A/4-es lapokra fért novellák

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Heti egy novellája elolvasására biztat Kávészünet című első kötetében Horváth M. András ügyvéd.

A fényképen, amit kaptunk öntől, egy írógép előtt ül. Könyve bevezetőjében írja is, hogy kötetének nagy részét régi, hagyományos írógépen pötyögte le. Nosztalgiából? Hobbiból? Kényszerből?

Nem kényszer volt. Nem is hobbi. Összekapcsolódott azzal az írógéppel, ami a fényképen is látható. A helyszín a Baker & McKenzie irodája, ahol dolgozom. Amikor elkezdtem írni a novellákat, ez volt az az eszköz, ami összekapcsolt az alkotási folyamattal. Ez az írógép volt az, ami arra sarkallt, hogy próbáljak meg írni. Nem kényszer, hanem elhatározás volt részemről, hogy ezen az írógépen fogok írni. Az első történetek valóban ezen az irodai írógépen születtek meg, aztán vettem magamnak otthonra egy írógépet, egy régebbi, antik darabot. Akkor is az volt a megfontolásom, hogy írógéppel írok, ez egyfajta elköteleződés volt. Kezdettől fogva azt terveztem, hogy rövid, egyoldalas novellákat írok, amelyek elférnek egy A4-es lapon.

Horváth M. Andrást a Baker & McKenzie irodájának klasszikus írógépe kapcsolta össze az alkotási folyamattal

Mi késztette arra, hogy tollat, pontosabban írógépet ragadjon? Honnan az írás utáni vágy?

Ez a régmúltra, a gimnáziumi éveimre vezethető vissza. Akkori irodalomtanáraim, olvasmányaim szerettették meg velem az irodalmat. Azóta is a klasszikus irodalom lelkes olvasója, rajongója vagyok. De már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy magam is írni kezdjek. Viszont sokáig nem alakult ki bennem, hogy milyen formában, miről írjak, és hol jelenjen meg.

Apró, kerek történetei, mint említette is, elférnek egy A4-es lapon. Miért ezt az érdekes formát választotta?

Azon túl, hogy ez még az első történet megírásakor fogalmazódott meg bennem, arra gondoltam, ne igényeljen se a megírása, se az elolvasása jelentősebb időt, de azért mégis bontakozzon ki a mondanivaló. Művészi szempontból pedig igazi kihívást is jelentett, hogy van egy keret, és ezen belül kell kibontani egy történetet, hogy legyen eleje, közepe, vége. Amikor elkezdtem írni, rájöttem, többféle témában más és más karakterrel merül fel bennem az igény történetek megfogalmazására, és az is tudatosult bennem, hogy többféle történettípussal akarok foglalkozni.

Mindig elfért A/4-es oldalra az a történet, azzal a mondanivalóval, amit el akart mesélni, ki akart fejezni? Vagy néha azért kicsit csalt…

Amikor írógépen írtam, nem volt „csalás”. A könyv szerkesztése már számítógépen zajlott. Amikor a szöveget gondozni kellett, már nyilván nem volt ennyire szigorú a ragaszkodás a formához, de azért nem tértünk el jelentősen a szerkesztőmmel, Tallér Edina íróval, akinek külön köszönettel tartozom a segítségéért.

Horváth M. Andrásnak ügyvédként a versenyjog a fő szakterülete

A legváltozatosabb témakörökben születtek meg történetei. A könyvborítón is fontosnak tartotta felsorolni: van közöttük szociodráma, történelmi sztori, mese, fantázia, horror, tudományos-fantasztikum, kémtörténet, de még detektívtörténet is. Nem érezte szükségét annak, hogy tematikai kapcsolat legyen az egymást követő novellák között?

Nem. Az első történeteket egymástól eltérő műfajokban írtam, attól kezdve már tudatosan törekedtem arra, hogy ne legyek beszorítva, hogy például valamilyen koherens történet mentén kelljen a többieket megfogalmazni, vagy egyetlen karaktert kelljen különböző keretekbe belehelyezni. Eldöntöttem az elején, hogy ebből a szempontból nem lesz tematikai egység közöttük. De nem is érzem ennek a hiányát. Ha lenne akár bennem, akár az olvasóban valamilyen igény, hogy egy történettel, egy karakterrel többet kellene foglalkoznom, akkor egy másik novellában vagy akár egy regényben erre nyitott vagyok. De ezt a mostani kötetet úgy terveztem el a kezdetektől, hogy nem egy tematikai íven belül akarok írni. Így kerek a könyv, 52 történettel. Azért ennyi, hogy egy év során az olvasónak minden hétre jusson egy-egy olvasnivaló, akár egy kávészünetben.

Hatottak esetleg önre Örkény István egyperces novellái?

Természetesen ismerem Örkény egyperces novelláit, szeretem is őket. Ott voltak a fejemben, amikor elhatároztam, hogy a novella lesz az a műfaj, amellyel foglalkozni szeretnék, és azon belül is ezek az egyoldalasak. Egyértelmű az ihletettség abban, hogy el lehet rugaszkodni a klasszikus novella műfajától, terjedelmi elvárásaitól, igényeitől. Ez adta nekem a bátorságot ahhoz, hogy én is eltávolodjak a hosszabb, jobban kifejtett történetektől. Az írásaim valahol az egyperces és a klasszikus novellák között helyezkednek el.

Kollégái olvasták a történeteit, akár egy-egy kávészünetben?

Igen, több kollégám is jelezte, hogy olvasta, és egy-két novellát különösen érdekesnek találtak.

Nem gondolt arra, hogy megírja azokat az eseteket is, amelyekkel nap mint nap foglalkozik? Vagy azokat etikai, esetleg jogi okokból nem lehet?

Azokról az ügyekről, amelyek lezáródtak, nyilvánosak, és amelyekben részt vettem, lehetne írni szakmai és szépirodalmi formában egyaránt. Konkrét esetről még nem gondoltam, hogy megfogalmazzam írásban, de a kötetben vannak olyan novellák, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak az ügyvédi létemhez, a szakterületemhez, a munkámhoz, ám nem egy-egy esetet ragadtak meg.  Elképzelhető, hogy a későbbiekben ilyenre is sor kerül, akár egy ügy háttéroldalát is ki lehetne bontani fikciós vagy nem fikciós műben. De ebben a könyvemben nem ez volt a célom.

Lesz a kötetnek folytatása? Esetleg hosszabb novellákat ír majd a jövőben, netán már egy regényen gondolkodik?

Amikor megszületett a könyvem, akkor az egyben egy teszt is volt, hogy kiderüljön, melyik az a történet, amelyik az olvasó tetszését a legjobban elnyeri, és akkor azt talán jó lenne kibővíteni, vagy abban a témakörben írni egy nagyobb ívű regényt. De a megjelenés óta inkább arra érzek nagyobb indíttatást, hogy még több egyoldalas novellát írjak, hogy még több történetet fogalmazzak meg. Még olyan történeteim is vannak, amelyek kimaradtak a kötetből, az előre elhatározott 52-es szám miatt. Terveim szerint ennek az első könyvnek lesz még valamilyen folytatása. Csak még azt nem döntöttem el végleg, hogy rövid novellákból áll majd, vagy hosszabb írásokból. Vagy esetleg egy regényt írnék valamelyik történetből. Az a lényeg, hogy még van kedvem további írói alkotómunkához.

Névjegy

Horváth M. András 39 éves, 2007-ben végzett az ELTE Jogi Karán. A Hegymegi-Barakonyi és Fehérváry Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda versenyjogi csoportjában dolgozik. Elsősorban a Gazdasági Versenyhivatal előtt lévő eljárásokban, valamint az Európai Bizottság és a közigazgatási bíróságok előtti ügyekben jár el. Nős, felesége Nacsa Mónika, szintén versenyjogász.

A novelláskötet borítója

A könyv a Publio Kiadó Kft. gondozásában jelent meg.

---