A bizalmatlanság hálójában

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jogászok, közgazdászok, a politika, a társadalom iránt érdeklők számára egyaránt izgalmas lehet A bizalmatlanság hálójában – A magyar beteg című továbbgondolkodásra késztető tanulmánykötet, mely egy kutatás és egy konferenciasorozat alapján született, s látlelet a mai magyar viszonyokról, a kiútkeresés igényével.

Az elmúlt bő évtizedben, de különösen az elmúlt években mind többekben fogalma­zódott meg ­Magyarországon, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. A többség először a magánéletében, majd munkahelyén, aztán kisebb közösségi, szakmai életében ­figyelt fel erre, majd ezek az élmények társultak mások érzéseivel, a társadalom jó ­részének közérzetével. A gazdasági, társa­dalmi, politikai, jogi ­ellentmondások rendszerszintű problémává tere­bélyesedtek. E ­viszonyok közepette született meg a ­TÁRKI Társadalomkutatási Intézet kutatása
2009-ben, A gazdasági felemelkedés tár­sadalmi-kulturális feltételei címmel, amely rávilágított arra, hogy a magyar társadalom érték- és normazavaros állapotban van, ­kevéssé kezdeményező, nemigen fogadja el a piacgazdaság okozta egyenlőtlenségeket, felemásan viszonyul a korrupcióhoz, bizalmatlan az intézményekkel és az egyes ember nem bízik meg a másikban. A kutatók vizsgálatuk tárgyává tették a magyar társadalom értékrendjét, és azt is elemezték, hogyan gátolja a gazdasági növekedést a magyar társadalom nagymértékű ­biza­lomhiánya.

 

A csapda „A társadalmi bizalom alacsony szintje a gazdaságszabályozás és más közpoli­tikai beavatkozások iránti igényt erősíti, a szabályozás magas szintje pedig a maga részéről megnehezíti a bizalom kialakulását. Ezt a helyzetet technikai ér­telemben többszörös egyensúlynak, normatív hangsúllyal azonban akár csapdának is nevezhetjük.” Részlet Cserne Péter: Társadalmi normák, jog, közpolitika című tanulmányából. A szerző jogász, közgazdász, a brit Hull Egyetem jogi karának oktatója, kutatási területe a jog és a politikaelmélet, a jog gazdasági elemzése.

A megállapításokból is kiolvasható elszo­morító helyzet, Felcsuti Péter közgazdásszal az élen, arra késztetett néhány szakembert, hogy célul tűzze ki: minél több emberrel megismertesse a kutatás eredményeit, következtetéseit, és minél több szakértő be­vonásával megoldást keressen a gondokra. Ezért is született meg egy egyetemeken ­zajló műhelykonferencia-sorozat, melynek egyik állomásaként 2011 őszén Debrecenben előadásokon és kerekasztal-beszélge­téseken találkoztak jogászok, közgazdászok és elemezték a rossz irányba forduló magyarországi folyamatokat. A szakértők helyzetleírásukat, elemzésüket, kiútkeresési ­elképzelésüket tanulmányok formájába is ­öntötték. E fontos összegzéseket szerkesztette most kötetbe Muraközy László, a Debreceni Egyetem közgazdaságtan tanszékének oktatója. A bizalmatlanság hálójában – A magyar beteg című, Corvina Kiadó által meg­jelentetett könyvben három jogász és három közgazdász munkája szerepel, akik nemcsak a közin­tézményeket, a demokratikus állam jogrendszerét ál­lították vizsgálódásuk középpontjába, hanem a társadalom főbb szereplőinek magatartását és motivációit is elemezték. Vállalatirányítók, vállal­kozók, államot irányító politikusok, jogalkotók, az államot „üzemeltető” bürokrácia, az államapparátus mind-mind részesei azoknak a folyamatoknak, amelyek összefüg­géseit kutatni, értelmezni, megérteni szükséges a továbblépés érdekében és remé­nyében – összegezhető tömören közös álláspontjuk. Munkájukban különös figyelmet kapott az állampolgár ­viszonya saját ­államához, a jogrendszerhez, s az a béní­tóan ható bizalmatlanság, amely átszövi az emberek mindennapi viszonyát a közin­téz­mé­nyek­hez, egymáshoz, s jellemzi az ­üzleti világot is.

Fékek és ellensúlyok „Az alkotmányos fékek és ellensúlyok a bizalmatlanságot megtestesítő, a zsarnoki hatalom elkerülésére szolgáló in­tézményi megoldások. Az alkotmányos működés ugyanakkor az intézmények működtetőinek jóhiszemű kooperációját igényli, és végső soron a polgárok ­bizalmát feltételezi Ha csak a fékek működnek, akkor az állam működésképtelenné válik. Ha a fékek nem működnek, autoriter rezsim épülhet ki.” Részlet Tóth Gábor Attila: Bizalom és bizonytalanság egyensúlya az alkotmányos struktúrában című tanulmányából. A szerző alkotmányjogász, a Debreceni Egyetem docense, a Rajk László Szakkollégium oktatója. Alkotmányelméleti és összehasonlító alkotmányjogi témákban folytat kutatásokat.

A kutatás megállapításai, gondolatai sok szempontból referenciává váltak, és bár a kelleténél lassabban, de átszivárogtak az ­értelmiségi közbeszédbe: politológusok, szociológusok, újságírók hivatkoznak rá – fo­galmazott Felcsuti Péter, a vizsgálati eredmények továbbgondolója, aki 2012 novemberében, a könyv megjelenése alkalmából rendezett beszélgetésen a szerzők többsé­gének jelenlétében mutatta be a tanulmánykötetet Budapesten, a Rózsavölgyi Szalonban. Felcsuti úgy látja, a bizalmat­lanság lassítja, és egyben drágítja a gazda­sági fejlődést, gyengíti a civil szférát, és formálissá teszi a demokráciát. A társadalom bizalma minimális a közintézményekben, amelyeknek éppen az lenne a feladatuk, hogy működésükkel mintát adjanak a demokrácia működéséből.

*

A kötetben Cserne Péter jogász tanulmányában a jogelméleti és a joggazdaságtani megfontolásokat kapcsolja össze. A jog­rendszerek és a növekedés kapcsolata egy­értelmű, a tulajdon, a szerződések biztonsága, a szabályozás rendszere szüksé­gessé ­teszi az intézményeket – fogalmazza meg. Foglalkozik a jog és a társadalmi normák közötti összefüggésekkel, és érdekes felvetése a közpolitika jelentősége „a jogon túl”, vagyis amikor olyan szabályozást választanak, amely nem függ a jogkövetési készségtől (például fekvőrendőr haszná­lata a sebes­ségkorlátozáshoz stb.)

Fleck Zoltán jogász a magyar jogállami ke­reteket elemezve arra keresi a választ, mi ­lehetett a bizalomvesztés oka, és mi lehet ebből a kiút. Úgy gondolja, csak a demok­ratikus és jogállami intézmények képesek biztosítani azokat a társadalmi feltételeket, amelyek elősegítik a hatékonyságot, ­garantálják a szabályok legitimitását.

Muraközy László közgazdász történelmi ­távlatokba helyezi a mai korszakot, hiszen a közép-kelet-európai térség felzárkózási szándéka a nyugat-európai berendezke­déshez, életminőséghez évszázados törekvés. Magyarországon bő két évtizeddel a rendszerváltozás után a lemaradás, a hanyatlás jelei mutatkoznak, s a kutató ennek okait keresi a formális (állam, jogrendszer), és informális (szokások, hagyományok, kulturális háttér) intézményrendszer hálójában. A kibontakozást a spontán és tudatos intézményrombolás helyett az intézményépítésben látja, a stabil és kiszámítható ­törvényekben, az azokat betartó és betar­tató, átlátható államban, a hiteles, szabálykövető elitben, melyhez – teszi hozzá – hosszú távú szemlélet is szükséges lenne a közgondolkodásban.

Tóth Gábor Attila alkotmányjogász ta­nulmányában azt elemzi, miként írhatók le és elemezhetők a modern alkotmányjogi ­jelenségek a bizalom és bizalmatlanság fogalompár segítségével. A dolgozat aktua­litását egyben az is adja, hogy a politikai és jogi intézmények iránti bizalom éppen ­akkor süllyedt a mélypontra, amikor pedig az alaptörvény és a hozzá kapcsolódó tör­vények elfogadásával új intézményi struk­túra jött létre a magyar jogrendszerben. A romló gazdasági környezetben ráadásul újabb bizalmatlansági faktor jelent meg: a magyar állam kiszámíthatóságában és a magyar jogbiztonságban rendült meg a bizalma megannyi külföldi és hazai gazdasági szereplőnek.

Chikán Attila közgazdász a vállalatot ál­lítja tanulmánya középpontjába, és azt ­járja körül, hogy az üzleti szféra kulcssze­replői miként tudják érvényesíteni érdekeiket, vagyis hogyan tudnak egyszerre elő­állítani profitot és fogyasztói elégedett­séget. Olyan környezetben, amelyben a versenyképességre jelentős hatással van az intézményrendszer és a gazdaságpolitika, továbbá befolyásolják a társadalmi normák. A tudós megállapítása szerint Magyarországon a versenyképességet ma akadályozza a bizalomhiány, márpedig egy bizalomhiányos gazdaság helyből drágábban működik, s versenyhátrányt jelent a bizalom magasabb szintjén lévő más nemzetgazdasá­gokkal szemben. Az egyetemi tanár, volt gazdasági miniszter támpontokat ad, mit kellene tenni a bizalom növeléséhez kormányzati politikában, az üzleti életben, az egyén és a gazdaság kapcsolatrendszerében. Egyben felhívja a figyelmet: „hozzá kellene kezdeni a változtatás folyamatához, mert különben hosszú távon igen nagy bajba kerülünk”.

Győrffy Dóra közgazdász azt vizsgálja, mi ­lehetett az oka annak, hogy Magyarország egy évtized alatt a közép-európai régió egyik mintaországából sereghajtóvá vált. Megállapítása szerint ebben az országot ­jellemző bizalmatlanság nagy szerepet játszik. Márpedig ilyen környezetben az együttműködés maximum törekvés és semmi­képpen nem kényszer. Az általános bizalmat és ezzel a kiszámíthatóságot szolgálják a társadalom intézményei, vagyis írott és ­íratlan szabályai. Ha nincs jó kormányzás, vagyis ha az állam működését átszövi a korrupció, a törvény előtt vannak egyenlőbbek, a közszolgáltatások az egyenlőtlen­ségek növekedéséhez járulnak hozzá, akkor e bizalom nem erősödhet, az intézmények nem tudják betölteni szerepüket, vagyis hogy összehangolják a társadalom tagjainak cselekvését.

*

A könyvbemutató moderátora a Rózsa­völgyi Szalonban feltette a jelenlévő szerzőknek a kérdést: vajon mi lehet az oka, hogy a TÁRKI-kutatás, a megrendezett műhelykonferenciák, viták, ellenére a magyar politikusok ingerküszöbét még nem lépte át ez a téma?

Tóth István György kutatásvezető szerint háromféle politikus van: az egyik csoport tagjai a bizalmatlanság jelenséget problémának élik meg, elismerik, hogy az országra ráférne egy bizonyosfajta modernizáció és levonják a következtetéseket. A másik csoport a helyzetet egyfajta piaci résnek éli meg, ennek megfelelően kell viselkedni, mert így tudunk sikereket elérni – vallják –, de nem feltétlenül akarnak változtatni. A harmadik pedig egyáltalán nem foglal­kozik általános, nagy ívű gondolatokkal.

Bizalomhiány „Ma Magyarországon a társadalom valamennyi szintjén, valamennyi releváns kapcsolatrendszerben a versenyképes­séget jelentősen akadályozó bizalom­hiány van.” Részlet Chikán Attila: Bizalom és verseny­képesség című tanulmányából. A szerző közgazdász, a Világgazdaságtan Intézet versenyké­pesség-kutató Központjának igazgatója, a Rajk László Szakkollégium elnöke.

Fleck Zoltán szerint a politikusoknak ér­dekükben áll fenntartani a jelenlegi hely­zetet, mert a hatalomgyakorlás szempont­jából rövid távon így a kényelmesebb. Egy ­bizalommal teli társadalomban ugyanis ­folyamatosan konszenzusokat kell kötni, ­érvelni, tárgyalni, vitatkozni kell. A mai politikusok többsége nem ismeri fel, hogy egy bizalom övezte társadalom irányítása hosszabb távon sokkal könnyebb és jobban megéri.

Győrffy Dóra úgy véli, pénzügyi válság ­idején a bizalomra alapuló döntéshozatal ­luxusnak tűnik: ilyen időszakokban a dön­téseket szinte azonnal kell meghozni. A po­litikusok úgy gondolják, a tűzoltáshoz az erő alkalmazása sokkal hasznosabb, mint más módszer. A bizalomra épülő eljárásokban a döntések érintettjeitől kikérik mások véleményét, az egyet nem értőket is partnernek tekintik, anélkül, hogy ­kizárnák a közös­ségből. Úgy tűnik, mintha a válságkezelés lenne az akadálya a bizalom kialakításának, de erőalapú politizálással hosszú távú el­kép­ze­lé­seket nagyon nehéz megvalósítani – erősítette meg Fleck Zoltán szavait.

Az ördögi kör „Ott, ahol bíznak az intézményekben, és a szabálykövetés természetes, a si­kerhez a közvélekedésben a tudás és a szorgalom vezet. Ha a siker képzetéhez a korrupció és a szabályszegés kötődik, és »mások is így csinálják« alapon az egyén belső korlátok nélkül lép túl a ­szabályokon, megerősödik az ördögi kör a kiterjedt szabálykerülés, az általános bizonytalanság és a rövid távú gondol­kodás között.” Részlet Győrffy Dóra: Bizalmatlanság és gazdaságpolitika. Hajlamok és ellenszerek című tanulmányából. A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem habi­litált egyetemi docense, kutatási terü­lete a gazdaságpolitika.

Tóth Gábor Attila úgy látja, hogy 2010 előtt az alkotmányos intézményrendszer nem ­töltötte be feladatát, és a politikai ellenségeskedés odáig fajult, hogy már szinte nem lehetett törvényeket alkotni. A magyar társadalomban az a nézet vált uralkodóvá, hogy szükség van egy hatékony kormányra, amely úrrá lesz ezen a bénultságon, s akkor lesz igazán működőképes, ha nem béklyózzák meg az alkotmány kétharmados szabályai, nem akadályozzák meg az alkotmányos fékek. Erre hibás reakció lett a válasz, és napjainkban a másik végletet látjuk: ­fékek nélkül működik az alkotmányos intézményrendszer, és a bizalmatlanság semmivel sem ke­vesebb, mint volt korában. Fék is, gáz is kell a jól ­működő intézményrendszerhez, ezt kellene felismernie a politikusoknak – tette hozzá az alkotmányjogász.

Muraközy László azt hangsúlyozza, hogy az elmúlt tíz–tizenkét évben egyre inkább a hitre épülő, ösztönökre, érzelmekre ható ­politizálás folyik. A hit ­pedig keveredik a ­bizalommal. A bizalmatlanságot pedig a ­félelem szüli, és egyre inkább ebbe az ­irányba visz a politikai élet, minden oldalon. Az egész intézményrendszer válságban van – véli, személyelvű a politizálás, mely külső és belső ellenségképre épít. Nemcsak erre a magyar kormányzatra, de a mostanira ­különösen jellemző, hogy összekeverednek a szerepek: a piac államosítása folyik, ­il­letve az állam nem engedi szorításából a ­piacot. Márpedig a versenyszektorban az ­állam csak rossz tulajdonos lehet. Még súlyosabb, hogy az állam ­piacosítása folyik, ­ráadásul bizonyos érdekcsoportoknak már nem egyszerűen foglya. „A karizmatikus vezérelvűség több ezer éve létezik. Ha a vezér nem ad a híveinek, megfoszthatják a ka­rizmájától, magyarul, ha nincs zsákmány, gond lesz a végén.” Márpedig ebben a közegben a politikusnak nem érdeke, hogy bizalmatlanságról, bizalomról beszéljen, gondolkodjon.

A jogállam kultúra „A jogállam szociológiai értelme, hogy túltekint az intézményeken, az állami (formális) joghoz képest a nem állami (informális) normákat, attitűdöket, hiteket és gyakorlatokat, az államhoz, ha­talomhoz fűződő viszonyulásokat is számba veszi. Ebben az értelemben a jogállam nem intézményrendszer, hanem kultúra.” Részlet Fleck Zoltán: Bizalom és közintézmények című tanulmányából. A szerző jogász, szociológus, egyetemi tanár. Rendszeresen vesz részt hazai és nem­zetközi kutatásokban, kutatási területe többek között a jogalkalmazó intézmények működése.

A kutatók bizalma mindenesetre töretlen. Legalábbis abban, hogy együttgondolkodásuk, és talán ez a kötet is hozzájárulhat ahhoz, hogy felvetett kérdéseikről tár­sadalmi vita bontakozzon ki, s annak hatása elérjen a politikusokhoz, a jogalkotókhoz, a jogalkalmazókhoz, az üzleti élet fősze­replőihez, az intézményrendszerek működtetőihez, használóihoz. Ha pedig így lesz, már abban is bízhatnak, hogy nem fog so­káig vergődni a társadalom a bizalmatlanság hálójában.

Az állami gondoskodás igénye „A rendszerváltás megrázkódtatásai, a valódi piaci verseny körülményei sokakat szembefordítottak az új rendszerrel. Tovább élt, fennmaradt, öröklődött az állami gondoskodás igénye, a mélyre­ható paternalizmus. És ez visszahatott magára az új gazdasági és politikai ­rendszerre, másképpen, mint a sorstársaknál, ahol sokkal nyomorúságosabbak voltak a szocializmus évtizedei.” Részlet Muraközy László: A hanyatlás anatómiája című tanulmányából. A szerző közgazdász, a Debreceni Egyetem közgazdaságtan tanszékének egyetemi ok­tatója. Kutatási területe a gazdaságpolitika, a szocialista gazdaságok története, a rendszerváltás utáni magyar és térségbeli országok gazdaságának története.

A cikk az Ügyvédvilág 2013. februári számában jelent meg.

---