Továbbra is gond a fekete foglalkoztatás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaügyi hatóság az idei első félévben több mint 11 ezer hazai munkáltatónál vizzgálta a különböző jogsértéseket. A vizsgálatokból kiderül, hogy minden tizedik munkavállalót feketén foglalkoztatta munkaadója. Cikksorozatunk első része. 

Főbb ellenőrzési adatok

2016. I félévben a munkaügyi hatóság 11 042 munkáltatót ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 68 %-ánál tárt fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont munkavállalók (57 935 fő) 65 %-át érintették. Az ellenőrzések számában növekedés figyelhető meg, mivel 2015. I. félévben 9 736 ellenőrzést végezett a munkaügyi hatóság. A jogsértési arány a foglalkoztatókat tekintve nőtt, mivel tavaly ilyenkor az ellenőrzött foglalkoztatók 62 %-ánál állapított meg a munkaügyi hatóság valamilyen szabálytalanságot. A jogsértéssel érintett munkavállalók arányában viszont csökkenés figyelhető meg, mivel tavaly az I. félévben a munkavállalók 67%-át érintette valamilyen munkaügyi szabálytalanság.

Az ellenőrzések vegyes fogadtatásúak munkáltatói oldalon, ami attól is függ, hogy milyen jogsértést tártak fel a munkáltatónál, de általánosnak mondható az indulatmentesség, atrocitások csak szórványosan fordulnak elő. A helyszíni ellenőrzés akadályozása nem fordult elő, de az eljárások során nem ritka az együttműködés hiánya, így különösen a bekért dokumentumok bemutatásának megtagadása, illetve az idézések figyelmen kívül hagyása. A munkavállalók döntő többségben kedvezően fogadták az ellenőrzéseket, nyitottabbak, mint a korábbi években, mert a hatóságtól várnak pozitív fordulatot, de még ennek ellenére is nehezen nyilatkoznak az őket érintő szabálytalanságról, félnek a következményektől, állásuk elvesztésétől.

Az ellenőrzési tapasztalatok szerint továbbra is jelen van a feketefoglalkoztatás, mely az ellenőrzött munkavállalók 10 %-át érinti (5 742 fő).

A főbb munkaügyi jogsértésekkel érintett munkavállalók tekintetében ez az arány még nagyobb 12 %. A tavalyi I. féléves adatokhoz viszonyítva a feketefoglalkoztatás jelentős mértékben nem változott, akkor 4 609 feketén foglalkoztatott munkavállaló került ki az ellenőrzés alá vont 44 139 munkavállalóból és a főbb munkaügyi jogsértésekkel érintett munkavállalók 14 %-át érintette feketefoglalkoztatás.

Az építőiparra az ellenőrzések 20 %-a esett 2016. I. félévben, mely a tavalyi első féléves 22 %-os ellenőrzési arányhoz képest csökkenést jelent ugyan, de az ágazat továbbra is kiemelt ellenőrzési célpont, mivel a feketefoglalkoztatás leggyakrabban ezen a területen fordul elő. 

Az összes feketén foglalkoztatott munkavállalót tekintve kis mértékben nőtt a feketén foglalkoztatottak aránya az ágazatban az elmúlt év január-június közötti időszakhoz képest (34 %-ról, ami 1 566 főt jelentett 35 %-ra ami 2 036 fő). Az építőipar tehát a korábbi tapasztalatokkal megegyezően – jelenleg is – a legtöbb bejelentés nélküli foglalkoztatott munkavállalót „adja”.

Jelentős volt a személy- és vagyonvédelmi munkáltatók köréből kikerült „feketemunkások” aránya is (14 % – 838 fő), mely a tavalyi féléves adatokhoz képest nem változott (14 % – 665 fő), ám az építőipar után a legtöbb feketén foglalkoztatott munkavállalót adja az ágazat és az utóbbi adat különösen aggasztó, mivel az ellenőrzések 12 %-a esett a személy- és vagyonvédelem területére 2016. I. félévében szemben a 2015. I. félévében mért 15 % kal.

A gépipart nem számítva a feldolgozóiparban a feketén foglalkoztatott munkavállalók 9 %-át (509 fő) találták az ellenőrzések, mely 4 %-os növekedést jelent 2015. I. félévéhez képest (5 % – 234 fő). Idén a feldolgozóipari ágazat ellenőrzése kiemelt cél, és sajnos 2016. I. féléve után már nem mondható el az a 2016. évi I. negyedévben tapasztalt biztató tendencia, mely szerint a feketemunkások aránya a gyakoribb ellenőrzések ellenére sem változott. A fokozott feldolgozóipari ellenőrzés végrehajtását jelzi, hogy 2016. június 30-ig az ellenőrzések 13 %-a valósult meg itt, míg tavaly a vizsgált időszakban az ellenőrzések 6 %-a esett erre a szektorra.

A mezőgazdasági ágazatban történt az idei év első felében az ellenőrzések 3 %-a, mely a
2015. első hat hónapjában ellenőrzött 2 %-hoz képest kis mértékű növekedést jelent és pozitív
tapasztalat, hogy az ellenőrzések magasabb aránya mellett a feketén foglalkoztatott
munkavállalók aránya csökkent. Az első féléves adatok alapján 2015-ben 7 % (304 fő) 2016-
ban pedig 4 % (249 fő) volt a feketén foglalkoztatott munkavállalók aránya a mezőgazdasági
vállalkozásoknál.

A kereskedelmi vállalkozások esetében a feketefoglalkoztatás kis mértékben csökkent, mivel akkor 11 % (485 fő), míg idén eddig 10 % (552 fő) volt a feketén foglalkoztatottak közül az ebben az ágazatban talált ilyen szabálytalansággal érintett munkavállalók aránya. Az ellenőrzések aránya a tavaly június végi 23 %-hoz viszonyítva a kereskedelem területén lényegileg nem változott, ugyanis a vizsgált időszakban 22 % volt az ágazatot érintő vizsgálati arány.

A vendéglátásban a fent említett arány 12 %-ra (666 fő) nőtt a 2015. évi I. félévben mért 10 %-hoz (452 fő) képest. Az ágazatot érintő ellenőrzések mértékében viszont csak minimális eltérés figyelhető meg, mivel idén eddig az ellenőrzések 15 %-a volt ebben az ágazatban, a tavaly ilyenkor mért 14 %-hoz képest.

A leggyakoribb jogsértések

Feketefoglalkoztatással kapcsolatosan továbbra is megállapítható, hogy a bejelentés elmulasztása a leggyakoribb szabálytalanság, mely mind rendes munkaviszony során, mind egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül előfordul.

A bejelentés nélküli foglalkoztatással kapcsolatban a munkáltatói hivatkozások közül továbbra is az „adminisztrációs hiba”, „könyvelő mulasztása”, „próbamunka”, és „első munkanap” kifogások a legjellemzőbbek.

Több munkáltatónál tapasztalható, hogy a munkavállalókat esetenként hosszabb ideig (hetekig, vagy akár egy-két hónapig) „próbamunkán” foglalkoztatják, munkaszerződés és bejelentés nélkül. Akkor jelentik be a munkavállaló jogviszonyát, munkaszerződést akkor kötnek vele, ha a munkavállaló „megfelelt”. A próbamunkának nevezett – valójában – próbaidő is a munkaviszony része, azaz erre hivatkozással a munkáltató nem mentesülhet a bejelentési kötelezettsége alól. Pozitív tapasztalat viszont, hogy egyre több munkáltató a próbanapokra egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban bejelenti a munkavállalókat, így a legális foglalkoztatás biztosított.

Továbbra is gyakori az adminisztrációs hibára való hivatkozás, valamint tipikus „kifogás”, hogy a munkavállalók bejelentéséhez szükséges adatokat időben leadták a könyvelőnek, de a könyvelő elmulasztotta a bejelentésüket.

A nehezen megközelíthető munkáltatóknál (különösen építőipar és vagyonvédelem területén) számítanak az ellenőrzések elmaradására és sokszor tudatosan nem jelentik be a munkavállalókat.

Előfordul, hogy a munkáltató korábban szabályosan foglalkoztatta egy adott időszakban a munkavállalót, és arra hivatkozik, hogy éppen csak az ellenőrzéskor nincs bejelentve a jogviszonya abban bízva, hogy a hatóság a korábbi rövid időre történt szabályszerű foglalkoztatás miatt egy fennálló szabálytalanságot nem tekint jogsértésnek, esetleg az enyhébb megítélés alá esik.

Az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésének elmulasztása hátterében továbbra is a közterhek befizetésének elkerülésére, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás időbeli korlátainak kijátszására irányuló szándék húzódik meg. Az időszakos egy-egy napokra történő foglalkoztatás során az ellenőrzések elmaradásának reményében, egyszerűsített foglalkozásnál még nagyobb a „kockáztatási hajlandóság”, mint egy rendes munkaviszony bejelentésénél. Ha egy ilyen munkáltató havi 15 napnál több alkalommal foglalkoztatja a munkavállalót, akkor a „rendes” munkaviszonyban történő bejelentés helyett inkább megpróbálja „elbliccelni” az alkalmi munka havi korlátját meghaladó munkanapok bejelentését.

Előfordul továbbá, hogy egyszerűsített foglalkoztatás során olyan esetekben, amikor a munkavállalók munkaideje áthúzódik a következő naptári napra, a munkáltatók gyakran csak az első napra tesznek bejelentést. E szabálytalanság mögött feltehetően nem áll munkáltatói szándékosság.

Egyszerűsített foglalkoztatásnál a munkaszerződéseket a felek általában nem foglalják írásba, mivel az nem kötelező, annak ellenére, hogy ez mindkét fél számára előnyöket is jelentene. A munkavállalók számára egyfajta biztonságérzetet, dokumentált, igazolható munkaviszonyt, a munkáltató számára pedig mentesülést a törvényben meghatározott adminisztrációs terhektől (pl.: munkaidő-nyilvántartás vezetése).

A fekete foglalkoztatás enyhébb formája, hogy a munkaszerződéseket a földrajzi távolságok miatti adminisztratív nehézségek miatt késve foglalták írásba, de a jogviszony bejelentése időben megtörténik.

A vagyonvédelmi ágazatra jellemző a gyakori „munkáltató váltások” következménye, hogy a munkavállalókat ugyan „átjelentik” az éppen aktuális vállalkozáshoz, de munkaszerződést írásban nem kötnek velük. A munkavállalók ezekben az esetekben sokszor nem is tudják, hogy az ellenőrzés időpontjában ki a foglalkoztatójuk.

 

Ritkábban fordul elő a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás, mely az esetek többségében a jogszabályok téves alkalmazására vezethető vissza.

Részmunkaidős bejelentés, teljes munkaidős foglalkoztatás mellett sajnos meglehetősen gyakori szabálytalanság, de az esetek döntő többségében a bizonyítás nagyon nehéz, mivel a munkájukat féltő munkavállalók nem mernek a munkáltatójuk ellen nyilatkozni, így a szabálytalansággal kapcsolatban magas a látencia.

Harmadik országbeliek szabálytalan foglalkoztatása az utóbbi években már nem jellemző.

A gazdasági válság miatt bevezetett kis-és középvállalkozások támogatását célzó enyhébb szankciók mára már nem feltétlenül tartják vissza a jogsértésektől az egyebekben gazdaságilag egyre inkább magukra találó munkáltatókat. A többség már tudatában van annak, hogy a legsúlyosabb esetben sem kell a bírságszankcióval számolnia és más hátrányos következménye sincs az első jogsértésnek, viszont a bejelentés nélküli foglalkoztatással jelentős költségcsökkentést érhetnek el a befizetendő adók és járulékok „megtakarításával”

Munkaidő és pihenőidő 

A munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések (12 815 fő) száma lényeges növekedést mutat a tavalyi év hasonló időszakában feltárt ilyen szabálytalanságok miatt érintett munkavállalók számához képest (9 842 fő). Ezen jogsértések jellemzően a kereskedelem, vendéglátás és a feldolgozóipar (beleértve a gépipart is) területén foglalkoztatott munkavállalókat érintették a legnagyobb számban. A leggyakoribb szabálytalanság a munkaidő-beosztás hiánya, melynek hátterében egyrészt a jogszabályok ismeretének hiánya – a munkáltatók egy része helytelenül a munkavállalókra bízza, döntsék el maguk, hogy melyik nap ki jön munkát végezni – másrészt a rendkívüli munkavégzés leplezésére irányuló szándék áll. Szintén nagy munkavállalói létszámot érintett a munkaidőkeret esetében a kezdő és befejező időpont írásbeli meghatározásának elmaradása, ami gyakorlatilag mind a munkavállaló mind a hatóság számára ellenőrizhetetlenné teszi például a munkaidőkereten felüli rendkívüli munkavégzést, és így annak ellentételezését is (munkabér, szabadidő).

A munkavállalók munkaideje sokszor meghaladta a napi, illetve a heti munkaidő megengedett legmagasabb mértékét. Pihenőidővel kapcsolatos szabálytalanságok tekintetében a munkaközi szünetek törvényes mértékének elmaradása fordult elő legtöbbször, valamint több ízben kellett intézkedni a hatóság munkatársainak a napi, valamint heti pihenőidő hiánya miatt.

Rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos szabálytalanság miatt ritkábban intézkedtek a hatóság munkatársai. Ennek részben az az oka, hogy a jogsértést hamis munkaidő-nyilvántartás vezetésével leplezik a munkáltatók, így a rendkívüli munkavégzés mértéke nem megállapítható. Az első félévben a gépipar területén nagyobb munkavállalói létszámot érintett a munkaszüneti napon történő munkavégzés szabályainak megszegése, mely különösen az iparilag fejlett megyékben fordul elő (Fejér, Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron).

A munkaidő-nyilvántartás iányosságai

A korábbi évekhez hasonlóan továbbra is a munkaidő-nyilvántartás hiányával, vagy adatainak valótlan rögzítésével kapcsolatos szabálytalanságok a leggyakoribbak, a főbb jogsértéssel érintett munkavállalók közel negyedét érinti. A 2015. I. féléves adatokhoz képest a munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos szabálytalanságok több munkavállalót érintettek 2016. I. félévben (11 339 fő – 8 885 fő). A munkaidő-nyilvántartást az építőipar területén egyáltalán nem vezetnek, míg a hiányos (hamis) munkaidő-nyilvántartás a kereskedelem, a feldolgozóipar és a vendéglátás területén fordul elő.

Amennyiben egy-két munkanap nem került bejegyzésre a munkaidő-nyilvántartásba, vagy az ellenőrzés időpontjában a napi munkaidő kezdő időpontja hiányzik, szándékosságról nem beszélhetünk, ezek általában adminisztratív hiányosságok.

A tudatosság, a jogszabályok megsértésének leplezése a kettős nyilvántartás vezetésekor, illetve a nyilvántartás vezetésének teljes vagy hosszabb ideig (napokon át) tartó hiányakor merül fel. A jogsértés nehezen bizonyítható, mivel az ellenőrzések során a hatóságnak utólag megküldött iratanyag alapján jellemzően nem állapítható meg jogsértés, pedig számos esetben áll fenn a gyanúja annak, hogy a munkavállalókat a megengedettnél többet foglalkoztatják, és azt nem ellentételezik a törvényi előírások szerint.

Gyakori az a munkáltatói védekezés a jogsértés feltárását követően, hogy a munkavállalók nem-, vagy nem előírásszerűen vezették a munkaidő-nyilvántartást, figyelmen kívül hagyva, hogy ez a kötelezettség a munkáltatót terheli. Emellett a feledékenységgel szokták magyarázni a hiányát, illetve a fix munkaidővel, amikor sok munkáltató szerint szükségtelen a munkaidő-nyilvántartás vezetése, de jellemzőnek mondható az is, hogy a főnök éppen az ellenőrzés előtt vitte el a jelenléti ívet, vagy azt elzárva tartják.

A munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos jogsértések elfedik az esetleges munkabérrel, munkaidővel, illetve pihenőidővel kapcsolatos szabálytalanságokat is. A munkaidő nyilvántartás hiányossága, vagy hiánya miatt nem ellenőrizhető a pihenőidőre, pihenőnapra, munkaszüneti napon történő munkavégzésre vonatkozó szabályok betartása és a pótlékfizetés teljesítése sem, tehát közvetetten a munkavállalók alapvető jogai sérülnek.

Enyhe javulás a munkabérhez kapcsolódó jogsértéseknél

A munkabérrel kapcsolatos jogsértésekkel érintettek tekintetében pozitív elmozdulás figyelhető meg – ha csak kis mértékben is – hiszen 6 457 főt érintett ez a jogsértés szemben a tavalyi félév 6 542 érintett munkavállalójával szemben. Ezen belül a legjelentősebb a munkabér határidőben történő megfizetésének elmaradása, illetve a pótlékokra vonatkozó szabályok megszegése volt, valamint gyakori volt még, hogy a munkabérről adott elszámolás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.

A munkaügyi hatóság a vonatkozó törvényi rendelkezés szerint a munkabért nem, vagy nem időben fizető munkáltató részére minden esetben lehetőséget biztosít arra, hogy az eljárás során az elmaradt bért egy kitűzött határidőn belül megfizesse, melynek következtében mentesül az egyébként kötelező munkaügyi bírság megfizetése alól. A hatóság ily módon is tudja segíteni azt, hogy a munkáltató a munkavállalók jogszerűen járó munkabérének kifizetésére és ne egy esetleges bírságösszeg kiegyenlítésére fordítsa anyagi erőforrásait.

A munkabérrel kapcsolatos szabályok érvényesülésének célellenőrzését 2016. március 21. – április 8. között megtartotta a munkaügyi hatóság, mely adatokat a jelentés már tartalmazza, így az I. félévben tapasztalt pozitív adatok ennek fényében még kedvezőbbek.

Jelentős számban előforduló munkaügyi szabálytalanság a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő – a munkavállalót megillető – igazolások kiadásának, valamint a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolásnak az elmaradása, mely jogsértések általában munkáltatói mulasztásból erednek, bár előfordul, hogy megromlik a felek között a viszony vagy elszámolási vita alakul ki és a munkáltatók szándékosan, de jogszerűtlenül visszatartják az igazolásokat. Az is előfordult már, hogy a munkavállaló akkor szembesül azzal, hogy bejelentés nélkül foglalkoztatták, mikor a munkavégzést követően a munkáltató nem adja ki a kilépő igazolásokat. Az első esetben a jogszabályok alapján kiadmányozható figyelemfelhívás nem rendelkezik kellő visszatartó erővel, ugyanis azokban az esetekben, ahol az ellenőrzés során a munkáltató nem pótolja az elmaradt igazolásokat/elszámolást, csak az eredménytelen felhívást követően indítható eljárás, így a munkaügyi hatóság fellépése az ügyben, sok esetben a munkavállalók szempontjából kevésbé tűnik hatékonynak. Külön említést érdemel, hogy ennek a szabálytalanságnak az ellenőrzése rendszerint a munkavállalók panasza alapján kezdődik.

A 2015. évi I. féléves adatokhoz képest (1 406 fő) lényegesen több munkavállalót érintettek idén júniusig a szabadsággal kapcsolatos jogsértések (5 909 fő). A szabadsággal kapcsolatos szabálytalanságok két leggyakoribb esete, hogy a nyilvántartáson „kiírt” szabadságot a munkáltató ténylegesen nem adja ki, a munkavállalók valójában munkát végeznek, valamint, hogy a munkáltatók a törvény előírásainak megfelelően nem biztosítják a munkavállalónak naptári évben egy alkalommal, a legalább tizennégy nap egybefüggő munkavégzés alóli mentesülést.

A 2016. június 30-ig a jogsértéseket elkövető 7 526 munkáltató közül 804 vállalkozással szemben alkalmaztak az elsőfokú munkaügyi hatóságok munkaügyi bírságot, összesen 125 725 000 Ft összegben. A munkaügyi hatóság a Kúria 2/2013. KMJE jogegységi határozatára tekintettel a kis és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) 12/A. § (1) bekezdése alapján munkaügyi bírságot helyettesítő figyelmeztetés határozatot 1 531 esetben hozott. Több ízben szabálytalanság megszüntetésére kötelezést (1 429 db), valamint szabálytalanságot megállapító határozatot (2 878 db) hoztak a hatóság munkatársai. Az érdemi döntések 90%-a tehát anyagi szankció nélküli intézkedés volt.

A munkaügyi bírságok és figyelmeztetés határozatok száma – köszönhetően az idén feltárt nagyobb feketén foglalkoztatott munkavállalói létszámnak – emelkedett a 2015. I. félévi adatokhoz képest.

Kevesebb a bejelentés

A tavalyi első félévhez képest 2016. I. félévében a munkaügyi hatósághoz érkezett bejelentések száma csökkent.

Míg 2015. első felében a közérdekű bejelentések és a panaszok száma 3 314 volt, addig az idei félévben ez a szám 2 813. A bejelentések 45 %-a panasz volt, 55 %-a pedig közérdekű bejelentés.

A legtöbb jelzés továbbra is feketefoglalkoztatás tárgyában érkezett a hatósághoz, de jelentős volt a munkabérrel kapcsolatos és az „egyéb munkaügyi jogsértés” kategóriába tartozó jogviszony megszűnésekor kiadandó igazolásokkal összefüggő bejelentések száma is. Megállapítható, hogy a feketefoglalkoztatással kapcsolatban a közérdekű bejelentések vannak többségben, míg az igazolások kiadásának elmaradása, illetve az elszámolás hiánya esetén a személyes jelleg miatt panaszként érkezik a hatósághoz a jelzés. A munkabérrel kapcsolatos panaszok és közérdekű bejelentések száma közel azonos.

Fontos kiemelni, hogy egy adott munkáltatóra nézve nem egyszer több bejelentés is érkezik a hatósághoz, amelyek többségében megalapozottnak bizonyulnak.

Sok esetben előfordul, hogy a volt munkavállaló a munkaviszonya megszűnése után fordul a hatósághoz és az abban foglaltak bizonyítása nehéz, mivel a még alkalmazásban álló munkavállalók megélhetésüket féltve nem szívesen nyilatkoznak a jogsértésekről.

---