Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sokkal több egyszerű szakácskönyvnél Körner András munkája: történelemkönyv, kultúrtörténeti história, korrajz, s persze nem mellesleg, receptkönyv is. Kóstoló a múltból…
Maceszgombóc leves, szardellás töltött tojás, savanykás csukakocsonya, lisztsterc, savanyított zölddió, Rudolf-kétszersült, almakarikák karamelles bundában, marhavelővel készült levelestészta-lapok befőttel, dióval vagy főzőtökkel felöntve, flódni, brünni csók. Megannyi finomság, melyek receptje, elkészítési módja is olvasható az Egyesült Államokban élő szerző, Körner András egyedi kötetéből. Ám a magyar zsidó családok receptjei mellett elolvashatjuk, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia tájain mi volt a szokás az adott ételek fogyasztásakor, mi a múltjuk, milyen eszközökkel sütöttek-főztek, és milyen hagyományok fűződtek az étkezéshez. Azt is megtudhatjuk, hogy a zsidóság és az anyanépek kultúracseréjében milyen szerepet játszottak a különféle ételek.
Egy XIX. századi magyar zsidó háziasszony mindennapjai és konyhája – szól az alcím, mely már jelöli: szó esik arról is, miként éltek egykoron e tájon a kisvárosi középosztálybeli zsidó családok. Hogyan és mit ettek, mivel sütöttek-főztek, mivel teltek hétköznapjaik és ünnepeik, milyen volt étkezési kultúrájuk. A szerző munkáját megkönnyítette, hogy fennmaradt dédanyjának, Riza néninek kézírásos receptkönyve, melyet 1869-től 1892-ig vezethetett. Kezdetben a szüleitől, rokonaitól látott-hallott ételek elkészítési módját gyűjthette és vethette magának papírra. A gyűjtemény százharminc receptet tartalmaz. Emellett Körner András sok órás magnófelvételen rögzítette édesanyjával folytatott beszélgetéseit a múltról, emlékekről, többek között Riza néniről is, aki 1938-ban bekövetkezett haláláig terjedelmes kort, 87 esztendőt ért meg. Mivel édesanyja annak idején a nagymamája, vagyis Riza néni mellett nőtt fel, még jól emlékezett arra, hogyan nőtt fel a mosoni házban, s miként zajlottak a békés hétköznapok.
Körner András építész 1967-ben Magyarországról az Egyesült Államokba költözött, ahol továbbra is szakmájában dolgozott, de amatőr szakácsként nemcsak leírta, hanem meg is főzte családjának dédanyja receptjeit
Ami a konkrét ételleírásokat illeti, a szerző korszerűsítette azokat: egyrészt a nehezen beszerezhető vagy ma már kevéssé vonzó hozzávalókat másokkal helyettesítette. A libazsírt például csirke- vagy tyúkzsírral, olajjal, s a marhafaggyú is kimaradt egy-egy édességből… Nem muzeális receptek közlése volt a cél, Körner András inkább a mai konyha követelményeihez igazította az ételleírásokat. „A korszerűsített változatok híven követik az eredeti receptek stílusát és jellegét, biztos vagyok benne, hogy dédanyám minden nehézség nélkül rájuk ismerne” – írja a szerző, aki könyvében saját rajzaival illusztrálja az ételeket és az életképeket.
Körner András építészként dolgozott, amikor 1967-ben Magyarországról az Egyesült Államokba költözött, ahol továbbra is szakmájában végezte munkáját. Amatőr szakács, aki nemcsak leírta, hanem meg is főzte családjának dédanyja receptjeit.
Láng András, a Gundel étterem tulajdonosa a történelem, az antropológia, a gasztronómia és a jó humorú anekdoták élvezetes egyvelegének tartja a könyvet, s hangsúlyozza: „Az olvasónak korántsem kell hozzám hasonló magyar zsidó menekültnek lennie ahhoz, hogy élvezze ezt a könyvet.”
