Az EUB úgy foglalt állást, hogy aki hosszabb időtartam alatt összesen legalább 12 hónapot ugyanabban a tagállamban végez munkát, az ott minősül biztosítottnak, akkor is, ha a munkavégzést más tagállamban végzett rövid idejű munkavállalás megszakítja.
Az ILO becslései szerint világszerte 164 millió olyan munkavállaló van, aki a lakóhelyétől eltérő országban vállalt munkát. Nagy részük a koronavírus miatt elvesztette állását és haza kellett térnie.
Az uniós jog szerint nem kell, hogy valaki valamely tagállamban munkavállaló legyen ahhoz, hogy egy másik tagállamban lakó gyermekei után családi ellátásokra legyen jogosult – közölte döntését az Európai Unió Bírósága csütörtökön.
A harmadik országok állampolgárai, – akik ideiglenesen különböző tagállamokban tartózkodnak és végeznek munkát egy eu-s tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató javára, – amennyiben jogszerűen tartózkodnak és dolgoznak a tagállamok területén, úgy az EU koordinált szociális biztonsági jogszabályainak hatálya alá tartoznak.
