Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy amerikai bíróságon játszódik a Spinoza Színház legújabb, kiváló darabja, mely részben arról a csaknem száz évvel ezelőtti perről szól, melyben a sajtómágnás beperelte az Egyesült Államok elnökét.
Az 1908–1910-es esztendőket idézi a Pulitzer-ügy című izgalmas, valóságon alapuló dokumentumdráma, melynek középpontjában egy bíróságon végződött eset áll. Joseph Pulitzer sajtómágnás korrupció vádjával beperelte Theodore Rooseveltet, az Egyesült Államok 26., regnáló elnökét. Azzal vádolta meg, hogy a Panama-csatorna építése során a munkálatokra szánt közpénz egy része illegális módon, titkos utakon vándorolt magánzsebekbe, az elnök tudtával, sőt jóváhagyásával. Az első számú politikus viszont rágalmazásért perelte be a multimilliomos sajtócézárt, így a két ügyet összevonva tárgyalta a bíróság. A két fél a darabban saját magát védve sorakoztatja fel az érveket és az ellenérveket. A Spinoza meghitt színpadán és kicsiny nézőterén mi, nézők szinte esküdteknek érezzük magunkat: hozzánk szól a két kölcsönösen megvádolt ember, az amerikai közélet száz évvel ezelőtti két kulcsfigurája, akiknek munkássága, tevékenysége nagy hatással volt az ország akkori politikai és gazdasági döntéseire, életére, közhangulatára.
Fodor Tamás, Joseph Pulitzer szerepében
A bírósági per valójában a keretet adja, hogy megismerjük Joseph Pulitzer fordulatokban gazdag pályafutását, gondolkodását, akinek neve az utókor számára elsősorban a róla elnevezett díj alapítójaként maradt fenn. Pulitzer József 1847-ben, Makón született egy zsidó származású magyar családba, egy terménykereskedő fiaként. Tizenhét évesen vándorolt ki Amerikába, ahol szinte azonnal részt vett az amerikai polgárháborúban. 22 évesen már szenátor lett, igaz, a német nyelvet akkoriban még jobban beszélte, mint az angolt. Ő teremtette meg Amerikában a modern újságírást, lapjai New Yorkban egyszerre voltak mai szemmel bulvárnak tekinthetők, ugyanakkor az oknyomozó újságírást is ő teremtette meg, kiadványai összességében elérték a milliós példányszámot. Nevéhez fűződik Manhattan első felhőkarcolója, és az ő gyűjtése révén építették meg azt a talapzatot Liberty Islanden, melyre felállíthatták Franciaország hatalmas szoborajándékát, az idővel jelképpé vált Szabadság-szobrot.
Makranczi Zalán kettős szerepben: Theodore Roosevelt amerikai elnököt és Albert Pulitzert, a testvért is megjeleníti
A bírósági tárgyalások során kibontakozik Pulitzer életszemlélete, filozófiája a világról, a politikáról, a politizálásról, az újságírás feladatáról, céljáról, a kommunikációról, az emberek szórakoztatásáról, befolyásolhatóságáról. Emellett gazdagságról, pénzről, hatalomról, az amerikai elnök feladatáról, küldetéséről, a korrupció világáról. Kiderül ellentmondásos, sőt ellenséges viszonya testvérével, Alberttel, aki ugyancsak az Egyesült Államokba vándorolt ki, szintén újságíró, majd lapgazda lett, s miután fény derül testvériesnek nem nevezhető kapcsolatuk, hamar elillan a kartell gyanúja, amellyel az amerikai elnök ugyancsak megvádolta.
A tárgyalótermi jeleneteket követően változik a helyszín. Pulitzer jachtján vagyunk, ahol egy csinos, fiatal újságírónő kér interjút az ambiciózus sajtócézártól, akit akár mesterének is tekinthet. Hiszen éppen Pulitzer vezette be lapjaiban az interjú műfaját, mint ahogy a divat vagy épp a sportrovatot is. E képzeletbeli, tán soha meg nem történt jelenetben az idősödő multimilliomos visszaemlékezik küzdelmes életére. Elárulja, hogy elhagyva a hatodik ikszet már megannyi testi baj gyötri. Évek óta vakságban szenved, érzékeny a zajokra, gyötri az álmatlanság, a reuma, s ha hajóján élve nem gondoskodna róla vagy negyvenöt ember, igencsak nehéz lenne fenntartania magát. Eltartani azonban tudja: erről kiadóvállalatai, sikeres lapjai, a nagy példányszámok és a hatalmas bevételek gondoskodnak. Szól az általa alapított díjról is, melyet évről évre kizárólag amerikai újságírók, irodalmárok, művészek kaphatnak, akik munkásságukért kiérdemlik. Szól a politikusok felelősségéről, a korrupció kártékony hatásáról, sőt bűnéről, a demokráciába vetett megingathatatlan hitéről.
Olvasópróbán: Szinetár Dóra és Makranczi Zalán
A Spinoza-producer Sándor Anna egykori dokumentumok, újságcikkek, regények alapján írta meg Joseph Pulitzer élettörténetét, és alkotótársaival: Szeredás András dramaturggal, Veréb Dia kosztüm- és díszlettervezővel, Czeizel Gábor rendező segítségével ültette át színpadra. Fodor Tamás élethűen formálja meg a már beteges, életére visszatekintő, de elveiért a tárgyalóteremben, még az Egyesült Államok elnökével szemben is bátran kiálló embert. A bíró és az újságíró kettős szerepében Szinetár Dóra két eltérő jellemű karaktert jelenít meg. Makranczi Zalánt is kettős szerepben látjuk: a bíróság előtt előbb a kiváló szónoki képességekkel rendelkező, többnyire védekezésre kényszerülő amerikai elnök képében tűnik fel, majd Albert Pulitzer, a haragos testvér alakjában.
E tudományos alapossággal megírt mű egyszerre szórakoztató, ismeretterjesztő, elgondolkodtató, tanulságos, drámai erejű, remek kamaradarab.
(Fotók: Véner Orsolya)
