Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Beszélgetés dr. Fekete Tamás ügyvéddel, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkárával.
Az Ön kezdeményezésére megalakult a Budapesti Ügyvédek Színjátszóköre az Advocat Podium, melynek első színvonalas előadása a „Nőre lágyuló” szépirodalmi felolvasóest volt 2013. december 20-án a Budapesti Ügyvédi Kamara Dísztermében, olyan tehetséges ügyvéd előadókkal, mint Balázs Éva, Halász Judit, Hegedűs Vera, Horváth István, Kéri Tamás, Kósa Erzsébet, Nehéz-Pozsony Márton, Saly Tamás, Szabó Izabella, Szép József, Somfainé Vajda Ágnes, Windt Mária és jómaga. Honnan jött az ötlet az előadással kapcsolatban?
Régóta gondolkodom azon, hogy a szétszakított ügyvédek hogy tudnak olyat létrehozni, ami nem paragrafusízű és hangú és mégis valamilyen módon a Karnak a tekintélyét emeli.
Nem új a nemzetközi és hazai jogi szakmában az, hogy jogászok megpróbálnak egy másik területen megnyilvánulni, ami az igazi kultúrát jelenti, hasznosítva azt, hogy ők hivatalból szebben beszélnek, magas fokú végzettséggel könnyebben értelmeznek irodalmi szövegeket.
Egy hirdetést közzétéve az egyik népszerű közösségi oldalon, meg a Pesti Ügyvéd folyóiratban indult az úgynevezett „casting”, azzal kalkulálva, hogy kemény és sűrű próbákra lesz szükség, ami a mi elfoglalt szakmánk esetében nehezen lesz megoldható.
Megtörtént a jelentkezés. Nehéz volt összehozni a társulatot?
Igen, mert a mi szabad foglalkozásunk egy olyan időbeosztással párosul, ami mellett tucatnyi ügyvédet azonos időpontban összehívni rendszeres próbákra szinte közel van a lehetetlenhez.
Elég sokan jelentkeztek a felhívásomra, de nem találtunk olyan színdarabot, amiben mindenki szerephez juthat. Sokat vitatkoztunk, hogy külsős rendezőnk legyen vagy magunk közül válasszunk, hogy színdarabot adjunk elő vagy valamilyen más műfajban próbálkozzunk.
Végül is megszületett az elképzelés egy könnyű műfaj körébe tartozó bűnügyi színdarab előadására, de falba ütköztünk, részben a költségeket illetően, hiszen egy díszlet, jelmez sokba kerül, színházterem, színpad szükségeltetik hozzá, stb., valamint a szövegtanulás is megnehezítette a dolgunkat, hiszen a hullámzó munkateher és elfoglaltság magában hordozza azt, hogy a kollégák a szabadidejüket nem a színdarab szövegének a tanulásával töltik, hanem a családdal, kikapcsolódásra vágynak.
Kompromisszumok után az a döntés született, hogy egy irodalmi estet valósítsunk meg 8 hét alatt a XX. századi magyar irodalom remekműveiből (részletek versből, regényből, novellából) és a „Nőre lágyuló” cím köré azonosulva a szerelemről, a féltékenységről, a házasságról, nő-férfi kapcsolatról, nő-nő kapcsolatról, szerető-feleség kapcsolatról szóljon humorral, könnyedséggel megfűszerezve.
Ennek eredményeként kialakult egy olyan műsor, melynek szereposztását Szép József kollegájuk – aki a rendezői státuszt bevállalta – mindenkinek az egyéniségéhez illően próbálta kiosztani.
Egyre erőteljesebb próbasorozaton estünk át, az utolsó héten mindennap próbáltunk. Majd újra a nyilvánossághoz fordultam, hogy akinek van fény- és hangtechnikai ismerőse, jelentkezzen. Sikerült Szép Olivér Árpád kollégánk révén találnunk egy kiváló fény- és hangtechnikai céget, akitől jutányos áron ki tudtuk bérelni a szükséges technikai felszereléseket.
Remek munkát végzett a közreműködő Szlávnits László kollégám is, aki a zenei részt összeszerkesztette, és a zongorán ugyancsak közreműködő Füzy Gábor művész úr, bárzongorista.
A részleteket kísérő zongorafutam vagy kis dallam az én ötletem volt. Szlávnits László a korhoz adta a zeneműveket, jól szerkesztett zenét adott elő. Egy olyan körítés volt a zenei betét, a világítás, ami az egész előadást kerekké tette.
Az előadásban olyan szövegek hangzottak el Heltai Jenő, Szomory Dezső, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Gergely Ágnes, Márai Sándor, Örkény István, Hamvas Béla, Hajnóczy Péter, Polcz Alaine, Kiss Judit Ágnes, Nagy Endre, Nyáry Krisztián, Grecsó Krisztián, Tóth Krisztina, Erős Virág, Mosonyi Alíz műveiből, ami a hallgatóság előtt nem volt ismert, ezért erőteljesen figyelt a közönség a szövegre.
Telt ház, a közönség partnerként veszi a lapot, maradandó élmény az előadás a társulatnak és a nézőnek is egyaránt. Az önfeledt 80 perc alatt konfliktusmentesen szórakozott a jogásztársadalom, félretéve a szokásos tárgyalótermi vitákat.
A telt ház mindig egy pozitív nyomást gyakorol az előadókra. Jólesett a hatalmas érdeklődés, többen a Kamara folyosójáról követték az előadást. Ebben Szép József kollégánk elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Pozitív volt a kontaktus az előadók és a közönség között, ami nagyon inspirálóan hatott az előadókra, mondhatni támogató volt a jelenlétük azzal, hogy a nézők kisebb-nagyobb csoportja ismerte az előadót, és aki már volt színpadon és élvezte a neki szóló vastapsot, az tapasztalhatta, hogy milyen felemelő érzés a siker.
Az előadás után a közönség elfogyasztott egy pohár pezsgőt a Magyar Ügyvédi Kamara vezetőségének jóvoltából, mentek a gratulációk, a közönség találkozhatott a művészekkel, közvetlenül el tudott beszélgetni velük.
Marton László Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar rendező, színigazgató végignézve az előadásunkat, elismerően nyilatkozott a produkcióról és a következő előadásra is jelezte részvételi szándékát.
Ezek nehezen megismételhető élmények. Lesz folytatás a közeljövőben?
Meggyőzött a közönség arról és a társulatnak is egyöntetű a véleménye, hogy érdemes ezt folytatni. Újabb ötletek is felvetődtek és abban is megegyezik a véleményünk, hogy nem csak hagyományteremtő legyen a szereplés, és ne csak évente egyszer kerüljön rá sor.
Amikor ügyvédek valami másban produkálnak, az mindig érdekes (lásd borászverseny, divatbemutató, Szalay Művészeti Szalon estek) és megmarad az emberek emlékezetében, összébb hozza az elszigetelt kollégákat, olyanokkal is találkozunk, akikkel régen csak.
A jövőt tekintve telt házas irodalmi és zenei eseményeket, estéket akarunk visszahozni a kamarai vérkeringésbe, úgyhogy garantáltan kijelenthetem, hogy a következő tavaszi előadásunk sem lesz rosszabb színvonalú.
A publikáció az Ügyvédvilág 2014. szeptemberi számában jelent meg.
