Tartós földhasználók tulajdonjogának bejegyzése
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A tartós földhasználat, mint önálló jogintézmény viszonylag keveseknek ismerős, de még mindig nagy számban vannak olyan ingatlanok, amelyek tulajdonosa a magyar állam, de tartós földhasználóként – általában – természetes személyek vannak bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.
A tartós földhasználat a szocialista rendszer öröksége, és a lényege abban állt, hogy az akkor hatályos jogszabályok nem tették lehetővé sem magán-, sem jogi személyeknek állami, illetve szövetkezeti tulajdonban lévő földek tulajdonjogának megszerezését – így a jogosultak tartós földhasználóként lettek bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.
A jogosultak a tulajdonosi jogok jelentős részét gyakorolhatták (pl. használat, illetve hasznok szedésének joga) és a jogszabályok eredetileg azt is lehetővé tették, hogy a tartós földhasználati jog a jogutódokra is átszálljon – mintegy ösztönözve a jogosultakat arra, hogy ne csak használják az ingatlanokat, hanem azokon akár értéknövelő beruházásokat is végrehajtsanak.
A tartós földhasználat minden esetben, jogszabályban meghatározott célt szolgált. Ha a jogosult építési célra kapta, önként vállalt beépítési kötelezettség terhelte, mezőgazdasági földek esetében pedig az általános művelési kötelezettség állt fenn.
A tartós földhasználati jog megszűnése esetén a földhasználónak kártalanítás járt, feltéve, hogy a megszűnésért nem a földhasználó volt a felelős.
A jogintézményre vonatkozó rendelkezéseket eredetileg az 1976. évi 33. törvényerejű rendelet szabályozta, amit aztán a földről szóló 1987. évi I. tv. 71. §-a 1987. szeptember 1-jével helyezett hatályon kívül. (Ezzel együtt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. tartós földhasználati jogra vonatkozó 150-154. §-ának rendelkezéseit az egyes polgári jogi jogszabályok módosításáról szóló 1987. évi 11. tvr. helyezte hatályon kívül.)
A törvény 70. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján megalkotott 27/1987. (VII.30.) MT. rendelet már csak a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokat tartalmazta, és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXII. törvény 53. § (5) bekezdésének rendelkezései szerint 2006. március 2-ától vesztette hatályát, ezzel pedig olyan helyzet állt elő, hogy nem maradt hatályban olyan jogszabály, ami a tartós földhasználati jogot – mint önálló jogintézményt – szabályozta volna.
A fenti bekezdés kimondta azt is, hogy a törvény hatálybalépése utáni 60. napon, azaz 2006. március 02-án a tartós földhasználatba adott ingatlanok e törvény erejénél fogva a tartós földhasználók tulajdonába kerülnek.
A 2005. évi CXXII. törvény 53. § (5) bekezdése pedig úgy rendelkezett, hogy: „E törvény hatálybalépését követő 60. napon a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokról szóló 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet hatályát veszti. Ezzel egyidejűleg a tartós földhasználatba adott ingatlanok e törvény erejénél fogva a tartós földhasználók tulajdonába kerülnek. A tartós földhasználók tulajdonába kerülő ingatlanok tulajdonjogát a tartós földhasználó kérelmére kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.”
Ez azt jelenti, hogy azon tartós földhasználók, akik a jogszabály hatálybalépésekor be voltak jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, a jogszabály erejénél fogva 2006. március 02-án megszerezték az ingatlan tulajdonjogát.
A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:35. §-a szerint ugyanis a tulajdonjogi igények nem évülnek el, és az 5:37. § szerint pedig a „ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.”
Az Inytv. 91. § (9) bekezdése külön rendelkezik arról, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXII. törvény erejénél fogva a tartós földhasználók tulajdonába került ingatlanok tulajdonjogát a tartós földhasználó kérelmére kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.
A fent előadottak alapján, azok a személyek, akik az ingatlan-nyilvántartásban mind a mai napig tartós földhasználóként vannak bejegyezve, határidő nélkül kérhetik, hogy a földhivatal a tulajdonjogukat a jogszabály erejénél fogva, a tulajdonos magyar állam bejegyzést engedő nyilatkozata nélkül jegyezze be.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni azt is, hogy ha a tartós földhasználó nem kéri tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését – a jogszabályi háttér hiánya miatt – tulajdonosi jogokat nem gyakorolhat; az ingatlant nem idegenítheti el, azt nem terhelheti meg, stb.
A tartós földhasználó halála esetén az örökösök sem földhasználati jogot, sem pedig tulajdonjogot nem szereznek, így – már csak az időtényező miatt is – különös jelentőséggel bírhat, hogy azok a személyek, akik az ingatlan-nyilvántartásba tartós földhasználóként lettek bejegyezve, kérjék a tulajdonjoguk bejegyzését is.
A cikk szerzője dr. Jean Kornél partner ügyvéd és dr. Garadnai Tibor. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.