Új Btk.?

Úgy tűnik, hogy a hosszú életű Btk. lassanként befejezi pályafutását, és hamarosan új kódexnek adja át a helyét. A rendszerváltás után 8 évvel a büntetőeljárás területén reformot hajtottak végre, bár a kódex, többszörös módosítás után, 2003-ban lépett hatályba.

Dr. Finszter Géza
1945-ben született, diplomát 1968-ban az ELTE jogi karán kapott. 1984-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 2007 óta az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár. Jelenleg az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezető főmunkatársa. Fő kutatási területe a rendészet elmélete.
Emellett az ELTE ÁJK-n kriminalisztikát tanít. A Rendészeti Szemle felelős szerkesztője. Szabadidejében olvasni és horgászni szeret.

Dr. Mészáros Ádám
1978-ban született, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott 2002-ben. 2005-ben az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében szabályozási (kodifikátor) szakjogász képesítést szerzett. Tudományos doktori fokozatát szintén az ELTÉ-n szerezte, 2008-ban. Fő kutatási területe a büntetőjogi felelősség tana. Jelenleg az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa. Szabadidejében olvasni és gitározni szeret.

A büntetőjog területén a Be.-hez hasonló vállalkozás nem történt, bár a „régi” jogszabályt számtalanszor módosították. 1979. óta legalább nyolcvanszor nyúltak hozzá a korábbi szöveghez. Tíznél több hatályos törvényt érintő Alkotmánybírósági döntés is született. A módosítások nagy része természetesen a rendszerváltás után történt. A változtatások mintegy ezer Btk.-rendelkezést módosítottak, vagy újakat vezettek be, illetve régieket szüntettek meg.

A jogértő olvasót ezért már évek óta a bizonytalanság érzése keríti hatalmába, feltéve, ha követi a kodifikációs munkálatokat. Alighogy felfigyel valamire, már újabb törvénymódosítás követeli figyelmét. Nincs megállás. Egyik változtatás a másik után. Paragrafusok végeérhetetlen menete.

A jogszabálygyártás folyama tehát felgyorsult. Majdnem olyan gyors már, mint az újságírásé. A reggeli lap estére elavul, s történeti relikvia lesz. A jogszabály nem nyugodt kincsek gyűjteménye többé; nem átlátható sziget, hanem folyón úszó kortörmelékek végtelen menete. Ez pedig ellentmond a radbruchi értelemben felfogott jogeszme egyik elemének, a joggal szemben támasztott lényeges követelménynek, a jogbiztonságnak.

A sok foltozgatás ugyanakkor a Btk. szerkezetét is megbontotta; a szankciórendszer és a büntetési tételek egymáshoz való viszonya kaotikus állapotot idéz.

A jogbiztonság fenntartása tehát elkerülhetetlenné teszi egy egységes szemléletű és rendszerű Büntető Törvénykönyv létrehozását. A mostani reform viszont, ha jól tudom, csak a Btk. első felét érinti.

Beszélgető partnereimet, Dr. Finszter Gézát és dr. Mészáros Ádámot arról kérdezem, jó-e, ha most csak új Általános Rész születik.

Finszter Géza: A fél évvel ezelőtt megvitatásra kiküldött tervezet valóban csak az Általános Rész megújítását tűzte ki célul. Én ezt a célkitűzést újragondolandónak tartom, minthogy a mostani törvényalkotási folyamat nem segíti a kriminálpolitika távlatos fejlesztését, nem támogatja a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás törvényességének és hatékonyságának növelését, nem oldja meg azokat a jogtechnikai nehézségeket, amelyeket az elmúlt húsz esztendő büntető-jogalkotásának gyakran szükségszerű, de sokszor elkerülhető ellentmondásai idéztek elő.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Btk. minőségén a legtöbbet éppen a Különös Rész hektikus módosításai rontottak.

A tervezett félmegoldás az eddig felhalmozott ellentmondásokat tovább mélyíti. Az önálló Általános Rész megszületése ezt a folyamatot nem állítja meg, hanem még egy kicsit ront rajta.

Mivel számos tanulmányt írtak a Különös Rész szinte valamennyi tényállásáról, ezeket felhasználva a Btk. másik fele is elkészülhetne.

E kritikai megjegyzésekhez viszont mindenképpen hozzá szeretném tenni, hogy a Tervezet általam ismert változata még a nyári állapotokat tükrözi. A vita után érkező észrevételeket mára talán figyelembe vették az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban, és az elkészülő Javaslat már különbözni fog a most elemzett Tervezettől.

Mészáros Ádám: Én sem tartom jó megoldásnak, hogy most a Btk. Általános része születik újjá, és a Különös Rész egyes tényállásai „csak” módosulnak. Ez egyrészt a régi (letűnt) korok emlékét idézi (gondoljunk itt az 1950. évi II. törvényre – a Btá.-ra); másrészt elvárható lett volna, hogy a több mint hétéves előkészítő munka és három kodifikációs bizottság felállítása után, elkészüljön az új és teljes Btk.

Ezt a véleményemet annak ellenére fenntartom, hogy más európai országokban is születtek már hasonló „félkódexek”. Ezekkel szemben ugyanis hazánkban nemcsak a szankciórendszer „modernizálása” a jogalkotási cél, hanem számos, a büntetőjogi felelősséget szabályozó rendelkezés is: így többek között a bűncselekmény fogalma, a bűnösségi kategóriák, az elkövetőkre vonatkozó szabályok, a büntetőjogi felelősséget kizáró okok rendszere és részletszabályai is jelentősen változnak. Az általam ismert Tervezet egyébként sincs összhangban a jogalkotás – a Minisztérium által kidolgozott – elveivel, mivel szinte az egész Btk. módosulna. Véleményem szerint módosító jogszabályt akkor célszerű alkotni, ha a hatályos jogszabály megváltoztatása kisebb jelentőségű, vagy csekélyebb terjedelmű. Más esetben, vagy ha az alapjogszabályt már többször változtatták, helyesebb új jogszabályt alkotni.

Szintén fontos jogalkotási követelmény, ha a korábbi jogszabályban szabályozott alapvető jogintézmények megváltoznak, akkor szintén célszerű új jogszabályt alkotni, még akkor is, ha egyébként a magatartási szabályok nagyobb része nem szorulna módosításra.

A másik neuralgikus pont a felelősségtan szabályozása. Azt tervezik, hogy megszűnne a társadalomra veszélyesség – mint a bűncselekmény fogalmi eleme –, és a materiális bűncselekmény-fogalom helyét átvenné a formális. Ez pedig azt jelenti, hogy a bűncselekmény két fogalmi elemet takar majd: a jogellenességet (vagyis azt a jogalkotói üzenetet, hogy a törvény büntetés kiszabását rendeli), továbbá a bűnösséget (vagyis a szándékosságot és a gondatlanságot). Mi erről a véleményük?

Finszter Géza: Nézetem szerint a jogszabály általánossága és a jogeset egyedisége közötti ellentmondást a formális bűncselekmény-felfogás nem képes áthidalni. A törvénykezésnek nálunk visszatérő fogyatékossága éppen az, hogy túlságosan bezárkózik a bűncselekmény formális megközelítésébe, kerülve az alkotó jogalkalmazást. Utóbbihoz kétségtelenül jóval nagyobb szakmai felkészültség és felelősségvállalás kell, valamint az is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jelenleginél sokkal aktívabb tevékenységet folytasson a jogegység megteremtésében.

Mindazonáltal a társadalomra veszélyesség kategóriával történő szakítást helyeslem, de belátom, hogy ehhez a fordulathoz az elmélet eddig kevés érvanyagot nyújtott. Magam úgy vélem, hogy a társadalomra veszélyesség két hamis előfeltevésre épülve alakult ki: az egyik az igazságos társadalom eszméje. Ez a létező politikai-uralmi berendezkedést oly tökéletesnek minősíti, hogy bármiféle ellene irányuló fellépésre nem lehet eltúlzott a büntetőjogi válasz. A másik hamis premissza annak a hite, hogy a büntető tilalom ellentmondásmentesen alkalmazható minden élethelyzetre.

Az első hiedelemmel a formális jogellenességi tan számol le, amikor azt állítja, hogy a tilalom nem azért érvényes, mert valami általános igazságossági eszmének felel meg, hanem azért mert feltétlen érvényesülést igénylő büntetőjogi normába foglalták. A második téveszmével, a mindentudó jogalkotó nimbuszával a materiális jogellenesség bánik el, amikor arra figyelmezteti a jogalkalmazót, hogy ne habozzon feloldani az ellentmondást a jogszabály általánossága és a jogeset egyedisége között. Vagyis látok egy közvetítő irányzatot kibontakozni: a formális jogellenességi tan a jogalkotás iránytűje, a materiális jogellenesség fogalma pedig a jogalkalmazás kezében alkotó eszköz.

Mészáros Ádám: Úgy tűnik, hogy a Tervezet a bűncselekmény fogalmát – legalábbis az Indokolás szerint – formálisan határozza meg. Valójában ez a fogalom nem tekinthető formálisnak, tekintve, hogy az túlmutat a nullum crimen elvek deklarálásán. Ha már a hiedelmek lerombolásánál tartunk, fontosnak tartom kiemelni, hogy a bűncselekmény fogalma csak akkor tekinthető formálisnak, ha a büntetni rendeltségen kívül mást nem tartalmaz. Materiálisnak ellenben nem csak akkor tekinthető, ha a társadalomra veszélyesség szerepel benne. A materiális (anyagi) bűncselekmény-fogalmi meghatározásnak – Heller Erikkel egyetértve – az a feladata, hogy „azokat a feltételeket, amelyek esetére az állam büntetést állapít meg, magába felvegye”. E feltételek között éppúgy szerepelhet a társadalomra veszélyesség, mint akár a bűnösség.

Önmagában a társadalomra veszélyesség száműzése sem feltétlenül aggálymentes. A bűncselekmény fogalmának formálissá válása esetén nyitva marad a kérdés, hogy a jogalkalmazó megállapíthatja-e a bűncselekmény megvalósulását, és ha nem, akkor mire alapozza majd ezt a döntését abban az esetben, amikor a cselekmény kimeríti ugyan a törvényi tényállást, de a jogi tárgy tényleges sértése vagy veszélyeztetése hiányzik.

Finszter Géza: Erre szolgál a materiális jogellenesség tana. Ez arra inti a jogalkalmazót, hogy minden esetben alaposan vizsgálja a törvényi tényállás általános- és a történeti tényállás egyedi sajátosságait, ennek megfelelően ne vonjon le mechanikus következtetést akként, hogy ami tényállásszerű, az bizonyosan jogellenes is.

Gondoljunk csak arra az oknyomozó újságíróra, aki a kedvezményes parkolójegyek körüli panamák leleplezése érdekében, a hatóságnak történt előzetes bejelentést követően, vesztegetett! Megvalósult itt a bűncselekmény? Természetesen nem. A formális bűncselekmény-fogalom alkalmazása esetén viszont minden ilyen helyzetben büntetőeljárás fog indulni. És itt ismét hadd utaljak a jogszabály általánossága és a jogeset egyedisége közötti ellentmondásra!

Milyen bűncselekmény-fogalomra van tehát szükség?

Mészáros Ádám: Én a tisztán formális bűncselekmény-fogalomban hiszek. Persze azzal a fenntartással, hogy a törvény más rendelkezéseinek kell kimondania, hogy nem valósul meg bűncselekmény bűnösség hiányában, illetve a büntetőjogi felelősséget kizáró okok között kell szabályozni tartalmilag azt a tételt, hogy nem büntetendő az a cselekmény, amely az elkövetésekor nem sérti vagy veszélyezteti a „jogi tárgyat”, vagy amennyiben mégis, azt a szükségesség és arányosság keretei között egy magasabb egyéni vagy társadalmi érdek megfelelően kompenzálja.

Finszter Géza: Én a bölcs jogalkotásban hiszek, de ehhez bölcs kormányzás is kell. A jogalkotás a tudomány kutatási tárgya és ugyanakkor a kodifikátori hivatást gyakorlók közszolgálata. Ebben a folyamatban a jogtudomány legkiválóbbjai működnek együtt a kodifikáció mestereivel. Persze csak akkor, ha vannak ilyen mesterek. Az elmúlt csaknem húsz év során ilyen mesterek nem tudtak felnőni, mert a legkiválóbb tanulókat a politikai hatalom arroganciája zavarta el, néha még négyévenként sűrűbb időközökben is. Nagyon remélem, hogy ennek a folyamatnak egyszer vége szakad, miként abban is bízok, hogy a büntető jogalkotás elkerüli azt a méltatlan konfliktust, ami az új polgári törvénykönyv megalkotását, minden lelkiismeretes jogász bánatára, kíséri.

dr. Kiss Anna