Petricskóné Kelemen Éva: Az adóelőleg megállapításának, bevallásának és megfizetésének szabályai 2019-ben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszerben a kifizetők és a munkáltatók adóelőleg-megállapítással, -levonással és -fizetéssel kapcsolatos kötelezettségei jelentősen leegyszerűsödtek, de továbbra is rendszeresen elvégzendő feladatot jelentenek. Cikkünkben ezeket a szabályokat tekintjük át. Hivatkozott jogszabályhelyek: Szja tv. 46-49. § Címkék: adóelőleg, nyilatkozat, adóalap kedvezmény, adókedvezmény, kifizető A magánszemély a közös szükségletek fedezéséhez elsősorban a jövedelmeit terhelő adó megfizetésével járul hozzá. Az adót főszabály szerint az adóév elteltével az éves összes jövedelem után kell megállapítani, bevallani és megfizetni. A költségvetési bevételek folyamatosságának biztosítása érdekében azonban…

Az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszerben a kifizetők és a munkáltatók adóelőleg-megállapítással, -levonással és -fizetéssel kapcsolatos kötelezettségei jelentősen leegyszerűsödtek, de továbbra is rendszeresen elvégzendő feladatot jelentenek. Cikkünkben ezeket a szabályokat tekintjük át.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Szja tv. 46-49. §

Címkék: adóelőleg, nyilatkozat, adóalap kedvezmény, adókedvezmény, kifizető

A magánszemély a közös szükségletek fedezéséhez elsősorban a jövedelmeit terhelő adó megfizetésével járul hozzá. Az adót főszabály szerint az adóév elteltével az éves összes jövedelem után kell megállapítani, bevallani és megfizetni. A költségvetési bevételek folyamatosságának biztosítása érdekében azonban a kifizetőket – és egyes esetekben a magánszemélyeket is – adóelőleg-megállapítási, -levonási és -fizetési kötelezettség terheli. A szabályokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 46-49. §-ai tartalmazzák, a következőkben ezeket tekintjük át.

1. Az adóelőleg-fizetési kötelezettség

Az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket terhelő adót – ha az szja-törvény másként nem rendelkezik – adóelőlegként kell megfizetni. Az adóév során megfizetett adóelőlegeket az adóévet követően a magánszemély adóbevallásában kell elszámolni.

Nem terheli adóelőleg

– a nyugdíj-előtakarékossági számla terhére teljesített nem-nyugdíj szolgáltatás esetében megállapított adóalapot;

– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összeget, ha az egyéb jövedelemnek minősül;

– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár egyéb jövedelemnek minősülő célzott szolgáltatását;

– a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származó jövedelmet, amellyel nincs a Magyar Köztársaságnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye.

Ezen jövedelmek adóját a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetnie. Amennyiben a magánszemélynek az adóévben keletkezik az említett jogcímeken jövedelme, az adóhatóság által elkészített bevallási tervezetet mindenképpen ki kell egészítenie ezekkel a jövedelmekkel és az azt terhelő adóval ahhoz, hogy bevallási kötelezettségét teljesítse, vagy pedig önállóan kell bevallást benyújtania.

1.1. A kifizető adóelőleg-megállapítási kötelezettsége

A kifizetőnek az általa juttatott bevételből, ha az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek minősül – az előzőekben említett bevételeket leszámítva – fő szabály szerint adóelőleget kell megállapítania. A törvény szóhasználatában az ilyen kifizető adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek minősül.

A kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania az őstermelői tevékenységből származó bevételből, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor) bemutatja az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, illetve a családi gazdálkodó vagy a gazdálkodó családtagja az e jogállását igazoló okiratát. Nem kell adóelőleget megállapítani továbbá a vállalkozói bevételből sem, ha az egyéni vállalkozó az általa kiállított bizonylaton (számlán) feltünteti az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát. Ha a kifizető lakásbérlet címén teljesít magánszemély részére kifizetést, abból abban az esetben nem kell adóelőleget megállapítania és levonnia, ha a magánszemély nyilatkozik arról, hogy a bérbeadásból származó bevételével szemben csökkentő tételként kívánja figyelembe venni az általa más településen 90 napot meghaladó időtartamra bérelt lakás bérleti díját.

A kifizetőnek akkor is meg kell állapítania az adóelőleget, ha azt bármely okból nem tudja a magánszemélynek juttatott bevételből levonni. Abban az esetben, ha a kifizető munkáltatónak minősül (a magánszemély munkaviszonyban áll vele), vagy a magánszemély számára bérnek minősülő összeget (pl. adóköteles társadalombiztosítási ellátást) fizet, vagy ha a kifizető olyan társas vállalkozás, polgári jogi társaság, amelynek a magánszemély személyesen közreműködő tagja, a megállapított adóelőleget meg kell fizetnie és azt a magánszeméllyel szembeni követelésként kell nyilvántartásba vennie. Ezek a kifizetők az adóelőleggel kapcsolatos rendelkezések alkalmazásában adóelőleget megállapító munkáltatónak minősülnek.

A magánszeméllyel szembeni követelés bármely kötelezettséggel szemben beszámítható. Ha a beszámításra a magánszemély rendszeres bevételének minősülő összeggel szemben kerül sor, a kifizetendő összeg a beszámítást követően sem lehet kevesebb a minimálbér havi összegének 50 százalékánál (2019-ben 74 500 forint). Ha a kifizetőnek a magánszeméllyel szemben nincs és várhatóan nem is lesz olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a megállapított, de le nem vont adóelőleget levonhatná, a bevételről kiállított igazoláson fel kell tüntetnie annak összegét és fel kell hívnia a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét a negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni. A le nem volt adóelőlegről az adóhatóság részére is adatot kell szolgáltatnia a kifizetőnek.

Ugyanígy kell eljárni akkor, ha a kifizető nem minősül adóelőleget megállapító munkáltatónak, és ha a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetősége (pl. az olyan nem pénzben juttatott bevétel esetében, amely a magánszemélyt terhelő adókötelezettséget eredményez). A magánszemély ezekben az esetekben adóelőleg-fizetésre kötelezett magánszemélynek minősül.

Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető a megállapított adóelőleget a kifizetést (juttatást) követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni és a 1908-as havi bevalláson bevallani. Elszámolt adóelőlegként az említett befizetési határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleget kell figyelembe venni.

Az adóelőleg megállapítására kötelezett kifizetőnek a levont, megfizetett adóelőlegről igazolást kell adnia a magánszemélynek. Az igazolásnak tartalmaznia kell az adóelőleg alapját és az abban figyelembe vett családi kedvezményt, első házasok kedvezményét, valamint az érvényesített személyi kedvezményt is.

1.2. A magánszemély adóelőleg-megállapítási kötelezettsége

A magánszemély köteles az adóelőleg megállapítására, bevallására és megfizetésére, ha

– a bevétel nem kifizetőtől származik;

– a bevétel adóelőleg-levonásra nem kötelezett kifizetőtől származik;

– egyéni vállalkozó;

– mezőgazdasági őstermelő;

– lakás bérbeadásából származó bevételének kifizetésekor nyilatkozik arról, hogy bevételével szemben csökkentő tételként kívánja figyelembe venni az általa más településen 90 napot meghaladó időtartamra bérelt lakás bérleti díját.

A magánszemély köteles az adóelőleg megfizetésére abban az esetben is, ha a kifizetőtől olyan bevételt szerzett, amelynek adóelőlegét pénzbeli kifizetési kötelezettség hiányában a kifizetőnek részben vagy egészben nem volt módja levonni, és erről a magánszemélyt a juttatásról kiadott igazoláson tájékoztatta.

Ha az adóelőleg megállapítására és megfizetésére bármely okból a magánszemély köteles, azt negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megtennie. Nem kell azonban megfizetnie az adóelőleget a magánszemélynek mindaddig, amíg a fizetendő összeg az adóév elejétől összesítve nem éri el a 10 ezer forintot, vagy az adott negyedévben 10 ezer forint alatti összeget jelent. A megfizetett összeget az adóbevallásban negyedéves bontásban, a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallani. Ezekkel az adatokkal értelemszerűen ki kell egészíteni az adóhatóság által készített bevallási tervezetet.

Az Adó szaklap 2019/8-9. számában megjelent cikkünk teljes szövegét a következő linkre kattintva érheti el >>

---