Alapjaiban változik a biztosítási magánjog és a biztosítási közjog

Alapvetően változtatja meg az elmúlt ötven év gyakorlatát a biztosítási szerződések, azaz a biztosítási magánjog területén az új Ptk.; az egyoldalú kógencia előnyeit ezentúl csak a fogyasztók, és ők is csak megkötésekkel élvezhetik. Változik a biztosítási közjog is, átalakul az EU pénzügyi felügyeleti rendszere, ezen belül pedig a PSZÁF szervezete is. Dr. Oroszlán Zsuzsa beszélt a részletekről lapunknak.

Dr. Oroszlán Zsuzsa ügyvéd, biztosítási szakjogász
Miután a biztosítási szektorban az elnök-vezérigazgatói posztig bejárta a szamárlétrát, ügyvédi tevékenységét az 1997-ben általa alapított ügyvédi irodában folytatja. Jogászi pályájának kezdete óta foglalkozik biztosítási szerződési joggal, biztosítási közjoggal, kártérítési joggal és az utóbbihoz kapcsolódó perjoggal. Praxisához később a pénzügyi közvetítők és a pénztárak joga, valamint mindennapi gyakorlata kapcsolódott. Belső jogászként és külső ügyvédként számos biztosító és néhány fióktelep alapításában, átstrukturálásában vett részt. Elnökségi tagja a Magyar–Német Jogászegyesületnek, társelnöke a Magyar Jogász Egylet Biztosításjogi Szakosztálya – AIDA Magyar Nemzeti Szekció „Új technológiák, megelőzés és biztosítás” elnevezésű munkacsoportjának.
A Dr. Oroszlán Zsuzsa Ügyvédi Iroda az első olyan ügyvédi iroda, amely kizárólag a biztosítási köz- és szerződési jogra, valamint a – lehetőség szerinti – peren kívüli biztosítási kárrendezésre specializálódott, és mind Magyarországon, mind nemzetközi színtéren tevékenykedik. Partnerirodái segítségével működése kiterjed a közép-, dél- és kelet-európai régióra, de ügyfelei között tudhat neves, az angolszász és a német nyelvterületekről származó megbízókat, köztük ügyvédi irodákat is.
Pénzügyi szektorból származó gyakorlati tapasztalatai és tudása révén a Dr. Oroszlán Zsuzsa Ügyvédi Iroda tagja a független ügyvédi irodákat tömörítő Lexlink hálózatának.

Alapvetően változtatja meg az elmúlt ötven év gyakorlatát a biztosítási szerződések, azaz a biztosítási magánjog területén az új Ptk. Eddig inkább a biztosítottak, a szerződő felek érdekét védte a kódex, ezzel szemben az új szabályozás – az 1959. évi IV. törvény hatálybalépését követő időben szerzett tapasztalatokat összegezve, a pragmatizmust szem előtt tartva – nagyobb, némely nézet szerint túlzott – hangsúlyt helyez a biztosítók érdekei védelmére is. A Ptk. újrakodifikált biztosítási fejezete végső soron megfelelő árnyaltsággal tükrözi vissza az elmúlt fél évszázadban végbement, mélyreható gazdasági változásokat, lehetőséget adva a biztosítottaknak és a biztosítóknak, hogy megállapodásaikat egymás differenciált igényeihez igazodva, a nemzetközi piac fogalomkészletét a magyar jogba újólag bevezetve (kárbiztosítás és összegbiztosítás, betegségbiztosítás), a viszontbiztosítók szempontjait is érvényesítve köthessék meg.

A közös szabályok és a kárbiztosítások terén dr. Oroszlán Zsuzsa szerint a leglényegesebb változások között említhető, hogy az eddigi szabályozás az egyoldalú kógencia elvén alapult. Ez azt jelentette, hogy a biztosított, a szerződő fél terhére a biztosító nem térhetett el a Ptk. biztosítási fejezetének szabályaitól. Az egyes biztosítási termékeket leíró szerződések mögé emiatt olykor nehéz volt viszontbiztosítót találni, miután ez a jogi megoldás idegen – különösen az angolszász – jogrendszerekben lényegében ismeretlen.

Az egyoldalú kógencia előnyeit az új Ptk. hatálybalépését követően csak a fogyasztók, és ők is csak bizonyos megkötésekkel élvezhetik. E kimerítő jelleggel felsorolt megkötések alól maga a jogalkotó tesz kivételt, amikor mégis megengedi, hogy a „kötelező és a nem piacképes biztosítást illetően” a biztosító a fogyasztókkal szemben is eltekinthessen az egyoldalú kógencia érvényre juttatásától. A megfelelő jogi apparátussal bíró, vagy ügyvédet megbízni képes egyéb biztosítottak az egyoldalú kógencia nyújtotta gondoskodásában – értelemszerűen – nem részesülhetnek.

Hasonlóan fontos változás – noha az újrafogalmazott biztosítási fejezet előírásai között valójában lehetetlen súlyozni –, hogy a biztosító a törvény szigorú szabályainak betartásával a biztosítási szerződés tartama alatt egyoldalú nyilatkozatával módosíthatja saját Általános Szerződési Feltételeit (ÁSZF), ha erre a szerződés megkötésekor hatályos ÁSZF lehetőséget adott. Más megfogalmazásban: ha ebben a biztosító a biztosítottal a biztosítási szerződés megkötésekor megegyezett. Ráutaló magatartással ezután csak akkor jöhet létre biztosítási szerződés, ha az ajánlatot a fogyasztó a törvénynek megfelelő tájékoztatás alapján, mégpedig a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabás szerint tette, és erre a biztosító 15, vagy ha az ajánlat elbíráláshoz ez szükséges, hatvan napon belül nem válaszol. Egyéb biztosítottak, ha a törvényt helyesen értelmezzük, ráutaló magatartással nem hozhatnak létre biztosítási szerződést. Ez a biztosítóknak nyújtott kedvezmény ugyanakkor költséges jogviták lehetőségét hordozza magában arról például, hogy valóban megkapta-e, kitől és mikor a fogyasztó a törvényi tájékoztatást, hogy a biztosítónak pontosan melyik díjszabása volt érvényben az ajánlat megtétele időpontjában, azt a fogyasztó miként ismerhette meg. Dr. Oroszlán Zsuzsa szerint a biztosításközvetítők felelőssége is megnő e szabályozás következtében mind a biztosítókkal, mind a biztosítottakkal szemben, ami idővel remélhetőleg piactisztuláshoz vezet.

Módosult a kockázatelbírálás tartama: a biztosítónak ezután 15 helyett hatvan nap áll rendelkezésére az ajánlat elbírálására, ha a kockázat megfelelő értékeléséhez orvosi vizsgálatra van szükség. Szigorú törvényi feltételek betartása mellett megengedett lesz a jövőben, hogy a biztosító a biztosított ajánlatát elutasítsa, ha a biztosítási esemény a kockázat-elbírálási határidőn belül következett be. A Ptk. kivételt enged e garanciális szabályok betartása alól, ha „nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához vagy elutasításához a kockázat egyedi elbírálására van szükség”.

Igen lényeges változás, hogy a biztosító a kockázatnak a szerződéskötést követő lényeges változása nyomán kezdeményezheti a biztosítási szerződés megfelelő módosítását, illetőleg azt az érintett kockázatokra végső soron fel is mondhatja, ha vonatkozó viszontbiztosítási fedezete érdekkörén kívül, lényeges mértékben csökkent vagy megszűnt, és emiatt a biztosító a releváns kockázatok további fedezésére nem képes. Ha erre a szerződéses kikötésre a megállapodás alkalmával nem figyelt eléggé, s így állapodott meg, a biztosított az új szabályozás szerint mindaddig várhat az őt megillető biztosítási összeg megfizetésére, amíg a viszontbiztosító a biztosítónak nem teljesít. Mivel erre általában nem túl gyorsan kerül sor, a törvényalkotó megnyitotta a viszontbiztosító közvetlen perlésében történő megállapodás lehetőségét.

Fontos új elem, hogy a felek kiköthetik: a határozott időre kötött biztosítási szerződés a következő biztosítási időszak végéig automatikusan meghosszabbodik, ha a szerződéses határidőn belül egyik fél sem közli a másikkal a szerződés megszüntetésére irányuló nyilatkozatát.

Jelentős módosulás, hogy a jövőben a biztosító – a biztosítási összeg keretein belül – a kárenyhítésnek csupán szükséges költségeit, nem pedig annak valamennyi költségét téríti meg, mindkét esetben és változatlanul az arra való tekintet nélkül, hogy a kárenyhítés eredményre vezetett-e. Nagyon fontos változás, hogy a biztosító a felelősségbiztosítás alapján kifizetett kártérítés összegét a biztosítottól, a vele közös háztartásban élő családtagtól, vagy azon személytől, akinek eljárásáért a biztosított felelős, a szándékos vagy súlyos gondatlan károkozás eseteiben akkor is visszakövetelheti, ha a szándékosság vagy a súlyos gondatlanság megfelelő tényállásait a felek a biztosítási szerződésben előzetesen nem határozták meg.

Az új előírások a biztosítói érdekek hangsúlyosabbá válásával egyidejűleg külön figyelmet szentelnek a fogyasztóknak. Ez nemcsak a jogbiztonság növelésének irányába ható, az eddigieknél a laikusok számára is sokkal érthetőbb törvényi szabályozásban, hanem néhány speciális, csak a fogyasztókat oltalmazó normában testesül meg.

A fent írt mélyreható változások miatt a biztosítóknak a jövőben még az eddiginél is nagyobb körültekintéssel kell megfogalmazniuk ÁSZF-jeiket, hogy az új Ptk. által számunkra felkínált lehetőségeket kihasználhatják. De a fogyasztók és az e körbe nem sorolható biztosítottak is bölcsen teszik, ha az új Ptk. bevezetését követően, lehetőleg már a biztosítási szerződés aláírása előtt megmutatják a biztosító szerződési feltételeit és egyéb, az ajánlathoz kapcsolódó nyomtatványát ehhez értő jogi szakembernek is. Nem célszerű tehát csupán a biztosítótól függő ügynök tanácsaira hagyatkozni, hiszen lassan közhely: a biztosítás láthatatlan áru. Annak megítéléséhez pedig, hogy ez a láthatatlan és nem is feltétlenül olcsó áru bír-e azokkal a tulajdonságokkal, mint amelyeket a biztosítónak elkötelezett közvetítő a leendő biztosítottnak mindenféle rosszhiszeműség hiányában is ígér, az eddigi tapasztalatok többé nem lesznek elégségesek. Ha viszont ésszerűen, óvatosan járnak el, a biztosított és a biztosító jellemzően többéves együttműködése harmonikus lehet, és megelőzhetővé válhat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál és a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható panaszok jelentős része is. A biztosítási közjog is változásban van.

Jelentős módosulás, hogy a hitelválság és az azt követő gazdasági krízis eredményeképpen átalakul az Európai Unió pénzügyi felügyeleti rendszere, ezen belül pedig a PSZÁF szervezete is. A pénzügyi felügyeleti reform egyes elemeiről már az októberi Ecofin-ülésen egyetértés alakult ki. Ennek értelmében frankfurti központtal, az Európai Központi Bank elnökének vezetésével és a központi bankok európai rendszerének alárendelten létrejön az Európai Rendszerkockázati Tanács (ERT), amelynek feladata a pénzügyi rendszer egészét érintő kockázatok folyamatos nyomon követése és elemzése lesz. Az ERT célja, hogy időben felhívja a figyelmet a veszélyes jelenségekre, és szükség esetén ajánlásokkal forduljon a tagállamok szakhatóságaihoz. Közvetlenül nem kötelezheti ugyan őket, de a tagállami felügyeleti szerveknek meg kell indokolniuk, ha eltérnek a központi ajánlásoktól.

A reform másik része az Európai Bizottság korábbi javaslatai értelmében három új hatóság felállításával próbálna európai szintű, de nem egységes banki, biztosítási és értékpapír-piaci felügyeletet létrehozni. A három új testület feladata a bankok, a biztosítók, illetve az értékpapír-piaci szereplők tagállami határokon átnyúló tevékenységének napi szintű felügyelete lesz. (A tagországokon belüli tevékenységet továbbra is a tagállami felügyeletek ellenőrzik.) Az új testületeket a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) fogja egybe. A három új európai felügyelet a már meglévő európai felügyeleti bizottságok alapjain jön létre, de azokhoz képest bővebb hatáskörrel. Javaslatokat dolgozhatnak ki a felügyeleti tevékenység szabványosítására, a szabályoknak a tagállamok közötti konzisztens alkalmazásának garantálására, bizonyos technikai standardokra. Feladatuk lesz a nemzeti pénzügyi felügyeletek közötti információcsere kereteinek kialakítása és a közösségi szabályok következetes alkalmazásának szavatolása. Felügyeleti kollégiumokat hoznak majd létre a határon átnyúló tevékenység ellenőrzésére az érintett tagállami felügyeletekből. Hatáskörük kiterjed majd a hitelminősítő intézetek felügyeletére is. Szükség esetén a felmerülő vitás kérdéseket is ennek a három új európai felügyeletnek kell rendeznie.

E folyamatok részeként változik az integrált magyar pénzügyi felügyelet, a PSZÁF felépítése és jogköre is. A vonatkozó, a köztársasági elnök által alkotmányossági szempontból részben aggályosnak talált tervezetek szerint korlátozott rendeletalkotási jogkört is kapna, és lehetősége lesz megtiltani a hitelintézetek jogsértő magatartását. A szervezet a jelenlegi, kormányhivatali státuszból autonóm, az Országgyűlés felügyelete alá tartozó közigazgatási szervvé válhat 2010. január elsején, amelynek elnökét a miniszterelnök javaslatára hat évre a köztársasági elnök nevezi ki. Létrejöhet az úgynevezett „pénzügyi stabilitási tanács”, amelyben a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF képviselői kapnának helyet, e testület törvényjavaslatot is alkothatna. A hitelintézetekre egységes elvek alapján vethet ki a felügyelet bírságot, amelynek felső határa kétmilliárd forintra emelkedik. Erősödik a PSZÁF fogyasztóvédelmi funkciója is. Dr. Oroszlán Zsuzsa egyetért azzal a vélekedéssel, hogy a PSZÁF szervezeti felépítése másodlagos: a lényeg, hogy a PSZÁF hatékonyan eleget tudjon tenni felügyeleti funkcióinak, és a pénzbírságon kívül is legyenek megfelelő eszközei, amelyekkel időben be tud avatkozni a veszélyes vagy egyszerűen csak nem kívánatos piaci folyamatokba.

Üdvözlendő, lényeges változás, hogy a kormány belátható időn belül az egész pénzügyi szektorra nézve egységesen akarja szabályozni a közvetítők tevékenységét. Az új normarendszer a pénzügyi közvetítők rendszeres ellenőrzését, tényleges és folyamatos képzésüket és szoros felügyeletüket irányozná elő.

Szintén fontos fejleményeket vetít elő az a törvény, amely szerint a magánnyugdíjpénztáraknak 2013-ig kötelezően át kell alakulniuk biztosítótársaságokká. Az új szabályozás egyik lehetséges, hivatalos indoka, hogy a hatályos jogszabályok keretei között a pénztáraknak nincs lehetőségük az általuk vállalt járadékfizetés teljesítésére.

Dr. Schmidt Gábor