Váradi Adrienn: A vevői készlet szabályai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ún. „vevői készlet” az általános forgalmi adózás területén egy olyan - már régóta létező - fogalom, mely adminisztrációs egyszerűsítési lehetőségként a másik tagállamban való regisztrációs kötelezettség alól való mentesülésre ad alapot az Európai Unióban letelepedettséggel rendelkező adóalanyok részére. Tekintettel arra, hogy a fent említett vevői készlet áfabeli kezelésére vonatkozó rendelkezéseket 2020. január 1. napjától egyes pontokon módosították, jelen összefoglaló elsődlegesen az új szabályozás ismertetésére törekszik, ugyanakkor a változtatásokkal érintett pontokra való rávilágítás érdekében - és mert az átmeneti szabályok…

Az ún. „vevői készlet” az általános forgalmi adózás területén egy olyan – már régóta létező – fogalom, mely adminisztrációs egyszerűsítési lehetőségként a másik tagállamban való regisztrációs kötelezettség alól való mentesülésre ad alapot az Európai Unióban letelepedettséggel rendelkező adóalanyok részére. Tekintettel arra, hogy a fent említett vevői készlet áfabeli kezelésére vonatkozó rendelkezéseket 2020. január 1. napjától egyes pontokon módosították, jelen összefoglaló elsődlegesen az új szabályozás ismertetésére törekszik, ugyanakkor a változtatásokkal érintett pontokra való rávilágítás érdekében – és mert az átmeneti szabályok okán még 2020. december 31. napjáig azok is jelentőséggel bírhatnak – röviden a „régi” rendelkezéseket is bemutatjuk.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Áfa tv. 2. § b) pont, Áfa tv. 22. § (1) bekezdés

Címkék: vevői készlet, áfa, termékértékesítés

  1. A módosítás jelentősége, célja

A bevezetőben említett adminisztrációs egyszerűsítés lényegének összegzése mindenekelőtt az ún. sajátvagyon-áthelyezés logikájának, adózási mechanizmusának ismertetését teszi szükségessé. Ez utóbbira vonatkozó szabályozás alapját egyrészt az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 22. § (1) bekezdésében találjuk, mely az Áfa tv. 2. § b) pontja szerinti, Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített (adóköteles) termékbeszerzésnek minősíti azt az esetet, amikor az adóalany

– a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja; vagy

– bizományba átvett terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire;

– amelyet a Közösség más tagállamában termel ki, állít elő, munkál meg, vásárol, illetőleg szerez be – az Áfa tv. 19. §-a értelmében – ott vagy importál oda; és

– a terméket ebből a tagállamból maga vagy – javára – más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.

Másrészt az Áfa tv. 12. § (1) bekezdése a belföldről induló sajátvagyon-áthelyezés tényállását is lefedi azzal, hogy ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek tekinti azt az esetkört, amikor az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. (A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy – javára – más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.)

A fenti – a hatályos közösségi szintű szabályoknak megfelelő – rendelkezések értelmében tehát, amennyiben az adóalany a Közösség egyik tagállamából a saját tulajdonában álló terméket feladja, elfuvarozza (elfuvaroztatja) egy másik tagállamba, akkor ezt a mozzanatot alapesetben úgy kell tekinteni, mintha az adóalany egy Közösségen belüli termékértékesítési ügyletet valósított volna meg a termék indulásának (a feladás) tagállamában, és egy Közösségen belüli termékbeszerzési tényállást a termék rendeltetése (érkezése) szerinti tagállamban. Ez az ún. sajátvagyon-áthelyezés ugyanakkor azt a kötelezettséget is előidézi az említett (a termékmozgatással érintett) adóalany oldalán, hogy a Közösségen belüli termékbeszerzési ügylettel összefüggő áfakötelezettségek teljesíthetősége érdekében nyilvántartásba kell vetetnie magát a Közösség minden olyan tagállamában, ahová terméket fuvaroz, fuvaroztat.

A jelenleg hatályban lévő áfatörvény – a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) előírásaival összhangban – egy speciális esetkörként nevesíti azt a konstrukciót, melynek keretében az adóalany az árukat vevői készlet céljára szállítja a Közösség egyik tagállamából a másikba oly módon, hogy az említett (szállítást végző) adóalany előtt a szállítás kezdő időpontjában már a leendő vevő kiléte ismert ugyan, azonban a tárolt árukészlet csak a későbbiekben kerül részére értékesítésre. Ezen speciális értékesítési konstrukció (ti. az eladó másik közösségi tagállamban fenntartott készletéből a leendő vevő csak egy, a felek megállapodása szerinti későbbi időpontban szerez tulajdonjogot) esetén tehát – amennyiben az áfatörvény „klasszikus” rendezőelvei mentén kellene az áfabeli megítélést illetően gondolkodnunk – úgy lenne tekinthető, hogy a terméket értékesíteni szándékozó (a vevői készletbe betároló) adóalany egy Közösségen belüli termékértékesítést és egy Közösségen belüli termékbeszerzést végez a terméknek a vevői készletbe történő továbbításával, majd ezt a későbbiekben követné egy (a készletezés tagállama szerinti teljesítési helyű) termékértékesítés, amikor a vevő részére az értékesítésre ténylegesen is sor kerül.

Tekintettel arra, hogy a vevői készletre vonatkozó szabályok hiányában a készletezést végző (leendő értékesítő) adóalanyt tehát az a – nyilvánvalóan jelentős adminisztrációs terhet jelentő – kötelezettség terhelné, hogy valamennyi, vevői készletével érintett közösségi tagállamban bejelentkezzen adóalanyként és ott áfafizetési és áfabevallási kötelezettségeinek tegyen eleget, a Héa-irányelv egy speciális szabályozással a helyzet egyszerűsítését tette, teszi lehetővé a tagállamok számára. Ez utóbbi segítségével – feltéve, hogy a konkrét esetben az erre vonatkozó (a cikk későbbi részében részletezett) jogszabályi feltételek teljeskörűen fennállnak – a vevői készletbe történő terméktovábbítás nem minősül adóztatandó tényállásnak, és kizárólag akkor nevesít adóztatandó ügyletet (az értékesítő oldalán Közösségen belüli termékértékesítést, a vevő oldalán pedig Közösségen belüli termékbeszerzést), amikor a vevő a készletből megvásárolja a terméket.

A vevői készletet érintő, 2020. január 1. napjától hatályos módosítására abból a célból került sor, hogy a Héa-irányelv hivatkozott speciális könnyítő rendelkezése ne csak (a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozó) lehetőségként jelenjen meg a tagállamok számára, hanem az valamennyi tagállamban kötelezően érvényesüljön. (A tagállamok jó része – köztük Magyarország – eddig is biztosította ezt a lehetőséget az adóalanyok számára.)

A jelzett egyszerűsítés egységes szintre történő emelésének technikai megoldását adta az uniós szintű ún. Short-term Quick Fixes csomag, figyelemmel arra, hogy azt minden közösségi tagállamnak kötelezően implementálnia kell jogrendszerébe, és így az abban foglalt szabályokat – ellentétben a korábbi időszakkal (amikor az alkalmazhatóság az egyes tagállamok diszkrecionális jogosultságának körébe tartozott) – 2020. évtől kötelező jelleggel kell alkalmazni, feltéve természetesen, hogy az erre vonatkozó, szintén kötelező jelleggel bíró feltételrendszert a vevői készlettel érintett adóalany maradéktalanul teljesíteni tudja.

  1. Átmeneti szabályok

Mint arra már a bevezető is utalt, a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés kapcsán az áfatörvény átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz, mely 2020. január 1. napjától az Áfa tv. 328. § (1) és (2) bekezdésében lesz megtalálható. Előbbi előírja, hogy a 2020. január 1. napját megelőzően, belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbított termékekre nem a módosított rendelkezések, hanem az Áfa tv. 2019. december 31. napján hatályos szövege szerinti rendelkezések [Áfa tv. 22. § (3)-(5) bekezdések, 144. §, 183. §, 259. § 26. a) pontja] lesznek alkalmazandók, azzal a kitétellel, hogy amennyiben az ilyen körbe tartozó termékek 2020. december 31. napján még a vevői készletben maradnak, 2020. december 31. napján beáll az Áfa tv. 22. § (1) bekezdése szerinti joghatás, vagyis a vevői készletet fenntartó adóalanynak belföldi teljesítési helyű Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímén áfafizetési (és ezzel egyidejűleg Magyarországon regisztrációs) kötelezettsége fog keletkezni.

A kiviteli irányt érintő átmeneti szabályozás továbbá, hogy amennyiben a belföldön nyilvántartásba vett adóalany 2020. január 1. napját megelőzően továbbított terméket a Közösség valamely más tagállamában fenntartott vevői készletébe, úgy az Áfa tv. 12. § (1) bekezdése szerinti, ellenérték fejében történő Közösségen belüli termékértékesítés megvalósulását jelentő joghatás akkor áll be, amikor a vevői készlet helye szerinti tagállam szabályozása értelmében ezen termék után Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímén adófizetési kötelezettség keletkezik. Ez esetben az adóalanynak az előbbi módon továbbított termékekről a 2019. december 31. napján hatályos Áfa tv. 182. §-a szerint kell folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetnie (ennek részletes szabályait a 3. pontban fejtjük ki).

Az Adó szaklap 2020/3. számában megjelent cikkünk teljes szövegét a következő linkre kattintva érheti el:

https://uj.jogtar.hu/#doc/db/196/id/A2000305.ADD/ts/20200109/


Kapcsolódó cikkek

2021. július 8.

Jogtár®-kisokos: a Döntvénykeresés új lehetőségei a Jogtáron

Az idei évben különösen nagy hangsúlyt fektetünk a döntvénykeresés fejlesztésére. Ennek részeként újabb funkciók érhetők el a Jogtáron: szövegkörnyezet mutatása a döntvénykereső találati listájában, valamint speciális szűkítési és listarendezési lehetőségek.