Jogszabályfigyelő: Bűncselekmény előkészülete – a gondolatközlés büntethetőségét vizsgálta a Kúria

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria Büntető Kollégiumának a vezetője az ítélkezési gyakorlat megosztottságára hivatkozással jogegységi eljárást kezdeményezett a bűncselekmény előkészülete vonatkozásában a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 11. § (1) bekezdés negyedik fordulata szerinti elkövetési magatartás (bűncselekmény elkövetésére vállalkozás) értelmezése érdekében. A Kúria Jogegységi Tanácsa – az alábbiakban hivatkozott jogegységi határozatában – akként foglalt állást, hogy: „Bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék felhívás nélküli kinyilvánítása is alkalmas lehet bűncselekmény megállapítására.” A következőkben a jogegységi határozat indokolásának néhány fontos megállapítását emeljük ki. Az indokolás…

A Kúria Büntető Kollégiumának a vezetője az ítélkezési gyakorlat megosztottságára hivatkozással jogegységi eljárást kezdeményezett a bűncselekmény előkészülete vonatkozásában a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 11. § (1) bekezdés negyedik fordulata szerinti elkövetési magatartás (bűncselekmény elkövetésére vállalkozás) értelmezése érdekében. A Kúria Jogegységi Tanácsa – az alábbiakban hivatkozott jogegységi határozatában – akként foglalt állást, hogy: „Bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék felhívás nélküli kinyilvánítása is alkalmas lehet bűncselekmény megállapítására.”

A következőkben a jogegységi határozat indokolásának néhány fontos megállapítását emeljük ki.

Az indokolás V. pontja szerint „a jogegységi indítványban hivatkozott határozatokban a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék kinyilatkoztatásának büntetőjogi megítélésében jutottak eltérő álláspontra a bíróságok.” Így például „az elkövetésre vállalkozás megvalósul[hat] akkor is, amikor az elkövető az emberölés komoly szándékát mások tudomására hozza, megismerhetővé teszi.”

A Kúria az eljárás alapjául szolgáló indítványban foglaltakat áttekintve megállapította: „kérdés tehát valójában az, hogy bűncselekményt valósít-e meg az emberölési szándék egyoldalú kinyilvánítása, annak az elhatározásnak többszöri és nyomatékos közlése, hogy az elkövető ölni készül, azaz büntetendő-e a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék kinyilatkoztatása.” Ezzel összefüggésben nemcsak a jogegységi indítványban szereplő elkövetésre vállalkozást mint elkövetési magatartást, hanem a gondolatközlés büntethetőségét vizsgálták, azon aspektusból, hogy a „komoly fenyegetést kilátásba helyező gondolatközlés mikor válhat büntetendő cselekménnyé.” Megállapítást nyert ennek során, hogy az a gondolatközlés, amely szerint az elkövető bűncselekmény megvalósítására készül, előkészületért való büntetőjogi felelősséggel jár. „Az egyoldalú, konkrét bűncselekmény komoly elhatározását kinyilvánító gondolatközlés pedig” a fentiekben hivatkozott előkészületi elkövetési magatartásnak (elkövetés vállalása) felel meg.

A jogegységi határozat szerint egy gondolatközlés akkor tekinthető konkrétnak, ha abban a véghezvitel módja, a célba vett személyek köre meghatározásra kerül. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy az elkövetői szándék komolyságát a külvilág (a gondolatközlést érzékelők) oldaláról kell megítélni (a szöveg összességének, szavak, kifejezések egymásra épülő hatásának az értelmezésével, illetőleg a szöveg és a vele együtt megosztott hang- vagy képfelvétel együttes értelmezésével) Ezen felül különösen fontos a „célzatra mint tudattartalomra vont következtetés körültekintő” vizsgálata is.

Joganyag: 3/2019. BJE határozat
Módosította: –
Megjelent: MK 2019/180. (XI. 14.)
Hatályos: –
Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése

 

---