkben bemutatott jogesetben maga az üzletvezető adott helytelen szóbeli tájékoztatást, akivel szemben értelemszerűen reálisabb elvárás lehet a világos és pontos tájékoztatás követelménye. Ugyanakkor a bemutatott jogeset egyik legfontosabb tanulsága: az írásbeli vásárlói tájékoztatásokkal szemben viszont valóban az a hatósági elvárás, hogy minden releváns részletre kiterjedően, helytállóan tartalmazza a fogyasztó jogait. Így ezek elkészítése továbbra is fokozott figyelmet érdemel nem csupán a kellékszavatosság témakörét, hanem a kormányrendeletben meghatározott valamennyi további lényeges információt illetően is.

A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea partner ügyvéd és dr. Farkas Márton ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107




Kapcsolódó cikkek

2024. július 17.

Minden vállalkozás megtudhatja, hogy a NIS2 irányelv hatálya alá esik-e

Ugyan június 30-án lejárt Kiberbiztonsági tanúsításról és felügyeletről szóló törvényben meghatározott első fontos határidő, a cégvezetőknek azonban még van idejük pótolni a mulasztást, és időben megkezdeni a felkészülést a támadások elhárítására – nem mellesleg az akár milliós nagyságrendű bírság elkerülésére. De vajon honnan lehet tudni, mely cégek érintettek?

2024. július 11.

Várható-e fordulat 2024-ben a cégvezetéstől eltiltott személyek számában?

A tavalyi és az idei kényszertörlési eljárások meghatározóak lesznek idén a számok alakulásában. Az elmúlt két évben indított jelentős számú felszámolási és kényszertörlési eljárások ellenére 2023-ban alig haladta meg a cégvezetéstől eltiltott személyek száma a 20 ezret. Bár csekély mértékben, de 2023-ban ismét csökkenő tendenciát mutat az újonnan eltiltott magánszemélyek száma, amiben fordulat várható 2024-ben.