„Nem készültem rendkívüli állapotokra”

Három évvel ezelőtt tett szert országos ismertségre, amikor több nyertes perben sikerült igazolnia a 2006 őszi tüntetéseket kísérő rendőri törvénysértéseket. Idén a Magyar Gárda jogi képviselőjeként hívta fel magára a figyelmet, országos jogi vitát kavart az álláspontja. A magát jogvédőnek és mozgalmárnak jellemző Gaudi-Nagy Tamás hétköznapinak éppen nem nevezhető jogi pályát fut be.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
Jogi tanulmányait Szegeden kezdi, de az ELTE jogi karán fejezi be 1995-ben. 1998 óta praktizál ügyvédként, 2001 óta okleveles Európa-jogi szakjogász. 2002–2006 között a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja. 2004 augusztusa óta a Nemzeti Jogvédő Alapítvány tagja, 2007 óta ügyvezetője, 2008 óta az önálló szervezetként létrehozott Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője. A 2006. október 23-án történt rendőri erőszak kivizsgálására alakult Civil Jogász Bizottság tagja volt. 2007-ben a Polgári Magyarországért kitüntetést adományozzák neki.
Gaudi-Nagy Tamás nős, három gyermek édesapja.

Az első emlékem önről 2006 őszéről való, amikor az Országgyűlés emberi jogi bizottságában azt mesélte: véres volt a fal a fogda folyosóján, mert az őrizeteseknek terpeszben, fejüket a vakolatnak támasztva kellett állniuk. Két liberális emberi jogi szervezet is megerősítette a szavait, és akik a teremben ültek, úgy érezték, a demokratikus Magyarország történetében fordulat történt. Ám nemcsak a jogállamiság szempontjából volt 2006 meghatározó esztendő. Úgy is mondhatnám, hogy ez Gaudi-Nagy Tamás éve volt.

Emberileg és szakmailag is meghatározó élmények értek 2006 őszén a tömeges rendőri erőszak és az előzetes letartóztatásokat tömegesen elrendelő megalapozatlan bírósági ítéletek kapcsán indult eljárásokban. Ekkortól kezdve még intenzívebben, elszántabban vetettem bele magam jogvédőként a megtiport emberek jogaiért vívott küzdelembe.

Nem munka, nem hivatás, hanem küzdelem? Pontos a megfogalmazása?

Igen, a jogvédelemre szoruló emberekért küzdünk a jog eszközeivel. Ekkor már két éve működött a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, amelyet kezdeményezésemre hoztunk létre közösen Zétényi Zsolt és Grespik László kollégákkal és még közel száz nemzeti elkötelezettségű ügyvéddel: 2002 óta egyre gyakrabban észlelhettük a politikai szabadságjogok megsértését az állami szervek részéről. Az utóbbi évek rendőrségi gyakorlata a gyülekezési joggal kapcsolatban erőteljes visszalépés a jogállamiság követelményeihez képest.

Máig visszacsengenek a fülembe Kőszeg Ferenc szavai, aki a Helsinki Bizottság részéről azt hangoztatta: semmi rendkívüli nem történt, máskor is megverik az előállítottakat, rendőröket állítanak emiatt bíróságra, csak éppen a közvélemény nem értesül ezekről az esetekről, mert a jogsértések elszenvedői bűnözők szoktak lenni.

Az akkor történtek azért is meghatározóak voltak, mert 1956 óta nem fordult elő, hogy ilyen nagy számban kerültek civilek, értelmiségiek előzetes letartóztatásba. Az is példátlan, hogy – mint azt azóta jogerős ítéletek támasztják alá – veréseket, kínzásokat, megaláztatásokat kellett elszenvedniük. Kijózanító erejű diagnózist kaptunk arról, hogy a rendszer szereplői sokszor maguk lépték át a jogszerűség határait. Nem vizsgázott jól a demokratikus intézményrendszer abban a tekintetben sem, hogy a felelősöket valóban megbüntessék. Jelentős sikereket értünk el viszont az áldozatok felmentése és a jóvátétel terén.

Egyáltalán nem volt evidens azonban, hogy Gaudi-Nagy Tamás éppen jogvédőként szerez magának ismertséget, hiszen a történtek előtt alig öt esztendővel szerezte meg az Európa-jogi szakjogász oklevelét. Gondolta volna, hogy ilyen fordulatot vesz a pályája?

Nem készülhettem arra, hogy ilyen rendkívüli állapotokkal kell majd a pályám során szembesülnöm. 1998-ban lettem ügyvéd, és akkor úgy tűnt, nem lesz szükség ilyen típusú tevékenységre.

Nehéz elképzelni az ön tárgyalótermi elszántságát figyelve, hogy a szárazabb uniós joggal foglalkozva akart megöregedni.

Én is sejtettem, hogy nem így lesz. Mindig is figyelemmel kísértem például azokat a sérelmeket, amelyek a privatizáció vagy a kárpótlás visszásságai miatt érték az embereket. Ám akkor sokan azt gondolták, hogy az uniós jog óriási hatással lesz a magyar jogrendszerre. Mostanra úgy látom, még azt a jótékony hatást sem hozta, amit vártunk tőle, tehát a nyugati típusú demokráciák normarendje sem lett követendő példa az állam számára.

A határokon túli magyarokért fellépő Magyar Csodaszarvas Egyesület alapítója, gitárosként nemzeti rockot játszik. Mindezek alapján inkább képzelem euroszkeptikusnak, mint az uniós joganyagot lelkesedésből tanulmányozó szakjogásznak.

Mert egy a nemzeti vonalat képviselő értelmiségiről nehéz elképzelni, hogy több nyelven beszél és az európai jog iránt érdeklődik? Ennél azért bonyolultabb a világ, például hobbiként a fiaimmal valóban hazafias rockot játszunk, persze inkább csak a magunk örömére, de kedvelem a bluest és a jazz-zenét is. Európa-jogi tanulmányaimhoz pedig más is vezethetett, mint a lelkesedés – fontos érvekkel szolgáltak az uniós csatlakozás elleni kampányban.

Európa-jogi szakjogászként az unió ellen érvelt?

Pontosan. A rendkívül egyenlőtlen feltételek melletti csatlakozás veszélyeire hívtam fel a figyelmet a 2003-as népszavazási kampányban az euroszkeptikusok szakertőjeként.

Ügyvédi irodája akár egy vidéki múzeumigazgató dolgozószobája is lehetne. Amerre nézek, mindenütt ’48-as csataképek, a történelmi Magyarország térképei, címerek, régi fotókon az ön felmenői.

Mindig is érdeklődtem a történelem és közélet iránt. 1990-ben kezdtem el jogi tanulmányaimat, amikor átalakult az ország történelemszemlélete, és a legtöbb oktatónak át kellett állnia a jogállami gondolkodásra is. Sok esetben nem is sikerült, de a tanáraim azzal kezdték az előadásaikat: eddig mást oktattunk, most meg kell tanulni egy demokratikus jogászi hitvallást felépíteni. Mindent áthatott a politika.

Ahogy az ön pályafutását is, bár erről csak 2006-ban szerzett tudomást a széles közvélemény. Valójában már 2002-ben, Medgyessy Péter híres koccintása után megkezdődött jogvédő munkája.

Már jóval korábban. Az első nagyobb tesztügy 1997-ben volt, amikor Zacsek Gyula volt MDF-es országgyűlési képviselőt megbilincselték a Hősök terén a Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének (Metész) tüntetése előtt. A bíróság megállapította, hogy jogellenesen oszlatták fel a tüntetést, és kártérítésként egymillió forintot ítéltek meg.

Tesztügy?

A későbbiekben mindig ennek az ügynek a tanulságai alapján jártunk el. Az ön által említett koccintás 2002. december elsején a következő fontos állomás volt, az aznapi spontán tüntetés ügyét Grespik Laszló kollégám Strassbourgig vitte. Az emberi jogi bíróság kimondta: a be nem jelentett, spontán tüntetés sem oszlatható fel addig, amíg megőrzi békés jellegét. Az egy évvel később tartott demonstráció során a fővárosi Gesztenyéskertből 51 embert állítottak elő. Soha addig akkora rendőri készültséget, kordont nem láttam. Utóbb mindenkivel szemben megszüntették az eljárást és kártérítést értünk el számukra a személyes szabadság, az emberi méltóság és a gyülekezési jog megsértése miatt.

Ezek a perek főpróbái voltak a 2006 utáni és máig tartó jogi vitának, amely a gyülekezési jogról, a szólásszabadságról és annak az uniós jog részeként való értelmezéséről is szól?

Pontosan. A kártérítési pereinkkel kialakult joggyakorlat tette egyértelművé: a tüntetés helyszínéről szabálysértés „gyanújával” elhurcolt tüntető „felmentése” esetén a szabadság korlátozásáért kártérítés jár. A legtöbb ügyünk azóta is ezekhez az alkotmányos alapjogokhoz kapcsolódik.

Hogyan lettek ezek az emberek az ön ügyfelei? Hiszen ilyen perek, amelyekben az elmúlt években eljárt, másfél évtizede nem fordultak elő. Tüntetésekről bilincsben embereket utoljára a rendszerváltás előtt szállítottak el.

Az elszakított sorban élő magyarok érdekeit védő szervezet, a Csodaszarvas Egyesületet alapítójaként a Kárpát-medence számos pontjára eljutottam, és eközben itthon sok hasonló értéket valló emberrel ismerkedtünk meg. Amikor velük szemben fellépett a hatalom, azzal szembesültek, speciális tudású ügyvédre lett volna szükségük, de ilyenek nem voltak.

De hát ön civiljogász volt, most pedig büntetőügyekben is fel kellett lépnie.

Így van. Klasszikus köztörvényes ügyeket korábban csak kivételes esetben vállaltam, de bele kellett jönni, és a nemzeti jogvédő kollégákkal folyamatosan megosztjuk egymással a munkánk tapasztalatait. Ez nagyon sokat számít.

Ha megnyer vagy elveszít egy pert, sosem arról az egy esetről beszél. Mindenhez úgy nyúl hozzá, mintha ezen múlna Magyarország jövője.

Valóban nemcsak az adott ügyben elérhető legoptimálisabb eredmény a cél, hanem minden eset alkalom a jogterület anomáliáinak feltérképezésére is. Jogintézmény- és jogtudatformáló hatást is szeretnénk kiváltani.

Nyissunk itt egy zárójelet, korábban beszélt már történeti-közéleti érdeklődéséről, de honnan jött az a hatás, hogy egy ügyvédnek jogtudatot is formálnia kell?

A családi gyökereim is szerepet játszottak az értékválasztásban. Nagyapám hétfalusi csángó volt, aki Trianon miatt kényszerült áttelepülni a csonka országba. Ő Horthy Miklós idején volt joghallgató, majd bíró, az ő emléke, meséi, mély ragaszkodása a magyarsághoz, de még a jogszemlélete is meghatározó az életemben. Észak-Erdély visszatérése után még Marosvásárhelyen is bíráskodott, majd az ötvenes években eltávolították a bírói karból mint a rendszer ellenségét.

Csonka országról beszél, Észak-Erdély „visszatéréséről”, mintha a múlt század közepén lennénk, és friss fájdalomként élne önben a trianoni veszteség, miközben az egyik legismertebb spanyol nevet, a Gaudit viseli. Most hogy van ez?

A csángó és a Gaudi nagyapám ugyanaz a személy. Egyik ősünk a családi legendárium szerint a spanyol Armada tagja volt, aki a vereség után Skóciába került. Generációkkal később II. Rákóczi Györgynek volt egy Gaudi András nevű, Skóciából érkező hadvezére, az én egyik ősöm, aki azután Csángóföldön maradt. Ami pedig a Trianonnal kapcsolatos szóhasználatomat illeti, szerintem pontos volt. A Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjaként ezért küzdöttem az elszakított sorban élő magyarok áttelepedés nélküli magyar állampolgárságáért a 2004-es népszavazás idején. Ekkor még az Országos Választási Bizottság tagja is voltam.

Egyben azt is megtapasztalhatta, hogy a nemzet nemhogy küzdeni nem hajlandó, de még a szavazófülkéig sem megy el. A népszavazás érvénytelen lett. Kíváncsi lennék, hogyan élte meg mindezt.

Nem számítottam arra, hogy így végződik. A népszavazás során kiderült, a hatályos magyar jogszabályok védtelenül hagyják az alulról jövő népszavazási kezdeményezéseket, a választások tisztaságát védő jogi fórumok sem tudták megvédeni a referendumot a kormány nyilvánvalóan alkotmányellenes ellenkampányától. A kezdeményezés mégis eredményes volt, mert bár kijózanító és fájdalmas diagnózist adott a nemzeti tudat aktuális állapotáról. de a népszavazás bebizonyította, hogy a nemzet rendelkezik egy másfél milliós öntudatos, erős bázissal, akiket soha nem tudnak megtéveszteni.

Ügyvéd és védence ritkán vallanak azonos értékrendet, ritkán küzdenek azonos célokért, viszont az ön összes ügyét ez jellemzi.

Ez nem az a fajta munka, amikor egy ügyvéd, hol egy fehérgalléros bűnözés kategóriájába tartozó ügy gyanúsítottját, hol egy többszörös gyilkost véd. Másként is dolgozunk. Jogvédő szolgálatot látunk el a tüntetéseken, közel százfős tagságunk fele vethető be ilyen szolgálatra. A demonstrációk előtt felkészülési tervet készítünk, éppen úgy, mint a rendőrség, és feltérképezzük, milyen lehetséges kockázati gócok keletkeznek. Testközelből figyeljük az eseményeket, és ha szükséges, már a helyszínen fellépünk a jogsértések ellen.

Például nyáron, amikor a Magyar Gárda feloszlatását kimondó jogerős ítélet ellen akartak tiltakozni a gárdisták? Már reggel attól volt hangos a sajtó, hogy vidéken rendőrök megállítják a fekete-fehér formaruhát viselőket. Telefonügyeletet tartottak, értesítették a médiát?

Mindkettőt, volt egy forródrótos központ, ahová a jogsegélykérelmek befutottak. Ha valahol megállítottak egy gárdistát, akkor vagy ő, vagy aki látta, már hívott is bennünket, azonnali felvilágosítást adtunk, mik a jogaik és a kötelezettségeik. Mivel a jogerős ítélet nem tiltotta, és nem is tilthatta, hogy a véleményüket az öltözékükkel fejezzék ki, teljesen egyértelmű volt az álláspontunk.

Csak éppen totálisan ellentétes a rendőrség aznapra érvényes jogértelmezésével. Napokkal később sikerült ráébreszteniük a hivatalos szereplőket, hogy az ítélet szóbeli indoklásában is szerepel: viselhetik az egyenruhát.

Ügyvédjeink az Erzsébet téren a lehető leghatározottabban közölték az intézkedő rendőri egység parancsnokával, ne szedjék ki a tömegből az egyenruhát viselőket, mert jogsértést követnek el. Persze nem mindig veszélytelen a személyes jelenlét, tavaly március 15-én például könnygázt is kaptunk, ám azóta már a Független Rendőri Panasztestület is megállapította, hogy a rendőrség jogtalanul járt el.

Már akkor felfigyelt a radikális mozgalmárokra, amikor sokan még azt sem tudták, hogy léteztek. Manapság viszont az ön ügyfelei, védencei például Budaházy György vagy a Magyar Gárda, erősen megosztják a közvéleményt. Nem félt attól, hogy éles szakmai kritikákat kap, hiszen az időközben megerősödött radikálisokat sokan rendkívül veszélyesnek tartják?

Természetesen ezt a kérdést én is feltettem magamnak, és az a válaszom rá, hogy mindig szakmai nyomvonalon haladva képviselem a sértetteket, és a jogi lényegre koncentrálok. Minden ügyet szakmai kihívásnak tekintek, alapelvem, hogy bizonyos távolságtartásra szükség van a jogászi éleslátás megőrzéséhez, bár ez nem könnyű a jogilag megalapozatlan eljárások és a közös értékrend miatt. Természetesen érnek ilyen jellegű bírálatok, de még a másként gondolkodók körében is komoly tiszteletet érzékelek, a szokásos címkézések pedig visszaigazoljàk, hogy helyes úton járok.

A Magyar Gárda feloszlatásának egyik oka azonban éppen rasszista, a cigányokat megfélemlítő jellege volt, amit a bíróság is bizonyítottnak látott. Ha önre vetül ennek árnyéka, az akár a pályája végét jelenthetné.

Amikor megkaptam a felkérést, ezzel az eshetőséggel is számolnom kellett, de nagy kihívás volt, és máig egyértelmű számomra, hogy nem lépték át az egyesülési jog határait, ezért tévesek a feloszlatást elrendelő ítéletek.

A pert elveszítette. Ez volt a legnagyobb veresége az elmúlt években.

Felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be a Legfelsőbb Bírósághoz, ha a decemberi döntés nem lesz kedvező, akkor az ügyet Strassbourgba viszem.

Közérdekű üzem megzavarása, állam elleni bűncselekmény, egyesület feloszlatása, olyan ügyek jönnek elő, amelyekről korábban nem is hallottunk.

Mindegyik nagy szakmai kihívás, és emellett a nemzeti mozgalmárok erőteljes démonizálása folyik, hatalmas rendőri erők mozdulnak meg például egy Budaházy-tárgyalás előtt, a sajtó pedig ennek megfelelően reagál erre. Azután meglepődnek, mert az ügyek mégis a tárgyalóteremben dőlnek el, legalábbis szeretném ezt hinni.

Hogy élte meg, hogy a szokásaiktól eltérően nem ön Budaházy György jogi képviselője az immár 16 gyanúsítottat felvonultató terrorista-gyanús ügyben? Pedig ez lenne az igazi szakmai kihívás.

Igaza van, hogy ez is egy sajátos, úttörő jellegű jogi feladat, de nem képviselhetem mindig minden ügyben én. Természetesen követem a történéseket, és elfogadhatatlannak tartom, hogy tényleges bizonyítékok előtárása nélkül már több hónapja fogva tartják, és terroristaként kezelik.

Mit csinál a jogvédő, amikor a rendőrség, és az ügyészség is megalapozottnak tartja a gyanút? Külön nyomozást indítanak?

Persze, a védői munka jelentős része tényfeltárás.

Nem sokra szoktak menni vele az ügyvédek, hiszen az esetek jóval több mint 90 százalékában végül az ítélet nem tér el a vádindítványtól.

2006-os eseteink közel fele megszüntetéssel vagy felmentéssel zárult. A 2006-os ügyek többségében sziszifuszi munkával, a vádlott segítségével kellett rekonstruálni a történteket. Az interneten végigkerestük az összes felvételt, tanúkutatást végeztünk. A mozgalmárok általában nagyon aktívak, nem csak passzív megbízóként várják, hogy megoldjuk az ügyüket.

Ám nemcsak ügyvédjeik vannak, de technikai stábjuk is. Rögzítik a tárgyaláson elhangzottakat, de azt is, ahogy a Magyar Gárda per előtt ön megérkezik a Markó utcába, és a rendőrök már a kordonokkal lezárt utcába sem akarják beengedni.

A jövendő jogászgenerációk számára is fontos információkat tartalmaznak ezek a felvételek. Az eseteket a nemzeti jogvédős ügyvéd kollégákkal feldolgozzuk, elemezzük. Az ELTE-n például Morvai Krisztinával a politikai szabadságjogok érvényesülését oktattuk, és konkrét felvételekkel mutattuk be a történteket. Nem hozta szóba, de rendkívül büszke vagyok rá, hogy az általa vezetett Civil Jogász Bizottság tagjaként sikerült leleplezni, miért és hogyan kerülhetett sor a hatalom megtartása érdekében bevetett erőszakra. Emellett vissza tudtuk adni az emberek hitét, hogy van értelme a civil ellenállásnak és a hatalom számon kérhető minden olyan tettéért, amellyel a szabadság köreit szűkíteni akarja.

Az elmúlt években elfoglalták a televízió székházát, esténként padok és kukák égtek Budapest belvárosában, gumilövedékkel lőttek egy demokratikus párt nagygyűléséről távozókra – a törvényalkotók álmukban sem gondolhatták volna, hogy egyszer majd ilyen esetekre kell alkalmazni az általuk meghozott törvényeket. Meglehetősen jó „találati pontossággal” találta el ezekben a sosem látott esetekben, melyik a helyes, idevonatkozó paragrafus. Elmondaná, mi volt a módszere?

Az emberi jogi, az alapjogias gondolkodás. Bármilyen egyszerű megítélésű szabálysértési ügyben, ahol rendzavarónak állítanak be egy tüntetőt, a szabálysértési bírónak arra is figyelnie kell, amit a gyülekezési jog mint alkotmányos alapjog, illetve a nemzetközi jogrendszer kimond. Ennek alapján kell megmérnie az ügyet, és nem csak azt kell figyelembe vennie, hogy itt valaki nem fogadott szót a rendőröknek. A tüntetés helyén tartózkodó emberek védett személyek, és ha összeütközésbe kerülnek a rendőri szervekkel, akkor a bíróságnak nem abból kell kiindulnia, hogy ez egy társadalomra veszélyes egyén, hanem abból, hogy az alapvető jogainak gyakorlásában megzavart, vagy korlátozott személy áll előtte. Ebben jelentős áttörés tapasztalható.

A 2006 őszi események során a liberális jogvédők is felszólaltak a jogsértések ellen, noha a tüntetők céljaival aligha értettek egyet. Mit tenne ön akkor, ha az értékrendjével teljesen ellentétes célú tüntetést oszlatna fel jogellenesen a rendőrség? Mondjuk, ha valaki magyarként az erdélyi magyarság ellen tüntetne, elvállalná egy ilyen személy jogvédelmét?

Ha az ügynek van olyan üzenete, ami veszélyezteti az alapvető szabadságjogok érvényesülését, akkor igen.

Vagyis lényének jogász része erősebb lenne a mozgalmárnál?

Mindig is hibásnak tartottam azt a megközelítést, hogy csak akkor helytelen a rendőrség jogsértő fellépése, ha a mi jogainkat korlátozzák, ha másokét, akkor nem.

Élő Anita