Bejárva a világ különleges országait, szigeteit

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tavaly megjelent a 388 oldalas A világ különleges országai, szigetei című könyve 3 földrészről 40 útleírással és mintegy 4 ezer fotót tartalmazó DVD-melléklettel. A személyes jellegű útleírás humorral, egyéni hangvétellel fűszerezve igazi csemege mind a világutazó turisták számára, mind azoknak, akik csak most terveznek egy igazi egzotikus, kalandos kirándulást. – Beszélgetés dr. habil. Fenyvesi Csaba ügyvéddel, a PTE ÁJK egyetemi docensével.

Száztíz országban és húsz szigeten járt: Azerbajdzsán, Azori-szigetek, Bahrein, Belarusz, Brunei, Burma (Mianmar), Feröer-szigetek, Fülöp-szigetek, Észak-Ciprus, Grönland, Grúzia, Hongkong és Makaó, Irán, Kambodzsa, Katar, Kazahsztán, Kirgizisztán, Korea, Korzika, Kuvait, Laosz, Libanon, Maldív-szigetek, Mauritius, Mongólia, Nepál, Omán, Örményország, Seychelles-szigetek, Sri Lanka, Szardínia, Szaúd-Arábia, Szíria, Tadzsikisztán, Tajvan, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Vietnam, Zöld-foki szigetek. Milyen szempont alapján választja ki az úti céljait?

A felsorolásból is kitűnik, hogy Ázsia a kedvelt földrészem. Minden békében élő országába igyekeztem eljutni. A másik izgalmas célpontcsoport a „télből a nyárba”, vagyis amikor hazánkban hideg van, az egzotikusnak is mondható trópusi szigeteken tűz a nap – lásd: Mauritius, Maldív-szigetek, Seychelles-szigetek).

Utazásai során mi volt a legfontosabb szempont, amit figyelembe vett?

Elsődleges mindig a biztonság, a társam (társaim) és a saját életem, testi épségem, szabadságom védelme. Csak utána jönnek az érdeklődési pontok.

Hogyan válik tudományos kutatóvá egy ügyvéd, docens, közgazdász, kriminalista?

Kezdetben a napi, gyakorlati munkatevékenység során megszülettek a gondolataim, papírra vetettem őket. Később már tudatosan kezdtem adatot gyűjteni egy-egy érdekfeszítő témában, kutatási területen, és így születtek meg a tudományos monográfiák, tankönyvek, jegyzetek, tizenkilenc országra kiterjedő (tizenkét nyelvű), s a csaknem háromszáz publikációm.

Került-e útjai során veszélybe?    

Szerencsére még nem, de ezt nyomban le is kopogom.

Melyik útja volt a legemlékezetesebb?

Jó szívvel és mélyen beivódva emlékszem vissza Mongóliára, Tajvanra és Vietnamra. Ám a többiek is sok-sok kellemes élményt jelentettek, mindegyik más szempontból persze.

Jó ötlet, hogy a könyv tartalmaz egy DVD-mellékletet is, mert a négyezer helyszíni fotó is színesebbé, jobban átélhetőbbé teszi a rejtélyekkel és kalandokkal teli útjait.

Saját ötletem volt, hogy legyen egy fotómelléklet-válogatás is, hogy ezzel is közelebb hozzuk az olvasókat a leíráshoz. És ha netán nem is tud oda eljutni, mindjárt maga előtt látja képi formában is a valóságot. Egy kép többet mond száz szónál…– ahogy a mondás tartja.

Fenyvesi Csaba

Az egyetemen a kriminalisztika az egyik fő oktatási-kutatási területe. Utazásai során folytatott vizsgálatot kriminalisztikai szempontból is?

Természetesen figyelem a környezetet a kriminalista szemüvegén keresztül is. Szaúd-Arábiában, a Fülöp-szigeteken kifejezetten szakmai kérdésekkel is foglalkoztam. A bűnfelderítés, a nyomozás tudománya globális, mindenhol hasonlóak a technikai és taktikai ajánlások, érdemes tanulmányozni őket bárhol járunk.

Gondolom, az egyetemen is nagy lelkesedéssel fogadták a diákjai, kollégái az úti beszámolóit.

Mivel van kapcsolódás az oktatott tantárgyaimhoz, így a büntetőeljárás-joghoz és a kriminalisztikához is több úti beszámolómban, így már ezért is érdekfeszítő. Ám az alkalmanként velem utazó kollégákat és a nyitott diákokat is megragadja a világ megismerésének lehetősége, inspirálja őket is a „dombon túli” világ feltérképezésére.

Ha jól tudom, folytatja az útleírásokat, nem zárult le a kötet kiadásával a beszámolás.

Valóban, alakul már a második csomag is. A megjelenés óta igyekszem a 2010 előtti élményeimet, országjárásaimat is megírni, mint ahogy a mostaniakat is. Már készen vannak a kubai szivarok, a kefalóniai-ithakai mítoszok, az etióp csillagok, a tanzániai-kenyai szafari és a zanzibári rejtélyek is.

Útleírásaiban nem hiányzik a humor, de arról hogy van-e a jognak humora, illetve humor a jogban, arról hogyan vélekedik.

A humor az élet sója, ahogy az étel, úgy a mindennapok is íztelenek nélküle. Érdemes felismerni és élvezni. Ráadás, hogy fel is jegyzem és szóban-írásban tovább is adom a hallgatóimnak, kollégáimnak, barátaimnak, néha humor-konferencia résztvevőinek. Két kötetem is megjelent a jog humora témakörében, és a folyamat nem áll le ezen a téren sem.

Néhány izelítő leírás a könyvhöz

MAURITIUSI MIX Tizenkét éves lehettem, amikor anyai nagyapám jóvoltából először hallottam Mauritiusról. A „pécsi papám” ugyanis vett nekem ajándékba egy bélyegalbumot (meg filatéliai előfizetést éveken keresztül) és azt kívánta, hogy szerezzek belé olyan híres bélyegeket, mint például a mauritiusi félrenyomott. Elmesélte a történetét: egy félig vak (vagy csak úgy mondják védelmére)  postai alkalmazott, bizonyos James Barnard a „post paid” helyett a „post office” feliratot véste, majd nyomták az akkor még fogatlanként, helyben gyártott vörös és kék (1 és 2 pennys) 500 darabra. Az új kormányzó felesége, bizonyos Lady Gomm adott megnyitóbált 1847-ben, és a meghívó borítékján díszelegtek a hibás alkotások. Ezt a szépészeti balfogást csak utólag vették észre, amikoris már a főleg brit eleganciába tartozó címzettek szépen kidobták. Így jelenleg a világban már csak 12 kék és 14 vörös „mauritiusi penny” bélyeg van részben a szigeten, részben a világ különböző tájain élő tulajdonosok kezében. Az árveréseken nem lehet egyetlen példányhoz sem hozzájutni egymillió dollár alatt. Emiatt sajnos papám kérésének ezidáig nem tudtam eleget tenni, ám legalább elzarándokoltam  a „Blue Penny” (múzeum) eredeti helyszínére.  Ott aztán felfedezhettük, hogy az a világ nem kétszínű (vörös-kék), hanem sokkal inkább kaleidoszkóp szerű, vegyesen színes az élet szinte minden területén.  Kezdjük mindjárt a fél Baranya megyét kitevő (2046négyzetkilométer) terület,  a Baktérítőhöz közeli, Afrika partjaitól kb. 3000 kilométerre levő föld változatosságával… MALDIV KORALLOK Az érintetlenség, a szépség, a romlatlanság utópiája, ahol a kékség új értelmet nyer. A világ legnagyobb melegvízű medencéje és természetes akváriuma. Apró gyöngyökből álló korallfüzér, a Föld ékszere – a szerző szerint. Marco Polo szerint pedig az Indiai óceán virága. Egy biztos, nem jártam még ilyen paradicsomban. A lengőpálmafák, a világos korallszín, áttetsző zöldes-kék-türkiz ezernyi árnyalatú tengerszíne és a vakítóan fehér homok páratlanok. Inkább festeni kéne, semmint írni róla. Legfőképpen megnézni, megmártózni, élvezni ezt a mindösszesen 298 négyzetkilométeres csodahelyet. A kb. két pécsnyi terület 26 atollt, (korallszigetcsoportot), 1200-2000 apró szigetet foglal magába, melyen 360 ezren élnek kb. 200 ponton. (Ezzel a világ hetedig legsűrűbben lakott országa.) Először jártam életemben lakatlan (Madhoo) szigeten is, mivel 90%-a még mindig az, a maga érintetlenségével… KAMBODZSAI FÁJDALMAK SiemReap városáról sosem hallottam előtte, az ott található Angkor Watról (a „Szent Város” vagy thai nyelven „Szent Templom”-ról) már igen. A tudósok szerint 700-1300 éve építették a csodás angkori birodalmat, azon belül Wat, Thom, Bayon, BanteaySrei, PrasatKavan, TaProhm és sok egyéb nevű khmer templomegyüttest, (benne könyvtár, krematórium, dísztér, erődítmény, fellegvár, stb.) amelyek méltán világhírűek. Ebben szerepet játszott, hogy Indiana Jones után Angelina Joly is itt (pl. az Elefánt teraszon vagy a Királyok terén) vágtatott Tomb (vagy Comb) Raiderként a természetes díszletek, a mindenfelé tekergő, épületeket körülölelő és egybetartó hatalmas indák, léggyökerű (fojtó) fügefák és selyemfák embert eltakaró, óriási gyökerei között. Aki megmássza az Unesco által is vilgáörökségnek nyilvánított, a kék-piros nemzeti zászlóban is tündöklő Angkor Wat háromszintes piramisának, gondosan elhelyezett és díszesen faragott öt tornyának, sarokbástyáinak, gopuráinak (szankszritül kapuinak) összes lépcsőjét, annak nem kell altató éjszakára. Több napon keresztül járhatja a falakat, majd – a mellette levő 16. századi mesterséges tóban visszatükröző, képeslapra illő másolata után – az egyik rom tetejéről, 100 lépcsőt követően – szüntelenül kattogtató japánokkal együtt – csoportosan megtekintheti a naplementét, másnap meg a napfelkeltét. (A régészek szerint még csak 10 százalékát tárták fel a teljes khmer-birodalomnak, javarésze még a föld alatt bújik meg.) Elsőre sokkoló, de mindenképpen szívszorító élményként meghallgathatja a háborúkból maradt taposóaknákra lépett, csonkolt férfiak hangszeres együttesét, akik a szent helyekhez vezető turistautak mentén, körben ülve zenélnek. A pénzt gyűjtő kalapjaik mellett ott hevernek lecsatolt művégtagjaik is. Egyetlen bevételi forrásuk ez, errefelé nem ismerik a nyugdíj, a szociális háló fogalmát. A fiatalok kötelessége az idősek eltartása, gondozása. Utóbbiak elég kevesen vannak, miután jelenleg 45 év körül van a várható élettartam. A lakosság jelentős százaléka 30 éven, illetve 15 éven aluli. Nem véletlenül láthatunk a műemlékek közelében számtalan apró kis fekete hajú, barnán csillogó szemű („putris”) kisgyermeket, általában egy szál trikóban, nadrágocskában, mezítláb. Megragadóan szép arcuk van, nem véletlen fogta meg Joly és Brad tekintetét is, amely örökbefogadással végződött. Aki eljut ide, nem marad érintetlen az arcok, főleg a gyermekarcok láttán. Itt ugyanis – a maga szegénységében is – mindenki buddha szerénységével, nyugalmával és boldogságával mosolyog. Még a fáradt arcú, 50 fokos naptól erősen barnított és már testesebb, szinte minden nap rizst termelő és evő, gyakorta írástudatlan idősebbek is… A folytatásokat a könyvben olvashatják. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Fenyvesi Csaba

1985-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán diplomázott summa cum laude minősítéssel, majd 1991-ben Budapesten elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát. 1992-ben a JPTE Közgazdaságtudományi Kar szakokleveles képzésén kapott oklevelet. 1994-ben közgazdaságtanból, (dr. univ.), 2001-ben állam- és jogtudományból doktorált (PhD), 2008-ban habilitált summa cum laude minősítéssel (dr. habil.).

Pályafutását a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságnál kezdte 1985-1992 között. Főbb tevékenységi körei: jogtanácsosságon túlmenően a bűncselekmények vizsgálata (büntetőeljárás-jogi jogalkalmazás), kriminológiai és kriminalisztikai értékelések, elemzések készítése, jogszabálytervezetek véleményezése, bűnmegelőzés szervezése ifjúságvédelmi, vagyonvédelmi és utógondozás területén. 1990-1992 között zászlósoknak, tiszthelyetteseknek büntető anyagi és eljárásjogi, kriminalisztikai ismereteket oktatott. Biztonságiőr- és lőfegyvervizsgára felkészítő szaktanfolyamokat szervezett, e témában is oktatott és jegyzeteket készített.

A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntető Eljárásjogi Tanszékén óraadó 1990-től, tanársegéd 1993-tól, valamint kiegészítő tevékenységként ügyvédként praktizál. Adjunktus 1994-től, 2002-től docens. Büntetőeljárás-jogot és kriminalisztikát oktat magyar és angol nyelven nappalis és levelezős (graduális és posztgraduális, magyar és külföldi) hallgatóknak. A kriminalisztikai OTDK mellett kriminalisztikai doktori aliskolát vezet; ez idáig négy tanítványa ért el PhD-fokozatot.
1989-től a Magyar Kriminológiai Társaság, 2002-től a MTA Pécsi Akadémiai Bizottság Tudós Klub Egyesület, a Magyar Ügyvédi Kamara, valamint a Törvényelőkészítő és Elvi Bizottság, 2004-től a Magyar Jogász Egylet, 2006-tól a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökségének, a Magyar Rendészet című szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja. 2011-től az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága IX. Gazdaság- és Jogtudományok Szakbizottsága Bűnügyi Tudományok Munkabizottságának elnöke.

2014-ben Kiváló Ügyvéd és a Pécsi Akadémiai Bizottság Tudományszervezési díjával, 2010-ben Arany Katedra díjjal tüntették ki.

Szabadidejében olvas, utazik, vörösbort kóstol, szállodákat, éttermeket, operát, színházat, koncertet, mozit, cirkuszt látogat. Rendszeresen sportol, alkalmanként szivarozik.

---