20 éve folyó ügy végére tett pontot a Kúria

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A rendelkezésre álló peradatok alátámasztották a keresettel érvényesített követelést érintő részleges jogutódlást, és az alperes alappal emelt elévülési kifogást. Az elévüléstől függetlenül a felperes biztatási kár címén érdemben sem tarthatott igényt a kereset tárgyává tett követelésekre.

Az alapügy

A felperes 1999. december 30-án 102.450.378 forintra és késedelmi kamatára fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes jogelődjével szemben arra hivatkozással, hogy a jogosult által a perbeli repülőtéren elvégzett értéknövelő felújítások ellenértékét felszólításai ellenére nem fizette meg. A bíróság a kérelemmel egyezően kibocsátotta a fizetési meghagyást. A kötelezett az ellentmondásában a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletére utalással részben ítélt dologra, részben a felperes kereshetőségének hiányára hivatkozott. A perré alakult eljárásban a bíróság felfüggesztette a tárgyalást a kötelezett által hivatkozott jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbíráláságig. A határozatát azzal indokolta, hogy csak a felülvizsgálati kérelem elbírálását követően lehet dönteni arról, van-e ítélt dolog. A felülvizsgálati eljárásban meghozott rész- és közbenső ítéletet követően a tárgyalás folytatódott, majd ismét felfüggesztésre került, 2007. december 31-én félbeszakadt. Az alperes jogutódjának perbelépését követően a bíróság a tárgyalást a másik per jogerős befejezéséig újra felfüggesztette. A korábbi per 2010. szeptember 8-án fejeződött be jogerősen. A felperes a felfüggesztett tárgyalás folytatását jelen perben 2015. július 9-én kérte.

A folytatódó perben 2015. augusztus 26-án előterjesztett módosított keresetében a felperes 158.367.716 forint és 1995. március 14-től járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A véglegesen fenntartott keresetében elsődlegesen az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 318. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján szerződésszegéssel okozott kár címén, másodlagosan a régi Ptk. 6. §-a alapján biztatási kár címén kérte az alperes marasztalását. Az 1991-1995. közötti időszakra engedményesként 45.885.144 forintot, saját jogon 61.832.329 forintot, összesen 107.717.473 forintot érvényesít, amelynek 1995. március 14. napjára valorizált értéke a 158.367.716 forint.

Az alperes ellenkérelmében a követelés elévülésére, a felperes perbeli legitimációjának hiányára, a felek tulajdonszerzésre irányuló megállapodásának hiányára, és a felek közötti szerződéses jogviszonyra tekintettel az utaló magatartás kizártságára hivatkozva a kereset elutasítását kérte.

[box title=”Kommentár a büntetőeljárási törvényhez” style=”soft” box_color=”#007ac3″ radius=”0″]

A büntetőjogi reform záró akkordjaként megalkotott új büntetőeljárási törvényt az Országgyűlés 2017. június 13-án fogadta el, s a köztársasági elnök 2017. évi XC. törvényként (a továbbiakban: Be.) hirdette ki. A Be. 2018. július 1-jén lépett hatályba. A Be. kommentárt az teszi egyedülállóvá, hogy a szerzői olyan kiváló büntetőjogászok, akik a törvény megalkotásában az igazságügyi miniszter által felkért szakértőként, a Szakértői Testület tagjaként, kodifikátorként vagy valamely jogi hivatásrend képviselőjeként aktív és közvetlen módon vettek részt.

További információ >>[/box]

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogelődje azzal a magatartásával, hogy abban a hiszemben tartotta a felperes jogelődjét és a felperest, hogy a  repülőtér végleges értékesítésére pályázatot fog kiírni vagy egyéb módon lehetőséget biztosít a hosszú távú üzemeltetésre, a felperes jogelődjét arra indította, hogy az ideiglenes hasznosítási szerződést és annak meghosszabbításait aláírja, és a repülőtér üzemeltetését a felperessel együtt folyamatosan ellássa, ezért az alperes az 1991. április 3. napja és 1995. március 14. napja között a vállalkozási cél megvalósítása érdekében mind a felperes jogelődjénél, mind a felperesnél felmerült és a repülőtér hasznosításával nem fedezett fenntartási és üzemeltetési költségek megtérítésére köteles.
A közbenső ítélet indokolásában a régi Ptk. 6. §-ára, 205. § (1) bekezdésére, 216. § (1) bekezdésére, 318. § (1) bekezdésére, 324. § (1) bekezdésére, 327. § (1) bekezdésére, 339. § (1) bekezdésére és az 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 164. § (1) bekezdésére, 229. § (1) bekezdésére hivatkozva megállapította: az alperes alaptalanul hivatkozott a felperes kereshetőségének hiányára; a követelése nem ítélt dolog; nem évült el; a biztatási kár jogcímén előterjesztett kereset jogalapjában alapos.

Az alperes elévülésre, a perbeli legitimáció hiányára, és a biztatási kár törvényes feltételeinek hiányára alapított fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
Az indokolásában megállapította, hogy a rendelkezésre álló peradatok alátámasztották a keresettel érvényesített követelést érintő részleges jogutódlást, és az alperes alappal emelt elévülési kifogást. Az elévüléstől függetlenül a felperes biztatási kár címén érdemben sem tarthatott igényt a kereset tárgyává tett követelésekre.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 6. §-ában, 324. § (1) bekezdésében, 327. § (1) és (2) bekezdésében, a régi Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

(kuria-birosag.hu)

---