Speciális háttérismeretek nélkül nincs jó jogi tanács

Az energetikában hasznos jogi tanácsot pusztán a jogi ismeretek birtokában aligha lehet adni, szükség van a mögöttes iparági, fizikai ismeretek elsajátítására, amelyet az ügyfelek is nagyra értékelnek – mondta lapunknak adott interjújában dr. Légrádi Gergely, az Oppenheim Ügyvédi Iroda partnere. Mivel a szakterületnek nincs több száz éves joggyakorlata, proaktív és innovatív megközelítésre sarkallja az iparágban tevékenykedő jogászokat. A most zajló hazai gázliberalizáció jogi szempontból érdekes és forrongó időszakot hoz.

Dr. Légrádi Gergely
1998-ban szerzett jogi doktorátust az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2000-ben posztgraduális képzésen vett részt az A.C.E Asser Instituut-nál (Hága, Hollandia) EU-jog, nemzetközi kereskedelmi jog és választottbíráskodás területén. 1998–2000-ben az egyik nagy magyar ügyvédi iroda munkatársa, majd a MOL Rt. Jogi Igazgatóságának jogi főelőadója, 2002-töl a Freshfields Bruckhaus Deringer Budapesti Irodája közigazgatási jogi csoportjának vezetője. 2007 novemberétől az Oppenheim Ügyvédi Iroda egyik alapító partnere. Szakterülete az energiajog (gáz, villamos és megújuló energia), gyógyszeripar, közüzemek (úgymint ivó- és szennyvíz, csatorna), továbbá képviselet rendes és választottbíróságok előtt. A Budapesti Ügyvédi Kamara tagja 2002-től. Óraadó az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Polgári Jogi Tanszékén szerződések joga témakörben. A Magyar Villamosenergia Kereskedők Egyesülete Jogi Bizottságának elnöke 2005-től. Az Energetikai Állandó Választotbíróság bírája annak 2009-es megalakulásától.
Kétgyermekes családapa, szabadidejét elsősorban családja körében tölti, de ha teheti, kedvenc sportjait űzi, színházba jár, zenét hallgat és szépirodalommal tölti fel magát.

– Az energetika is olyan terület, ahol az iparági, fizikai ismeretekre szükség van, enélkül nem lehet érdemi jogi tanácsot adni. Tíz évvel ezelőtt kerültem a MOL-hoz belső jogi munkatársként, nagy szerencsémre a gázipari részleg jogi támogatása is a feladataim közé tartozott, ott „sározódtam be” ezzel a jogterülettel. Ezt követően ügyvédként folytattam pályafutásomat az Oppenheim jogelődjénél, amely már jó néhány energetikai ügyféllel volt kapcsolatban. Profi csapatban dolgozva pedig az elmúlt hét évben Magyarország egyik piacvezető, energetikával foglalkozó szakcsoportja fejlődött ki körülöttem – mondta lapunknak dr. Légrádi Gergely, az Oppenheim Ügyvédi Iroda partnere. Úgy véli, hosszú időbe telik, amíg valaki meg tudja vetni a lábát ezen a jogi piacon, el kell sajátítani a műszaki, logisztikai háttérismereteket, e nélkül ugyanis nem lehet felelősségteljes döntést hozni. A szakterület sajátosságai miatt a jogi formállogikán alapuló elgondolások olykor igencsak eltérhetnek a valóságtól vagy a műszaki megvalósítás feltételeitől. Például tisztában kell lenni azzal, hogy a földgáztárolóknál nyáron van betárolás, télen kitárolás, amely tény alapvetően meghatározza az ügyleteket.

Ehhez kapcsolódik egy anekdota a rendszerváltás előttről, amikor valamelyik elvtárs fejébe vette, hogy megtekinti az egyik föld alatti gáztározót, mégpedig belülről, és nemigen lehetett elmagyarázni neki, hogy erre nincs lehetőség – legfeljebb ha kompresszálnák, úgy tudnák több száz méterrel a föld alá juttatni –, és nem valamiféle szabotázs, hanem a fizikai törvényszerűségek miatt.

Dr. Légrádi Gergely szerint az energetikai területen mozgó jogásznak sokat kell tanulnia, ami egyáltalán nem szégyen, az ügyfelek pedig igencsak akceptálják, ha beszélik az ő nyelvüket is, és a jogásznak van fogalma a mögöttes iparágról. Ismerni kell a felügyeleti, szabályozó hatóság határozatait, közleményeit, az uniós fórumok vonatkozó döntéseit, ami olykor nem könnyű, hiszen nem statikus a joganyag, ez a terület szépsége, és egyben nehézsége is. Az energiajognak nincs több száz éves története, kialakult szabályrendszere, mint például a versenyjognak vagy a kereskedelmi jognak. Az energetika ezért a jogászokat úgymond proaktív és innovatív gondolkodásra sarkallja, ami kockázatokat is rejt magában, hiszen sokszor hiányoznak a precedensek, sok esetben nincs kialakult, egyértelmű jogértelmezés.

Az energetika sajátossága továbbá, hogy nem feltétlenül van figyelemmel az országhatárokra. Az országokat ugyanis összekötik az energiahálózatok, sok ügyletnél több ország jogrendszerére is figyelemmel kell lenni, vagy éppen több ország úgynevezett rendszerirányítóinak közös aukciója bír kiemelkedő szereppel.

A hazai energialiberalizációt tekintve a gázipar és -ellátás esetében az utolsó fázisához érkezett a folyamat, az új gáztörvény idén július elsejétől lépett hatályba. Az energialiberalizációt alapvetően az Európai Unió joganyaga indukálja, ezt kell a magyar jogba átültetni – mondta a részletekről dr. Légrádi Gergely. A gázpiaci liberalizáció mást jelent a fogyasztóknak és mást az iparági főszereplők számára. Lényeges, hogy a jogszabály szerint ezentúl mindenki megválaszthatja, hogy milyen forrásból veszi a gázt, illetve speciális tulajdonjogi szétválasztásokat követel meg a gázipari szereplőktől. A jogalkotó így a törvényben speciális szétválasztási kötelezettségeket is előír, ami az integrált társaságoknak jelent lépéskényszert. A jogszabály célja az, hogy az energetikai „mamutokat” szétszabdalják, és elősegítsék a transzparensversenyhelyzet kialakulását. Műszakilag fennmaradhatnak ugyan természetes monopóliumok, de például az elosztói társaságokhoz tartozó hálózatokhoz kötelező megadni a hozzáférést. A műszaki monopóliumhelyzet tehát nem jelent akadályt, a jogszabály ráadásul azt is rögzíti, hogy senki sem maradhat ellátatlanul. Jogászi szemszögből ez egy igen érdekes és forrongó időszakot jelent, a megújuló szabályozás és a piacra belépő új szereplők (mint például az egyetemes szolgáltató) miatt. Ezt az átlagember is érzékelheti abból, hogy másfajta számlát kap, esetleg egy másik szolgáltatótól. Mindez a jogalkotót is komoly kihívások elé állítja, a törvényi szintű és rendeleti szabályozás megalkotásakor. A vitarendezések szempontjából fontos újdonság, hogy idén alakult meg az Energetikai Állandó Választottbíróság, amellyel olyan fórum jött létre, amely energetikai alapú vitákkal foglalkozik, a szakterülethez értő választottbírák segítségével döntik el a jogvitákat.

Dr. Légrádi Gergely szerint fontos kiemelni, hogy az energetikát alapvetően a hosszú távú szerződések jellemzik, hiszen a beruházások zöme (például az erőművek építése) hitelből, azaz úgynevezett projektfinanszírozás keretében valósul meg, a finanszírozás fedezete pedig a beruházás igazi, likvid értéke, a hosszú távra lekötött kapacitás, annak ellenértéke. Az Európai Unió – alapvetően versenyjogi megközelítésből fakadóan – azonban nem kedveli a hosszú távú szerződéseket, Brüsszel szerint ugyanis azok korlátozzák a szabad versenyt, visszafogják a piac likviditását. A hosszú távú szerződéseket sokszor a törvény erejénél fogva szüntetik meg, beavatkozva a polgári jogi jogviszonyokba. Ez viszont felveti a kérdést – és ez az egyik leggyakoribb kritika a liberalizációval szemben –, hogy vajon ki fog beruházni, ha nem tervezhet hosszú távra? Ez a folyamat pedig a későbbiekben akár az energiaellátás biztonságát is veszélyeztetheti, ha a beruházási kedv visszaesik, miközben az energiaigény, az energiaéhség növekszik.

Alakulóban lévő joganyagról van tehát szó, aminek az is oka, hogy a gáz- és villamosenergia-ipart alapvetően befolyásolja a technikai fejlődés, a nagypolitikai elkötelezettségek és szándékok. Az immáron rendszeresnek tekinthető, év eleji orosz–ukrán gázvita vezetett ahhoz, hogy a hazai és az európai politika fókuszába került az ellátásbiztonság fokozása, az EU tagállamainak szorosabb kooperációja, az országokat összekötő gázvezetékek építése, bővítése, valamint a stratégiai földgázkészletezés megvalósítása, ami a jogi szabályozás és az intézményrendszer kialakításában is tükröződik. Ennek egyik legmarkánsabb példája az a rendelettervezet, amely az EU tagállamait sokkal szorosabb együttműködésre, információcserére és egy esetleges válság esetén együttes fellépésre sarkallja. Magyarország egyébként – tanulva már a 2006-os gázvitából és a csapok elzárásából – stratégiai gáztároló megépítése és üzembe helyezése mellett döntött, amely a reguláris tárolókkal együtt hazánkat hosszú hónapokra elegendő gáztartalékkal látja el. Közép- és hosszú távon azonban a biztonságot a diverzifikáció, a több lábon állás teremtheti meg. Diverzifikáció a gázforrások tekintetében, ami egyes szakmai vélemények szerint azt jelenti, hogy csökkenteni javasolt az orosz gáztól való függőséget, de fontosnak tűnik az is, hogy más típusú, állagú energiahordozók is szerepet kaphassanak az energetikában, mint például a cseppfolyós halmazállapotú gáz, az LNG. Egyfajta kitörési pontot jelenthet Magyarország számára az úgynevezett nem konvencionális gázmezők kitermelése. Köztudott tény, hogy hazánk délkeleti részén több helyen is előrehaladott kutatások, fúrások zajlanak a több ezer méter mélyen elhelyezkedő gáztartalékok felszínre hozatala érdekében. Ezen mélyen elhelyezkedő, általában nagy hőmérsékletű és hatalmas nyomású föld alatti képződményekben található földgáz esetében azonban sok kockázati tényezővel kell számolni és a kitermelés igen költséges. Így „több ismeretlenes” még az egyenlet, azaz a megfelelő technológia és gáz minősége mellett kérdéses a világpiaci ár alakulása is, hiszen könnyen belátható, hogy magasabb gázárak mellett lehet nagy valószínűséggel arról beszélni, hogy érdemes kitermelni például a makói árok rejtette gázkincset.

A megújuló energiaforrásokon Magyarországon és Európában is egyre nagyobb a hangsúly, de ez csak részben jelenthet kitörési pontot, mert hazánk nehezen tudja megfelelő szintre hozni ezeket (míg Ausztriában hetven százalék körüli ezen energiaforrások részesedése az úgynevezett teljes energiamixből, addig Magyarországon alig öt-hat százalék). A vízenergia felhasználása – a Bős-Nagymaros-vita és a földrajzi helyzetünk miatt – csak korlátozottan lehetséges, a szélenergia jelentősebb mennyiségű felhasználhatósága pedig kérdőjeleket vet fel. (A Magyar Energia Hivatal ezért is korlátozza, hogy mennyi szélenergiát enged be inputként a rendszerbe, hiszen ha túl sok volna a szélerőmű, és az érintett területeken nem fújna a szél, az egy kritikus teljesítményhatár felett komoly kiegyensúlyozási problémákat okozhat a MAVIR, azaz a rendszerirányító számára.) Az elmúlt évek tapasztalatai egyébként azt mutatják, hogy a biogázas és biomasszás technológiáknak lehet nagyobb szerepe a hazai megújuló iparágban. Megjegyzendő, hogy egyes szakemberek úgy látják, hogy a megújuló energia használatának jelentősebb elterjedéséhez szükség van még egyfajta technológiai forradalomra, annak érdekében, hogy az egyes megújuló energiát előállító kiserőművek nagyobb hatásfokkal tudjanak – alapvetően – villamos energiát előállítani. Ez kifejezetten igaz a napelemes rendszerekre.

A világválságnak egyébként kétségtelenül megjelent az a környezetvédelmi szempontból pozitív hatása, hogy a világ primer energiaigénye jelentősen visszaesett, a recesszió miatt az ipar és a lakosság kevesebb energiát használ fel. Magyarországot tekintve kulcskérdés, hogy lesz-e elég áram, különösen Paksra tekintettel, amelynek élettartama meghosszabbításáról és majdani bővítéséről már született politikai döntés. Gondos energiapolitikát kell kidolgozni, amely kitér arra, hogy milyen hatásokkal jár a liberalizáció, hogyan hatnak, hathatnak Magyarországra a különböző válságok, ténylegesen milyen alternatívái vannak az energiaforrások diverzifikálásának, és az energiahordozók ára miként alakulhat. Elkészült a hazai, középtávú koncepció, de azt az elmúlt egy-másfél év eseményei miatt dr. Légrádi Gergely szerint érdemes volna felülvizsgálni, amint azt éppen Brüsszel is teszi. Hangsúlyozandó, hogy a gazdaságpolitikának és a jogalkotónak olyan körülményeket kellene teremtenie, hogy átlátható és tervezhető legyen az energiapolitika, megérje hosszú távra beruházni, megfelelő hangsúlyt kapjanak a megújuló energiaforrások és végezetül, de nem utolsósorban az ellátásbiztonság kiemelkedő színvonala megőrizhető legyen.

Dr. Schmidt Gábor