Magyar mozikba költözött az opera és a balett

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ez év kora tavaszától a The Royal Opera House társulatának világszínvonalú előadásai láthatók a londoni Covent Gardenből a magyar multiplexekben. Máris sikert arattak a különleges vetítések, melyek ősszel és télen újabb nagyszerű produkciókkal folytatódnak.

Most operába indulunk vagy moziba? – tehették fel némileg tanácstalanul a kérdést azok, akik tavasszal a Figaró házassága, a Carmen, a Traviata vagy a Don Giovanni előadásokra váltották meg jegyüket valamelyik honi filmszínházba tavasszal vagy a nyári hónapokban. Is-is, gondolhatták – majd tapasztalhatták. Természetesen moziba indultak, hiszen a Cinema City mozihálózat négy mozikomplexumában: Budapesten az Arénában, Győrben, Miskolcon és Pécsett vetítették a műveket. És természetesen egyben operába is indultak, hiszen a vásznon látható előadások egyenesen a híres Covent Garden nézőterére varázsolják a magyar nézőt, aki joggal érezheti úgy, hogy a londoni színház valamelyik páholyából élvezi a bámulatos jelmezekben éneklő, világhírű előadók játékát, színpompás díszletek között, nagyszerű zenekari kísérettel, világhírű karmester vezényletével. A hatást még erősíti is, hogy digitális vetítőkkel, a legmodernebb technikával és technológiával, full HD minőségben, 5.1-es térhatású hanggal elevenednek meg a leghíresebb operák és balettek.

Szinetár Miklós, számos opera és operafilm értő rendezője, a vetítéssorozat fővédnöke hangsúlyozza: nem operafilmekről van szó, hanem a Covent Gardenben rögzített előadásokról. A néző talán még kényelmesebben is ülhet a moziszékekben, mint a Covent Garden nézőterén, közeli képeken láthatja az énekeseket, előadókat, akár az izzadságcseppeket is felfedezheti az arcukon, így látványban még többet is kap, mint a londoni operaházban lévők. A látvány mellett pedig olyan zenei hangélményben lehet részük, mint amilyet egy kiváló akusztikájú koncertteremben, illetve az operaelőadás helyszínén élvezhetnének.

A vetített változat felirattal tekinthető meg, így azok is könnyen nyomon követhetik az alkotást, akik még csak most ismerkednek a műfajjal vagy az adott művel. A felvonások között a vetítések során is húsz perc a szünet. Szinetár Miklós élő bevezetőt tart a budapesti premierekhez, melyek nézői műsorfüzetet is kapnak, valamint egy pohár pezsgőt. Az esti premiert minden alkalommal négy-öt további előadás követi, hétköznap délután is, gondolva a diákokra, a csoportos iskolai látogatásokra.

A Cinema City nemzetközi hálózatában e programsorozat egy esztendeje indult Lengyelországban, Izraelben, és sikert aratott. A magyarországi szervezők szeretnék elérni, hogy a multiplexekbe csábítsák azokat az operabarátokat, akik egyébként ritkán vagy egyáltalán nem járnak moziba, másrészt azt az ifjú, filmkedvelő közönséget, aki rendszeres moziba járó, de nagy valószínűséggel ez a műfaj még újdonság számára.

A honi operabarátok többsége nem teheti meg, hogy eljusson rangos, impozáns előadásokra a világvárosok operáiba, így a Covent Gardenbe, ahová egyébként még a borsos árú jegyekhez sem könnyű hozzájutni. (A legolcsóbbak, átszámítva, 8–10 ezer forintba, a legdrágábbak pedig 65 ezer forintba kerülnek.) Az opera-mozizás viszont mindössze néhány ezer forintot kóstál.

A szervezők – Szinetár Miklós részvételével – úgy állították össze a vetítéssorozat darabjait, hogy azok előadásai maradandó élményt nyújtsanak a legigényesebb operarajongóknak, ugyanakkor a műfajjal ismerkedőknek is vonzóak legyenek. Buda Andrea, a Cinema City hálózatot üzemeltető IT Magyar Cinema Kft. marketing és pr-igazgatója az ÜgyvédVilág érdeklődésére elmondta: elégedettek az első szezonnal, olyannyira, hogy például Budapesten az eredetileg tervezett négy mellett egy újabb, ötödik opera-, illetve balettelőadást is beiktattak. Ez az új szezonban is így marad, sőt karácsony napján a Diótörőt mind a négy fővárosi multiplexükben meg lehet majd nézni.

Nyáron a sorozat Verdi operájával, az Aidával és a Hamupipőke balett-előadással folytatódott, az őszi programban pedig a Don Carlos és a Bohémélet című operák következnek, valamint A hattyúk tava és a Diótörő balett-produkciók.

Ha kiválasztottuk a látni kívánt művet, már csak az a kérdés, hogyan öltözzünk: mintha operába vagy mintha moziba készülnénk…

Falus Tamás

 

Verdi: Don Carlos

1867-ben, Párizsban láthatták először a nézők Giuseppe Verdi öt felvonásos operáját, melyet Friedrich Schiller drámája alapján komponált. A művet azonban a zeneszerző háromszor is átírta, s e most látható harmadik verziót már nem francia, hanem olasz nyelven mutatták be, 1886-ban. A történet a XVI. században, II. Fülöp spanyol király udvarában játszódik, ahol a király fia, Don Carlos reménytelenül szerelmes apja új feleségébe, Erzsébetbe…

A harmadik változat alapján született produkciót Nicholas Hytner rendezte, a karmester Antonio Pappano. A spanyol király szerepét Ferruccio Furlanetto énekli, Erzsébetet Marina Poplavszkaja alakítja, Don Carlost pedig Rolando Villazon személyesíti meg.

A 265 perces felvételt a Covent Gardenben, 2008 júniusában rögzítették.

Csajkovszjkíj: A hattyúk tava

Bár a komponista 1876-ra befejezte művét, és a romantikus opera-balettet egy évvel később Moszkvában be is mutatták, a közönségnek nem tetszett a koreográfia, és maga Pjotr Iljics Csajkovszkíj is elégedetlen volt a végeredménnyel. Az újabb premierre csaknem két évtizedet kellett várni, melyet a zeneszerző már nem érhetett meg. Pedig Marius Petipa és Lev Ivanov maradandó, klasszikus koreográfiát alkotott. Ma is ezzel adják elő leggyakrabban e mesebalettet, s a Covent Gardenben is ehhez az alaphoz nyúlt vissza a The Royal Ballet társulata. Anthony Dowell produkciójában az argentin prímabalerina, Marianela Nuñez látható Odette-ként, a herceg szerepét Thiago Soares táncolja. A karmester Borisz Gruzin.

A balett 140 perces felvétele 2008 októberében készült a Covent Gardenben.

Puccini: Bohémélet

Arturo Toscanini vezényelte a zenekart 1896-ban, Torinóban, a négy felvonásos opera premierjén. A librettó Giacomo Puccini útmutatásai alapján született. A romantikus történet Párizsban játszódik 1830-ban, és a költő Rodolfo, valamint a hímzőnő Mimi tragikus szerelmét meséli el. Mimi szopránját Inva Mula énekli, Rodolfót Aquiles Machado tenor szólaltatja meg, a rendező Jesús Lopez Cobos.

A sorozat kakukktojásaként az előadást nem a Covent Gardenben, hanem a madridi Teatróban rögzítették, 2006 márciusában. A felvétel ideje 117 perc.

Csajkovszkíj: Diótörő

1892 decemberében volt az ősbemutatója a később világsikert aratott balettnek a szentpétervári Marinszkíj színházban. Csajkovszkíj utolsó balettjének alapja E.T. A. Hoffman A diótörő és az egérkirály című meséje. Sir Peter Wright produkciójában a királyi operaházban a Covent Garden saját társulata, a The Royal Ballet adja elő a művet. A díszlet, a jelmez a korabeli, vagyis a XIX. századi klasszikus produkció hangulatát árasztja, és a hagyományos balett eszközeivel meséli el a karácsonyi történetet.

A filmen a Covent Garden 2008 decemberi előadása látható, 115 percben.

 

Szinetár Miklós hivatásos rajongó, a program fővédnöke:

„Kora ifjúságom óta rajongója vagyok az operának és a balettnek. Sok évtizedet töltöttem e nagyszerű műfajok közelében.

Szeretem az operát, mert talán a leggazdagabb színház, a szónak minden értelmében. Hiszen gazdagon és sok szemszögből ábrázolja az emberi szenvedélyeket. Szerelmet, féltékenységet, barátságot, hazaszeretetet, és mindazt, ami az emberek közötti kapcsolatok lényege. És gazdag, mert úgy alakult a sorsa, hogy rendszerint sokan vannak a színpadon, drága díszletekben és drága ruhákban. Azt meg különösen szeretem, ha a zenés színházi előadások még útravalót is adnak. Ha egy-egy operai estek után velünk jönnek a dallamok, és azokat dúdoljuk…

Nagyon szeretem a balettet is, mert példát ad arra, hogy az emberi test szó nélkül is mindent ki tud fejezni. És azért is szeretem, mert példát mutat az önfegyelemre, a testünkkel való munkára és törődésre, és arra, hogy az emberi fizikum többre is képes, mint hinnénk.

És persze nagyon szeretem a mozit. Gyerekkoromat, ifjúságomat, és felnőtt koromat is bearanyozták a filmélmények, a moziban töltött varázslatos órák. Nem is tudnám elképzelni az életemet filmek nélkül.

És itt most találkozik a három kedvencem: az opera, a balett és a mozi! Hatalmas vásznon kivetítve látjuk az opera- és balett-előadásokat – méghozzá nem akármilyeneket.

A Londoni Operaház, a Covent Garden a világ egyik legszínvonalasabb operaháza. Opera- és balett-előadásai mértékül szolgálhatnak minden operát játszó színház számára.”

---