Toyota GR Supra – Németül beszélő japán legenda

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Toyota-újdonság offenzívája a sportkocsigyártás területét sem hagyta érintetlenül, a Camry limuzin után a márka történetének egy másik legendás modelljét, a Suprát élesztette újjá. Igaz a 17 év után visszatérő sportkocsi fejlesztése német segítséget kapott.

A modell története igen gazdag részletekkel rendelkezik, még nem Supra néven 1967-ben indult útjára a mai napig hihetetlen népszerűségnek örvendő 2000GT modell, amely további négy generáció elődjének tekinthető. Az 1970-ig gyártott modellből mindössze 351 darab készült. Az ötödik generáció a BMW közreműködésével már valóban globális modellnek készült. Ahol a világon Toyotát árulnak, ott a Supra is jelen van, változatlan formában és erőforrással, amely nem más, mint a BMW Z4-es modelljében bemutatott háromliteres sorhatos erőforrás. A formavilág teljesen egyedi, ami valóban szenzációsra sikerült: a dupla buborékos tetőkialakítás, a kacsafarok formájú ívelt légterelő a csomagtérfedelén nemcsak egyedi és szívdobogtató látvány, de a mérsékelt légellenállás és a felhajtóerő hatékony mérséklését is szolgálja.

Öröm tekintette, első pillantásra a negyedik generációját juttatja eszünkbe az új Supra, csak itt már teljesen LED-es lámpákkal és német technikával van dolgunk (A szerző felvételei)

50:50 arányban osztották tömegét a tengelyek közt, így nemcsak látványra, de kiegyensúlyozott menettulajdonságokkal is felvértezi, stabilitása maga a tökély. Érdekesség, hogy tengelytávja kisebb, mint az aktuális Yaris modellé

Tehát érezni, hogy az új modellel nem egy piaci űr kitöltése volt a cél, hanem egy igazi, rajongásig kedvelhető sportkocsi megalkotása, olyan finomságokkal felvértezve, mint 50:50 arányú súlyelosztás az első-hátsó tengelyek között, a szuper sportkocsikat meghazudtoló karosszériamerevség vagy a szintén gyönyörűre formázott 19 colos könnyűfém keréktárcsák mögött megbúvó négydugattyús piros Brembo márkájú féknyergek. Kiváló arányok jellemzik. A hosszan elnyújtott motorháztető ugyanazt a vizuális élményt adja, amit 2014-ben egy amerikai dizájnstúdió álmodott meg az FT-1 tanulmányautó formájában. Ami a hátsó kerékdobok erőtől duzzadó íveit illeti, azt is pici módosítással, de változatlan formában a tömeges gyárthatóság határait feszegetve került szériagyártásba, valóban igazán látványos. De van még itt egy-két apróság, mint a lökhárító alsó részét körbe ölelő diffúzor két vaskos, sport módban durrogó kipufogó véggel és egy LED-es, leginkább motorsportból örökölt középső ködlámpával, melyet ügyesen kombináltak a tolatólámpával.

Szép ívek és formák játszanak az A oszloptól hátrafelé, el sem hinnénk, hogy Toyotáról van szó, kormányzása nagyon precíz, futóműve a végletek közt is remekül helytáll

A látványos farrészt több apró megoldás teszi még kívánatosabbá, a középen elhelyezett ködlámpa piros fénye körül fut a tolatófény, a hatalmas diffúzorban két vaskos kipufogó sportmódban kellemesen durrog, ha akarjuk. Persze, hogy akarjuk!

Minden tiszteletünk a Supráé, az alacsony tető miatt beszálláskor erősen meghajlunk előtte, mielőtt elhelyezkedünk a szentélyben, a vaskos küszöb könnyen koszolódik, ez kiszálláskor lehet probléma

Egyedül a karosszéria több pontján megtalálható fekete, haszontalan betétek okozhatnak zavart a képben, amelyek az összhangot tekintve nem gerjesztenek bomló tényezőt, de akkor is csak folt a zsákon, valószínűleg a jelenleg is tesztelt versenyváltozaton kapnak szerepet. Az orrkiképzés nem olyan karakteres, mint a hátsó fertály, de így is kellően kifejező, az első, hatlencsés, teljesen LED-es szerkezetű lámpái magukban foglalják az irányjelzőt és a nappali világítást is, melyek első pillantásra hasonlítanak – az új modell karakteresebb orrkialakításával együtt – a 2002-ig gyártott negyedik generációs modellre. A nagyméretű légbeömlők elengedhetetlenek a motor hűtéséhez. A 340 lóerős erőforrást kettős megfúvású turbófeltöltővel, közvetlen üzemanyag-befecskendezéssel, valamint folyamatosan változó szelepvezérléssel szerelték fel, ami hatalmas, 500 Nm nyomatékleadást szavatol, mindezt egy klasszikus hajtáslánc-elrendezéssel alkalmazva. A hathengeres orrmotor a hátsó kerekeket hajtja. Ezt érezteti is velünk, jó tapadási viszonyok közt lelkiismeret-furdalás nélkül riszálja fenekét, a differenciálzárnak és a tökéletesre hangolt hajtásláncnak köszönhetően a nyomaték hamar felépül és rendelkezésre áll. A 275-ös gumik ragadnak a talajhoz, mindössze 4,4 másodperc alatt szökellhetünk százas tempóra.

Az első köténylégterelő is látványos elem, de városban igen sérülékeny. Városi fogyasztása 10 liter körül alakul, túraautóként 8, sportautóként 12 literrel kell számolnunk

Látványos és kényelmes sportülések fogadnak minket, a vezető pozícióban az oldaltámasz elektromosan állítható és memóriafunkcióval is rendelkezik

Leköszönő BMW-s gombok és alkalmazások még nem álltak ilyen jól egy friss autóban sem, van nekünk még vezeték nélküli telefontöltő, kétzónás légkondi, meg németesen tökéletes kidolgozás

Fontos megemlíteni a német gyártótól érkező, szinte tökéletes, nyolcfokozatú automatát, amely kulturáltan, zökkenőmentesen váltogat még sportállásban is, rángatás nélkül teszi dolgát, D-állásban egyenesen úriemberként viselkedik, és ha kell, ebben a fokozatban is nagyot lép. A kormány mögötti füleket használva igazi nagy játékos a Supra, pontosan, precízen tudjuk pattogtatni a fokozatokat; 4000/perc környékén már üvölt a motor, innen még 6500/perc maximális fordulatig könnyedén libben, a visszaváltás erős, izgalmas befolyásokkal jár, szinte magunkon érezzük az autót, mindezt kemény durrogásokkal kíséri a kipufogó. Kormányzása nagyon precíz, a legkisebb mozdulatra is azonnal érezhetően reagál, futóműve is ezt a példát követi. Határozottan viselkedik irányításunkra, sportmódban érezhetően nehezebb lesz a mozgatása, de ez nem megy a komfort rovására. Kanyargós hegyi utakon kimondottan élvezetes a vezethetősége, keményebb stílusra váltva is folyamatosan kiegyensúlyozott marad, szinte kirobban a kanyarokból, ötcsillagos vezetési élménnyel párosítva, és mindezt úgy, hogy a kipörgésgátló a következő kanyarig szinte folyamatosan dolgozik.

Minden porcikájában kivételes formai megjelenéssel áll elő, ebből a szögből látszik igazán, milyen alacsonyan van a tetővonal, alig-alig látszik valami a fejtámlákból

A kormány az egyetlen az utastérben, ami a nem szép kategóriába tartozik, egy szép kecses, izgalmasabb rajzolatú kormányt szeretnék látni az amúgy kiváló minőségű kabinban

A Supra ragyogását tovább emeli, hogy a közlekedési rend betartása mellett hétköznapi komfortja is kiváló, finoman siklik a városi rengetegben, nem is törődve az elhasznált útfelületekkel, ez a fejlesztőcsapat érdeme, akik tökélyre hangolták – nem csak sportoláshoz – a hátsó tengelyhez kapcsolódó, oldalanként öt lengőkaros futóművet és a hozzárendelt adaptív lengéscsillapítást. Amúgy a sport üzemmód választásakor változik a motorhang, a gázreakciók, a váltási pontok, továbbá a lengéscsillapítás, valamint az aktív differenciálmű beállításai. A pluszban hozzá választható VSC menetstabilizáló rendszer különlegessége, hogy „versenypálya”-állásban a rendszer csak nagyon korlátozottan avatkozik közbe játékunkba.

A lebegő kijelző picit fordulhatna a vezető felé, de cserébe egy kiváló menürendszer birtokosa hozzá passzoló tökéletes grafikával. A 290 literes csomagtér a JBL hifi hangfalait is tartalmazza

Ilyenkor a középkonzol kijelzőjén folyamatosan nyomon követhetjük, milyen teljesítményt használunk jelenleg, ez bajor erény. A 8 colos, érintőkijelző furcsa szögben áll, vagyis inkább semlegesen, precízen merőleges mindkét utas számára, itt érezni a globális modell értelmezését, hiszen, ha jobb- vagy balkormányos verziót vásároltunk, a kijelző helyzete érintetlen marad. Pedig a kijelző fontos használati érték, a csomagtérajtóra integrált kacsafarok miatt a tolatás csak a kamerából lehetséges, viszont a kijelző furcsa szöge miatt helyezkednünk kell, hogy jól lássuk.

A legszebb tulajdonsága, hogy ha kell, kényelmes utazóautónak is kiváló. Sávtartó, adaptív tempomat, vészfékrendszer, holttérfigyelő és további asszisztensek is vannak, mindegyik becsületesen működik, a sávtartó is, igaz kissé agresszíven nyúl bele a dolgunkba

A 340 lóerő és az 500 Nm előállítása az orrban kezdődik, majd a ZF gyártású nyolcfokozatú váltón és a 100 százalékos önzáró differenciálon keresztül pörkölhetjük a 275 mm széles hátsó gumikat

A passzentos, sportruházatként ránk feszülő kétüléses belső tér márkaidegen, teljességében BMW-s érdemekkel rendelkezik, a gombokon, kapcsolókon túl a menürendszer is idesorolható. De nem a legfrissebb eresztésből kapott a Supra, hanem leköszönő dizájn söpört végig a belső kialakításon, aminek talán legnagyobb vesztese a kormánykerék lett. Rajzolata, formavilága egyszerűen nem illik ide, hatalmas közepe egyhangú, sajnálatos, hogy egy egyszerű márkajelvény-cserével miért nem az alapokat adó, aktuális Z4 BMW varázslatos kormányát kapta, vagy mint műszerfal esetében egy teljesen egyedi próbálkozás is belefért volna. (Nézzük csak meg a márka egyik legkisebb modelljének, a Yaris szintén GR Sport névre hallgató változatának a kormányát.)

Hat lencséből áll a LED-es első lámpa, mely a szériafelszereltség részét képzi, a hátsó rész is egyedi hangulatú. A szép világítású lámpa mellett a kacsafarok és a púpos tető is igazi csemege

Magas alapfelszereltségnek örülhetnek a leendő Supra-tulajdonosok, az árlista szerint a szín megválasztásán kívül sok lehetőségük nincs, így 20,8 millió forintos árral kell számolniuk

A vezető előtti digitális műszeregység viszont egyedi, a szép grafikájú fordulatszámmérő középre került, bal oldalán sebességünket, míg a másik oldalon az információs adatokat vagy a navigációs adatokat olvashatjuk le. Az elektromosan állítható sportülések mélyen pozícionáltak, ha sikerült átjutnunk a hatalmas ajtók által kínált szűk résen, melyet leginkább az alacsony tetővonal okoz, alapvetően hosszútávon is kényelmesen ülhetünk, de egy ülőlap-hosszabbítási lehetőség beleférhetett volna a magasabbra nőt felhasználok számára, ha már nekik az imént említett alacsony tetővonal alá kell tekinteniük, ha szeretnék látni, mi történik az oldalakon. Ez egy igazi sportkocsi sajátossága, ezt is szeretni kell benne, de a Supra másra is képes, látványos megjelenésével szinte „elvárja”, hogy nézzük őt, csámcsogjunk a hátsó rész vonalain. Mellette bivalyerős motorja repíti a gépet, kifinomult műszaki megoldásai a kényelmet sem mellőzik, míg a bajorokon keresztül a belső harmóniát is remekül megoldották, az apró bakikat zsebre vágjuk, mert a végén még túl sok dicséretben részesülne a Graz városában született vörös bestia.

---