Szente Mónika: Közlekedési eszközök az áfa rendszerében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünk elsősorban a közlekedési eszközök, mint termékek értékesítésének, beszerzésének, fenntartásának, használatának és bérbeadásának áfatörvényben rögzített szabályait ismerteti, nem tér ki a közlekedési eszközökkel végzett személyszállítási és a fuvarozási szolgáltatásra, illetve az ilyen jellegű szolgáltatások igénybevételére, valamint a közlekedési eszközökön nyújtott és igénybe vett szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezésekre. Hivatkozott jogszabályhelyek: Áfa tv. 49. §, Áfa tv. 124-125. §, Áfa tv. 259. § 22. pont, Áfa tv. XVI. fejezet A közlekedési eszközök, elsősorban a gépjárművek szinte minden vállalkozás életében nélkülözhetetlen munkaeszköznek számítanak. A vállalkozók az üzleti partnerekhez, személyes tárgyalásokra,…

Cikkünk elsősorban a közlekedési eszközök, mint termékek értékesítésének, beszerzésének, fenntartásának, használatának és bérbeadásának áfatörvényben rögzített szabályait ismerteti, nem tér ki a közlekedési eszközökkel végzett személyszállítási és a fuvarozási szolgáltatásra, illetve az ilyen jellegű szolgáltatások igénybevételére, valamint a közlekedési eszközökön nyújtott és igénybe vett szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezésekre.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Áfa tv. 49. §, Áfa tv. 124-125. §, Áfa tv. 259. § 22. pont, Áfa tv. XVI. fejezet

A közlekedési eszközök, elsősorban a gépjárművek szinte minden vállalkozás életében nélkülözhetetlen munkaeszköznek számítanak. A vállalkozók az üzleti partnerekhez, személyes tárgyalásokra, hivatalokba a legtöbb esetben a vállalkozáshoz kapcsolódó gépjárművel jutnak el, vagy a nyújtott szolgáltatás természetéből adódóan szükséges a közlekedési eszköz (pl. személyszállításhoz vagy árufuvarozáshoz), vagy a beszerzett, értékesített termék szállítására használja a vállalkozás.

1. A közlekedési eszközök fogalma és fajtái az áfa szempontjából

A közlekedési eszköz fogalmát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) nem definiálja, az adólevonási jog korlátozása során az egyes gépjárműkategóriák említésekor a termékek egyértelmű meghatározása érdekében a vámtarifaszámokra (vtsz.) hivatkozik a jogalkotó. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a vámtarifaszámok 2002. július 31-én hatályos besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rendekre vonatkozó, ún. állapotrögzítő rendelkezések csak 2019. június 30-áig hatályosak, 2019. július 1-jétől már a vámtarifaszámok 2018. január 1. napján érvényes besorolási rendjét kell majd alkalmazni.

Az áfatörvény hatályos szabályai alapján személygépkocsinak kell tekinteni minden járművet, amely a vtsz. 8703 alá tartozik. A halottszállító személygépkocsi beszerzésével kapcsolatosan az áfatörvény külön rendelkezéseket fogalmaz meg, és az értelmező rendelkezések között definiálja is a halottszállító személygépkocsi fogalmát. Az Áfa tv. 259. § 7/A. pontja szerint halottszállító személygépkocsi az olyan személygépkocsi, amelyet a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló rendelet szerinti halottszállító kocsiként tüntetnek fel a járműnyilvántartásban.

Ahol az áfatörvény motorkerékpárt említ, ott a vtsz. 8711 szerinti fogalomból kell kiindulni. Az áfatörvény meghatározott rendelkezéseinek alkalmazása során a motorkerékpárok hengerűrtartalmára kell figyelemmel lenni, külön szabályok vonatkozhatnak ugyanis a 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárokra.

Víziközlekedési eszköz az áfatörvény alkalmazásában milyen olyan közlekedési eszköz, amely a vtsz. 8903 besorolás alá esik. Néhány helyen kiemeli a törvény a víziközlekedési eszközök közül a jachtokat, esetükben is a vtsz. 8903 szerinti meghatározást kell alkalmazni.

A cikknek ugyan nem témája az áfatörvény személyszállításra vonatkozó szabályainak ismertetése, a taxiszolgáltatás nyújtásához használt személygépjármű beszerzéséhez kapcsolódó rendelkezések pontos megértéséhez és alkalmazásához viszont szükséges a taxiszolgáltatás fogalmának ismerete. Az áfatörvény a taxiszolgáltatás említésekor a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékében szereplő definícióra hivatkozik. A jelenleg érvényben lévő szabályok szerint a 2002. szeptember 30-án hatályos SZJ-számokat kell alkalmazni, de – a termékek besorolásához hasonlóan – a szolgáltatások esetében is frissíti a jogalkotó az állapotrögzítő rendelkezéseket, és 2019. július 1-jétől a szolgáltatások tekintetében már a 2018. január 1. napján érvényes TESZOR besorolási rendszert kell majd alkalmazni. A fentiek értelmében, ahol az áfatörvény taxiszolgáltatást említ, ott jelenleg az SZJ 60.22.11 szerinti tartalmat kell érteni, azaz idetartozik az összes gépjárművel végzett taxiszolgáltatás, beleértve a városi, elővárosi és helyközi szolgáltatásokat is. Ezeket a szolgáltatásokat általában a megtett távolsággal arányos tarifa szerinti díj ellenében nyújtják, meghatározott időtartamra és meghatározott rendeltetési helyre. Az SZJ besorolás szerint a taxirendelés is idetartozik.

2. Közlekedési eszköz értékesítése

 A közlekedési eszközök belföldi értékesítésének adóztatása alapvetően a termékértékesítésre vonatkozó szabályok szerint történik, azaz a teljesítés időpontjában adófizetési kötelezettsége keletkezik az eladónak az áfatörvény szabályai szerint megállapított adóalap után az adott termékre érvényes adómértékkel számított összegben.

Az áfatörvényben a termékértékesítés vonatkozásában rögzített néhány speciális szabályt a közlekedési eszközök esetében is alkalmazni kell az alább ismertetettek szerint.

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvvel (a továbbiakban: Héa-irányelv) összhangban az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése értelmében ellenérték fejében teljesített termékértékesítés az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

A gépjárművek esetében ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozás ingyenesen átadja a munkavállalójának, vagy a vállalkozási tevékenységéből végleg kivonva az ügyvezető kizárólag személyes célokra használja a vállalkozás valamely olyan gépjárművét, amelynek beszerzéséhez kapcsolódóan korábban adólevonási jog illette meg a vállalkozást, akkor az ingyenes átadás, illetve vállalkozási tevékenységből történő kivonás adófizetési kötelezettséggel jár. A jogszabály szövegének „egészben vagy részben adólevonási jog illette meg” fordulatából egyértelműen következik, hogy az adófizetési kötelezettséget nem befolyásolja, hogy a beszerzéskor az adózó ténylegesen gyakorolta-e az adólevonási jogát, azaz akkor is áfafizetéssel jár az ingyenes átadás és a vállalkozási tevékenységből történő kivonás, ha az adóalany a beszerzéskor levonásba helyezhette volna az adott közlekedési eszköz áfáját, de valamilyen okból ezt nem tette meg.

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés d) pontja szerint szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés az adóalany megszűnése, ha az adóalany a megszűnés időpontjában olyan terméket tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez vagy az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja szerinti felhasználásához kapcsolódóan egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Ha tehát az adóalany tárgyi eszközként tart nyilván olyan közlekedési eszközt, amelynek beszerzéséhez kapcsolódóan részben vagy egészben adólevonási jog illette meg – függetlenül attól, hogy élt-e ezzel a jogával -, az adóalanyiság megszűnésekor adófizetési kötelezettsége keletkezik.

3. Közlekedési eszköz beszerzése

 Az áfa forgalmi jellegéből adódóan a beszerzéshez kapcsolódó egyik legfontosabb kérdés, hogy levonásba lehet-e helyezni a beszerzést terhelő előzetesen felszámított adót. Főszabály szerint az adóalany olyan mértékben jogosult az általa fizetendő adóból levonni a beszerzéshez kapcsolódó előzetesen felszámított adót, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja. Az Áfa tv. 120. §-ában és a 121. §-ában meghatározott esetekben az előzetesen felszámított adó levonásának alapvető tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetve az Áfa tv. 127. §-ában meghatározott egyéb okirat.

3.1. Levonási tilalmak

 A közlekedési eszközök között van néhány olyan jármű, amely esetében nehezen elképzelhető, hogy annak használata szorosan kapcsolódhatna egy vállalkozás gazdasági tevékenységéhez, ezek a járművek elsősorban személyes szükségletek kielégítésére szolgálnak és jellemzően nagy értékűek. A jogalkotó az áfatörvényben a legjellemzőbb eseteket – a vtsz.-szám megjelölésével – nevesíti és tételes levonási tilalmat rendel alkalmazni. Ennek megfelelően nem vonható le

– a személygépkocsit (ide nem értve a halottszállító személygépkocsit) terhelő előzetesen felszámított adó [Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pont];

– a 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő előzetesen felszámított adó [Áfa tv. 124. § (1) bekezdés e) pont];

– a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó [Áfa tv. 124. § (1) bekezdés f) pont];

– a jachton kívüli egyéb víziközlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport- vagy szórakozási cél elérésére alkalmas [Áfa tv. 124. § (1) bekezdés g)pont].

Olvassa el az Adó szaklap 2019/3. számában megjelent cikkünk teljes szövegét >>

---