Nem tartom ördögtől valónak, ha humoros bíróval találkozom

Méltányosság
– Főnök, már három éve jelölt vagyok az irodánál, a fizetésem változatlan. Legyen szíves többet fizetni. Szerezzen nekem egy kis örömöt…
– Emelésről szó sem lehet, viszont szerzek egy kis örömöt: a jövőben tegeződjünk, szervusz…

Behajthatóság
– Kéne nekem 10 millió kölcsönbe.
– Mikor adja meg ?
– Becsszóra ígérem, hogy hat hónap múlva, de ha szerencséje van, lehet, hogy öt év múlva lesz róla jogerős ítélete…

A tárgyalótermek komorságáról nem elsősorban a humor jut az eszünkbe.

Ez így igaz, hiszen emberi sorsok, vagyoni viták ügyében születnek ott – előbb vagy utóbb – döntések. Nem csodálható hát, ha az idézések hátoldala nem tartalmaz a felekre, résztvevőkre nézve olyan kötelezettséget, hogy a tárgyalásra hozzanak magukkal, vagy mutassák be az ügyre vonatkozó poénjaikat is. Poénos, humoros elszólások a komor, komoly hangulat ellenére előbukkanhatnak: a vitás ügyeket feszültség, zavartság kíséri s ez a szituáció olykor önkéntelenül kivált a nyilatkozókból mosolyra ingerlő bakizást, elszólást. De komolyra fordítva a szót, találkozhatunk tudatos „poénkodással” is. Elég gyakori, hogy egy-egy elégedetlen fél vagy jogi képviselő a másik fél nyilatkozatát, az elnapolási végzést, netán az ítéletet minősíti humorosnak, ezeket hallván azt suttogja maga elé fejcsóválva: ez vicc…

Milyen indíttatásból kezdett foglalkozni a szakmánkat érintő humorral?

Joghallgató koromban anno közel kétszáz krokim, karikatúrám jelent meg, ezek között is volt néhány „szakmai”. Jogalkalmazóként, hivatalnokként aztán az ilyen műfajú publikálással felhagytam, de megtelt néhány notesz a szakmánkhoz, a mindennapi elfoglaltságomhoz közelálló, kapcsolódó humoros ötlettel, saját vagy hallott, gyűjtött poénnal.

A munka során megismert iratokból tudna idézni egy-két gyöngyszemet?

Most megfogott! Konkrétan nem, de a közreadottak között jó néhány van, amit személyes élményre vissza tudnék vezetni.

A jog nyelvezete is egyfajta humorforrás lehet. Kitörölhetetlen az emlékezetemből a Katonai Szolgálati Szabályzat Őr kötelmei fejezetének az Állj vagy lövök! felszólítás meghatározása: Fegyverhasználat alapjául szolgáló cselekmény abbahagyására irányuló felszólítás. Ön mit tart a legabszurdabb jogszabályi meghatározásnak?

Szerintem nagyon sok van. Sarkítva úgy lehetne fogalmazni, hogy minden olyan jogszabályhely szövege abszurd, amelynek értelmezése, alkalmazása tekintetében a gyakorlottabb, beavatottabb kollégákkal folytatott töprengés sem vezet „iránymutatáshoz”, s kénytelen az ember jogalkalmazói állásfoglalást kérni. Az abszurditást persze az értelmező állásfoglalás sem oldja fel, hiszen az utolsó sor felhívja a figyelmet, hogy…

Ön szerint belefér-e a korrekt pervezetésbe, ha egy jó humorérzékkel rendelkező bíró találó megjegyzést tesz egy adott helyzetre, nyilatkozatra?

Én nem tartom ördögtől valónak, ha ilyennel találkozom. Az ironikus felhangú megjegyzés, reagálás olykor hasznosabb. Az oldottabb stílusú megfogalmazás talán gondolatébresztő is lehet és tapintatosabban felhívhatja a figyelmet a gyengéinkre, mint a rigorózus, vészjósló kioktatás…

Egyszer egy roma ügyfelem megátkozta a szerinte hamisan ellene valló tanút, erre az ügyész alatt összeomlott, összeroggyant a szék, a hallgatóság nem kis derültségére. Ön találkozott hasonló helyzetekkel?

Nem emlékszem ilyenre. A tárgyaló ügyésznek azért mákja volt, hogy nem a vád omlott össze…

Mit javasol a kollégáknak, legyenek inkább könnyedebbek, humorosabbak, vagy ez a szakma csak halálos komolysággal végezhető?

Ismereteim szerint a honi jogászság zöme kedélyes, jó humorérzékkel rendelkező szakember és ember. Szerintem a munkában nem ismerünk tréfát. (V.ö.: Karinthy) A kapcsolattartásban viszont – szituációtól, az elvállalt ügy természetétől függően – szerintem elfogadható lehet olyan konfliktus kezelő, tényfeltáró, felvilágosító társalgási, tárgyalási modor, ami könnyedebb stílusú, s egy-egy szemléletes – nyilvánvalóan mértéktartó, és nem az ügyfélre vagy a vállalt ügyre kihegyezett – poénnal fűszerezett.

Az angolszász jogban komoly hagyománya van az ügyvédekkel kapcsolatos vicceknek. Ön szerint nálunk miért nem annyira divatos ez?

Bizakodjunk, hogy az EU-tagság, a közösségi jog térhódítása bizonyára segíthet abban is, hogy ezt a méltatlan hátrányt „ledolgozzuk”… Szerintem a CompLex is vállalkozhatna arra, hogy adathordozóit csatasorba állítsa és a szájhagyomány útján terjedő vagy kéziratban itt-ott fellelhető vicceinket komplex szándékkal kodifikálja, terjessze. A Pesti Ügyvéd néhány számában „Pocsék irat” fejléccel jelentek már meg „beszédes”, mosolyra fakasztó idézetek kollégák iratanyagaiból. (Honoráriumért vajon jelentkeztek-e a szerzők?) Ez a „műfaj” is éltethető lenne. Horribile dictu – érdemes volna jogszabályokban, hatósági határozatokban, tárgyalási jegyzőkönyvekben, ítéletekben is tematikusan szemezgetni. A jogi karok is foglalkozhatnának például azzal, hogy „A magyar közjogi és magánjogi poén kódexek jogtörténete, jelene, jövője” tematikával speckolokat indítanak és a figyelemreméltó zéhákat sumák cum laude minősítéssel honorálnák…

Dr. Bodolai László

Komolytalan jogi szótár

Alvállalkozó: az új Ptk. 3400. §-ában „alulvállalkozó”-ként definiált, a körbetartozási spirál kiemelt nagyságú adóhátralékos áldozati báránya, aki nem nevet a végén.

Áruk szabad mozgása: – Józsi, nem megmondtam, hogy jól kötözd le azt a kib…tt konténert, most szobrozhatunk itt az ótópályán, míg ideér az a k…a darus kocsi!

Off shore: NETUDDKIÉ Ltd.

Rendkívüli jogorvoslat: az új Pp-ben l. „fel a fejjel, semmi remény!” címszó alatt.

Szabad mérlegelés: Ez van, ezt kell szeretni névre keresztelt ítélkezési jogelv.

Vagylagos követelés: Árpi, elveszel végre, vagy csak…? – Vagy csak…