A villamosenergia-szektor működéséről és szabályozásáról

„A megfeszített Föld bolygó, ha megtalálná hangját, és értené az iróniát,akár azt is mondhatná arról, ahogy tönkretesszük: Bocsásd meg nekik, Atyám,
Nem tudják, mit cselekszenek.
Az irónia az lenne, hogy tudjuk, mit teszünk.”
(K. Vonnegut)

Az ősz biztos jele, hogy újabb és újabb könyvek jelennek meg a könyvesboltok kirakataiban. Ismert és kevésbé ismert témák bukkannak fel, mintha a kiadók igyekeznének pótolni mindazt, amit a nyári holt szezonban elmulasztottak. Nincs olyan terület, amelyet a könyvdömping ne érintene. Az olvasó pedig nem tudja eldönteni, hogy hova kapjon, milyen könyvet válasszon, mivel a hideg idő közeledtével egyre jobban érzi, hogy esténként egy jó könyvvel a kezében vissza kell vonulnia a kényelmes foteljába, és át kell adnia magát az olvasás szeretetének. Ha viszont úgy érezzük, kevés időnk van az olvasásra – mint hobbira –, akkor az a megoldás, hogy egy jól megírt szakmai könyvnek szenteljük a szabadidőnket, mert ezáltal dolgoztunk is, tanultunk is, na meg ki is kapcsolódtunk.

A CompLex Kiadó által most megjelentetett könyvújdonság éppen ezeknek az említett szempontoknak felel meg, mert egyrészről áttekinthetővé teszi a villamosenergia-szektor működését és szabályozását, másrészt pedig olyan aktuális kérdéseket vet fel, amelyek függetlenül attól, hogy hol és mit dolgozunk, a mindennapjainkat, sőt a jövőnket s benne gyerekeink életét is érintik. A fosszilis energiahordozók ugyanis egyre drágulnak, nem beszélve arról, hogy hamarosan kimerülnek, de addig is erősen szennyezik a környezetet, ezért nem csak a szakembereket érinti ennek a kérdéskörnek a szabályozása. Mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy megoldást találjunk, mert akárcsak Vonnegut, többen is azt gondoljuk, hogy a „bolygónk immunrendszere igyekszik megszabadulni az embertől. És ezt is kell tennie”, ha nem változtatunk az ásványi energiahordozóktól való függésünkön, mert ha nem lesz több áram, és minden fény kihuny, akkor tényleg igaza lesz Vonnegutnak, hiszen a „Föld nevű bolygót hamarosan csontvázak és működésképtelen gépek alkotta kéreg fogja borítani”.

A Fazekas Orsolya ügyvédnő által szerkesztett könyv azt ígéri, hogy minden egyes fejezete hozzájárul ahhoz az ismerethez, amely majd lehetővé teszi számunkra a villamosenergia-szektor átláthatóságát, s ezáltal a környezettudatos életvitelt is megtanulhatjuk.

A könyv első fejezetét éppen a szerkesztő írta, ahol a villamosenergia-piac működési modelljét mutatja be, a második részből, Ferenczi Kristóf, Csanádi Zsolt és Sepsey Balázs ügyvédek jóvoltából, megismerjük az e témakörben megszülető új irányokat, és többek között szó esik az intelligens mérők szerepéről és bevezetéséről. Az intelligens mérési rendszer vagy intelligens mérő olyan elektromos eszköz, amely a fogyasztók energiafelhasználásáról valós idejű információt nyújt, és magában foglalja a fogyasztási adatokat, a fogyasztási költséget és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó hatását. Ez azért jó, mert lehetővé teszi a kétirányú kommunikációt a fogyasztó és az üzemeltető között. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én nem nagyon hiszek abban, miszerint méréssel bármit elérhetünk, bármit megoldhatunk. Korunk embere ma már mindent megmérhet, de változik-e ettől a környezet szennyezésének mértéke? Nem. Én sokkal inkább azt gondolom, hogy a rengeteg mérés mögött gyerekes szorongás áll. Georges Duhamel korábban tanulmányt írt arról, hogy a technika századának fia képzelt beteg, aki már nemcsak önmagával szemben hipochonder, hanem autójánál és rádiókészülékénél is állandóan betegségekre gyanakszik, és most látjuk, hogy így tesz az elektromos energia felhasználásánál is. Bálint Györggyel is egyet kell értenem, amikor azt írja, hogy „a sok bonyolult, kifinomult mérőeszköz valami általános, mindenre kiterjedő aggályra és bizonytalanságra mutat.” De ennek a gondolatmenetnek a folytatása messze vezet, ezért most térjünk vissza a könyvhöz.)

A harmadik fejezetet Tóth Tamás közgazdász írta, és a megújuló energiaforrásból termelt villamos energia ösztönzési rendszerét mutatja be. A negyedik rész Nagy Csongor István ügyvéd munkája, a villamos energia egyetemes szolgáltatásáról szól, hazai és EU-s kitekintéssel. Az ötödik fejezetben Hajdú Balázs közgazdász és Hornai Gábor gépészmérnök társszerzőktől a kereskedelemről és a kockázatkezelésről olvashatunk, a hatodikban ismét egy gépészmérnökkel találkozunk, Rózsa Péterrel, aki a határkeresztező kapacitásaukciókról, a mérlegkörök működéséről, a kiegyenlítő energiáról, valamint ennek a magyar piacon történő rendszerirányító szerepéről ír. A hetedik fejezet a piaci versenyről szól. Koppányi Szabolcs ügyvéd tollából származik ez a rész. A nyolcadik fejezet a hosszú távú áramvásárlási megállapodásokkal foglalkozik, valamit a beruházásvédelemmel. Ennek a fejezetnek a nagy részét a szerkesztő dolgozta fel, de itt kaptak helyet Lajer Zsolt ügyvéd gondolatai is. (A jogvédelem lehetséges eszközei.) A kilencedik részt Civin Vilmos vegyészmérnök, illetve közgazdász írta, és az éghajlatváltozásról, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről ír. Az utolsó fejezetben pedig a leendő erőmű-létesítésekről, valamint a hazai villamosenergia-rendszer forrásoldalának várható alakulásáról olvashatunk, Stróbl Alajos gépészmérnök és energetikus szakmérnök jóvoltából.

A könyv kiadását az Andrékó Kinstellar Ügyvédi Iroda anyagilag támogatta, nélkülük ez a projekt nem jöhetett volna létre. A könyv szerzőire épülő kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött sajtótájékoztatón, szeptember 20-án mutatták be a CompLex kiadványt, a CompLex-könyvekre jellemző, megszokott köntösben.

A sajtótájékoztató után a könyv egyik szerzőjével, Ferenczi Kristóf ügyvéddel arról beszélgettünk, hogy milyen új irányok jelentek meg a közösségi villamosenergia-piaci szabályozásában? Az ÜgyvédVilág következő számában ezzel a riporttal folytatjuk majd a villamosenergia-szektor működéséről és szabályozásáról szóló témakört.

Dr. Kiss Anna