Damoklész kardja IV.

Az Ügyvédvilág korábbi számaiban a bankárperekről írtunk. Utoljára a Postabank vezetői ellen indult büntetőeljárás lényeges pontjait emeltük ki.

Dr. Bárándy Péter ügyvéd
A Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda alapítója. Főtevékenységük a büntetőjog. 2002 májusától 2004 októberéig igazságügyi miniszter volt, majd visszatért az ügyvédi pályára. A rendszerváltástól kezdve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán büntető anyagi jogot tanított. Jelenleg a Károli Gáspár Egyetem, valamint az ELTE ÁJK-n tanít. A Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsának tagja, és a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar nemzeti csoportjának elnöke. Szabadidejében szívesen teniszezik.

Most dr. Bárándy Péter ügyvédet arról kérdezzük, vajon védőként mi a véleménye erről a perről. Milyen jogi tanulságokat vonhatunk le a jogerős döntés meghozatala után?

A Fővárosi Bíróság felmentő ítélete után a másod- és harmadfokú bíróság megállapította, hogy a vádlottak elkövették a hanyag kezelést. A közvélemény szerint, a büntetéskiszabást tekintve nagyon enyhe ítélet született. A több bankárperben eljáró elsőfokú bíró nyilatkozataiban hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a társadalom, s ezen belül is a közvélemény lelkiismerete nem attól nyugszik meg, hogy a bíró jól lesújt a vádlottakra. A probléma nem attól oldódik meg, hogy a bíró kemény ököllel odacsap. Egyrészről a bíró egy folyamat végén áll, ahol csak konstatálni tudja a bekövetkezett eseményeket, másrészről pedig kötve van a vádhoz, annak történeti tényállásán nem terjeszkedhet túl: a büntetőeljárás szabályai, ezen belül is a vádhoz kötöttség elve ugyanis ezt kívánja.

A bíróság eljáró tanácsa a Princz Gábor és társai ellen indult büntetőeljárásban meghozott felmentő ítélet indokolásában is hangsúlyozta, hogy még a bizonyítási eljárás előtt felhívták az ügyészség figyelmét a vádpontosítás szükségességére, és a bíróság utalt arra is, hogy a vád határai meglehetősen bizonytalanok. A vád ennek ellenére eredeti változatában maradt. Ennek természetes következménye volt a vádlottak felmentése. Bánáti János ügyvéd is azt nyilatkozta a felmentő ítélet kihirdetése után, hogy nem történt más, mint ami az igazságszolgáltatásban már többször is előfordult, hogy a vád nem állta meg a helyét a bíróság előtt.

Bárándy Péter: A vádiratot tényleg rosszul fogalmazta meg az ügyészség, ezért nagyon nehéz volt a tartalmát feltárni. Amikor ez részben mégis sikerült, akkor meg kiderült, hogy a vádhatóság a bank üzletpolitikáját kifogásolta, és ezzel hozta összefüggésbe a vagyoni hátrány kezelését. Egy pénzintézet gazdaságpolitikája viszont nem tartozik a büntetőjogra. Legalábbis nem a rendszerváltás után.

Egyébként is kiderült a bizonyítási eljárás folyamán, hogy a Postabank által felemelt kamatok valójában nem is voltak magasak.

A vádirat szerint „a pénzintézet viszonylag magas, fix kamatozású konstrukciókkal – ebből következően – drágán szerzett forrásokat elsősorban lakossági betétekből; az így szerzett forrásokat pedig gazdálkodó szervezetekhez helyezte ki hitel formájában. A lakossági betétek rövid lejáratúak voltak, míg a kihelyezett hitelek közép-, illetve hosszú lejáratúak. A bank működése során tudatosan alacsonyabb szintű céltartalék-képzési politikát folytatott, mint más pénzintézetek. Ebben a helyzetben a bank vezetésének továbbra is a mérlegfőösszeg növekedését visszafogó üzletpolitikát kellett volna érvényesíteni. A management ezzel szemben expanzív betétgyűjtési politikát hirdetett meg. A növekedésnek, illetve az ezzel járó kockázatvállalásnak azonban az alapvető törvényi előfeltételei, gazdasági környezete hiányzott.”

Bárándy Péter: A betéti állomány azért növekedett, mert a lakosság kedvelte ezt a pénzintézetet.

Valóban, az ügyészség azt is sérelmezte, hogy a Postabank „agresszív” üzletpolitikát folytatott ahelyett, hogy alkalmazkodott volna a piaci bajokhoz. Nem visszafogták a beruházásokat, hanem inkább terjeszkedni kezdtek.

Ez a „vád” szintén nem büntetőjogi megítélés kérdése, ezért a büntetőbíróságnak nincs erre döntési kompetenciája. Egyébként is az ilyen üzletpolitikára nem az „agresszív” a megfelelő jelző, hanem sokkal inkább a „dinamikus”.

A vádirat negyedik pontja a céltartalékképzést hiányolja. „Az Állami Bankfelügyelet 1996 augusztusában megbízta az Arthur Andersen könyvvizsgáló céget a Bank átvilágításával. A vizsgálat során megállapították, hogy a Bank céltartalékképzése nem megfelelő. (…) A kifogásolt céltartalékhiány kiküszöbölésére létrejött egy megállapodás a Postabank és a Dunaholding között, mely szerint a Holding vagyonkezelési tevékenysége során igényelt bankári szolgáltatásokat a Postabankkal végezteti, a pénzintézet pedig vagyonkezelési és befektetési tevékenysége során igénybe veszi a Dunaholding segítségét. (…) Az együttműködés (…) konkrét ügyletekben realizálódott.”

Bárándy Péter: Valóban, az akkoriban megkívánt vagy szokásos mértékű tartalékképzés a Postabank esetében nem volt szabályos, de ahhoz, hogy ez büntetőjogilag értékelhető legyen, ki kell mutatni az okozati összefüggést a vagyoni hátrány bekövetkezése vonatkozásában. Ez pedig nem történt meg, így bár a bíróság megállapíthatja, hogy hiányosságok voltak a tartalékképzésben, de nem vonhatja ezért felelősségre a vádlottakat.

Erről egyébként az a vicc jut eszembe, amikor két ember beszélget az utcán.

– Hallottad, hogy a Postabank elmulasztotta a céltartalékképzést?

– Ne mondd?! Akkor fussunk, és vegyük ki a pénzünket!

Mire épült a védelem?

Bárándy Péter: A védelem kiindulópontja természetesen a vádirat mint vitairat volt. Ennek egyes pontjait vettük alapul a védekezés kialakításakor. A már említett agresszív üzlet- és expanzív betétgyűjtési politika, valamint a céltartalékképzés elmaradása – mint vádpontok – hamar összeomlottak, mert mint mondtam, egyrészt a pénzintézet gazdaságpolitikáját nem a büntető tárgyalóteremben kell megvitatni, másrészt pedig bizonyíthatóan nem volt összefüggés a tartalékképzés szabálytalanságai és a vagyoni hátrány okozása között.

Mi a véleménye erről a büntetőeljárásról Bárándy Péternek mint ügyvédnek, illetve Bárándy Péternek mint elméleti büntetőjogásznak?

Bárándy Péter: Mint az első rendű vádlott védője, természetesen sikerként éltem át a védencem felmentését. Az első fokú tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás végén már látható volt, hogy a vádpontok elolvadnak, és úgy érzem, hogy ebben a védelemnek is nagy szerepe volt. Bár a másod-, illetve a harmadfokú bíróság megállapította a vádlottak bűnösségét, de mégis kedvező ítélettel zárult az eljárás.

Egyetemen is tanító büntetőjogászként viszont azt gondolom, hogy szégyen egy ilyen eljárás. Részben azért, mert mintegy 10 évig húzódott, részben azért, mert a vádirat nem volt megfelelő. Bár a rosszul megírt vádirat kedvez a védelemnek, hiszen sokkal könnyebb azt vitatni. Ugyanakkor nem jó, hogy a másik oldalon lévő kolléga ilyet ad be a bíróságra.

Volt-e politikai nyomás az ügy tárgyalása folyamán?

Bárándy Péter: Igen, ez érezhető volt, de a büntetőeljárást, annak menetét nem érintette, ezért nagy baj nem történt. Probléma akkor van ebből, ha ez befolyásolja a szakszerűséget. Én ennek nyomait ennél a pernél nem láttam.

Az ebben az ügyben döntést hozó bíró korábban azt nyilatkozta, hogy őt soha senki sem próbálta még befolyásolni a tárgyalt üggyel kapcsolatban. Se miniszterelnökök, se miniszterek nem telefonáltak neki nagyobb horderejű ügyeknél, és ha ez megtörténne, akkor ő elhagyná ezt a pályát. Térjünk át a média szerepére. A Postabank vezetője ellen folytatott eljárást a média nagy figyelemmel kísérte, és nem mindig megfelelően kommentálta a tárgyalóteremben történteket. Többen kétségbe vonták az ítélet jogszerűségét. Ezekkel a közléseivel a média nem rombolja az igazságszolgáltatásba vetett hitet?

Bárándy Péter: Az igazságszolgáltatásba vetett hitet az rombolná, ha megalapozatlan vádra büntetőjogi felelősséget állapítanának meg.

A média szerepéről pedig csak annyit mondok, hogy nagyon gyakran úgy lép fel, mintha a népet képviselné, de valójában a lap tulajdonosának érdekeit képviseli. Nagy hatalma van ma a tömegkommunikációnak, de sajnos minden felelősség nélkül.

Az Ön véleménye szerint milyen jogi tanulságokat vonhatunk le a bankárperekből?

Bárándy Péter: Az Agrobank esetében, véleményem szerint az első fokú (felmentő) ítélet volt a helyes döntés. Ugyanis minden pénzintézet az Agrobankéhoz hasonló gazdasági tevékenységet folytatott. Ez persze büntetőjogilag megítélhető, de nem bűncselekmény, mivel nem veszélyes a társadalomra. Amennyiben a bankok által folytatott üzleti tevékenységet a társadalomra veszélyesnek nyilvánítjuk, akkor visszatérünk a szocialista rendszerhez. 1990 után megengedhetetlen, hogy üzletpolitikát tegyenek a büntetőjog tárgyává. A büntetőjog – sem a jogalkotásnál, sem a jogalkalmazásnál – nem alkalmas arra, hogy mindenféle állami akarat érvényesítő eszköze legyen. Éppen a politika beszivárgása rombolja az igazságszolgáltatás tekintélyét. A politikai akarat érvényesülése esetén egyrészt idegen technikák épül(het)nek be a jogrendszerbe, másrészt pedig nem jogtalan üzleti magatartásokat terel(het)nek a büntetőjog világába. Ekkor valóban megjelenik Damoklész kardja. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy lehetetlenné válik az üzleti élet, és visszakerülünk a szocializmusba. Akarhatunk ilyet, de akkor ezt ki kell mondanunk.

Természetesen lehetnek olyan magatartások, amelyek büntetőjogi szempontból is értékelhetőek. Ez történt az Ybl bank esetében. Itt valóban bűncselekményről volt szó, és ezért marasztaló ítélet született.

Az Ügyvédvilág olvasói biztosan emlékeznek még arra, hogy az Ybl Bank volt Magyarországon a rendszerváltás után az első magánbank. A pénzintézet 1992 júniusában fizetésképtelenné vált, és vezetői ellen hűtlen kezelés bűntette miatt indult meg a büntetőeljárás. A vádlottak a bank tőkéjéből nagy összegű kölcsönöket utaltak át saját cégeiknek.

Befejezés helyett

Riport- és cikksorozatunk végéhez érve kicsit egyoldalúnak tűnhet a kilencvenes években indult bankárperek bemutatása, hiszen itt főleg a védelemmel kapcsolatos kérdéseket igyekeztünk bemutatni. Ezért is nagyon jó, hogy Bócz Endre a vád szempontjait elemzi (lásd a következő cikket: dr. Bócz Endre: Az AGROBANK-per – más megvilágításban), és olyan érveket hoz fel a másik oldalon, amelyek lehetővé teszik, hogy az Ügyvédvilág olvasói teljesebb képet kapjanak erről a területről.

Az ügyészi álláspont ismerete után én még mindig úgy érzem, hogy a korábban feltett kérdések válasz nélkül maradnak: egyrészről vajon a nyugati államokban miért nem a büntetőjog eszközeivel irányítják a gazdasági, üzleti életet? És ha ezek a cselekmények mégsem jogszerűek itt a XXI. század elején, akkor Magyarországon miért csak egyes bankintézetek vezetőivel szemben indult büntetőeljárás, hiszen nálunk a főszabály a legalitás elve. Ez pedig azt jelenti, hogy ha bűncselekmény történt, akkor a nyomozóhatóságnak nyomoznia kell, az ügyésznek vádat kell emelni, a bíróságnak pedig büntetőjogi felelősséget megállapító döntést kell hoznia, amennyiben a vád megalapozott volt, és a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás is ezt támasztja alá.

Másrészről továbbra is nyitva marad az a kérdés, hogy a megindult büntetőeljárások egy részében az első fokú felmentő ítélet után hogyan születhet ugyanarra a történeti tényállásra másodfokon bűnösséget megállapító döntés. Nem (csak) a jogszabályok kritikájára gondolok.

Ha most újra felidézzük Damoklész esetét, aki „nem nézte már tovább a gyönyörű szolgákat, nem nyújtotta ki kezét az asztal felé a finomságokért, még a virágfüzér is lecsúszott a fejéről, s végül könyörgött, hadd mehessen el, mert már nem akar többé boldog lenni.

Na látod – szólt a zsarnok – semmiben sem lehet boldog az, akit mindig valami félelem fenyeget!”

Ez a történet is jól példázza, hogy miért nem szeretnek hazánkban pénzt befektetni a külföldi üzletemberek.

Kiss Anna

Még cikkek ebben a témában:

Damoklész kardja I. – Bankárperek Magyarországon
Damoklész kardja II. – Bankárperek Magyarországon
Damoklész kardja III. – Bankárperek Magyarországon: A Princz-dosszié
Az AGROBANK-per – más megvilágításban – Dr. Bócz Endre
A bankárperek tanulságai – Az ítélkező bíró szemszögéből