A THM kötelező feltüntetéséről döntött a Kúria


A THM-et feltüntető szerződések esetén a nem valós, vagy nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően feltüntetett THM vizsgálatára és jogi következményeinek levonása nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó megtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés alapján kerülhet sor.


I.

A Kúria jogegységi eljárást indítványozó Gfv.VII. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján – a Bszi. 33. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból – jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta.

Az indítványozó tanács jelezte, hogy az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezése körében a Kúria a Pfv.VI.20.967/2015/7. számú ítéletében akként foglalt állást, hogy semmis a lakossági kölcsönszerződés, ha nem tartalmazza a jogszabályok által elvárt módon számított teljes hiteldíjmutatót (a továbbiakban: THM). Az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja ugyanis nem azt írja elő, hogy a szerződés valamilyen THM-et tartalmazzon, hanem azt, hogy a THM a szerződésben a valóságnak megfelelően szerepeljen. A pénzügyi jogi szabályozás szigorú, kötelező jellegű előírásokat tartalmaz, ezért nem képezheti mérlegelés tárgyát az, hogy a szerződés szerinti THM és a valós THM milyen eltérést mutat.

A jogegységi eljárást indítványozó tanács jogi álláspontja szerint viszont az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szerződés semmissége csak akkor állapítható meg, ha a szerződés egyáltalán nem tartalmazza a százalékban kifejezett éves THM-et, valamint az annak számítása során figyelembe nem vett – esetleges – költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést. A semmisség oka a jogszabály rendelkezéséből következően a THM feltüntetésének hiánya, így a THM esetleges téves megjelölése nem eredményezi a szerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét. A valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem gyakorol közvetlen hatást a szerződés érvényességére. Önmagában az, hogy a THM-nek a kölcsönszerződésben feltüntetett mértéke téves, a szerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét nem eredményezi.

II.

A legfőbb ügyész a jogegységi indítványra adott nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy mind az rHpt. 2010. június 10-ig hatályban volt 213. § (1) bekezdésének b) pontja, 212. §-a, továbbá az azóta hatályon kívül helyezett, a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 8. §-ának (1) bekezdése, 9. §-ának (1) bekezdése, 10. §-a és 5. valamint 6. számú melléklete, valamint 11/B. §-a alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az rHpt. semmisségi oknak kizárólag csak a THM megjelölésének hiányát tekinti. Ezt az értelmezést alátámasztja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. Polgári Jogegységi határozat (a továbbiakban: PJE) indokolása, valamint a jogegységi határozatban kifejtett álláspontot követő BH2017.343., illetve a BH2019.83. számon közzétett eseti döntések is. Ugyancsak ezt az értelmezést erősíti, hogy az rHpt. vizsgált szabályozását felváltó, a 2008/48/EK irányelv rendelkezéseit implementáló új szabályozás, a fogyasztónak nyújtott hitelekről szóló 2009. évi CLXII. törvény (a továbbiakban Fhtv.) is megtartotta ezt a szankciós konstrukciót, a fogyasztói hitelszerződés kötelező elemévé tette a THM feltüntetését, és ennek elmaradásához fűzte a semmisség jogkövetkezményét. Ugyanez a jogi álláspont következik az Európai Unió Bírósága C-453/10. számú ítéletéből is.

Mindezek alapján a legfőbb ügyész jogegységi indítványra adott nyilatkozata szerint a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés, az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja alapján akkor semmis, ha az éves százalékban kifejezett THM-et egyáltalán nem tartalmazza.

III.

A THM egy százalékban megadott érték, amely éves alapon azt fejezi ki, hogy a kölcsön összes költsége hogyan aránylik a folyósított kölcsön teljes összegéhez viszonyítva. A THM alapjaként használatos a teljes hiteldíj fogalma, amelyről az rHpt. 212. §-ának 2010. június 11-ig hatályban volt rendelkezései azt a definíciót adták, hogy a teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb – a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő – költséget [rHpt. 212. § (2) bekezdés]. Ehhez képest a THM pedig az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és teljes hiteldíj egyenlő az ügyfél által a folyósításkor a pénzügyi intézménynek fizetett költségekkel csökkentett hitelösszeggel [rHpt. 212. § (3) bekezdés].

A THM központi jelentőségű lehet a kölcsönökkel járó anyagi terhek mérlegelésekor, ezért jogszabályi garanciák vonatkoznak a kiszámításának szabályaira. A THM számításánál a Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése előírja, hogy az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket, valamint a harmadik személynek fizetett költségek közül az ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját és a lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját kell figyelembe venni. A THM számítási módjára vonatkozó elveket Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése, míg az alkalmazandó képleteket a Korm. rendelet 10. §-a valamint az 5. és 6. számú melléklete tartalmazza, és a Korm. rendelet 11/B. §-a a deviza alapú kölcsönökre irányadó sajátos szabályokat is megfogalmazza.

Fontos garanciális szabály, hogy a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a külön jogszabály alapján megállapított éves százalékban kifejezett THM-et [rHpt. 212. § (1) bekezdés].

Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében semmis az a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza az éves százalékban kifejezett THM-et, a hiteldíj mutató számítása során figyelembe nem vett egyéb – esetleges – költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést.

Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmezésénél indokolt figyelemmel lenni a jogegységesítés céljából közzétett PJE indokolására [III: 2. a)]. A THM kapacsán a PJE azt rögzíti, hogy az egész szerződés érvénytelenségét az eredményezheti, ha a THM mértéke nincs a szerződésben rögzítve. A PJE a rendelkezés értelmezése körében úgy foglalt állást, hogy csak a THM hiánya és nem annak téves (hibás) megjelölése eredményez semmisséget.

A bírói gyakorlat döntő részben a PJE útmutatását követve ezt az értelmezést fogadja el. Ahogyan arra a jogegységi eljárást indítványozó tanács is rámutatott, így foglalt állást a Kúria a Gfv.VII.30.057/2018/3. számú ítéletében (közzétéve: BH2019.83.), a Gfv.VII.30.068/2017/8. számú határozatában, valamint a Gfv.VII.30.851/2016. számú ítéletében (közzétéve: BH 2017.343.) is.

Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmezése körében indokolt tekintettel lenni arra is, hogy a magyar jogba uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítése érdekében került implementálásra számos fogyasztóvédelmi rendelkezés. Az rHpt. többek között a 2010. június 10-ig hatályban volt 87/102/EGK irányelvnek (a Tanács 1986. december 22-i 87/102/EGK irányelve a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről), és az annak szabályait felváltó 2008/48/EK irányelvnek (az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelve a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről) való megfelelés érdekében került elfogadásra. Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontjával azonos szabályozási logikával rendezte a THM-mel kapcsolatos előírásokat az ugyancsak a 2008/48/EK irányelvnek való megfelelés körében elfogadott Fhtv. Az Fhtv. 16. § (1) bekezdésének 8. pontja ugyanis a fogyasztói hitelszerződés kötelező elemévé tette a THM feltüntetését a hitelszerződés megkötésének időpontjára vonatkoztatva, és az Fhtv. 16. § (5) bekezdése annak elmaradásához semmisség jogkövetkezményét fűzte. Az Fhtv. 2015. február 1-jétől történő módosítására is kifejezetten a 2008/48/EK irányelv (30) preambulum bekezdésére hivatkozással került sor. A módosított rendelkezésekhez fűzött jogalkotói indokolásból is az állapítható meg, hogy csak THM feltüntetésének hiánya, és nem annak téves volta eredményezett semmisséget. Az uniós jogforrások közül jelentősége van még a fogyasztóvédelmi anyajognak tekinthető 93/13/EGK irányelvnek (a Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, továbbá szűkebben a fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozóan) és a fogyasztóvédelmi jogforrások értelmező gyakorlatának.

Az Európai Unió Bírósága (Bíróság) a THM vonatkozásában adott jogértelmező gyakorlatában arra mutatott rá, hogy a THM meghatározása arra szolgál, hogy a fogyasztó a hitelmegállapodás megkötését megelőzően megfelelő tájékoztatást kapjon, amely alapján össze tudja hasonlítani az alkalmazott mutatókat – akár az Európai Unió egész területén (C‑290/19. sz. RN kontra Home Credit Slovakia a.s. ügyben 2019. december 19‑én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:1130, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), így kerülhet ugyanis abba a helyzetbe, hogy tájékozott döntést tudjon hozni a hitelmegállapodás megkötéséről (C-686/19. sz. SIA “Soho Group” kontra Patērētāju tiesību aizsardzības centrs ügyben 2020. július 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:582, 48. pont). A Bíróság több ügyben hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a kölcsönvevőnek rendelkeznie kell mindazon tényezőkkel, amelyek kötelezettségvállalására hatással lehetnek (C-448/17. sz. EOS KSI Slovensko s.r.o. kontra Ján Danko és Margita Danková ügyben 2018. szeptember 20-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:745, 63. pont, C-348/14. sz. Maria Bucura kontra SC Bancpost SA ügyben 2015. július 9-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2015:447, 57. pont), különösen annak jelentőségét, hogy a hitel összköltségét egy egységes matematikai képlet formájában mutassák be (C-448/17. sz. EOS KSI Slovensko s.r.o. kontra Ján Danko és Margita Danková ügyben 2018. szeptember 20-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:745, 63–68. pontja és rendelkező részének 3) pontja, C-76/10. sz. Pohotovosť s.r.o. kontra Iveta Korčkovská ügyben 2010. november 16-án hozott végzés, ECLI:EU:C:2010:685 68–77. pontja). A C‑76/10. sz. ügyben tett megállapításokból (C-76/10. sz. Pohotovosť s.r.o. kontra Iveta Korčkovská ügyben 2010. november 16-án hozott végzés, ECLI:EU:C:2010:685, 73. pont) az következik, hogy a THM feltüntetését mellőző kölcsönszerződési feltétel esetén kerülhet sor a 93/13 irányelv alapján a feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálatára. A THM fogyasztói hitelekre vonatkozó uniós szabályok által előírt feltüntetésének elmulasztása ugyanis „döntő bizonyíték” abban a tekintetében, hogy a megállapodásnak a hitel összköltségével kapcsolatos feltételei világosak és érthetőek-e.

A Bíróság viszont ettől a helyzettől eltérően látta szükségesnek értékelni azokat a szerződéseket, amelyek tartalmazzák a THM-et. A THM-et feltüntető szerződések esetén azt látta vizsgálhatónak, hogy a THM-ben szereplő feltételek a kereskedelmi gyakorlat tisztességességének megfelelnek-e. Ennek körében valamely kereskedelmi gyakorlat akkor minősül megtévesztőnek, ha valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg (C‑281/12. sz.  Trento Sviluppo srl és Centrale Adriatica Soc. coop. arl kontra Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato ügyben 2013. december 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:859, 33. pont), ilyen helyzet pedig előállhat azzal, ha a fogyasztóval a THM-ről közölt információ nem valós (C‑453/10. sz. Jana Pereničová és Vladislav Perenič kontra SOS financ spol. s r. o. ügyben 2012. március 15‑én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2012:144, 47.pont, és C‑435/11. sz. CHS Tour Services GmbH kontra Team4 Travel GmbH ügyben 2013. szeptember 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:574, 42. pont).

Már a Bíróság által az elemzéshez használt „megtévesztő” megfogalmazásból következik, hogy értelmezése szerint a THM feltüntetése esetén a THM-ben közölt adattartalom megfelelőségének vizsgálata nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó megtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés kategóriájába esik. Még egyértelműbb megfogalmazások található azonban a C‑453/10. sz. és a C‑109/17. sz. ügyekben. Ezekben az ítéletekben a Bíróság kimondta, hogy valamely kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen jellegének megállapítása nem gyakorol közvetlen hatást arra, hogy valamely szerződés a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szempontjából érvényes‑e (C‑453/10. sz. Jana Pereničová és Vladislav Perenič kontra SOS financ spol. s r. o. ügyben 2012. március 15‑én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2012:144, 46. pont, C-109/17. sz. Bankia SA kontra Juan Carlos Mari Merino és társai ügyben 2018. szeptember 19-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:735, 50. pont).

IV.

A jogegységi tanács álláspontja az indítványban meghatározott elvi kérdéssel kapcsolatban a következő:

Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmezésével lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szigorú semmisségi jogkövetkezmény levonására csak akkor van mód, ha a lakossági, fogyasztási kölcsönszerződés egyáltalán nem tartalmazza a THM-et, vagy akkor is, ha az nem a jogszabályok által elvárt módon számított THM-et tartalmazza. Első lépésként az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontjában körülírt semmisségi ok nyelvi-nyelvtani elemzését kell elvégezni, mert a szigorú jogkövetkezmény levonására csak akkor kerülhet sor, ha a semmisség törvényben körülírt feltételei fennállnak,

A törvényszöveg „nem tartalmazza a[…] THM-et” megfogalmazásának szószerinti nyelvtani értelmezésével arra lehet következtetést levonni, hogy az rHpt. semmisségi okként a THM megjelölésének teljes hiányát írja körül. Ez alá nem érthető a jelentéstartalmában lényegesen eltérő helyzet, a THM hibás (téves) megjelölésének esete. Lehetséges olyan nyelvi-nyelvtani megfogalmazás, amivel ez utóbbi eset is a törvényi előfeltétel körébe vonható („nem, vagy nem megfelelően tartalmazza”), amiből a contrario következik, hogy ha nem ilyen megfogalmazású a normaszöveg, akkor a jogalkotói szándék, akarat nem terjedt ki arra, hogy a „nem a jogszabálynak megfelelően” előírt vagy számított THM-hez is semmisségi jogkövetkezményt fűzzön.

Miután a „nem tartalmazza” feltétel nyelvi-nyelvtani szempontból nem azonosítható a „nem megfelelően tartalmazza” megfogalmazással, ezért már ebből következik, hogy a semmisségi jogkövetkezmény jelentéstartalombeli kiterjesztéssel nem vihető át egy olyan jogi helyzetre, amit nem ír elő maga a normaszöveg.

A jelentéstartalombeli kiterjesztésre csak az argumentum a simile logikai elv alkalmazásával juthatunk, ami a konkrét esetben nem indokolt, miután a „nem tartalmazza” és a „nem a jogszabálynak megfelelő (valós) tartalommal tartalmazza” megfogalmazások közötti logikai hasonlóság nem mutatható ki.

A konkrét esetben a kiterjesztő értelmezés sem indokolt. A szakirodalom az interpretatio extensiva alatt általában azt érti, hogy a jogszabály értelmezésének eredményeként, a megállapított értelem szélesebb, mint ami a jogszabály nyelvi értelméből (azaz a szövegéből) következne (Szladits: Magyar Magánjog I. Grill, Budapest 1939. 33.). A jogértelmezés szövegen túli, második lépcsőben használható extenzív módszerének alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a normaszöveg nyitott tényállású, de legalább rugalmas megfogalmazású. A kategorikus jellegű (igen-nem megfogalmazású) normaszöveg esetén – az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja ilyen törvényi tényállást tartalmaz – a kiterjesztő értelmezés lehetősége kizárt.

Megfelelően irányadó erre a kérdésre a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi-Polgári Jogegységi Tanácsa által a közigazgatási határozatok semmisségével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2019. KMPJE jogegységi határozat 1. pontjában tett azon megállapítás is, hogy a semmisségi okok köre jogértelmezéssel nem bővíthető.

Mindezek miatt jogviszonyok ex tunc hatályú felszámolását eredményező súlyos jogkövetkezmény, a semmisség oka kiterjesztő értelmezéssel nem bővíthető. Erre a következtetésre lehet jutni a jogegységesítés eszközeként közzétett PJE indokolásából és – a Kúria a Pfv.VI.20.967/2015/7. számú ítéletében elfoglalt jogi állásponttól eltekintve – a fent ismertetett bírói gyakorlatból [Kúria Gfv.VII.30.057/2018/3. számú ítélete (közzétéve: BH2019.83.), az ezen ítéletben és közzétett BH-ban foglalt jogi álláspontot követő Pfv.I.21.062/2019/14. és Pfv.I.21.564/2018/4. számú ítélete,  Gfv.VII.30.068/2017/8. számú határozata, valamint Gfv.VII.30.851/2016. számú ítélete (közzétéve: BH 2017.343.) és az ezen ítéletben foglalt jogi álláspontot és mindkét BH-ban közzétett eseti döntést is hivatkozó Pfv.I.21.140/2018/4. számú ítélete ] is.

A kiterjesztő értelmezés egyfelől sértené a jogbiztonságból fakadó kiszámítható normatartalom és a jogkövetkezmény kiszámíthatóságának alkotmányos elvét, másfelől nem állna összhangban az Alaptörvény 28. cikkében a jogértelmezésre kötelezően irányadó észszerűség követelményével sem. Ugyancsak a nem kiterjesztő értelmezést támasztják alá a magyar és uniós jogforrások jogalkotói akaratot tükröző indokolásai és a Bíróság fentebb ismertetett, e téren folytatott joggyakorlata is.

Mindezek alapján az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés semmissége akkor állapítható meg, ha az egyáltalán nem tartalmazza a THM-et (valamint az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb – esetleges – költségek meghatározását és összegét). Önmagában az, hogy a THM-nek a kölcsönszerződésben feltüntetett mértéke téves, a szerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét nem eredményezi. A valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem okozza a szerződés semmisségét, ilyenkor egyéb jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor. Ha pedig a feltüntetett THM magasabb a valósnál, nem a fogyasztó, hanem a pénzügyi intézmény kerülhet emiatt hátrányos helyzetbe a más pénzügyi intézmények által tett ajánlatokhoz képest, ez pedig a fogyasztó érdekében előírt jogkövetkezmény levonásának eleve nem lehet a hivatkozási alapja. A THM-et feltüntető szerződések esetén a nem valós, vagy nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően feltüntetett THM vizsgálatára és jogi következményeinek levonása nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó megtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés alapján kerülhet sor.

(kuria-birosag.hu)




Kapcsolódó cikkek