Pompeji drámája és legújabbkori virágzása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szemünk előtt kel életre a világ leghíresebb ókori települése. Ahogy ott állunk Pompeji város Fórumán, e hatalmas méretű, kikövezett tér kellős közepén, és körbetekintünk, megpróbáljuk elképzelni, miként is nézhetett ki fénykorában.

Előttünk, az északi oldalon, a Vezúv irányában ott magasodott Jupiter temploma, egy-egy oldalán Néró és Caligula diadalívével. A több mint egy futballpályányi Fórumot dór oszlopok szegélyezték, az árkádsorok alatt üzletek álltak, ahol szintén nagy lehetett a sürgés-forgás.

A város életének meghatározó színtere volt a Fórum (A szerző felvételei)

Ez a terület volt a város politikai, gazdasági és vallási életének központja, elvileg elfért itt egyszerre a település valamennyi lakója, mely a fénykorban, az időszámításunk szerinti első században meghaladhatta a tizenötezret. A maradványok igencsak próbára teszik képzelőerőnket, de az azért különleges érzés, hogy lábunk azokat a helyeket tapodja, ahol egy ókori polgár élte mindennapjait, a kor akkori lehetőségeihez mérten magas életszínvonalon.

Mert i. sz. 79. táján e város akkor már száz éve felhagyott az ellenségeskedéssel, behódolt Rómának, s úgy vált gyakorlatilag római településsé, hogy átvette építészeti örökségét, fejlettségét, mérnöki és technikai kultúráját, szellemiségét. A fejlesztéseknek köszönhetően vízvezetékrendszer épült kutakkal, fürdőkkel, templomokkal, előkelő villákkal, sorházakkal, színházakkal gazdagodott a város. Olyannyira fejlődött, hogy Rómából szinte üdülőövezetként tekintettek a magát ipari és kereskedelmi központtá kinővő Pompejire. Remek infrastruktúrája, természeti szépsége, tengerhez közeli fekvése rászolgált erre.

A városból a Vezúv hegyére, mint kihunyt vulkánra néztek fel, nem féltek tőle, holott százötven évvel korábban még egy kisebb kitöréssel vétette magát észre. Azóta a lankáira, elsőrangú termőtalaja miatt, kiváló mezőgazdasági területként tekintettek. Bár figyelmeztető jel volt 62-ben egy erősebb földrengés, de a városban keletkezett károkat igyekeztek hamar felszámolni, s sikerrel indultak meg az újjáépítések.

Aztán 79 augusztusában apró földmorajlásokat kezdtek észlelni a lakók, ám nem gyanakodtak semmi rosszra. A leírások szerint augusztus 23-án kezdett füstölögni az akkor még egyetlen kúpalakot formáló vulkán. Augusztus 24-én kora délután történt a hatalmas robbanás, majd a pusztító erejű kitörés. Mérgesgázok lövelltek a levegőbe, s a következő egy nap során legalább 15 kilométernyi magasba emelkedett a gázoszlop, mely egy felrobbant atombomba felhőzetére hasonlíthatott. A lakosság jó részével a mérges gázok végeztek, de a házakban menedéket keresők sem élték túl a törmelékáradatot, amely beszakította a háztetőket, majd vastagon rárakódott az egész településre. Pompeji mellett elpusztult Stabiae és Herculaneum kikötője is. A megszilárdult lávafolyam vagy fél kilométerrel növelte meg a szárazföldet, és választotta le Herculaneumot a tengertől.

Tragikus csend lett úrrá a tájon, mely több mint tízezer ember nyughelye lett. E csend másfélezer éven át tartott.

A Fórumtól délre álltak a közigazgatási hivatalok. Jó állapotban maradt fenn a Bazilika, melyet a város legrégebbi és legjelentősebb középületeként tartottak számon. Négy évtizeden át építették, kezdetben fedett piacként szolgált. Később az igazságügyi hivatalok kaptak helyet benne: felépítették a tribunalt, hogy ott tárgyalják meg a polgári és kereskedelmi pereket.

Az igazságszolgáltatás központi hivatalai álltak a Bazilikában

A főutcák a Fórumtól indulnak, és rácsos szerkezetben szelik át a várost, s a városfalakat megtörő városkapukba torkollanak. Valamennyi utcában, mindegyik épületnél, házmaradványnál meg lehetne állni, hiszen mindegyiknek lenne miről mesélnie. A kövezett utcák érdekessége, hogy úttestükön sajátos zebrákat alakítottak ki. E gyalogátkelőhelyek is kövek, melyek szintje magasabb az útnál, így rajtuk átsétálva a városlakóknak nem kellett az utcán elfolyó szennyvízben, állati ürülékben lépdelniük, ha át akartak jutni a másik járdára. Igen, járdák szegélyezték az utakat, mert az úttesten állatok húzta szekerekkel közlekedtek. A vízvezetékrendszer kiépítésével nem épült ki csatornahálózat, így az épületekből az utakra vezették ki a szennyvizet, a csapadékvizet, mely a lejtős utakon tovafolyt. Igaz a házak már emésztőgödrökkel is rendelkeztek.

Jobbra sorházak maradványai, az út közepén a sajátos gyalogátkelőhely

Az utcák két oldalán lakóházak, villák, paloták, üzletek, középületek maradványai sorakoznak. Némelyeket kívülről szemlélhetünk meg, másokba be is léphetünk. Láthatunk fürdőt, pékséget, kocsmát, kelmefestőüzletet, bordélyt, valamint amfiteátrumot, sportpályát is.

A kisebbik amfiteátrum

Másfélezer év csend telepedett a tájra. A múló évszázadok kezdték elfeledtetni, hogy a dél-olasz városban, Pompejiben egykoron virágzó élet folyt. Öt–hat méternyi hamu és kő fedte el a dicső múltat.

Először a XVI. század végén, véletlenül került elő a föld alól egy-egy szobor, majd kincskeresők és fosztogatók jelentek meg, s bukkantak egy-egy ókori tárgyra. Aztán Bourbon Károly spanyol, nápolyi és szicíliai király idején, a XVIII. század közepétől kezdődtek meg az első ásatások, de csak azért, hogy a feltárt kincseket a helyszínről Nápolyba szállítsák, és részben elajándékozgassák Európa uralkodóinak. Az igazán szervezett, és szakértelemmel végzett ásatási munkálatok csak a XX. században indultak meg. Egyre nagyobb területen sikerült a megkövesedett láva- és hamurétegtől megszabadítani a romokat, és leásni az alapokig.

Művészi színvonalú freskók egy lakószoba falán

Hosszú, mély álmából fokozatosan kezdett újra életre kelni az eltűnt város, s kirajzolódni ókori képe. A hatalmas pusztulás ellenére a tudósok sorra fejtették meg a titkokat, tárták fel az épületeket, és képzelték el, milyen lehetett a 66 hektáron, 3 kilométer hosszúságban elterülő   város igazi arculata a pusztulás pillanataiban.

Pompeji kiemelkedő látványosságai közé számítanak azok a házak és villák, melyek fejlett építkezési stílusokról árulkodnak, valamint jólétről és gazdagságról. A feltárt sok tucat épületet lehetetlen egyetlen kirándulás, sőt egyetlen nap alatt végigjárni, ahhoz szinte hetek kellenek.  Ám ha közülük megismerünk néhányat, már fogalmat alkothatunk az akkori építési szerkezetről, az emberek életéről, életmódjáról.

Szabályokat követve alakították ki a házak, villák belső elrendezését

Egy házba az előcsarnokon át vezetett az út, onnan léphettünk be az átriumba, a nyitott térbe, melynek közepén egy esővízgyűjtő medence állt. Az átrium oldalából nyíló lépcsőkön lehetett feljutni a szobákba és az étkezőhöz. Az otthonban továbbhaladva tárul fel a kert, mely dísz- és konyhakert is lehetett egyszerre. Szökőkutak, szobrok is állhattak a közepén. A kertet fedett oszlopsor övezte. Mögötte alakították ki a konyha, az éléskamra, a fürdő bejáratát. A gazdagabb családok villájában volt egy második, nagyobb oszlopos kert is, valamint külön lakrész a kiszolgáló személyzetnek. A falakat sok helyen freskók díszítették, a kőburkolatokat olykor mozaikokból rakták ki. A házaknak önálló ciszternája volt, az esővizet gondosan gyűjtötték, az ivóvíz vezetéken érkezett.

Egy otthon átriuma

Az ókori Pompejiben akkor járunk jól, ha szakavatott idegenvezető segít megismerni a feltárt várost. Csoportunknak szerencséje volt, mert az errefelé kötelező helyi idegenvezető megbízásakor, szerencsére, egy olasz–magyar szakember szegődött hozzánk útitársnak. Valkai Erzsébet húsz éve él Itáliában. Az egykoron magyar (és olasz) válogatott vízilabdázó Nápolyba ment férjhez, s tizennyolc éve az idegenvezetést választotta hivatásául. Szívvel-lélekkel, nagy tudással felvértezve mesélt nekünk a város múltjáról, érdekességeiről, csodáiról, s vezetett el minket a főbb látnivalókhoz. Ő hívta fel figyelmünket arra is, hogy ne hagyjuk ki az Antiquariumot. A nemrégiben megnyílt múzeum a város legjelentősebb leleteit összegyűjtve meséli el Pompeji történetét tárgyak, művészeti alkotások segítségével, az i. e. 4. századtól a pusztulás napjáig. Itt láthatók a döbbenetes gipszlenyomatok is: ezek az embereket abban a testhelyzetben mutatják, melyben a halál utolérte őket. A XIX. század derekán, az ásatások során gipszet fecskendeztek be a lávakövekbe, az élőlények alakját megőrző, szerves anyagok által képződött üregekbe. Miután megkötött az anyag, a megkeményedett kő- és hamuréteget eltávolították róla, s láthatóvá vált egy-egy élet utolsó pillanata.

Az életre kelt ókor

Az ókori város az UNESCO Világörökség része, évente több millió turista keresi fel, a világ minden tájáról. Pompeji további meglepetéseket is tartogathat, hiszen területének negyede még felfedezésre vár. Az ásatások tovább folynak.

---