Ügyvéd jégkorongközösség

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Napjainkban egyre népszerűbb sporttá vált a jégkorong. A hokifelszerelésbe bújt ügyvéd számára átérezhetővé válik, hogy aki egyszer jégre lépett, az soha nem tud lejönni róla.

Dr. Endreffy Zoltán
2001-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán diplomázott cum laude minősítéssel. Ügyvédjelölti időszakát a Kelemen és Társai Ügyvédi Irodában töltötte, majd 2006-tól ügyvédként csatlakozott az irodához. Szakterülete az informatikai jog, sportjog, társasági jog, munkajog. Tárgyalóképesen beszél angolul. Szabadidejében kajakozik és jégkorongozik.

Mióta szerelmese ennek a sportnak?

A sport szeretete abszolút gyerekkortól fakad. A szüleimtől hoztam a sporthoz való kötődést, a családban többen is versenyszerűen sportoltak, voltak olimpiai, világbajnoki helyezettek kajak-kenuban és így magától adódott, hogy én is elkezdjek fiatalon sportolni. Eleinte úsztam, majd a kajak fele orientálódtam. Édesapám is sokáig kajak edzőként dolgozott külföldi válogatottaknak.

A gimnázium elvégzése után egy választóút előtt álltam, döntenem kellet, hogy a sport vonalát vagy valamilyen polgári pályát válasszak.

Nagy segítségemre voltak a szüleim a pályaválasztásban, akik reálisan látták a sportot és annak lehetőségeit és mindig a fele terelgettek, hogy egy klasszikus polgári hivatást válasszak, ami mellett természetesen sportolhatok is.

Amikor 1996-ban felvételiztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára, tulajdonképpen a vizsga napján döntöttem el véglegesen, hogy a jogászi hivatással foglalkozzak, mert már az első benyomás nagyon pozitív volt, kedves, segítőkész emberekkel találkoztam, értékelték azt, hogy előzetesen én komolyan foglalkoztam a sporttal.

A sportnak sokat köszönhetek, rengeteg mindenben segített. Eleinte nehéz volt, de lehetett meríteni a sport kapcsán kialakult kitartásból, meg abból, hogy az ember az egyetemi vizsgán nagyjából annyit tud magából kihozni, amennyi energiát, időt belefektetett és amennyire felkészült.

Az egyetem befejeztével egyidejűleg elkezdtem gyakornokoskodni abban az irodában, ahol jelenleg ügyvéd vagyok. Ez viszonylag ritka, de nagyon nagy szerencsém volt, hogy Dr. Kelemen László irodavezető és Dr. Sándor István irodavezető-helyettes az elejétől fogva elfogadta azt, hogy a sport és az egyetem mellett töltöm a gyakornoki időmet.

Az egyetem végső szakaszában sajnos már nem jutott sok idő a sportra, tulajdonképpen ekkor fejeztem be a mindennapi sportolást, de ahogy egy kicsit fellélegeztem és megtaláltam a helyem ügyvédjelöltként a Kelemen és Társai Ügyvédi Irodában, visszatértem újra a sporthoz és ekkor találtam meg azt a gyerekkori szórakozást, ami kiegészítő sportja volt a kajaknak és amit télen nagyon komolyan űztünk.

Ez nevezetesen a jégkorong.

Mindig is szerelmese voltam a sportnak, mert rendkívül gyors, látványos, tisztességes, test–test elleni küzdelem. Az egyetem után elkezdtem heti, később napi rendszerességgel foglalkozni vele, és időközben létrejött a Magyar Amatőr Jégkorong Liga.

Nagyon sok visszavonult jégkorongozó szeretett volna egy olyan barátságos ligát létesíteni, ahol hétvégenként jó körülmények között játszhatnak.

Csapatunk a Dragó Skorpiók, amit Dragomir György jégkorongozó alapított és a mai napig is nagyon komoly szinten működtet. A Magyar Jégkorong Szövetség és a Nemzetközi Jégkorong Szövetség szabályai szerint zajlanak a mérkőzések, októbertől márciusig vannak a bajnokságok.

Nagyon sok ügyvéd kollegámmal találkoztam a jégkorongozás során, egyre népszerűbb ez a sportág, főként azért is, mert hazánk jégkorong-válogatottja az utóbbi időben kiváló eredményeket ért el, valamint ez a sport egy kiváló kikapcsolódási lehetőség a munkánk mellett, hiszen az ügyvédi hivatás egy rendkívül stresszes pálya, rengeteg odafigyelésre, koncentrálásra van szükség.

A jégkorongszeretet által létrejött egy olyan társaság, ahol volt egyetemi évfolyamtársaimmal egy csapatban összetalálkozunk, kialakult egyfajta ügyvédi közösség is, kapcsolatok, barátságok jöttek létre.

Sokszor ilyen módon sikerül olyan kollegával találkozni, aki a munkám során segítséget tud nyújtani a szakértelmével.

Ez egy hasonló közösség, mint a tenisz közösség vagy a vitorlázó közösség az ügyvédeknél.

Kezd kialakulni a jégkorongban is egy ilyen úgynevezett mag, ami remélem egyre szélesedni fog az ügyvédek körében, hiszen ez egy rendkívül jó időtöltés és kikapcsolódás.

Dragomir György tartja nekünk az edzéseket, ő az, aki összefogja és szervezettebbé teszi a csapatot.

A másik társaság, ahová még eljárok, az a kajak-kenu csapat, ahol rendkívül sok olimpikon van, mint például Horváth Gábor vagy Storcz Botond, aki a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek a kapitánya, illetve a csapat kiegészült vívókkal, a párbajtőröző Boczkó Gáborral is.

A fő profilja az informatikai jog és a szoftverekhez kapcsolódó szerződések lebonyolítása. Foglalkozik sportjoggal is?

Évek óta egy német multinacionális cégnek dolgozom állandó megbízással szoftverekkel kapcsolatos ügyekben, így ebben a szakterületben sikerült mélyebben elmélyülnöm, ami szintén egy elég izgalmas része a jognak.

Korábban foglalkoztam sportjoggal, de az a tapasztalatom, hogy ma Magyarországon még erre igazán fogadóképessége a sportoldalnak nincs.

Azt látom, hogy jogász oldalról nagyon sok kiváló kollega van, de egyfajta befektetés akár a sportolónak, akár a menedzsmentnek, hogy egy ügyvédet foglalkoztassanak, az ügyvéd megnézze, véleményezze a szerződéseket és adott esetben olyan formában jelenjen meg, hogy ne fékje legyen a folyamatnak, hanem elősegítse a szerződéseket a sportolónál.

Milyen a fogadókészség a sportolók, sportklubok részéről?

Sok esetben úgy fogják fel a sportoldalon a jogászokat, mint a szükséges rosszt. Természetesen vannak profi sportegyesületek, ahol elképzelni sem lehet jogász nélkül működtetni a szövetséget.

A sport manapság rendkívül nehéz helyzetben van és nincs sokszor anyagi erőforrásuk a sportkluboknak arra, hogy jogászt tartsanak azokra az esetekre – akár még egy olyan hihetetlen egyszerű dologra is –, hogy ha egy válogatott külföldre megy edzőtáborba, akkor legyen egy szerződés és megfelelő körülmények közt lehessen edzeni, pihenni.

Nagyon sokszor szembesülünk azzal, hogy amikor a csapat kiérkezik az edzőtáborba, akkor nem azok a körülmények várják őket, mint amire számítottak.

Sajnos, még nincs meg a fogadókészség, de ezen dolgozunk és ahol lehet segít az ember. Jelenleg inkább pro bono ügyintézések vannak.

Jellemzően a szponzorációs szerződések kapcsán keresik meg a sportolók vagy a sportszövetségek az ügyvédeket. Általában saját jogásszal dolgoznak a magyar szakszövetségek és azt gondolom, hogy ez nagyon helyes is, hiszen a sportág belső életét az tudja a legjobban lekövetni, az tudja egy szerződésben a legjobban lefektetni, aki hosszú éveken keresztül maga is benne élt.

Jellemzően a magyar sportszövetségek a szponzori szerződések tekintetében szintén olyan állásponton vannak, ami egy jogásznak nagyon nehéz helyzetet teremt. Nevezetesen: minél hamarabb kössük meg a szerződést, ami érthető, hiszen nagyon kevés pénzből gazdálkodnak.

A jogász szerepe az, hogy ne egy fék legyen, hanem előremozdító pozícióba kerüljön, ugyanakkor nagyon fontos, hogy megvédje a sportoló érdekeit. Azt gondolom, hogy nekünk jogászoknak abban kell fejlődnünk – mint ahogy a sportolók a sport terén fejlődnek nap mint nap –, hogy szemléletünket megváltoztassuk és minden lehetőséget megragadjunk arra, hogy létrejöjjön a szerződés, elősegítsük a sportolók lehetőségeit, ugyanakkor pedig mindent megteszünk védelmükre is.

Változtatni kell azon a szemléleten, hogy a jogász elutasít, a jogász egy nagyon szigorú ember és csak a szükséges rossz egy szerződésnél. Erre a sportjog egy nagyon kiváló terület, hiszen nap mint nap változik és új helyzeteket teremt.

Szándékozunk arra vonatkozóan is lépéseket tenni, hogy a kiemelt sportágakat, többek között a kajak-kenut és a jégkorongot állami szinten jobban támogassák. Ez egy olyan lépés, ami ha hosszú ideig fennmarad, akkor a klubok lehetőséget kapnának arra, hogy a sportegészségügy és a sportdiplomácia egy kicsit bővítésre kerüljön.

Azon jogászok munkája, akik hosszú éveken keresztül baráti, szívességi alapon dolgoztak, a későbbiek során megtérülhet és remélhetőleg az egyesületek is észre fogják venni, hogy nagy szükség van rájuk.

Dr. Pál Edith

---