Az európai elfogatóparancs volt az első konkrét intézkedés az EU büntetőjogának vagy büntetőeljárásjogának a területén, ami a tamperei kölcsönös elismerés elvét egy lényeges konkrét intézkedésben testesítette meg, és az EU tagállamok viszonylatában felváltotta a kiadatást. Az európai elfogatóparancsok rendszere 2004. január 1-ével kezdte el működését.
Az Egyesült Királyság bejelentette, hogy határozatlan időre felfüggeszti a Hongkonggal kötött kiadatási egyezmény alkalmazását, válaszul a Kína által nemrég elfogadott hongkongi nemzetbiztonsági törvényre.
A Brexit után az Egyesült Királyságban megszűnt az európai elfogatóparancs alkalmazhatósága, mert az ezt biztosító szerződés csak az EU tagországaira vonatkozik.
A barátnője megölésével gyanúsított belga kérelmezőt a rendőri őrizetben védő nélkül hallgatták ki. Előzetes letartóztatása alatt kirendelt védője a kilenc további kihallgatásról pedig távol maradt. Végül a kérelmezőt egy másik emberölés kísérletében is bűnösnek találták, jelenleg életfogytiglani büntetését tölti. Az ügyben az EJEB egyértelműsítette a védőhöz való jog tartalmát és a tisztességes eljárás vizsgálatának szempontjait.
Az ETA baszk terrorszervezet által elkövetett gyilkosság gyanúsítottja ellen a spanyol hatóságok európai elfogatóparancsot adtak ki. Bár Belgiumban letartóztatták a feltételezett elkövetőt, a spanyol börtönhelyzetre hivatkozva a belga bíróság megtagadta az elfogatóparancs végrehajtását és a gyanúsított kiadatását. A Bíróság helyeselte, hogy a belga igazságszolgáltatás mérlegelte a kiadatással járó esetleges alapjogsérelem veszélyét, a döntés indokolása azonban nem volt kellően megalapozott.
Alábbi cikkünkben tekintettel arra, hogy a 2019/87–88. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg az elfogadásra váró törvényjavaslatok és kúriai állásfoglalások közül válogattunk.
