Ismét az A1 igazolás alkalmazásának kérdéseivel foglalkozott az EUB

Szerző: Dr. Ferge Zsigmond
Dátum: 2019. február 4.
Címkék: , , , , ,
Rovat:
A harmadik országok állampolgárai, – akik ideiglenesen különböző tagállamokban tartózkodnak és végeznek munkát egy eu-s tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató javára, – amennyiben jogszerűen tartózkodnak és dolgoznak a tagállamok területén, úgy az EU koordinált szociális biztonsági jogszabályainak hatálya alá tartoznak.

  1. Bevezetés

Az előzetes döntéshozatal iránti  kérelmet  a holland szociális és közszolgálati fellebbviteli bíróság a Centrale Raad van Beroep, a holland társadalombiztosítási intézet igazgatósága a Raad van bestuur van de Sociale Verzekeringsbank (a továbbiakban: Svb), és D. Balandin, I. Lukachenko, valamint a Holiday on Ice Services BV, korábban Stage Entertainment Touring Services BV között  azért terjesztette elő az Európai Bírósághoz (a továbbiakban: EUB), mert az Svb  D. Balandintól és I. Lukachenkótól – mint a HOI által foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgároktól – megtagadta a 883/2004/EK rendelet[1] és a 987/2009/EK rendelet[2] 19. cikke szerinti igazolás (a továbbiakban: A1 igazolás) kiadását.

Az előterjesztő bíróság kérdése az volt, hogy a Holiday on Ice‑nak dolgozó azon korcsolyázók, akik harmadik országok állampolgárai, jogosultak‑e koordinált szociális biztonsági védelemre, amikor az Európai Unió különböző tagállamaiban turnéznak.

Az EUB számára feltett kérdés, a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 1231/2010/EU rendelet[3] 1. cikkének értelmezésére vonatkozott.

Az ügyben alapvetően meghatározó 1231/2010 rendelet célja annak biztosítása, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló ugyanazon szabályokat alkalmazzák a harmadik országok állampolgáraira, mint amelyek az európai polgárokra alkalmazandók, azáltal, hogy a 883/2004 és a 987/2009 rendelet, rendelkezéseit kiterjeszti a harmadik országok állampolgáraira.

Az 1231/2010 rendelet kimondja, hogy:

„A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 987/2009 rendelet jelentősen korszerűsíti és egyszerűsíti a biztosított személyekre és a szociális biztonsági intézményekre vonatkozó koordinációs szabályokat. Ez utóbbiak számára a korszerűsített koordinációs szabályok a biztosított személyek ellátásaira vonatkozó jogokkal kapcsolatos adatok feldolgozásának meggyorsítását, megkönnyítését és az ehhez tartozó adminisztratív kiadások csökkentését célozzák meg[4].

Az Unió célkitűzése a magas színvonalú szociális védelem elősegítése, illetve az életszínvonal emelése és az életminőség javítása a tagállamokban[5].

Annak érdekében, hogy a munkáltatóknak és a nemzeti szociális biztonsági testületeknek ne kelljen bonyolult jogi és adminisztratív helyzeteket kezelniük személyek korlátozott számú csoportjára vonatkozóan, fontos teljes mértékben kihasználni a szociális biztonság területén végbemenő korszerűsítésből és egyszerűsítésből származó előnyöket azáltal, hogy egységes jogi koordinációs eszközt alkalmaznak a [883/2004] rendeletet és a [987/2009] rendeletet ötvözve […][6].

A 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet olyan harmadik országbeli állampolgárokra való alkalmazásából eredő jogok, – akikre ezek a rendeletek csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, – nem jogosítják fel ezen érintetteket valamely tagállamba való belépésre, ott ideiglenes vagy állandó tartózkodásra, illetve az ottani munkaerőpiachoz való hozzáférésre. Ennek megfelelően a [883/2004 rendelet és a 987/2009] rendelet alkalmazása nem sértheti a tagállamok azon jogát, hogy az uniós joggal összhangban elutasítsák vagy visszavonják az érintett tagállamba való belépésre, az abban való ideiglenes vagy állandó tartózkodásra vagy munkavállalásra vonatkozó engedélyt, vagy elutasítsák annak megújítását[7].

Bár az alábbi tényállás szerinti ügyben 1231/2010 a 883/2004 rendelet és 987/2009/EK rendelet alkalmazása az alapvető, az előterjesztett kérdések megoldása szempontjából egy sor más jogszabály, így a schengeni vízumkódex[8], a tartózkodási engedélyről szóló rendelet[9], valamint az összevont engedélyről szóló irányelv[10] is bizonyos szempontból relevanciával bír.

  1. A tényállás[11]
  2. Balandin és I. Lukachenko harmadik ország állampolgárai, akiket a Holiday on Ice Services BV, korábban Stage Entertainment Touring Services BV (a továbbiakban: HOI) foglalkoztatott, amely vállalkozás bejegyzett székhelye Amszterdamban, üzleti tevékenységének fő helye pedig Utrechtben található, és amely minden évben október és május között különböző országokban, köztük bizonyos tagállamokban korcsolyashow‑kat szervez[12].

A HOI összes munkatársa néhány az előadásokra felkészítő edzésekkel néhány hetet Hollandiában tölt, ahol korcsolyázók egy része számos fellépésen vesz részt, miközben a többi korcsolyázó egyéb tagállamokban, többek között Franciaországban és Németországban lép fel show‑műsorokban. Az edzések ideje alatt és az esetleges fellépések során a harmadik országok állampolgárai valamennyien jogszerűen tartózkodnak Hollandiában, ahol szükség esetén munkavállalási engedélyt szereznek be számukra. A fellépéseknek otthont adó többi tagállamban is az un. „schengeni” vízum alapján is jogszerűen tartózkodnak.

A holland társadalombiztosítási intézet igazgatósága a Raad van bestuur van de Sociale Verzekeringsbank a, (a továbbiakban: Svb) több éven keresztül állított ki a HOI által foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgárok részére A1 igazolásokat, amelyek azt tanúsították, hogy az érintett személyekre a szociális biztonságra vonatkozó holland jogszabályokat kellet alkalmazni, és a kötelező járulékokat is Hollandiában fizették. A 2015/2016‑os szezontól azonban az SvB megtagadta az ilyen igazolások kiállítását, arra hivatkozva, hogy a megelőző években tévesen került sor azok kiállítására, következésképpen a HOI ez irányú kérelmeit elutasította.

Az Svb, többek között az amszterdami bíróság, a rechtbank Amsterdam ideiglenes intézkedések elrendelésére hatáskörrel rendelkező bírája által elrendelt ideiglenes intézkedés keretében lefolytatott tanácskozást követően, 2016. május 1‑jéig tartó érvényességgel kiállította az A1 igazolásokat. Mivel a 2015/2016‑os szezon csak 2016. május 22‑én ért véget, így ezek a 2016. május végi utolsó hetek vita tárgyát képezték. 2016. április 28‑i ítéletében a rechtbank Amsterdam megállapította, hogy az SvB‑nek – többek között a bizalomvédelem elve alapján – e szezon utolsó heteire vonatkozóan is ki kellett volna állítania az A1 igazolásokat. Az SvB ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a holland szociális és közszolgálati fellebbviteli bíróság, a Centrale Raad van Beroep-hoz.

E bíróság szerint D. Balandin és I. Lukashenko nem tartozik közvetlenül a 883/2004 rendelet 2. cikkében meghatározott személyi hatálya alá, mivel:

(1)  Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.

(2)  Ezt a rendeletet ugyancsak alkalmazni kell azoknak a személyeknek a túlélő hozzátartozóira, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoztak, függetlenül az ilyen személyek állampolgárságától, ha túlélő hozzátartozóik egy tagállam állampolgárai vagy a tagállamok egyikében tartózkodó hontalanok vagy menekültek.

és ők, se nem valamely tagállam állampolgárai, se nem hontalan személyek, és nem is menekültek.

E rendelkezésekre kizárólag az 1231/2010 rendelet alapján lehet hivatkozni, mivel az feltételeit, – a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet hatályát – a harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira is kiterjesztette. „A 883/2004 rendeletet és a 987/2009] rendeletet alkalmazni kell harmadik országok olyan állampolgáraira is, akikre a rendeletek csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira is, feltéve, hogy valamely tagállam területén jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel, és helyzetük összes vonatkozása nem egy tagállamot érint[13].”

A kérdést előterjesztő holland szociális és közszolgálati fellebbviteli bíróság, a Centrale Raad van Beroepholland szerint nem volt vitatott, hogy D. Balandin és I. Lukashenko nem rendelkezett lakóhellyel Hollandiában vagy valamely tagállamban, hanem a 883/2004 rendelet 1. cikkének k) pontja szerint ideiglenesen tartózkodott és dolgozott az Európai Unióban. Ebből kifolyólag bizonytalanság áll fenn azt illetően, hogy kizárólag a harmadik országok azon állampolgárai hivatkozhatnak‑e az 1231/2010 rendelet 1. cikkére, akik rendelkeznek a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja szerinti tényleges lakóhellyel, vagy az olyan helyzetben lévő harmadik országbeli állampolgárok is jogosultak erre, mint D. Balandin és I. Lukachenko.

A kérdést előterjesztő holland szociális és közszolgálati fellebbviteli bíróság, a Centrale Raad van Beroep bíróság véleménye szerint, e rendelkezés alkalmazása a különböző nyelvi változatai közötti eltérések miatt nehézségekbe ütközik, mivel a „jogszerű lakóhely” fogalma látszólag a nem szükségszerűen huzamos jelenlétet és a bizonyos fokú állandó jelleggel bíró tartózkodást egyaránt lefedi.

E körülmények között a Centrale Raad van Beroep az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az EUB-hoz.

2.  Az EUB értékelése és ítélete

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánta megtudni, hogy az 1231/2010 rendelet 1. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a tényállásban szereplő harmadik országok olyan állampolgárai, akik ideiglenesen különböző tagállamokban tartózkodnak és végeznek munkát valamely tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató javára, hivatkozhatnak a 883/2004 és a 987/2009 rendeletben előírt koordinációs szabályokra annak meghatározása érdekében, hogy mely szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartoznak.

Az EUB elöljáróban arra emlékeztetett, hogy az 1231/2010 rendelet 1. cikke értelmében a 883/2004 és a 987/2009 rendeletet alkalmazni kell harmadik országok olyan állampolgáraira is, akikre a rendeletek csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira is, feltéve hogy valamely tagállam területén jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel, és helyzetük összes vonatkozása nem egy tagállamot érint. Az 1231/2010 rendelet a 883/2004 és a 987/2009 rendeletek személyi hatályát harmadik országok olyan állampolgáraira is kiterjesztette, akik csupán állampolgárságuk miatt nem tartoznak eleve e rendeletek hatálya alá.

A felek által nem volt vitatott, hogy az érintett személyekre mint harmadik országbeli állampolgárokra a 883/2004 és a 987/2009 rendelet csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkozik, mivel nem valamely tagállam állampolgárai, és nem is hontalanok vagy menekültek, továbbá az sem  volt vitás, hogy e személyek helyzete nem olyan, amelynek összes vonatkozása kizárólag egyetlen tagállamot érint, mivel korcsolya‑előadásaik egy részét a Holland Királyságtól eltérő más tagállamokban mutatták be. Így az érintett személyek az 1231/2010 rendelet 1. cikkének megfelelően jogosultak  voltak arra, hogy alkalmazzák rájuk a 883/2004 és a 987/2009 rendeletet, amennyiben valamely tagállam területén „jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel”.

Az EUB  egy korábbi döntésében foglaltak szerint, mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményeiből, mind pedig az egyenlőség elvéből az következik, hogy e jog olyan, – a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó – rendelkezését, mint az 1231/2010 rendelet 1. cikke, általában az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni[14].

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a „jogszerű lakóhely” fogalmának e rendelkezés értelmében vett pontos jelentése a különböző nyelvi változatok közötti eltérésekre tekintettel bizonytalan. Így, bár a holland nyelvi változat a „verblijven” szót használja, amely nem szükségszerűen huzamos jelenlétre utal, a német és az angol változat, amely a „rechtmässiger Wohnsitz” és „legally resident” kifejezést tartalmazza, bizonyos fokú állandó jelleggel bíró tartózkodásként értelmezhető[15].

AZ EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az uniós jog rendelkezéseit ugyanis egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével. Valamely uniós jogi szöveg egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az részét képezi[16].

Azon jogi háttér kapcsán, amelybe az 1231/2010 rendelet illeszkedik, az EUB arra emlékeztetett, hogy a 883/2004 és a 987/2009 rendeletnek az általuk csak az állampolgárságuk okán nem érintett harmadik országbeli állampolgárokra való kiterjesztésére irányul. Mivel a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja meghatározza a „lakóhely” fogalmát, mindenekelőtt azt kell meghatározni, hogy az 1231/2010 rendelet 1. cikke szerinti „jogszerű lakóhely” fogalmának terjedelme megegyezik‑e a 883/2004 rendelet 1. cikk szerinti „lakóhely” fogalom terjedelmével[17].

A 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja alapján a „lakóhely” fogalma a személy szokásos tartózkodási helyét jelöli. E fogalom különbözik a „tartózkodás” fogalmától, amely az e rendelet 1. cikkének k) pontja meghatározás szerint ideiglenes tartózkodásnak felel meg. Az érintett személynek a rendelet 1. cikkének j) pontja szerinti „lakóhelyét” a tények alapján kell értékelni, és azon hely alapján kell meghatározni, ahol szokásos érdekeltségi központja található[18]. Azonban meg kell állapítani, hogy a 883/2004 rendelet értelmében vett „lakóhely” és az 1231/2010 rendelet értelmében vett „jogszerű lakóhely” fogalmát a két rendelet nem ugyanarra alkalmazza.

A 883/2004 rendelet célja annak megakadályozása, hogy az érdekeltek – rájuk alkalmazandó jogszabályok hiányában – a szociális biztonság nyújtotta védelem nélkül maradjanak, továbbá arra is irányul, hogy ugyanezen személyek az alkalmazandó nemzeti jogszabályok halmozódása és az ebből eredő bonyodalmak elkerülése érdekében csak egyetlen tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozzanak[19]. E vonatkozásban a „lakóhely” és a „tartózkodás” fogalma közötti különbségtétel annak meghatározására irányul, hogy melyik tagállamhoz kötődnek ténylegesen a legjobban,  következésképpen, mely tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak.

A 1231/2010 rendelet célja a 883/2004 és a 987/2009 rendelet személyi hatályának a harmadik országok olyan állampolgáraira való kiterjesztése, akik csupán állampolgárságuk miatt nem tartoznak eleve a hivatkozott rendeletek hatálya alá.   E vonatkozásban, amint az az 1231/2010 a „jogszerű lakóhely” ezen rendelet értelmében vett fogalma az uniós jogalkotó azon döntésének megnyilvánulása, hogy a 883/2004 és a 987/2009 rendelet személyi hatályát azon előzetes feltétellel terjeszti ki a harmadik országbeli állampolgárokra, hogy azok rendszerint az érintett tagállam területén tartózkodnak. Így e fogalom különbözik a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja szerinti „lakóhely” fogalmától[20].

E megállapítás szerint, miként az 1231/2010 rendelet (1) preambulumbekezdéséből is kitűnik, hogy a 883/2004 és a 987/2009 rendelet ezen harmadik országbeli állampolgárokra való alkalmazása:

– egyrészt egyáltalán nem jogosítja fel az érintetteket valamely tagállamba való belépésre, ott ideiglenes vagy állandó tartózkodásra, illetve az ottani munkaerőpiachoz való hozzáférésre,

– másrészt nem sértheti a tagállamok azon jogát, hogy az uniós joggal összhangban elutasítsák vagy visszavonják a területükre való belépésre, az ott történő ideiglenes vagy állandó tartózkodásra vagy munkavállalásra vonatkozó engedélyt, vagy elutasítsák annak megújítását.

Ezt a harmadik országbeli állampolgároknak a valamely tagállam területén való jelenlétével kapcsolatos jogi feltételeken alapuló szempont melletti döntést megerősítik az 1231/2010 rendelet előkészítő munkálatai is. A 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán az állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló rendeletjavaslatból kitűnik, hogy az ilyen állampolgároknak jogszerűen kell lakóhellyel rendelkezniük valamely tagállam területén, és – ebből következően – ideiglenes vagy huzamos tartózkodási joggal kell rendelkezniük. Ez az indokolás azt is kifejti, hogy ahhoz, hogy egy második tagállamban hivatkozhassanak a 883/2004 rendelet rendelkezéseire alapított jogokra, ezen állampolgároknak nem kell kötelezően teljesíteniük a lakóhelyre vonatkozó feltételt, hanem elegendő, ha csak ott tartózkodnak, amennyiben az e második tagállam területén való jelenlétük megfelel e tagállam be– és kiutazásra vonatkozó jogszabályainak[21].

Így annak meghatározása érdekében, hogy ezen állampolgárok az 1231/2010 rendelet 1. cikke értelmében „valamely tagállam területén jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel”, nem döntő sem a valamely tagállam területén való jelenlétük időtartama, sem pedig az, hogy szokásos érdekeltségi központjuk valamely harmadik országban található[22].

Ezt az értelmezést erősíti a 2011/98 irányelv is, amely többek között közös jogokat állapít meg a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók számára. Amint az az irányelv 2. cikkének b) pontjával, valamint 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával, (2) bekezdésének i) pontjával és (3) bekezdésével együttesen értelmezett 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjából kitűnik, azon harmadik országbeli állampolgárok részére, akik – akárcsak ideiglenesen is – munkavállalásra jogosultak valamely tagállamban, a 883/2004 rendelet szerinti szociális biztonsági ágak tekintetében egyenlő bánásmódot kell biztosítani.

Az EUB megállapítása szerint az ilyen értelmezés egyébiránt jobban biztosítja a magas színvonalú szociális védelem elősegítésére irányuló uniós célkitűzés eléréséhez felidézett célkitűzések megvalósítását[23].

Az ügy tényállásából kitűnik, hogy a Hollandiában bejegyzett székhellyel rendelkező vállalkozás által foglalkoztatott, érintett személyek, akik, jogszerűen tartózkodnak és dolgoznak azon tagállamok területén, amelyekben fellépnek, ebből következően a szociális biztonság terén alkalmazandó jogszabályok meghatározása tekintetében hivatkozhatnak a 883/2004 és a 987/2009 rendeletben előírt koordinációs szabályokra[24].

Mivel a 883/2004 rendelet 13. cikke a szokásosan két vagy több tagállam területén munkavállalóként tevékenységet végző személyekre alkalmazandó kapcsolóelveket határozza meg, az EUB szerint a kérdést előterjesztő Centrale Raad van Beroep-nak kell megvizsgálnia, hogy e kapcsolóelvek alkalmazandók‑e az ügyben érintett személyek vonatkozásában annak meghatározása érdekében, hogy e személyek a holland szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartoznak‑e.

Amennyiben ez a helyzet áll fenn, azon tagállam illetékes intézménye igazolja a 987/2009 rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerint az A1 igazolás kiállításával, hogy e jogszabályok alkalmazandók – adott időpontig és a  feltételek megjelölésével –, amelynek jogszabályai alkalmazandók.

E megfontolások összességére figyelemmel az EUB a Centrale Raad van Beroep kérdésére adott válasza szerint az 1231/2010 rendelet 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a harmadik országok jelen ügyben szereplő állampolgárai, – akik ideiglenesen különböző tagállamokban tartózkodnak és végeznek munkát egy valamely tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató javára, – amennyiben jogszerűen tartózkodnak és dolgoznak a tagállamok területén, hivatkozhatnak a 883/2004 és a 987/2009 rendeletben előírt koordinációs szabályokra annak meghatározása érdekében, hogy mely szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartoznak[25].

[1] 2004. április 29-i, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet

[2] 2009. szeptember 16‑i, a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

[3] Az Európai Parlament és a Tanács 1231/2010/EU rendelete (2010. november 24. a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről

[4] 1231/2010 rendelet (6)  preambulumbekezdés

[5] 1231/2010 rendelet (7)  preambulumbekezdés

[6] 1231/2010 rendelet (8)  preambulumbekezdés

[7] 1231/2010 rendelet (10)  preambulumbekezdés

[8] A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13‑i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

[9] A harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló, 2002. június 13‑i 1030/2002/EK tanácsi rendelet

[10] A harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13‑i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv

[11] Ítélet 15-22. pont.

[12] A Holiday on Ice Productions bv jégrevű műsorokat és élő szórakoztató műsorokat készít, túrákat, promóciókat és piacokat kínál elsősorban Hollandiában, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban. https://www.bloomberg.com/research/stocks/private/snapshot.asp?privcapid=494

[13] 1231/2010 rendelet 1.§

[14] 2013. szeptember 19‑i Brey ítélet, C‑140/12, EU:C:2013:565, 49. pont.

[15] Ítélet 30. pont.

[16] 2017. december 20‑i Gusa ítélet, C‑442/16, EU:C:2017:1004, 34. pont.

[17] Ítélet 32. pont.

[18] 2014. június 5‑i I ítélet, C‑255/13, EU:C:2014:1291, 44. pont.

[19] I ítélet, C‑255/13, EU:C:2014:1291, 40. és 42. pont.

[20] 1231/2010  rendelet (11) preambulumbekezdés

[21] COM(2007) 439 végleges) indokolás 6. oldal.

[22] Ítélet 41. pont.

[23] Ítélet 43. pont.

[24] Ítélet 44. pont.

[25] Ítélet 47. pont.

Kapcsolódó cikkek:


Helyzetkép a menekültfrontról
2019. február 20.

Helyzetkép a menekültfrontról

Tavaly, azaz 2018-ban a Földközi-tengeren 48 ezer, összességében pedig jóval kevesebb, mint 100 ezer menedékkérő érkezett Európába. A kérdés mégis a politikai, jogi agendán van. Íme, a legújabb fejlemények.

Az Európai Bizottság határozottabban akar fellépni az álhírek ellen
2019. február 12.

Az Európai Bizottság határozottabban akar fellépni az álhírek ellen

Az Európai Bizottság ma közzétette a 2018 októberében elfogadott félretájékoztatás elleni gyakorlati kódex aláíró feleinek első jelentéseit. A Bizottság üdvözli az elért eredményeket, azonban a közelgő 2019. évi uniós választások fényében további erőfeszítések megtételére szólította fel az aláírókat.

Cenzúra vagy fair szabályozás?
2019. január 28.

Cenzúra vagy fair szabályozás?

Az új szerzői jogi irányelv eredményeképpen a Youtube száműzheti a családi videókat, a Google találati listájáról pedig eltűnhetnek az újságcikkek.

Öngyilkosság jogszerű segédlettel
2019. január 16.

Öngyilkosság jogszerű segédlettel

Ki dönthet a halálról? Mi a helyzet az öngyilkosságban történő professzionális segédkezéssel? Németország ismét az eutanáziáról vitatkozik.