Győzelem és pozitív szemlélet

Dr. Török Ferenc
1935-ben született Csillaghegyen. 1957-ben az ELTE Jogi Karán diplomázott. Diplomájának megszerzése után a II. kerületi bíróságon volt fogalmazó, a XI. kerületi bíróság elnöki titkára, a XII. kerületben büntetőbíró. 1966 óta ügyvéd, 1992 óta saját ügyvédi irodáját vezeti. Szakterülete a polgári jog, családjog, munkajog, ingatlanjog, sportjog. Szakértőként részt vett sporttörvények, valamint a lakáskódex kidolgozásában. 1952-ben kezdte el az öttusasportot a Budapest Honvédban. Legjobb eredményei: 2× olimpiai bajnok (1964, Tokió: egyéni; 1968, Mexikóváros: csapat), olimpiai 3. (1964, Tokió: csapat), 4× világbajnok (1963, 1965, 1966, 1967: csapat), 3× vb-2. (1963: egyéni; 1961, 1962: csapat), 3× vb-3. (1962, 1965, 1966: egyéni). 9× magyar bajnok (1959, 1960, 1964: egyéni; 1960, 1962, 1963, 1964, 1965, 1966: csapat); 1964-ben az Év öttusázója és az Év sportolója. 1966-ban szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1976-ban a Magyar Öttusa Válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Szövetségi kapitányként összesen 7 arany-, 10 ezüst-, 4 bronzérmet szereztek versenyzői. 1970-ben vonult vissza az aktív öttusázástól. 1990–1996 között a Magyar Öttusa Szövetség elnöke, utána a szövetség tiszteletbeli elnöke lett. 1993-ban a Nemzetközi Öttusa Szövetség egyik alelnökének választották. 1989–1997 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségében is tevékenykedett. 2003-tól a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány elnöke. Az Olimpiai Érdemrend kitüntetettje. Nős, két házasságából 4 gyermeke született. Lánya jogász, veje Abay Péter olimpiai ezüstérmes kardvívó, jogász. Szabadidejében teniszezik, úszik, síel, külföldre utazik, időnként a bükfürdői Danubius Health Spa Resort Hotelben pihen családjával. Ételben a halászlét, a kacsasültet, az ízes kolbászt, a káposztasalátát kedveli.

A véletlennek köszönhetően lett öttusázó és ügyvéd. Pályafutása során hogyan élte meg a sikereket és a kudarcokat?

Gimnazista koromban nagyon érdekelt a matematika és a fizika. Ilyen pályán szerettem volna elhelyezkedni, de apám rám erőszakolta, hogy egyetemre járjak. A jogra nem volt olyan túljelentkezés, mint manapság, ezért könnyen be lehetett jutni. A diploma megszerzése után elmentem fogalmazónak a II. kerületi bíróságra, majd 1959–1962 között a XI. kerületi bíróságon elnöki titkárként, a XII. kerületben büntetőbíróként, 1966-ig bíróként dolgoztam, 1991-ben lettem egyéni ügyvéd. 1992-ben saját ügyvédi irodát nyitottam.

Ma már nem bánom, hogy a jogi pályát választottam. Nagyon megszerettem, hivatásomnak tartom. Mivel gyorsan forog az agyam, eleinte nagyon türelmetlen voltam az ügyfelekkel, mert tudtam előre, hogy mit akarnak mondani. Volt is ebből problémám.

Amikor ügyvéd lettem, elhatároztam, hogy ezután kizárólag polgári joggal foglalkozom. Első ügyfeleim rákospalotai gazdák voltak, akik arra kértek fel, hogy vállaljam el kisajátítási ügyeiket (akkor tették le rákospalotai lakótelepnek az alapköveit és ezeknek az embereknek a földjeit kisajátították). Később jöttek a zuglói, újpesti kisajátítási ügyek, majd a családjogi, munkajogi és gazdasági ügyek.

Nagyon szeretetre méltó ügyfelek voltak, nagy bizalommal irántam. Az ilyen típusú ember az egyik legbecsületesebb ügyfél, megbíz bennem és elégedett a munkámmal.

Voltak olyan ügyfelek is, akik okoskodtak, hozták magukkal a jogszabályt, de a tárgyi tudást nem. Ha nem bízik meg bennem az ügyfél, akkor rossz a kapcsolatunk, és ez a szakma főként a bizalomra épül.

Ma már egyre kevesebbet foglalkozom peres ügyekkel, inkább az ingatlanfejlesztés a szakterületem.

Szép pályának tartom az ügyvédi hivatást, nagy emberismeretre tesz szert az ember. Két-három mondat után már lehet tudni, hogy kivel áll szemben az ember, az ügyfél szinte „levetkőzik” az ügyvéd előtt.

A sportpályafutásom is a véletlennek köszönhető. A budapesti Árpád Gimnáziumba jártam, ahol Iglói Mihály atléta, közép- és hosszútávfutó edző volt a testnevelő tanár. Tanítványai közé tartozott a magyar közép- és hosszútávfutás nagy hármasa: Iharos Sándor, Rózsavölgyi István és Tábori László, valamint az 1964-es olimpiai bajnok Bob Schul és a legendás amerikai csúcstartó, Jim Beaty.

Miközben egy iskolai ünnepségről próbáltam meglógni, Iglódi Mihály meglátott, amikor próbáltam átmászni az iskola kerítésén. Ő is átmászott a kerítésen és futott utánam egészen az Acquincum HÉV megállóig, ugyanis kifogyva erőmből leültem és bevártam az Iglódit.

Annyit mondott nekem: –„Édes fiam, jól futsz. Visszafutunk az iskolába vagy felszállunk a HÉV-re?”

Visszamentünk az iskolába, felment az igazgatóhoz, majd kis idő elteltével kezembe nyomott egy belépési nyilatkozatot a Budapest Honvéd atlétikai szakosztályához. Aláírtam a szerződést, majd elkezdődtek az edzések. 3 hét után indult egy tehetségkutató verseny, ahová beneveztem és elindultam a háromtusa versenyen, ahol a IV.-dik helyezést értem el.

1952-ben Benedek Gábor olimpiai bajnok öttusázó, vívó, edző biztatott, hogy kezdjek el öttusázni. Örömmel vettem a felkérést és szépen elindult a sportpályafutásom. Első felnőtt sikerem 1961-ben volt, amikor az öttusacsapattal világbajnoki ezüstérmet szereztem, 1962-ben egyéni világbajnoki bronzérmet, csapatban ezüstérmet, 1963-ban egyéni vb-ezüstöt és csapatban vb-aranyat nyertem.

Az 1964-es tokiói játékokon egyéniben olimpiai aranyérmet, csapatban bronzérmet szereztem. 1965-ben és 1966-ban vb-bronzérmes lettem egyéni versenyben. 1968-ban a mexikóvárosi olimpiai játékokon aranyérmet nyertem Balczó Andrással és Móna Istvánnal. 1970-ben abbahagytam a versenyzést, Nyugat-Németországba kaptam meghívást, hogy legyek a berlini öttusa bázis vezetője.

A Nyugatnémet Öttusa Szövetség elnöke levelet írt a Magyar Sporthivatalnak, hogy járuljanak hozzá a kimenetelemhez. A Magyar Sporthivatal elnökhelyettese visszaírt, hogy a magyar öttusának szüksége van rám, nem tudnak nélkülözni és különben sem akarok kimenni Berlinbe. Ebből egy szó sem volt igaz. Megdöbbenve olvastam a Nyugatnémet Öttusa Szövetség elnökének levelét, melyben írja, hogy mennyire sajnálja, hogy nem vállaltam el a vezetői posztot.

Mélységesen felháborodva bementem a Központi Sportbizottsághoz és megmutattam a levelet Sándor Józsefnek, aki utánanézett a történteknek és két hét múlva felhívott, hogy igazam van, csúnya dolog volt a Sporthivatal részéről, elnézést kér a kellemetlenségért, és a múltamra való tekintettel megadják az engedélyt, hogy kimehessek Nyugat-Németországba.

Igen ám, de nekem akkor már elindult az ügyvédi pályám és ezúttal én nem akartam elhagyni az országot.

A sporttól most sem szakadt el. Amatőr szinten minden nap edz.

Sportjogi ügyekben sokszor megkeresnek. Szerződéseket kötök klubokkal, sportolókkal. Jelenleg a Nemzeti Sportszövetség által működtetett Állandó Választott Sportbíróságban vagyok választott bíró. Időnként bíráskodom a sportszervezetek, sportolók, sportszövetségek, sportszakemberek, sportszervezetek tagjai közti vitákban.

1996 óta valamennyi sporttörvény megalkotásában, módosításában szakértőként közreműködök. 2003 óta a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány kuratóriumának az elnöke vagyok.

Feladatunk, hogy fenntartsuk a Csanádi Árpád Sportszakiskolát és folyósítsuk a Gerevich Aladár ösztöndíjat. Ez évi 500 millió forint. Ezen kívül a Nemzeti Sport Közalapítványnak vagyok a sportbizottsági vezetője, valamint az Olimpiai Érdemrend kitüntetettje.

Kevesen tudják, hogy az élsport többnyire nyomorékká teszi az embert, fáj minden tagja. 4 csavar van a gerincemben, kétszer operálták a térdemet, mindkét Achilles-inam el volt szakadva és 4 évvel ezelőtt leküzdöttem a rákot. Ennek ellenére ma is sportolok, 74 évesen jól érzem magam, hetente 3-szor teniszezem, kerékpározom, úszom, síelek.

Ha megkérdezik tőlem, hogy vagyok, azt szoktam mondani, ha reggel elolvasom a napi sajtót és nem vagyok benne a halálozási rovatban, akkor elmegyek dolgozni.

A sportnak köszönhetem az akaraterőt, az állóképességet, a pozitív életszemléletet, a győzelmet.

Ahogy a sportban megszoktam a győzni akarást, úgy szükségesnek tartom az ügyvédi pályában is. Vallom, ha a pert elveszítjük, akkor az ügyfél veszít, ha megnyerjük, akkor én nyerem meg. Ez motivált. Nagyon sokszor olyan pereket is elvállaltam barátságból, díjazás nélkül, ami engem nagyon érdekelt, éreztem benne az igazságtalanságot és hittem, hogy meg fogom tudni oldani.

14 évvel ezelőtt özvegy lettem, abból a házasságból 3 nagy gyerekem van és most született meg a 9-dik unokám. Második házasságomból született egy kislányunk, aki most 7 éves és bearanyozza az életünket. Annak idején a sport miatt másképp éltem meg a gyereknevelést, de most erre több időm van és élvezem minden percét. Nagyon boldog és pozitív szemléletű ember vagyok.

Dr. Pál Edith