Golda drámája

Golda – megrázó erejű életrajzi film Izrael első női miniszterelnökének néhány napjáról, amikor fontos döntéseivel alapjaiban határozta meg az ötven évvel ezelőtti arab–izraeli háború kimenetelét.

„Ne feledje: elsőként amerikai vagyok, másodsorban külügyminiszter, és harmadsorban zsidó” – figyelmezteti Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Golda Meirt, Izrael miniszterelnökét az asszony izraeli otthonának konyhájában. 1973 októberében, amikor az arab–izraeli háború vészterhes napjaiban a diplomata villámlátogatásra repül a közel-keleti országba. „Elfelejti, hogy Izraelben mi jobbról balra olvasunk” – válaszolja szarkasztikusan a vendéglátó, aki a beszélgetés közben borsccsal, egy orosz egytálétellel kínálja tárgyalópartnerét.

Helen Mirren és Liev Schreiber Golda Meir és Henry Kissinger szerepében (Fotók: ADS Service)

Nem lenne szabad lelőni a Golda című film egyik fontos poénját, ha az nem lenne látható a mű előzetesében. Így aztán bátran kiemelhetjük e párbeszéd részleteit a két „államférfi” között. Igen, ezúttal az idézőjelbe tett szó nem elírás, hiszen David Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke korábban így jellemezte Goldát: „Az egyetlen igazi férfi a kormányomban”. (Szó szerinti fordításban: A legjobb férfi a kormányban – The best man in the government.) Golda Meir Ben-Gurion kormányaiban – 1948 és 1963 között – munkaügyi, majd külügyminiszteri posztot töltött be. Mondatával az asszony okosságára, határozottságára, keménységére, tisztánlátására utalhatott, aki a kormányzatban lekörözte férfitársait.

E jelzők mind jellemezték az államalapító politikust akkor is, amikor Izrael miniszterelnöke volt 1969 és 1974 között. Különösen 1973-ban, a jom kipurri háború idején. A zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepén, az engesztelés napján, október 6-án, kora délután lépték át a határt délről a szovjet segítséggel felfegyverzett egyiptomi csapatok, míg északon a szírek lendültek támadásba. 1948 óta e negyedik arab–izraeli háborúban Izrael állam közel állt ahhoz, hogy a jelentős túlerővel szemben katonailag megtörjön és megsemmisüljön. A miniszterelnöknek jelentős szerepe volt abban, hogy az első napok sokkja után a hadszíntéren megfordult a helyzet, és Izrael győztesen került ki a harcokból.

Helen Mirren fantasztikusan formálja meg Izrael első női miniszterelnökét

Az izraeli Guy Nattiv rendező Golda című 2023-as, angol–amerikai produkcióban készült játékfilmje a miniszterelnök személyét helyezi a középpontba, személyiségét próbálja kibontani, egyben megfejteni az utókor számára. Egy már idős, életének 76. évében járó asszony életének kulcsfontosságú három hetét mutatja be, amikor félre kellett tennie a saját maga iránti aggódást (nyirokrák-betegségben szenvedett); helyette az országa létéért kellett aggódnia, sőt tennie. A direktor nem dokumentumfilmet akart készíteni, nem a háború részleteit próbálta kronológiai sorrendben bemutatni, hanem egy gondolkodó, évődő asszony helyzetét, sorsát, talpraesettségét, bátorságát kívánta ábrázolni egy katasztrofális politikai és katonai helyzet közepette. Ezért aztán a láncdohányos asszony gyakran tűnik fel magányában, évődésében is. De ott vagyunk vele a cigarettafüstös tárgyalókban és a főhadiszálláson is, ahol az ország kormányának, vezérkarának, titkosszolgálatának legfőbb emberei egyre nagyobb aggodalommal, idegességgel, vitatják meg a hadi helyzetet és a teendőket. Goldának gyakran eltérő álláspontok között kell vívódnia. Katonák százezreinek, sőt, egy nép sorsa fölött kell döntenie.

Miközben látjuk, ahogy nagymamás kosztümjében, elmaradhatatlan retiküljével a karján, ormótlan munkáscipőjével a lábán jár-kel, a kamera gyakran pihen meg arcán: premierplánban figyelhetjük meg a cigarettafüst mögött megbúvó vonásait, a kemény élet által odarajzolt sűrű ráncokat, melyek csak szaporodnak a szörnyű háború napjaiban. Helen Mirren fantasztikus átéléssel és hitelességgel alakítja Goldát. Körülbelül annyi idős a színésznő, ahány évesen megjeleníti az egykori miniszterelnököt, a kiváló maszkmesternek mégis sokat kellett dolgozniuk, hogy Helen hasonlítson Goldára, és azok a ráncok valóban hitelesek legyenek. (Mirrent egyébként a rendező számára Meir unokája javasolta a főszerepre.)

Válságos helyzeteket kellett átélnie a miniszterelnöknek és a hadvezetésnek

Golda Meir mellett csak epizódszerepekben tűnnek fel a háború további izraeli főszereplői: Zvi Zamir Moszad-főnök (Rotem Keinan játssza), Móse Daján védelmi miniszter (Ramy Heuberger), Ariel Sharon vezérőrnagy (Ohad Knoller), David Elazar altábornagy, az izraeli védelmi erők (IDF) vezérkari főnöke (Lior Ashkenazi), Eli Zeira, a katonai hírszerzés igazgatója (Dvir Benedek), vagy Lou Kaddar, a miniszterelnök magántitkára (Camille Cottin). No, és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter (Liev Schreiber), akivel döntő jelentőségű telefonbeszélgetéseket folytat Golda, aki Washingtonba is hajlandó lenne elutazni segítségért, ám végül inkább a külügyminiszter utazik Izraelbe.

Feltűnik a filmben Shimon Agranat, az izraeli legfelsőbb bíróság elnöke is (Henry Goodman alakítja), az Agranat-bizottság élén. A háború befejezése után ez az öttagú grémium volt hivatott kideríteni, ki lehet a felelős csaknem háromezer izraeli katona elvesztéséért. E bizottság előtt jelenik meg a film elején és végén Golda Meir – mintegy keretbe foglalva a történetet –, és emlékezik vissza megtörten a 19 drámai napra. Sokan ugyan a miniszterelnököt is felelősnek tartották a sok emberáldozatért, de a bizottság végül nem találta felelősnek a tragédiákért. (Meir azonban fél évvel a háború után, kormányával együtt lemondott. 1978 decemberében, 80 éves korában, rákbetegségben hunyt el. Henry Kissinger 2023. november 29-én, 100 éves korában halt meg.)

Azért óhatatlan, hogy Nicholas Martin forgatókönyvíró segítségével a rendező a nézőt beavassa a háború eseményeibe is. Dokumentumfilm-szerűen, sőt alkalmanként eredeti filmkockákon is peregnek az egykori történések. Láthatjuk azokat a korabeli műholdfelvételeket is, amelyek előtt a vezérkar megvitatta a pillanatnyi harci helyzetet. Az igazi Golda is fel-feltűnik, sőt olykor nehéz szétválasztanunk, melyek az eredeti felvételek, és melyek a fekete-fehérbe szürkített, most rögzített jelenetek.

A film tartalmának drámai aktualitást adnak a napjainkban zajló arab–izraeli harcok. 2023. október 7-én, éppen az ötven évvel ezelőtti jom kippuri háború évfordulóján robbant ki az újabb véres konfliktus. Megdöbbentő néhány hasonlóság a fél évszázaddal ezelőtti események és a mai valóság között. Akkor is, ezúttal is a legjelentősebb izraeli ünnepet választották az arabok, hogy meginduljanak Izrael ellen, abban az időszakban, amikor a katonák egy része szabadságát tölti, és nehezebben mozgósítható. Ahogy 2023-ban, úgy 1973-ban is részben felkészületlenül és váratlanul érte a támadás Izraelt: a kormányzatot, a hadsereget, a titkosszolgálatot.

Érdekesség, hogy Guy Nattiv, az éppen 1973-ban született direktor – aki különben már Oscar-díjas 2018-ban készített rövidfilmje, a Skin révén – háromnegyed évvel a mostani háború kitörése előtt készült el alkotásával.

A százperces életrajzi dráma világpremierje 2023 februárjában volt a 73. Berlinalén, a berlini nemzetközi filmfesztiválon. A világ filmszínházainak többsége augusztus óta játssza a művet, mely december 7-étől látható a magyar mozikban, az ADS Service forgalmazásában.

A film magyar nyelvű előzetese itt nézhető meg.

Az angol nyelvű előzetes pedig itt látható.

---