Bob Marley: One Love – Élet és hitvallás

Egyszerre életrajzi film, s egy rövid korszak története a raszta-reggae-sztár és Jamaica történetéből.

Hogy miért érdekes és nézhető a Bob Marley: One Love című alkotás?

Mert nem egyszerű koncertfilm, mely csak dalok sorozatából áll, hanem életrajzi elemekből szőtt játékfilm, melyben, bár van elég reggaemuzsika, mégsem a zene a főszereplő, hanem a zenét megalkotó ember, annak élete – legalábbis egy szakasza.

Mert Reinaldo Marcus Green amerikai rendező négy forgatókönyvíróval és megannyi producerrel úgy döntött, hogy nem „bölcsőtől a koporsóig” típusú lineáris történetben meséli el a fekete anyától és fehér apától származó, jamaicai születésű művész életét. Hanem csak jelzésértékűen utal arra, hogy szegény sorban nőtt fel, és bőrszíne miatt gyakran érte hátrányos megkülönböztetés. Kamerái fókuszát Bob Marley életének egy rövid periódusára élesíti, az 1976 és 1978 közötti hónapokra.

Énekelt szeretetről és életről, hitről és hitvallásról, békéről és háborúról (Fotók: UIP–Duna Film)

A kezdőpont 1976, amikor titokzatos merényletet követtek el ellene, a záróakkord pedig az 1978 tavaszi, One Love elnevezésű nagy jamaicai békekoncertje. A film elidőzik Londonban is, hogy bemutassa a zenésznek és a The Wailers csapatának munkáját az Exodus című, Marley számára világsikert hozó albumának munkálatairól, a menedzserekkel folytatott küzdelmeiről.

„Ekkor történtek a legfontosabb dolgok Bob életében – indokol a rendező. – Ekkor volt kreativitása csúcspontján, ekkor forrongott leginkább szülőföldje, Jamaica, és ekkor jelent meg életében a rák, mely pár évvel később a halálát okozta. Hatalmas kihívások előtt állt felelős emberként, apaként, férjként és persze zenészként is… Az üzenetét akartuk megfogalmazni, amit az utókorra hagyott.”

Kingsley Ben-Adir és Lashana Lynch (Bob és Rita Marley szerepében)

A film igyekszik felvillantani, milyen politikai és társadalmi viszonyok közepette emelkedett ki az 1945-ben született, és mindössze 36 éves korában, 1981-ben elhunyt dalszerző-előadó. Miben hitt, s miként ötvöződött a zene, a világról alkotott képe, a hitvallása egy korábban kevéssé népszerű műfajban. És mindez hogyan repítette őt és a reggae-t a világ tetejére. Ezek a film legfőbb erényei: belecsöppenünk a hetvenes évek jamaicai polgárháborús időszakába, megtudhatjuk, mi is az a Marley gondolkodását meghatározó rasztafári vallás, melynek csak látványos külső jegye a rasztafrizura. (Nagyon tömören: Hailé Szelasszié, a fekete etióp császár, illetve általában a fekete emberek tisztelete.)

Ezek ismeretében új értelmet nyernek jól ismert szerzeményeinek szövegei is. Különösen akkor, ha eddig csak a Marley-kompozíciók dallama, ritmusa fogott meg minket. Mert énekel politikusokról és forradalomról, életről és szeretetről, békéről és háborúról, felsőbbrendűségről és alsóbbrendűségről. „Egészen addig, amíg el nem tűnnek a nemzetekben az első- és másodrendű polgárok, ameddig az ember bőrszínének nem lesz csupán akkora jelentősége, mint a szeme színe, addig háború van” – énekli a War című dalban, mely a filmben is elhangzik.

A mű nagy hangsúlyt helyez feleségével való kapcsolatára is. (S akik eddig nem voltak tisztában a nagy félreértéssel, most számukra is kiderül: a No Woman, No Cry című dal szövege nem azt jelenti, hogy: ha nincs asszony, akkor nincs sírás, hanem azt: asszony, ne sírj!)

A színész énekhangjához keverték hozzá Bob Marley eredeti hangfelvételeit

Bob Marleyt a brit Kingsley Ben-Adir színész alakítja, aki ugyan hasonlít a zenészre, de sok időbe tellett, míg a felvételek megkezdése előtt megtanult énekelni és gitározni, valamint elsajátította a jamaicai nyelvjárást annyira, hogy játéka hihető is legyen. Korábban Barack Obamát formálta meg a The Comey Rule című sorozatban, valamint Malcolm X-et az Egy éjszaka Miamiban (On Night in Miami) című filmben.

„Az alapvető személyiségjegyei megvoltak, ehhez jött az alakítás minősége, és hogy a színész mennyire tud azonosulni a karakter által képviselt filozófiai és társadalmi eszményekkel” – magyarázta Reinaldo Marcus Green rendező, miért őt választotta főszereplőnek.

S hogy vajon Ben-Adir énekelte-e az elhangzó dalokat? A végső vágás során a színész énekhangjához keverték hozzá Bob Marley eredeti hangfelvételeit. „Bobot nem lehet tökéletesen utánozni, mert éneke és tánca belső élményből fakadt, tehát a saját verziómat kellett beletennem a filmbe, és azt hiszem, ez működik” – fogalmazott Ben-Adir.

Robert Elswit operatőr (középen) és Reinaldo Marcus Green (jobbra)

Részben családi vállalkozás lett a mű, hiszen az egyik producer Ziggy Marley, a zenész legidősebb fia. Mellette nővére, Cedalla Marley és édesanyjuk – a filmben kiemelt szerepet kapó – Rita is producerek. Ziggy felesége, Orly pedig executive producer. (Ez utóbbi funkcióban jegyzi a produkciót Brad Pitt is.)

Ziggy Marley szerint édesapját nagyon feldobná a róla szóló mű: „Biztos vagyok benne, hogy nagyot nevetne, és büszke lenne ránk – árulta el Ziggy az amerikai People magazinnak adott interjújában. – Mindig is szeretett volna filmet készíteni. Nagyon kreatív ember volt, és volt is ötlete, hogy csinál egy westernt. Sok olyan tulajdonsága volt, amiről az emberek nem tudnak, ezeket igyekszünk megmutatni.”

A nagyvilágban a kritikusok talán joggal állapítják meg, hogy kissé elnagyoltra sikerült ez az életrajzi film, a párbeszédek lehettek volna feszesebbek, érdekfeszítőbbek. Tény, hogy a műfajban láthattunk már jobbakat (ilyen az Elton Johnról szóló Rocketman, a Queen fejlődéstörténetét bemutató Bohém rapszódia – Bohamian Rhapsody vagy a Johnny Cash életét feldolgozó A nyughatatlan – Walk the Line). A forgatókönyvírók végezhettek volna alaposabb munkát is, de aki kedvelte, kedveli Bob Marley számait, stílusát, a film láttán többet fog megtudni róla, és újra felidézheti magában rég nem hallgatott dalait is.

Az alkotást 2024. február 22-étől vetítik a magyar mozik, a UIP–Duna Film forgalmazásában.

Videók:

A film előzetese itt látható.

Ziggy Marley társproducer véleménye a film főszereplőjéről itt tekinthető meg.

A mű megszületéséről egy rövid összefoglaló itt látható.

---