Tűzoltók éjszaka – Uniós ítélet a különleges munkaszervezésről
Az unió bírósága az éjszakai munkát végzők – feladatuk jellegének megfelelő – jogvédelmi szintjét vette górcső alá egy bolgár, tűzoltók által indított perfolyam nyomán.
EJEB: Elkaszált tankönyvpiaci államosítás
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magyar tankönyvpiac monopolizációja az EJEB szerint jogellenes volt: a strasbourgi bíróság kimondta, hogy az államosítás az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2018. október 16-án hozott döntést a magyar tankönyvpiac monopolizációjával kapcsolatosan. A kérelmet 2013. március 26-án három nagy cég nyújtotta be, melyek a vitatott magyar szabályozás bevezetése előtt tankönyv forgalmazásával foglalkoztak, nevezetesen a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv Ker Bt.
Az ügy előzménye, hogy 2011-2012 során a magyar iskolarendszert teljes mértékben átszervezték, melynek eredményeként a korábban decentralizáltan működő iskolák teljes állami irányítás alá kerültek. A módosító jogszabályok a 2011-es CLXVI. törvény a Magyarország 2012-es költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról és a 2012-es CXXV. törvény a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001-es XXXVII. törvény módosításáról már a 2013 szeptemberétől kezdődő tanévre hatályba lépett. A három cég kérelmében kifejtette, hogy a tankönyvpiacnak három szereplője van: kiadó, forgalmazó és maga az iskola. A vitatott intézkedések bevezetése előtt ez egy félig szabályozott piac volt, ami azt jelentette, hogy szabályozva volt a maximális ár, illetve az állami támogatásra jogosultak köre, azonban maga a tankönyvforgalmazás menete teljesen mértékben szabályozatlan volt. Ugyanis maga az iskola, mint a legkompetensebb vásárló eldönthette saját maga, hogy melyik forgalmazóval, milyen feltételekkel akar szerződést kötni. Ebben a háromszögben a forgalmazók feladata nem csupán a logisztikai szolgáltatások nyújtása volt, hanem a megbízások feldolgozása, egyedi számlázás és a visszavételek intézése. Ennek ellátására a legtöbb forgalmazó raktárakat és járműveket bérelt időszakosan, emellett pedig átlag 3-57 főt foglalkoztatott állandóan, és idényjelleggel további 10-30 szakmunkást a tankönyvcsomagok összeállítására és kiszállítására. Annak érdekében pedig, hogy minél több iskolával kössenek szerződést, a forgalmazók folyamatosan küzdöttek egymással, így biztosítva a gyors és pontos kiszállítást, illetve árkedvezmények garantálását.
A KönyvTár Kft. például több mint 1256 általános és középiskolák számára szállított, míg a Suli-Könyv Kft. a Komárom-Esztergom megyei iskolák 90-95, a Pest megye nyugati részén találhatók 100, a Pest megye északi részén lévők 65-70, a Győr-Moson-Sopron megyeiek 95-100, a Vas megyeiek 95-100, a Veszprém megyeiek 85-90 és a budapesti iskolák 25-30 százalékának szállított közvetlenül, míg több mint 1200 iskolának szállított közvetetten olyan alvállalkozókon keresztül, amelyek kizárólag a tankönyvek forgalmazásával foglalkoztak. A Tankönyv-ker Bt. pedig két megyében mintegy 35 iskolának szállított tankönyveket.
Az új szabályozás azonban kimondta, hogy az iskolai tankönyvek megrendelése, megvásárlása, leszállítása, valamint a tankönyvek beszerzési árának megállapítása az állam feladata, melyet az állami tulajdonban lévő Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft.-re bízott.
A kérelmezők azért fordultak az EJEB-hez, mert sérelmezték, hogy az állam központilag monopolizálta az iskolai tankönyvek piacát, 20 százalékos árrést alkalmaz, mely a korábbi piaci verseny során alkalmazottnál is magasabb, illetve a korábbi piaci szereplőknek semmilyen kártalanítást nem nyújtottak. Azaz mindenféle kártalanítás nélkül a korábbi szereplőket kizárták a piacról, mely korábban teljesen szabad volt.
A kérelmezők az EJEB-hez beadott kérelemben kifejtették, hogy a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítették, és bár az Alkotmánybírósághoz is fordultak, annak döntését nem várták meg, mivel hatékony jogorvoslatot nem remélhetnek, hiszen ha a vitatott jogszabály hatályon kívül helyezése meg is történik, akkor sem fogja orvosolni az általuk elszenvedett anyagi károkat.
A kérelmezők nem tévedtek, ugyanis az Alkotmánybíróság 2014. április 14-én érdemi vizsgálat nélkül a panaszt elutasította, tekintettel arra, hogy a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013-as CCXXXII. törvény a vitatott rendelkezéseket módosította, így a további vizsgálat felesleges. Azonban azt már figyelmen kívül hagyta, hogy az új szabályozás teljes mértékben megszüntette a szabad tankönyvválasztást, és bevezette az államilag szervezett tankönyveket, így a korábbinál is kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a kérelmezők.
Utóbbiak beadványukban kifejtették, hogy a vitatott rendelkezések megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) Első kiegészítő Jegyzőkönyvében foglalt 1. cikkét, azaz a tulajdon védelmét.
Az EJEB szerint az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglalt tulajdon fogalma önálló jelentéssel bír, amely természetesen nem korlátozódik a fizikai tárgyak tulajdonjogára: bizonyos egyéb jogok és érdekek is idesorolandóak. A jelen ügyben felhozott érdekek is ilyenek
A magyar kormány a kérelem elutasítását kérte, tekintve, hogy nem merítették ki az összes hazai jogorvoslati lehetőséget a kérelmezők, illetve az EJEE hatálya jövőbeni tulajdon megszerzésére nem terjed ki. A magyar állam pedig teljesen szabályosan járt el, ugyanis a hatóságok számára biztosított széles mérlegelési jogkörön belül történt a jogszabályi változtatás és a vállalkozások puszta reménye, hogy korlátlan ideig folytatni tudják tevékenységüket az addig szabályozatlan piacon, nem minősül tulajdon védelme alá tartozónak. Ezzel szemben a kérelmezők kihangsúlyozták, hogy az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglalt tulajdon fogalmát tágan kell értelmezni, és a fizikai javakhoz hasonlóan bizonyos jogok és érdekek is tulajdonnak minősülhetnek. Így jelen esetben a kérelmezők által felhalmozott jelentős üzleti know-how, az ügyfélkapcsolati kör (iskolákat és iskolai kiadókat) is a tulajdon körébe tartoznak, ugyanis ezek is értéket képviselnek a tankönyvek terjesztésében. A kérelmezők továbbá kifejtették, hogy az állam az új rendeletek révén nem egyszerűen korlátozta üzleti tevékenységüket, hanem teljesen lehetetlenné tette azt.
Az EJEB álláspontja szerint az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglalt tulajdon fogalma önálló jelentéssel bír, amely természetesen nem korlátozódik a fizikai tárgyak tulajdonjogára: bizonyos egyéb jogok és érdekek is idesorolandóak. A jelen ügyben felhozott érdekek is ilyenek, ugyanis a kérelmezők évek óta az iskolai tankönyvpiacon tevékenykednek, szoros kapcsolatot építettek ki a közelben található iskolákkal. Az ügyfelek köre ebben az üzletágban korlátozott, mivel mindig megegyezik egy adott régió iskoláinak és tanulóinak számával, így az ügyfélkör – bár némileg ingatag jellegű – alapvető alapja az üzleti tevékenységüknek, mely mással nem helyettesíthető.
Az EJEB kiemeli, hogy a fent nevezett 1. Cikk három különböző szabályt foglal magába. Az első az általános szabály, amely kimondja a tulajdon békés élvezetét. A második magában foglalja a tulajdon elvonásának lehetőségét, a harmadik pedig elismeri: az államok jogosultak arra, hogy az általános érdekeket figyelembe véve ellenőrizzék a vagyontárgyak használatát és eközben érvényt szereznek a szükségesnek tartott törvényeknek a közérdek javára.
Azonban nem vitatható, hogy az új szabályozás olyan új oktatási rendszert vezettet be, amely befolyásolta a kérelmezők üzleti és pénzügyi érdekeit, ugyanis elvesztették a már megszerzett ügyfélkörüket. Így az állami beavatkozás az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. Cikke alá tartozik, abból is a tulajdonelvonás lehetősége alá, amelyhez az alábbi három feltétel együttes megléte szükséges.
1. Jogszerűség
A közhatalom által a tulajdon békés élvezetébe való bármilyen beavatkozásnak jogszerűnek kell lennie, amely feltételezi, hogy az alkalmazandó rendelkezések hozzáférhetőek, pontosak és előre láthatóak. A jelen ügyben a kifogásolt államosítás két, megfelelően közzétett törvényi módosításon alapult. Így teljesítette a jogszerűség követelményét.
2. Általános érdek – törvényes cél
Az EJEE-ben foglalt jogba vagy szabadságba való beavatkozásnak valamely legitim célt kell követnie, melynek arányosnak kell lennie az elérendő céllal, azonban a nemzeti hatóságok széles mozgástérrel rendelkeznek a közösség általános érdekének meghatározásakor. A jelen ügyben azonban az EJEB-nek nem kell eldöntenie, hogy a vitatott reform végrehajtása legitim célt követett-e. Azonban megjegyzi, hogy a reform a közpénzek hatékonyabb kiadására irányult, amely megvalósulását erőteljesen megkérdőjelezi, hogy az állami tulajdonban lévő könyvtárak disztribútora 20 százalékos garantált árréssel dolgozik, meghaladva a kérelmezőknek a szabadpiacon használt 11-16 százalékos szintjét.
3. Az intézkedés arányossága
Annak érdekében, hogy az intézkedések az EJEE-vel összeegyeztethető legyen, szükséges az egyensúly a közösség általános érdeke és az egyén alapvető joga között. Az alkalmazott eszközöknek és a megvalósítani szándékozott célnak arányosnak kell lennie, mely nem valósul meg, ha az érintett személyre túlzott terhet ró. Az EJEB értékelésében úgy vélte, hogy az új szabályozás megakadályozta a kérelmezőket abban, hogy folytassák üzleti tevékenységüket, és ezáltal monopóliumot teremtett az iskolai könyvek terjesztésében. Ugyanis az új szabályozás szerint a kérelmezők teljes ügyfélkörét az állami tulajdonú Könyvtárellátó vette át, ők pedig a 2013/2014-es tanévtől kezdve teljesen kiszorultak az iskolai tankönyvforgalmazási szerződésekből. Ezzel egyidejűleg pedig nem biztosított bírósági jogorvoslati lehetőséget vagy pénzügyi kártalanítást a kérelmezők részére, amely a széles mérlegelési jogkör ellenére felveti az aránytalanságot, ugyanis az üzleti tevékenységben történt drasztikus változást nem követte az állam részéről valamilyen kompenzáció, pozitív intézkedés.
Tekintettel
a) a tizennyolc hónapos átmeneti időszakra,
b) arra a tényre, hogy a kérelmezőket az új szabályozás hatályba lépése után tartott zárt pályázatokra sohasem hívták meg, és ezáltal ténylegesen kizárták őket az iskolai tankönyvforgalmazásból a 2013/2014-es tanévtől kezdődően,
c) arra a tényre, hogy semmilyen intézkedést nem vezettek be a kérelmezők kártalanítására, hogy a vállalkozásukat folytassák vagy újjáalakítsák a tankönyvterjesztésen kívüli tevékenységre
az EJEB megállapította, hogy a kérelmezők jogába való beavatkozás aránytalan volt a kitűzött célhoz képest, ezáltal egyéni és túlzott terhet rótt rájuk az intézkedés. Ezért az EJEB úgy találta, a magyar állam megsértette a tulajdon védelmére vonatkozó, az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvébe foglaltakat.
Az első kérelmező anyagi kártérítésként 159 millió, a második felperes társaság 575 millió, míg a harmadik társaság 14,5 millió forintot követelt vagyoni kártérítésként. Az EJEB azonban a kártérítés mértékéről nem döntött, azt későbbre halasztotta. Így a jelen döntés ellen még bármelyik fél fellebbezhet, illetve egyezséget is köthetnek. A litván Kuris és az olasz Pinto De Albuquerque bíró párhuzamos véleményt, míg a lengyel Wojtyczek bíró különvéleményt fűzött a döntéshez. Utóbbi ebben kifejti, nem lát semmilyen tulajdonba való beavatkozást az állam részéről, így nem ért egyet a döntéssel.
Forrás: