A valóság ezzel szemben az…


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sajtóperekkel foglalkozó ügyvédek nap mint nap találkoznak az ítéletekben azokkal, a kívülállók számára szinte értelmezhetetlen indoklásokkal, hogy az egyik bíróság szerint mitől minősül tényállításnak ugyanaz a szövegrészlet, amelyről egy másik bíróság azt állapítja meg, hogy vélemény. Az egyik internetes újság egy riportot írt arról, hogy egy budai önkormányzat miként próbálja kivéreztetni a lakókat egy értékes telken álló lerobbant társasházban. Az önkormányzat sajtó-helyreigazítási eljárást indított, az egyik sérelmezett szövegrész a következőképpen hangzott: „A … önkormányzat lakásgazdálkodási ügyintézője, … Gábor legutóbbi látogatásakor…

Sajtóperekkel foglalkozó ügyvédek nap mint nap találkoznak az ítéletekben azokkal, a kívülállók számára szinte értelmezhetetlen indoklásokkal, hogy az egyik bíróság szerint mitől minősül tényállításnak ugyanaz a szövegrészlet, amelyről egy másik bíróság azt állapítja meg, hogy vélemény.

Az egyik internetes újság egy riportot írt arról, hogy egy budai önkormányzat miként próbálja kivéreztetni a lakókat egy értékes telken álló lerobbant társasházban. Az önkormányzat sajtó-helyreigazítási eljárást indított, az egyik sérelmezett szövegrész a következőképpen hangzott:

„A … önkormányzat lakásgazdálkodási ügyintézője, … Gábor legutóbbi látogatásakor az … tudósítójának jelenlétében súgta meg – saját fogalmazása szerint – „jóindulatúan” K.-éknak: ne vegyék fenyegetésnek, de a hivatal bármikor életveszélyessé nyilváníthatja a házat, és akkor a lakókat rendőr fogja távozásra bírni az önkormányzat által kijelölt szükséglakásokba.”

Az első fokon eljáró bíróság ítéletében megállapította, hogy „ azt a valós tényt, hogy …, a Budapest … kerületi Önkormányzat lakásgazdálkodási ügyintézője az…utca … szám alatti ingatlan egyik bérlőjét tájékoztatta arról, hogy a további állagromlás esetén az épület életveszélyessé nyilvánítható és akkor átmenetileg a bérlő kényszerelhelyezése is szóba kerülhet, abban a hamis színben tüntette fel az alperes, hogy akár az önkormányzat, akár a nevezett tisztviselője a bérlőket fenyegetné. A valóságban fenyegetés nem történt.”

A fenti kötelezést a másodfokú bíróság szerencsére helyre tette, a felperes által sem vitatott tényt, hogy az önkormányzati tisztségviselő valóban ezt „súgta” a lakóknak, fenyegetésnek minősítette.

Amíg polgári eljárások során találkozunk hasonló értelmezési bravúrokkal, addig leginkább csak bosszankodik az ember, bár súlyos kártérítéseket is megítélhetnek egy-egy ügy kapcsán, de ha büntetőeljárást indítanak egy cikk miatt, akkor már a cikk szerzőjének a bőrére, illetve „priuszára” megy ki a szövegértelmezési vita, ami azért sokkal súlyosabb következmény.

Az egyik napilap szabadabb szájú glosszaírója egy borászati cég egyes olcsó borairól a következőket írta:

„Nem csak az íz miatt, pedig az is elég volna, simán, egy kiadós zokogáshoz: savanyú, buta, eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók, hanem hogy itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt, áhítattal a szart;”

Az inkriminált szövegrész kriminalizálta a szerzőt, a borászati cég magánvádas eljárást indított rágalmazás és becsületsértés megállapítása végett.

Az igencsak rövid elsőfokú tárgyaláson – gyakorlatilag a bíró a védelmet és a vádlottat alig hagyta szóhoz jutni – érdekes indoklású marasztaló ítélet született.

Az ítélet szerint a vádlott bűnös a Btk. 179. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében, ami miatt a bíróság egy év próbára bocsátotta.

Az eljáró bíró az ítéletet a következőkkel indokolta:

„A vádlott úgy az újságcikkben, mint az internetes portálon olyan fajta kritikát írt a … borok vonatkozásában – és nem egy konkrét borral kapcsolatban – hanem általánosságban írta, hogy az ezer forint alatti termékekről a fentiekben felsoroltakat. Ez mindenképpen olyan, amely az újságírói szabadságot, és a kritika szintjét jóval meghaladja, és alkalmas arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt a rágalmazás vétségét megvalósítsa.”

Az ítélet ellen természetesen a vádlott fellebbezést nyújtott be, elsődlegesen arra alapozva, hogy a felderített tényállás nem bűncselekmény, és az ítélet indoklása is hagy némi kívánnivalót maga után. A fent idézet bekezdés a védelem szerint:

„értelmezhetetlen, nem felel meg a magyar mondatszerkesztés szabályainak. Az ítélet leírja, hogy a vádlott „olyan fajta kritikát” írt, majd nem folytatja, hogy a leírt kritika „milyen fajta”. Vélhetően az I. fokú bíróság arra gondolt, hogy olyan fajta kritikát írt a vádlott, amely alkalmas a …Kereskedőház (vagy a … borok?) jó hírének csorbítására. Mert ha a bekezdést önmagában értelmezzük, az azt jelenti, hogy a …. borokról kritikát írni eleve meghaladja az újságírói szabadságot, vagyis tabu.”

A másodfokú bíróság nem látta büntetőjogilag értékelhetőnek a cikknek a bor rossz minőségére utaló egyéb megállapításait (savanyú, buta, eloxidált, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott izék, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók), szerinte ezek a kitételek nem lépik túl a véleménynyilvánítási szabadság határát. Ellenben akkor, amikor a vádlott mindezeket összefoglalóan a termékről azt állítja, hogy „szar”, már nem helyénvaló, ezért a vádlott azon magatartását minősítette nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés vétségének, hogy a … Kereskedőház olcsó borait a „szar” jelzővel illette. A bíróság a kiszabott büntetést megrovásra „enyhítette”.

Az ítélet azon része tűnt – az eljárás egésze mellett – leginkább abszurdnak, amikor azt fejtegeti, hogy a „a véleménynyilvánításnak is vannak határai, nem mehet el a gyalázkodó jellegig, amikor már más személy emberi méltóságának és társadalmi megbecsülésének sérelmével jár”.

Vagyis a fenti indoklás úgy is értelmezhető, a vádlott azért bűnös, mert megsértette a borok ízének emberi méltóságát és társadalmi megbecsülését.

A másodfokú ítélet ellen a vádlott védőjén keresztül felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságra.

A védő álláspontja szerint a „szar” a rossz szinonímájaként a verbális kommunikációban általánosan használt kifejezés, fokozottabb indulati érzelmek kifejezésére használatos, nem trágárkodásra, mocskolódásra. Az írott szövegben valóban ritkábban használatos, de ennek nincs büntetőjogi relevanciája, a törvény nem tesz különbséget írott és beszélt szöveg között.

Ezt szem előtt tartva, furcsán is hatna, ha elfogadva a másodfokú bíróság érvelését, valakit büntetőjogilag felelősségre lehetne vonni, mert sátoros ünnepen bort kóstolván, azt „ez szar” minősítéssel illet.

Nyilván más lenne a helyzet, ha a vádlott a sértettet illette volna a „szar”, „szarházi” minősítéssel, de – mint ez a szövegkörnyezetből egyértelműen kiviláglik – a termékre (borra) irányul, így az semmiképpen sem tekinthető a sértettre irányuló mocskolódásnak. A vádlottnak a borra irányuló, meglehetősen lesújtó jelzőit a másodfokú bíróság a véleménynyilvánítási szabadság határán belül értékelte, holott ezek borász körökben bizony az ominózus „szar” jelzővel egyenértékűek, különösen adott esetben, tokaji borról lévén szó.

Továbbá fogalmilag kizárt, hogy a bornak, mint a jelen ügyben minősített terméknek a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó (emberi) méltósága, becsülete lenne.

Mindettől függetlenül, az első két ítélet valószínűsítette, milyen döntést hoz a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága. A vádlott bűnös maradt.

A bíróság szóbeli indoklásában mind az első, mind a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta, ugyanis a „szar” kifejezés használata túlment az Alkotmány által biztosított szabad véleménynyilvánítás határán.

Innentől kezdve Strasbourgban fognak vitatkozni a „szar” jelző jelentésének mibenlétén.

Azon felül, hogy a fenti büntetőügy jól tükrözi, mi vár arra, akit az igazságszolgáltatás fogaskereke egyszer elkapott, más szempontból is túlmutat önmagán. Gyakorlatilag minden sajtómunkás felett lebeg egy pallos, aki a „szar”, a „gazember”, „levelibéka” és egyéb hétköznapinak tűnő, gyerekek által is használt jelzőket merészel papírra vetni, legyen az akár kritika, glossza, vagy véleménycikk.

Dr. Bodolai László


Kapcsolódó cikkek

2024. június 21.

Top úti célok, utazási toplisták II.

A különféle topisták megkönnyítik tervezésünket, választásunkat, hogy a világ mely pontját keressük fel szabadságunk idején.