Kotánczi Zsófia, dr. Nagy Viktória, Palotai Kinga: Utalványok az általános forgalmi adó rendszerében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közösségi áfaszabályozás változásának következtében 2019 elejétől módosul az utalványok adóztatása. Az áfatörvény ezzel kapcsolatos, 2019. január 1-jétől hatályos új rendelkezései részben már 2018 júliusában kihirdetésre kerültek, pár további előírás pedig az őszi adótörvény-módosítások során került elfogadásra. Cikkünkben kitérünk arra, miért vált elkerülhetetlenné az utalványok adóztatásának új alapokra helyezése, bemutatjuk, hogy milyen körülményektől függ, hogy az utalványok használata kapcsán mikor keletkezik az áfafizetési kötelezettség, továbbá részletesen foglalkozunk az egyes fogalmakkal is. Hivatkozott jogszabályhelyek: Áfa tv. 259. § 24/A. pont, Áfa…

A közösségi áfaszabályozás változásának következtében 2019 elejétől módosul az utalványok adóztatása. Az áfatörvény ezzel kapcsolatos, 2019. január 1-jétől hatályos új rendelkezései részben már 2018 júliusában kihirdetésre kerültek, pár további előírás pedig az őszi adótörvény-módosítások során került elfogadásra. Cikkünkben kitérünk arra, miért vált elkerülhetetlenné az utalványok adóztatásának új alapokra helyezése, bemutatjuk, hogy milyen körülményektől függ, hogy az utalványok használata kapcsán mikor keletkezik az áfafizetési kötelezettség, továbbá részletesen foglalkozunk az egyes fogalmakkal is.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Áfa tv. 259. § 24/A. pont, Áfa tv. 18/A. §

1. A szabályozás új alapokra helyezésének oka és céljai

 A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvet (a továbbiakban: Héa-irányelv) a 2016. július 1-jén kihirdetett, 2016/1065/EU tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-módosító irányelv) módosította az utalványok áfabeli kezelése tekintetében. A Héa-irányelv a korábbiakban nem tartalmazott utalványokkal kapcsolatos rendelkezéseket, hiszen a Héa-irányelv korábbi változatának 1977-es hatálybalépésekor azok jelentősége és használata elhanyagolható mértékű volt és nem okoztak problémát az adóztatás szempontjából. Napjainkban ugyanakkor az utalványokat a kereskedelmi ügyletek széles körében alkalmazzák, viszont azok áfakezelésére – a harmonizált szabályok megalkotását megelőzően – a tagállamok egymástól eltérő saját gyakorlatot alakítottak ki, az adóztatást általában következetesen vagy az utalványok kibocsátásához vagy azok beváltásához kapcsolva (Magyarországon az ügylet körülményeitől függően hol egyik, hol másik módszert alkalmazva). Azon tagállamok, amelyek az utalványok kibocsátásához kapcsolták az adóztatást [a) verzió], kvázi adóköteles előlegfizetésként kezelték az utalvány értékesítését, ezzel szemben azok a tagállamok, amelyek az utalvány beváltásához fűzték az adóztatást [b) verzió], a mögöttes termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás megvalósulásához kívánták az áfafizetési kötelezettséget telepíteni.

Ezek az eltérések magukban hordozták a kettős adóztatás vagy nem adóztatás kockázatát. Amennyiben ugyanis egy a) verzió szerint adóztató tagállamban kibocsátott utalványt b) verzió szerint adóztató tagállamban váltottak be, akkor ugyanazt a termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást mindkét tagállam megadóztatta, fordított esetben pedig elmaradt mindkét országban az adóztatás. Az összehangolatlanságból eredő kockázatok hozzájárultak az adókikerülő magatartáshoz, indokolatlan árelőny kialakulásához, illetve egyúttal a piac akadályozásához is; a határon átnyúló kereskedelmet folytató, utalványokat is alkalmazó, elfogadó vállalkozások számára a kettős adóztatás kockázata akár gátat is szabhatott a terjeszkedésnek, illetve az utalványok kereskedelmi forgalmazása során bonyolított láncügyleteknek is.

Az utalványok felhasználási lehetőségeinek és funkcióinak bővülése ugyanakkor magával hozta az Unión belüli egységes adójogi kezelés kialakításának szükségességét.

A Héa-módosító irányelv megszületését megelőzően az adójogi kezeléssel kapcsolatos bizonytalanság miatt az Európai Unió Bírósága (EB) is több esetben foglalkozott utalványokkal kapcsolatos kérdésekkel. A C-40/09. számú, Astra Zeneca ügyben például annak áfakezelését ítélte meg, amikor a munkavállaló a munkaszerződése alapján jogosult munkabérének egy részét vásárlási utalvány formájában igényelni. Az ítéletben az EB kimondta, hogy a vásárlási utalványoknak az ezen utalványokat a hozzáadottérték-adót is magában foglaló áron megszerző vállalkozás által munkavállalói számára ez utóbbiak készpénzben történő díjazásuk egy részéről való lemondása fejében történő rendelkezésre bocsátása ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősül.

Az ítélkezési gyakorlat bizonyos területeken csökkentette ugyan a jogértelmezési bizonytalanságot, ám nem oldotta meg egyértelműen a helyzetet, így nélkülözhetetlenné vált a Héa-irányelv korszerűsítése is, annak érdekében, hogy uniós szinten egységesítésre kerüljön, hogy áfa szempontból mit kell utalványnak tekinteni, és mikor keletkezik az utalványok után az áfafizetési kötelezettség.

Az Európai Bizottság 2012 májusában terjesztette elő a Héa-irányelvnek az utalványok áfabeli kezelésével kapcsolatos módosítására irányuló javaslatát, az Európai Unió Tanácsának több éves munkáját követően 2016. júliusban került kihirdetésre a Héa-módosító irányelv, azzal, hogy a módosításokat a tagállamoknak 2019. január 1-jéig kell átültetniük. A Héa-módosító irányelv megkülönbözteti az egycélú és a többcélú utalványokat az adófizetési kötelezettség keletkezésének szempontjából. Az irányelv célja, hogy minden olyan esetben, amikor arra lehetőség van, az adóztatás már az utalvány kibocsátásakor megtörténjen.

A Héa-irányelv módosítása révén a jövőre nézve az utalványok áfakezelése egyértelmű és egységes lehet, azáltal, hogy a fenti elvet szem előtt tartva az irányelvi rendelkezések definiálják az utalványok különböző típusait, meghatározzák a forgalmazási láncok kezelésére, az adóalap kiszámítására és az adókötelezettség keletkezésének idejére vonatkozó szabályokat.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt (a továbbiakban: Áfa tv.) az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény, illetve az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény módosította, a változások 2019. január 1-jétől lépnek hatályba. Az átmeneti rendelkezés értelmében az új szabályokat a 2018. december 31-ét követően kibocsátott utalványokra kell alkalmazni. Az utalványok szabályozásának megértéséhez figyelemmel kell lenni arra, hogy az új szabályok a speciális szabályokat tartalmazzák. Ahol nincs ilyen speciális szabály, ott az utalványokra is az általános szabályok alkalmazandók.

Olvassa el az Adó szaklap 2019/4. számában megjelent cikkünk teljes szövegét >>

---