Valami tényleg nem stimmel!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Meglepetten olvastam az ÜgyvédVilág 2010. novemberi számában Dr. Telek Zoltán „Valami nem stimmel” c. cikkét a magyarországi bírósági végrehajtásról. Húsz éve gyakorló végrehajtóként enyhén szólva elcsodálkoztam a cikk tartalmán, de egyszeri egyéni véleménynek tartva napirendre tértem fölötte. Ugyanez a cikk decemberben megjelent a Pesti Ügyvédben, a Jogi Fórumban, és végső meglepetésként a Víz, gáz, fűtéstechnika című épületgépészeti szaklapban. Ez volt az a pont, ahol – a cikk általánosításai kapcsán – úgy éreztem, reagálni kell. De előbb feltenném a kérdést: Lesz még lejjebb, Telek Úr? Jövő hónapban a baromfitenyésztők lapjában fogja megjelentetni írását?

Nézzük a tényeket!

A cikkben a végrehajtói státuszt hitbizományként, végrehajtói dinasztiák keretében, halálig folytatható tevékenységként tüntetik fel.

Ezzel szemben önálló jogállású bírósági végrehajtás 1995. január 1-jétől létezik. Ez az elmúlt tizenhat év egy generációnak is kevés, nemhogy dinasztiák kialakulásának. Minimális előzetes tájékozódással megállapítható, hogy a végrehajtásról szóló törvény taxatíve kimondja, az önálló jogállású bírósági végrehajtó státusza 65. életévének betöltésekor automatikusan megszűnik, szemben a bírók 70 éves korhatárával, nem beszélve számtalan, általam is ismert és tisztelt, 70–80 évesen praktizáló ügyvéddel.

A halálig praktizálás vonatkozásában részigazsága mégis van Telek Úrnak, ugyanis az elmúlt öt évben elhunyt végrehajtó kollégák közül egy sem élte meg az 50. életévét.

A végrehajtói pálya megnyitásának (azaz a szabad végrehajtó-választásnak) a gondolata időről időre felmerül. A probléma azonban összetettebb annál, mint hogy Telek Úr által felvázolt pár ötlettel megoldható lenne.

Az évi kb. 300 000 végrehajtási ügy 10 százaléka az, ami a végrehajtók nyereségét jelenti. A maradék 90 százalék 100 000 Ft alatti, kis összegű követelés és meghatározott cselekmény. Ezek a közüzemi tartozások, parkolási díjak, lakáskiürítések, költségmentes ügyek, munkabér-követelések, gyermektartásdíjak, illetve gyermekkiadások maradnának ellátatlanul a szabad végrehajtó-választás esetén, mert mindenki a „nagy ügyekkel” foglalkozna. Állíthatom – látva a jelenlegi rendszer hiányosságait is –, hogy összességében több előnye van a mai kötött ügyelosztási rendnek, mint hátránya.

A végrehajtási díjak és a jutalék vonatkozásában leírt vádakat pedig még csúsztatásnak sem lehet minősíteni, azok egyszerűen nem fedik a valóságot.

A végrehajtók által használt nyomtatványok, legyen az költségfelhívás vagy díjjegyzék, tartalmazzák a megfelelő jogszabályi hivatkozásokat. Dr. Telek Úr állítása szerint rendszeres az a gyakorlat, mely szerint kétmillió forintos követelés esetén 200 000 Ft-os résztörlesztést a végrehajtó teljes mértékben magának számol el. Ha ez így lenne, akkor ez valóban jogellenes, ebben egyetérthetünk.

De kérdezem, ha tényleg ilyen eseteket tapasztalt, akkor jogászként miért huny szemet felette, miért nem teszi meg a jogi lépéseket, miért nem értesíti a végrehajtói kamarát? A kamara titkáraként egy panaszával, beadványával sem találkoztam!

Az előleg tárgyában pedig nem hagyható figyelmen kívül, hogy annak összegét jogszabály, és nem a végrehajtó határozza meg, továbbá, hogy a végrehajtónak addig is működtetnie kell irodáját, amíg a végrehajtási eljárás befejezést nyer és díjjegyzéke kiállítása után hozzájut a saját díjaihoz.

Nem állítom, hogy a végrehajtók hibátlanok. Mint minden szervezetben, itt is vannak, vagy leginkább voltak nem idevaló kollégák. De én a magam részéről a cikket egy konkrétumok nélküli, személyes sértettség vagy a jelenlegi közhangulat kielégítése célból íródott, csupán a végrehajtók lejáratását szolgáló megszólalásnak tartom.

Egy szervezet sem tökéletes. Írhatnék cikket én is adós ügyvédekről, 50 000 Ft-os ügyvédi óradíjakról, perérték 25–30 százalékát kitevő sikerdíjakról, és javasolhatnám az ügyvédi törvény megreformálását. Mégsem teszem, mert meggyőződésem, hogy a sárdobálás nem vezet sehova és az ügyvédi társadalom 99 százaléka tisztességes, becsületes kolléga.

Dr. Schmidt Zoltán bírósági végrehajtó

---