Erő, hatalom, siker, vonzás és taszítás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Horváth Magdolna 1957-ben született. 1983-ban az ELTE Jogi Karán szerzett diplomát, 1986-ban szakvizsgázott, majd 1997–1999-ben társasági szakjogász képzésen vett részt. Szakmai pályafutását az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállaltnál kezdte, mint jogtanácsos, majd vezető jogtanácsos. 1991-től egyéni praxist folytat, 1998-ban önálló ügyvédi irodát nyit. Szakterülete a cégjog, gazdasági jog, cégek eladása és felvásárlása, koncessziós jog, szerencsejáték jogterület, szellemi alkotások joga, szerzői jog és védjegyjog, lap-és könyvkiadás, színházi jogterület, mediáció és lobby tevékenység. Volt igazgatósági tagja a Szerencsejáték Rt.-nek. Volt felügyelőbizottsági tagja a Nemzeti Sport Lap- és Könyvkiadó Kft.-nek, a Magyar Szumo Szakszövetségnek, a Magyar Játékkaszinó Kft.-nek, a Belvárosi Kaszinó Kft.-nek., a Casino Sopron Kft.-nek, a Hungexpo Reklám Rt.-nek. Tagja a Magyar Ügyvédnők Egyesületének, a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jog Egyesületének. Bejegyzett mediátor és lobbiszakértő, oktat a modern üzleti tudományok területén és rendszeresen felkért választottbíró. Alapítója és felügyelőbizottsági tagja több karitatív, szociális és egészségügyi alapítványnak, egyesületnek. Alapítója az európai együttműködés folyóiratának, az Európai Utas című kulturális lapnak. Kedvenc időtöltése az utazás, síelés, kerékpározás, lovaglás, golf, motorcsónak, zene, könyv.

Hogyan indult és hogyan folytatódott a pályafutása?

A jogászi tevékenységet 1983-ban az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalatnál kezdtem, mint jogtanácsos, majd vezető jogtanácsos. Akkor, abban az időben az ügyvédek általában nem folytattak tevékenységet a gazdasági jog területén. A vállalati szférában eltöltött évek megtanítottak a gazdálkodáshoz kötődő jogterületek elméleti és gyakorlati ismeretére.

A sajtóban eltöltött évek után 1990-ben az ügyvédi pályát választottam, a 76/1 számú Ügyvédi Iroda önálló alirodaként működő tagjaként, majd 1991-ben egyéni ügyvédként folytattam praxisomat.

1998-ban önálló ügyvédi irodát nyitottam. Főként gazdasági joggal, cégjoggal, koncessziós joggal, cégek eladása és felvásárlásával, szerencsejáték jogterülettel, szerzői joggal, szellemi alkotások jogával, védjegyjoggal, lap- és könyvkiadással, színházi jogterülettel kapcsolatos ügyekkel foglalkoztam.

Az 1875. évi Kereskedelmi Törvényt követően az 1988. évi VI. törvény volt az első gazdasági társaságokról szóló törvény, mely átfogóan szabályozta a gazdasági társasági formákat. Az elsők között alapítottam részvénytársaságot dr. Sebestyén Katalin akkori cégbíró útmutatásai alapján, akire segítőkész emberi hozzáállása és nagy szakmai tudása miatt ma is nagy tisztelettel és megbecsüléssel emlékezem.

Négy éven át voltam a Szerencsejáték Rt. vezető ügyvédje, az igazgatóság tanácsadója, majd egy későbbi időintervallumban az igazgatóság tagja is. Az itt eltöltött időszak is egy kimagaslóan eredményes, innovatív időszak volt.

Ügyvédi tevékenységem meghatározó és legszebb részének tekintettem és tekintem ma is, amikor gazdálkodó szervezeteket képviselhetek.

Ebben a mai nehéz gazdasági, szakmai, politikai időszakban, amely a társadalom minden rétegét sújtja, determinált szerepe van a jogi tevékenységet folytatóknak, és ennek csak egy szegmense az ügyvédség.

Azt gondolom, hogy a társadalomtudomány területén a humán értelmiségnek 3 olyan rétege van, amely meghatározó a társadalom alakításában: az egyik az orvosi réteg, a másik a jogi tevékenységet folytatók rétege, beleértve a bírákat, ügyészeket, ügyvédeket, rendőrséget, a közigazgatást, az államigazgatás minden területét, és a harmadik réteg a – többek között az ideológia teremtéssel foglalkozó – filozófusok, a filosok (ide értem a politikusokat, mint politikacsinálókat is) rétege.

Az egyik legfontosabbnak a jogásztársadalom egységét tartom, mert a reánk háruló felelősség nemzetközi, nemzeti és össztársadalmi szinten igen nagy. Ami az ügyvéd számára ebben az összefogásban, a dolgok meghatározottságában és a mindennapi teremtésben rejlik, azt 5 szempontba sorolnám: erő, hatalom, siker, vonzás és taszítás.

Az erő: az ember hogyan cselekszik.

A hatalom: honnan, milyen pozícióból cselekszik, tesz meg valamit.

A siker: az ember hogyan tudja megélni az adok-kapokat a mindennapokban és hogyan teljesíti a sorsfeladatát.

A vonzás: az ember élete – a munka, a tevékenység, az intuíció – során kiket vonz be és kikkel kerül kapcsolatba a feladatainak végzése során.

A taszítás: hogyan és miként ismeri fel az ember – mint földi halandó és mint szakember – azt, hogy kivel nincs már dolga az életében és miben nincs már feladatköre.

Ha az ember jól meghúzza ezeket a határokat, valamint a szakmája, az emberi tisztessége kapcsán ezt felismeri, akkor megtalálja magában a túlélő erőt, mert ezt csak így lehet csinálni. Minden nap tudni kell újrakezdeni, és mindig meg kell újulni: semper reformari! És soha nem szabad feladni!

 

Ön bejegyzett mediátor és rendszeresen felkért választottbíró.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság és a Budapesti Ügyvédi Kamara Eseti Választottbíróságának keretében szoktam választottbírói feladatot ellátni.

Már az 1988. évi VI. törvény is lehetőséget nyújtott arra, hogy a gazdasági társaságok, mint gazdálkodó szervezetek ne a rendes bíróságot vegyék igénybe, hanem a törvényben és a társasági szerződésekben megfogalmazottak szerint a Választottbíróságot.

Itt többek között a bírói szerep a kuriózum, s az, hogy nem a rendes bíróságnak a hatásköre és illetékessége szerint történik az eljárás, hanem egy szubjektív személyekből álló bíróságot választanak a felek. Itt mindig a peres feleknek a személye determinálja azt, hogy a másik félnek a bíróját is el kell fogadni. Ez mindig egyfajta értékítélet az ellenértékű fél oldalát tekintve is, amikor a gazdasági életben már vita van és kockázatokról, nagy pénzekről, hatalmi játszmákról van szó. Utoljára dr. Horváth Jenő és dr. Grafl-Fülöp Gyöngyi kollegákkal voltam egy tanácsban.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Eseti Választottbíróságának ítélkezésében általában az ügyvéd az ügyvédet választja. A felkért választottbírói feladatkör megtisztelő, de igen nagy kihívás is.

A szakma méltósága, és az ügyvédek szerepének jelentősége nagyon tisztességes megoldással és eredménnyel szokott járni. Az ügyfeleim, mint főként a gazdasági élet szereplői, a legnagyobb diszkréciót várják el az ügyvédtől. Utóbb dr. Jutasi Györggyel és dr. Hetényi Gézával láttam el e választottbírói feladatot.

A mediáció az angol common law-ból ered. Magyarországon nincs ennek hagyománya. A magyar jogrendszer a német nyelvterületű és szerkezetű jogrendszerre épül. Érthető tehát, hogy a 2002-ben életre kelt mediáció intézménye nem tud gyorsan életre kelni. A jogintézményekbe történő beültetése már folyamatban van, de a társadalmi elismertsége és ismertsége még nem széles körű. Ennek oka eredeztethető a fentieken kívül abból is, hogy hazánkban tradíciója van a pereskedésnek, továbbá kevés figyelem és kevés pénz fordítódott eddig a társadalmi ismeretek ez irányú kiterjesztésére.

Egyezséget kötni nem szégyen és nem a gyengeségnek a jele. Különösen a gazdasági életben, hogyha a két fél tud engedni, akkor tud méltóságot prezentálni és tud a jövőben együtt dolgozni. Tud megint egymással újra pénzügyi és gazdasági tevékenységet folytatni és tud egymásnak minden szempontból újra hasznot hozni.

Aki bölcs, az rájön, hogy egyezséggel elegánsan kijöhet a jogvitából.

 

Az asztalon található bronz szobor mit szimbolizál?

Számomra az Európai Utas című lapot, mely az európai együttműködés kulturális folyóirata.

A lap és az ezt kiadó alapítvány a társadalom széles rétegéből került megalapításra 1990-ben. Az alapítók között – többek között – Göncz Árpád, Medgyessy Péter, Nemeskürty István, Módos Péter, Módos Márton, Pomogáts Béla, Balassa Péter, Hanák Péter, Hubai Miklós és jómagam is szerepeltem. A lap főszerkesztője Módos Péter.

Ezt a szobrot az Európai Utas Alapítvány és a Konrad-Adenauer Stiftung felajánlására kaptam a jubileumi évforduló alkalmából. Számomra megtiszteltetés volt, mivel az európai együttműködésért végzett tevékenységért a nemzetközi és a hazai társadalmi élet olyan kiválóságai kapták, mint – többek között – Nemeskürty István, Antall László, Rudolf Chmel, Cesare Tomasetic, Peter Bockshnall.

 

Úgy tudom, hogy szociális rehabilitációval foglalkozó alapítványt is hozott létre.

Igen, 2005-ben. Ez a drog- és egyéb szenvedélybetegségekben levők rehabilitációját, s a szenvedélybetegségek pszichiátriai, szociokulturális támogatását szolgálja. Az alapítvány szakmai munkáját dr. Nyisztor Magdolna pszichiátriai intézetvezető főorvos, dr. Licht Anna sebész főorvos és Domokos János filmrendező vezeti.

 

A lánya utolsó éves joghallgató. Folytatni fogja a tradíciót?

A lányom az elmúlt időben az egyetem ösztöndíjasaként egy évet töltött Skóciában. A jogászkodásnak – beleértve az ügyvédkedést is – ma már a világokon átnyúló lehetősége és szükségessége igényli és megköveteli a külföldi tanulmányokat, ugyanúgy, mint valamikor az 1400–1500-as években a céhlegények világlátásának és tudásfelhalmozásának szükségességét. A lányomnak a lehetősége megvan ahhoz, hogy ügyvéd lehessen, de nem tartom egészségesnek, hogy már most itt lehorgonyozzon nálam. Biztonságot és hátteret nyújtok számára, és mint szülőnek szívem vágya, hogy átadjam a tudásomat és folytassa a tradíciót, de ehhez nem ragaszkodom. Azt mondtam neki, hogy járja a maga útját, és ha ez az út azonos, vagy egy folytatás, akkor én ebben mindig partner vagyok.

Fiatalokat látok az irodában.

Ők most egyetemi gyakorlatot töltenek itt, Fuchs Miriam és Kovács Lilla.

De amióta az ügyvédi pályán vagyok, az ügyvédi iroda mindig fontos feladatának tartotta a jövő generációjának, az ügyvédjelölteknek a képzését és foglalkoztatását.

 

A fiatal kollégák a jövő zálogai. Kölcsönösen sokat tanulunk egymástól. Szeretem a másként gondolkodásukat. Ez pedig nekem szolgál zálogul a mindig megújuláshoz.

Kivétel nélkül mindegyik ügyvédjelöltre, akik az ügyvédi irodában tevékenykedtek, büszke vagyok. Véleményem szerint az ügyvéd számára a kontinuitást és a kiteljesedés egyik formáját jelenti a szakmai utódoknak, az új generációnak a képzése és azok későbbi szakmai sikere.

 

Ön nagy természetrajongó, lovagol, motorcsónakot vezet, túrázik.

A Dunakanyarban lakom, ami a világ egyik legszebb helye. Ajándék a sorstól, ha valaki itt élhet. Annak minden természeti szépségével és vonzerejével együtt.

Ha az ember a szemeit a hegyekre emeli, akkor rájön, hogy onnan jön az ő dicsősége. Az a jobb kéz, ami minden nap megsegíti, az onnan eredeztethető. Nekem ez a vidék annyi erőt és hitet ad, hogy itt mindig feltöltődöm, mert az élet mindent átható részében a szeretetnek és az emberségnek van jelentősége. Ez vezet a külső és a belső harmónia eléréséhez.

Egy kedves barátom, Horváth Zoltán szavaival élnék, aki a napokban mondta nekem: „Soha ne becsüld alá a szeretet hatalmas erejét, amely… nemcsak a szívet, hanem az értelmet is megmozgatja! Persze ez vissza is száll rád, és mindig új erőt ad, hogy megbirkózz azzal, ami lehetetlennek látszik.” Azt gondolom, ha nekünk ügyvédeknek az emberekbe vetett hite nem lenne, akkor nem tudnánk élni a mindennapokban.

Az ügyvédség társadalmi rendeltetésénél fogva és társadalmi helyéből fakadóan szolgálja azt a tartalmat, mely igazolja, hogy „akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” Meghitt karácsony estére szólóan minden kedves kollégámnak és a lap minden olvasójának ajándékként küldöm az alábbi sorokat:

 

„A szeretet himnusza

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.

Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.

Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.

Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.

Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam mint a gyermek, úgy itéltem mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.

Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.

Törekedjetek a szeretetre!”

(Részlet Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott I. leveléből)

 

„Azt gondolom, ha nekünk ügyvédeknek az emberekbe vetett hite nem lenne, akkor nem tudnánk élni a mindennapokban. Az ügyvédség társadalmi rendeltetésénél fogva és társadalmi helyéből fakadóan szolgálja azt a tartalmat, mely igazolja, hogy »akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.«”

Dr. Pál Edith

---