Azt mondta – Amikor az esküdteket eltiltják egy filmtől

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Oknyomozó újságírók leplezték le Harvey Weinstein egykori hollywoodi filmcézárt; róluk szól egy új amerikai film, amit nem nézhetnek meg a szexuális ragadozó második perének esküdtjei.

Amikor az esküdtszéket Los Angelesben elbocsátják Harvey Weinstein újabb perében, mielőtt elhagynák a tárgyalótermet, a bíró mindennap emlékezteti a tagokat, hogy ne fogyasszanak semmilyen médiát, ne olvassanak semmilyen híradást az üggyel kapcsolatban. A Variety című neves amerikai filmes szaklap tudósítása szerint 2022. október végén a bíró még egy külön figyelmeztetővel is kiegészítette mondatát: ne nézzék meg az előzetesét az Azt mondta (She Said) című, bemutatás előtt álló produkciónak, mert az éppen Weinstein leleplezéséről szól. Nem nehéz arra következtetni, hogy a várhatóan november végéig tartó perben bizonyára a filmtől is eltiltják őket. (Észak-Amerikában 2022. november 18-ától vetítik a mozikban, Magyarországon már egy nappal korábban, tegnap óta látható.)

Az egykori hollywoodi médiamogul már túl van első perén: New Yorkban 23 év börtönre ítélték egy rendbeli erőszakos szexuális bűncselekmény és egy rendbeli nemi erőszak elkövetése miatt. Második pere Los Angelesben, a film fővárosában indult, 2022 októberében. A többek között Oscar- és BAFTA-díjas, most hetvenéves volt producert kilenc nő vádolja, összesen tizenegy rendbeli szexuális erőszakkal. A tárgyalásra már a börtönből szállították át, ahol a büntetését tölti.

Ashley Judd – áldozat és filmszereplő

Weinstein egyébként már sejthette, hogy az őt – enyhe kifejezéssel – „kedvezőtlen színben” feltüntető alkotás hatással lehet az esküdtszékre, mert ügyvédjei közvetítésével korábban a per elhalasztását kérte – sikertelenül. Hollywoodban ki más is tudhatná nála jobban, hogy egy film érzelmileg is befolyásolja a nézőjét… Ráadásul az ő lebukása vezetett a #MeToo-mozgalom elindulásához, melynek során szexuális erőszak áldozataivá vált hírességek álltak és állnak a nyilvánosság elé, s lépnek fel egykori elkövetőkkel szemben.

Az egyik Weinstein-áldozat volt Ashley Judd világhírű amerikai filmszínésznő is, aki a botrány kirobbanását követően, öt évvel ezelőtt nem szégyellt történetével megjelenni a nyilvánosság előtt, és a USA Todaynek ő is beszámolt az őt ért traumákról. Ezzel is tenni akart az igazság felderítése érdekében. Újabb lépése pedig az volt, hogy szerepet vállalt e Weinstein leleplezését bemutató filmben, melyben saját magát alakítja.

Carey Mulligan és Zoe Kazan alakítja a The New York Times két oknyomozó újságíróját, Jodi Kantort és Megan Twohy-t (A képek forrása: UIP–Duna Film)

A kiváló, izgalmas film főszereplője azonban nem ő, hanem Carey Mulligan és Zoe Kazan: ők formálják meg élethűen azt a két oknyomozó újságírót, akik az ügy felderítésébe fognak.

Megfélemlítés, ügyvédek közreműködésével

Jodi Kantor és Megan Twohy, a New York Times újságírói hosszú hónapokon át nyomoztak Harvey Weinstein után, akiről már évtizedek óta terjedt Hollywoodban a szóbeszéd, hogy valóságos szexuális ragadozó, aki zaklatja a körülötte lévő nőket, legyenek azok asszisztensek, pályakezdő vagy már híres színésznők, és hogy nála a szereposztó dívány a valóságban is létezik.

A két fiatal újságírónak sikerült felkutatniuk és szóra bírniuk egykori áldozatokat, őszintén beszélgetniük a volt producer korábbi és még aktívan dolgozó alkalmazottjaival. Beleásták magukat Weinstein korábbi neves filmprodukciós cégei, a Miramax és a Weinstein Company dokumentumaiba, levelezéseibe, tanulmányozták az iratait azoknak a pereknek, amelyek a teljhatalmú producer ellen szexuális zaklatás miatt folytak. Számtalan gonosztett mellett az is kiderült, hogy Weinstein gyakran a fenyegetés, a megfélemlítés eszközeivel hatott korábbi áldozataira, olykor pénzzel hallgattatta el vádlóit. Ez a rendszer úgy épül fel, hogy a bántalmazót védi, sokszor ügyvédek hathatós közreműködésével– hangzik el a filmben.

Hollywoodi hatások

A Universal Pictures által forgalmazott Azt mondta című film krimiszerűen szól arról, hogy a két újságíró állhatatos, sziszifuszi munkával hogyan bukkan egyre több bizonyítékra, miként nyílik meg előttük mind több tanú – többségükben nevüket nem vállalva. De azt is láthatjuk, hogyan hat a munkájuk a magánéletükre, milyen nehéz is gyermeket szülni és nevelni ebben a kettős szorításban.

Zajlik az élet a szerkesztőségben. „(…) A The New York Times nem tökéletes. Az itteni újságírók sem tökéletesek. De hiszünk ennek az intézménynek az őszinteségében és szakmaiságában, (…) azt akartuk, hogy ha egy film készül, úgy mutassa be a munkahelyünket (…) és a munkatársainkat is (…), ahogy mi látjuk őket” – fogalmaz Jodi Kantor újságíró

A leleplező írás 2017. október 5-én jelent meg a The New York Timesban, mely alaposan felforgatta Hollywood addigi életét. Jodi Kantor és Megan Twohey munkásságának pedig Pulitzer-díj lett a jutalma. Együtt kapták a díjat Ronan Farrow-val, akinek ugyancsak Weinstein sötét ügyeit feltáró anyaga – részben más források alapján – a The New Yorkerben látott napvilágot két nappal később, október 7-én. Farrow nyomázásról könyvet is publikált, melyről korábban itt írtunk. A The New York Times két újságírója is kötetben foglalta össze nyomozásuk részletes történetét. 2019-ben jelent meg a She said című, bestsellerré vált kötet, ennek alapján született meg e film.

Oknyomozó újságírók filmen

Jól emlékszünk még azokra a sikeres alkotásokra, amelyek szintén megtörtént események alapján születtek, és olyan oknyomozó újságírók munkáiról szóltak, akik sikerrel leplezték le a múlt sötét dolgait. A 2015-ös Spotlight – Egy nyomozás részletei a Boston Globe munkatársainak erőfeszítéseit mutatja be, miként derítik fel egy pap gyerekmolesztálási ügyét, melynek nyomán kiderül, hogy az egyház köreiben sokkal magasabb szinten is kell keresni a felelősséget. Liev Schreiber, Mark Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams játszották a főszerepet Tom McCarthy rendezésében, mely a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díját nyerte el hat jelöléséből.

Jóval korábban, 1976-ban mutatták be Az elnök emberei (All the President’s Men) című, négy Oscar-szoborral jutalmazott, szintén amerikai művet Robert Redford és Dustin Hoffman játékával, Alan J. Pakula rendezésében. A film a The Washington Post két újságírójának nyomozását követi végig, akik leleplezték a később Watergate-botrányként elhíresült ügyet. A demokrata párti irodaházba történt betörés szálai egészen Richard Nixon republikánus elnökig vezettek, akinek emiatt le is kellett mondania hivataláról.

Színvonalában az Azt mondta is felveszi velük a versenyt.

Az igazságkeresés szent küldetés

Már a The New York Timesban publikált írás után nem sokkal megfogalmazódott Dede Gardner producerben, a Plan B Entertainment egyik vezetőjében, hogy a történet „film után kiált”. A 12 év rabszolgaság (12 Years a Slave), A nagy dobás (The Big Short) készítői megvették a filmjogokat, majd hamar megtalálták Maria Schrader direktort, aki többek között az Unorthodox című minisorozatot rendezte, melyért Emmy-díjat kapott. Rátaláltak Rebecca Lenkiewicz brit dráma- és forgatókönyvíróra is, aki az Ida című Oscar-díjas alkotást jegyezte. (2015-ben a legjobb nem angol nyelvű film kategóriájában nyert, lengyel színekben.)

A forgatókönyv szinte együtt született a könyvvel, így azok párbeszédei olykor szó szerint bekerültek a filmbe is. Az alkotók – a két újságíró, a producerek és a forgatókönyvíró – két fontos dologban állapodtak meg: nem lesz egyetlen erőszakos jelenet sem, és az agresszív karakterű emberként jellemzett Weinstein érdemben nem fog megjelenni a filmben. (Csak a hátát látjuk, amikor megjelenik a The New York Times szerkesztőségében és próbálja személyesen leállítani a cikk megjelentetését.) A producerek kapcsolatot tartottak az áldozatokkal és a szemtanúkkal, hogy az újságírók által felderített történet valódi szereplői részt vehessenek az alkotófolyamatban, a minél nagyobb hitelesség érdekében. A forgatás pedig valóban a New York Times szerkesztőségében zajlott, mert a Covid idején szinte üresen állt az épület.

Jodi Kantor újságíró azonban ennél is fontosabbnak tartja: „A tömegkultúrában nem túl gyakran mutatják be pontosan, hogyan zajlik az élet a The New York Timesnál. Ez különösen mostanában fontos, amikor az újságírókat zaklatják, kritizálják, támadják, és olyan címkéket ragasztanak rájuk, mint a »fake news«. A The New York Times nem tökéletes. Az itteni újságírók sem tökéletesek. De hiszünk ennek az intézménynek az őszinteségében és szakmaiságában, az igazságkeresést szent küldetésünknek tekintjük, és azt akartuk, hogy ha egy film készül, úgy mutassa be a munkahelyünket, ahogy mi látjuk, és a munkatársainkat is úgy mutassa be, ahogy mi látjuk őket.”

Az újságírókról és a nőkről szól

Maria Schrader rendező is kiemeli a forgatókönyv összetettségét, s ahogy ragaszkodik az oknyomozó újságírás alapos bemutatásához. Emellett úgy látja, „Rebecca forgatókönyvéből kiderült, hogy nem elsősorban Weinsteinről szól, hanem az újságírókról és a nőkről, akik bátran elmesélték történetüket. Olyasmiről, ami sokkal nagyobb, mint Hollywood.”

A #MeToo-mozgalom révén újabb áldozatok jelentkeztek Hollywoodban, és a Harvey Weinstein-ügytől függetlenül is egész Amerikában, sőt sok-sok további országban, beleértve Magyarországot is. Megvádoltak, megneveztek bűnelkövetőket, ismert, köztiszteletben álló embereket is, akik kénytelenek voltak megválni tisztségüktől, esetleg vád alá is helyezték őket.

E film újra ráirányíthatja a figyelmet a konkrét Weinstein-ügyre, de emellett annál jóval messzebbre is mutat. Ismét jól elkészített, fontos mozi született. Ez az alkotás sem marad tanulságok – és filmes díjak nélkül.

(A mű Magyarországon a UIP–Duna Film forgalmazásában látható.)

---