Farkas Petra: Az import áfa szabályai – 1. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közösségi beszerzésekkel kapcsolatban érezhető, hogy az adózók nagyobb gyakorlattal rendelkeznek, hiszen ezek az ügyletek gyakorlatilag már mindennapossá váltak. Ezzel szemben az import beszerzések esetében nagyobb a bizonytalanság, a harmadik országból történő beszerzések nem feltétlenül minősülnek rutin feladatnak, különös tekintettel arra, hogy ezekkel kapcsolatban sokkal több az adminisztráció és a formalitás. Az adózók nem is feltétlenül vannak tisztában minden esetben azzal, hogy milyen lehetőségeik vannak a vámkezelés során. Cikksorozatunk első része a termékimport általános szabályainak ismertetésére tér ki. Hivatkozott jogszabályhelyek:…

A közösségi beszerzésekkel kapcsolatban érezhető, hogy az adózók nagyobb gyakorlattal rendelkeznek, hiszen ezek az ügyletek gyakorlatilag már mindennapossá váltak. Ezzel szemben az import beszerzések esetében nagyobb a bizonytalanság, a harmadik országból történő beszerzések nem feltétlenül minősülnek rutin feladatnak, különös tekintettel arra, hogy ezekkel kapcsolatban sokkal több az adminisztráció és a formalitás. Az adózók nem is feltétlenül vannak tisztában minden esetben azzal, hogy milyen lehetőségeik vannak a vámkezelés során. Cikksorozatunk első része a termékimport általános szabályainak ismertetésére tér ki.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Áfa tv. 24. §, Áfa tv. 53-54. §, Áfa tv. 64. §, Áfa tv. 145. §, Vámkódex 69-72. cikk

1. Az import fogalma

Az Európai Unió egyben vámunió is, így a Közösség területére importált termék vámjogi szabadforgalomba bocsátása bármelyik tagállamban kezdeményezhető, azonban minden esetben biztosítani kell, hogy a vámkezelés helyétől függetlenül az import utáni áfabevétel annak a tagállamnak a költségvetése felé kerüljön megfizetésre, amelynek területén az import tényleges rendeltetési helye van. Az importtal kapcsolatos uniós szabályok célja az, hogy egységesen kezelje adózás szempontjából a termékeket, függetlenül attól, hogy belföldön állították-e elő őket, vagy harmadik állam területéről jutottak be az ország (illetve a Közösség) területére.

Magyarország Uniós csatlakozása óta termékimportról kizárólag a Közösség területén kívülről a Közösség területére behozott vagy egyéb módon bejuttatott, még szabadforgalomban nem lévő termék esetében beszélhetünk. A termék akkor minősül szabadforgalomban lévőnek, ha a vele kapcsolatos import formalitások lezárultak és a fizetendő vámterheket kivetették.

Fontos tisztázni, hogy mi minősül a Közösség területének vám, illetve adó szempontjából, ugyanis a Közösség forgalmi adó szempontjából vett területe és vámterülete nem teljes mértékben egyezik meg egymással.

Vannak a Közösség tagállamainak olyan területei, amelyek nem minősülnek a Közösség területének sem a forgalmi adó, sem a vámrendelkezések alkalmazásának szempontjából: Gibraltár (Egyesült Királyság), Büsingen területe és Helgoland szigete (Németország), Campione d’Italia, Livigno és Lugánói-tó olaszországi vizei (Olaszország), Ceuta és Melilla (Spanyolország).

Ezzel szemben van olyan terület, mely a Közösség vámterületét képezi, de harmadik ország területének minősül a forgalmi adózás szempontjából, ezért termékimportnak minősülnek az ezen területekről, így például Csatorna szigetekről (Egyesült Királyság), Aland szigetekről (Finnország), francia fennhatóság alatti meghatározott területekről (Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Réunion, Saint Barthélemy, Saint Martin), az Athosz-hegyről (Görögország), valamint a Kanári-szigetekről (Spanyolország) behozott termékek is. Vámjogi szempontból az innen érkező termékek már a Közösségbe való belépéskor szabadforgalomban vannak, azonban az áfa szempontjából mégis termékimport jogcímen keletkezik adófizetési kötelezettség.

Ezen felül vannak olyan területek is, amelyek nem minősülnek a Közösség területének, azonban vám- és adójogi szempontból igen, vagyis ezen területek esetében nem a termékimport szabályait, hanem a Közösségen belüli beszerzés szabályait kell alkalmazni. Így a Man-szigetről történő beszerzéseket úgy kell tekinteni, mint amelyek az Egyesült Királyságból, a Monacói Hercegségből történt beszerzéseket pedig úgy, mintha azok Franciaországból történtek volna.

A termékimport fogalmi elemei között nem szerepel feltételként az, hogy a termék közvetlenül harmadik országból Magyarországra kerüljön beléptetésre, elegendő, ha a termék a Közösség valamelyik tagállamába érkezik. Az Európai Közösség vámunió, az importálónak tehát lehetősége van arra, hogy az importált termék szabadforgalomba bocsátását a választása szerinti tagállamban kezdeményezze. Ebből adódóan az is termékimportnak minősül, ha a harmadik országból érkező terméket például Németországban helyezik szabadforgalomba és Magyarországra csak ezt követően szállítják el a terméket.

Ezen felül szintén nem feltétele a termékimport megvalósulásának, hogy ahhoz egy termékértékesítés is kapcsolódjon, így adót kell fizetni minden olyan esetben, amikor termékek a Közösség területére belépve kerülnek szabadforgalomba, függetlenül attól, hogy valójában történik-e értékesítés vagy tulajdonosváltás. Továbbá erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában a terméket importálónak nem feltétlenül kell az áfatörvény szerinti adóalanynak minősülnie. A termék Közösségen belüli beérkezése önmagában nem alapozza meg az importáfa-fizetési kötelezettséget, ehhez az is szükséges, hogy a termék szabadforgalomba bocsátása megtörténjen.

	Közösségen belüli beszerzés	Import beszerzés
Értékesítő (ha van)	Közösségi adószámmal rendelkező adóalany	Nem feltétel az adóalanyiság, nem feltétel, hogy 3. országban letelepedett legyen
Vevő	Közösségi adószámmal rendelkező adóalany	Nem feltétel az adóalanyiság (magánszemély is lehet)
Honnan?	Közösség tagállamából	Harmadik országból
Adóztatandó tényállás	Egyik tagállamból a másik tagállamba kerül a termék	Szabadforgalomba bocsátás

A szabadforgalomba bocsátás nem feltétlenül történik meg azonnal a Közösség területére történő fizikai belépés tényével, lehetőség van arra, hogy a harmadik országból behozott terméket a termék felett rendelkezésre jogosult személy kérelmére speciális vámeljárás alá helyezzék, vagy a termék a Közösség területére történő belépést követően speciális vámjogi helyzetbe is kerülhet.

Speciális a termék vámjogi helyzete, ha

– vám elé állítás során átmeneti megőrzés alatt áll, vagy

– vámszabad területre vagy vámszabad raktárba betárolandó.

Speciális vámeljárásnak

– a vámraktározási eljárás,

– a vámfelügyelet melletti feldolgozás,

– az aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás,

– a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás, valamint

– a külső közösségi árutovábbítási eljárás minősül.

Ezekben az esetekben az import ott valósul meg, ahol a termék kikerül ezen speciális vámeljárások vagy vámjogi helyzet alól.

2. A teljesítés helye

A termék fuvarozással érintett értékesítésének teljesítési helye főszabályként az a hely, ahol a termék a szállítás megkezdésekor van. Ezzel ellentétben Közösségen kívüli területekről behozott termékek esetén a teljesítés helye az a tagállam lesz, amelyben a Közösség területére belép a termék, azaz a termékimport mindig belföldi teljesítési hellyel bír. [Ha a főszabály érvényesülne, akkor hátrányba kerülnének a belföldi (Közösségen belüli) vállalkozások azokkal szemben, akik harmadik országokból szállítanak.]

Az áfatörvény termékimport fogalmából következően azonban csak abban az esetben lehet a belépés államát import tagállamnak tekinteni, ha abban a tagállamban meg is valósul a szabadforgalomba bocsátás.

Azokban az esetekben, amelyekben a fentebb említett különleges, vám- vagy adófelfüggesztéssel járó eljárásnak vetik alá a termékeket a belépés államában, vagyis nem történik meg a termék szabadforgalomba bocsátása, úgy az a tagállam lesz az import tagállama, amelyben a terméknek ez a különleges állapota megszűnik.

Az Adó szaklap 2019/5. számában megjelent cikkünk teljes szövege >>

---