Gárdos István – Gárdos Péter: Fidúcia és dologi biztosítékok
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A fiduciárius hitelbiztosítékok helyzete a törvénymódosításokat követően A jogalkotó a Ptk. 2016-os módosításával - a fogyasztók által nyújtott biztosítékok kivételével - visszaállította az 1959-es Ptk. szabályozási struktúráját: a Ptk. nem tiltja, de nem is szabályozza a fiduciárius biztosítékokat. 2017-ben sor került a Csődtörvény módosítására, ezzel a rendszerváltást követően először került sor a fiduciárius biztosítékok fizetésképtelenségi eljárásokban való szabályozására. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy - kifejezett szabályok hiányában - milyen szerződési szabályozás felelhet meg a Ptk. követelményeinek. 1. Bevezetés és…
A fiduciárius hitelbiztosítékok helyzete a törvénymódosításokat követően
A jogalkotó a Ptk. 2016-os módosításával – a fogyasztók által nyújtott biztosítékok kivételével – visszaállította az 1959-es Ptk. szabályozási struktúráját: a Ptk. nem tiltja, de nem is szabályozza a fiduciárius biztosítékokat. 2017-ben sor került a Csődtörvény módosítására, ezzel a rendszerváltást követően először került sor a fiduciárius biztosítékok fizetésképtelenségi eljárásokban való szabályozására. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy – kifejezett szabályok hiányában – milyen szerződési szabályozás felelhet meg a Ptk. követelményeinek.
1. Bevezetés és kodifikációs fejlemények
- [1] A fiduciárius ügyletekről, ezen belül a fiduciárius hitelbiztosítékokról sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.), sem pedig az azt megelőző magánjogi tervezetek nem tartalmaztak érdemi rendelkezéseket. Bár az uralkodó felfogás az volt, hogy a tulajdonátruházó ügylet önmagában a biztosítéki cél miatt nem érvénytelen, a bírói gyakorlat következetlen és bizonytalan volt a fiduciárius biztosítékok értékelésével, az ilyen ügyletekkel szemben támasztható követelményekkel és különösen a fizetésképtelenségi eljárásokban való érvényesíthetőségével kapcsolatban. A fiduciárius hitelbiztosítékok a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) előkészítése során is vita tárgyát képezték, és mindhárom elvileg lehetséges kodifikációs alternatíva komolyan felvetődött: az eddigi, pozitív szabályozást elkerülő, a bírói joggyakorlat alakulásának tág teret hagyó gyakorlat folytatása, az ilyen ügyletek tartalmi magánjogi és csődjogi szabályozása és a fiduciárius hitelbiztosítékok tiltása.
- [2] A Ptk. a fiduciárius hitelbiztosítékokat – két, az üzleti életben széles körben alkalmazott ügylettípus, a faktoring és a pénzügyi lízing kivételével – nem tekintette olyan alapvető, a gazdasági életben jelentőséggel bíró, kiforrott gyakorlattal rendelkező ügyletnek, amelynek önálló szerződéstípusként való szabályozása indokolt lenne. Ezen túl a jogalkotó indokolatlannak tartotta tovább fenntartani a különféle dologi hitelbiztosítékok közötti versenyt. Éppen ezért úgy foglalt állást, hogy – a teljeskörűen és kógens módon, korlátolt dologi jogként szabályozott zálogjog mellett – indokolatlan a tulajdonjog biztosítéki célú felhasználása. Az ilyen gyakorlatot pozitív szabályozással nem kívánta bátorítani, ugyanakkor a szabályozatlan helyzet fenntartását a jogbiztonság és az adósvédelem szempontjából veszélyesnek tartotta. E megfontolások alapján a jogalkotó – a dologi biztosítékok körében a zálogjog számára monopóliumot biztosítva – a lehetséges megoldások közül a fiduciárius hitelbiztosítékok tiltását választotta (Ptk. 6:99. §). A tilalom körének kijelölésével a jogalkotó meghatározta, hogy mely ügylettípusokat tekinti a tipikus fiduciárius biztosítékoknak: tulajdonjog átruházása, más jog vagy követelés átruházása (engedményezés és jogátruházás), valamint vételi jog alapítása, amennyiben ezekre biztosítéknyújtás céljából kerül sor. A Ptk., az itt megjelölt ügyletek tiltásán túl, a hagyományosan kodifikált tulajdonjog-fenntartás mellett, új nevesített szerződéstípusként szabályozta a gyakorlatban leginkább meghonosodott, fiduciárius biztosítéki elemet tartalmazó két finanszírozási ügyletet: a faktoringot és a pénzügyi lízinget. [A fiduciárius biztosítékokkal kapcsolatos kodifikációs vitákról, ezen ügyletekkel kapcsolatos általános kérdésekről és az egyes fiduciárius biztosítékokról részletes áttekintés nyerhető a Gárdos Péter (szerk.): Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből (Budapest, 2010, HVG-ORAC) c. műből.]
- [3] 2016. július 1-jétől lényeges változás következett be: a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalma radikálisan leszűkült azokra az esetekre, amelyekben fogyasztó nyújtja a biztosítékot. A módosítás indokaként a Ptk. 6:99. §-át módosító 2016. évi LXXVII. törvény miniszteri indokolása azt rögzítette, hogy a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmának „változatlan formában való fenntartása sem jogpolitikai, sem gazdasági szempontból nem indokolt”. E módosítással a fidúciatilalom fogyasztóvédelmi eszközzé szűkült, ami lényeges koncepcionális változást jelent, hiszen a tilalom bevezetésére elsődlegesen nem fogyasztóvédelmi célból került sor. A tilalom ugyanis nem csupán a biztosíték nyújtóját volt hivatott védeni, hanem a biztosított fél számára is jogbiztonságot kívánt teremteni; mindkét felet és a jogrendszer egészét védeni kívánta az elvileg korlátlan tulajdonjog célhoz kötött felhasználásából – és ennek eredményeként a jogi és a gazdasági tulajdon szétválásából – fakadó bizonytalanságoktól.
Olvassa el a Polgári Jog folyóirat 2018/5. számában megjelent cikk teljes szövegét >>
