Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mint minden évben, idén is Visegrádon rendezik meg a munkajogászok körében igen nagy népszerűségnek örvendő konferenciát, mely többek között a perbeli bizonyítási teherrel, a munkáltatói felmondással, a személyiségi jogokkal, az érdekvédelemmel, továbbá a kárfelelősséggel foglalkozik, minden meghirdetett témában neves szakemberek részvételével.
Ahogy a XII. Magyar Munkajogi Konferencia címe is jelzi – Az igazság útjai –, a nyitó előadás is az igazságkeresés dilemmáira hívja fel a figyelmet.
Cséffán Józseffel most nem a saját előadásáról beszélgetünk, legyen ez inkább majd októberben meglepetés, hanem az őszi összejövetel témáinak fontosságára, a kulcskérdéseire szeretnénk felhívni az Ügyvédvilág olvasóinak figyelmét.
►A program első napján, éppen az Ön előadása – Az igazságkeresés és a jogértelmezés dilemmái a munkaügyi ítélkezésben – után következik az a szeminárium, melynek témája a perbeli bizonyítási teher.
A perbeli bizonyítási teher fontosságára egy konkrét példa segítségével szeretném felhívni a figyelmet. Néhány hónapja az egyik pedagógus ismerősöm kérdezett arról, hogy az alapítványi iskolájával (a munkáltatójával) szemben miként érvényesítheti a ki nem fizetett munkabér és végkielégítés iránti igényét. Az igényét a munkáltató írásban elismerte, ezért mondtam neki, hogy pofon egyszerű, egy bírósági tárgyaláson elintézhető az ügy. Persze nem így történt. Benyújtotta a keresetét az illetékes munkaügyi bíróságnál, azonban a kereset előterjesztéséig az alapítvány megszüntette, a kormányhivatal jogerős határozatával a nyilvántartásból kivezette az iskolát. Vagyis nincs perelhető munkáltató, az alapítvány felelőssége pedig – szabályozás hiányában – kérdéses. Ha az alapítvány felelőssége megállapítható, vajon a munkaügyi bíróság rendelkezik-e hatáskörrel az ügy elbírálására. A bíróság több tárgyalást tartott, a per még mindig folyamatban van.
►Gondolom, a hétköznapok folyamán több ehhez hasonló eset fordul elő.
Igen, így van. Éppen ezért nagy öröm számomra, hogy a szervezők az októberi munkajogi konferencián napirendre tűzték egy a polgári peres eljárással kapcsolatos kérdés megvitatását. A perbeli bizonyítási kötelezettséggel, bizonyítási teherrel kapcsolatos kérdéskör a peres eljárás egyik központi területe, a gyakorló munkajogászokat is gyakran érinti, a hétköznapok joggyakorlatában mégis sok itt a bizonytalanság, a kétely, olykor a tévhit. A bizonyítási kötelezettségre vonatkozó általános szabályt többnyire mindenki ismeri. A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Kevésbé ismert azonban, hogy a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályokat a Polgári perrendtartás mellett a munkajogi anyagi jogi jogszabályok (pl. az Mt.) is tartalmazhatják. Ha az anyagi jogi szabályok a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket meghatározzák, elsődlegesen nem a Polgári perrendtartás szabályait, hanem az anyagi jogi jogszabályokat – mint speciális szabályokat – kell alkalmazni. A gyakorló jogászok azt is tudják, hogy a bizonyítási terhet meghatározó rendelkezések azt szabályozzák, hogy a per eldöntéséhez szükséges tény bizonyítottságának a hiánya melyik fél hátrányára értékelendő. Kevésbé ismert azonban, hogy a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher a jogalkalmazás során (a döntésnél) végső soron összekapcsolódik, mert a bizonyítási teher megosztása rendszerint a bizonyítási kötelezettség szabályához igazodik. Sok bonyodalmat okoz a gyakorlatban, hogy a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher nem feltétlenül jelentkezik ugyanazon fél oldalán, illetve a bizonyítási teher átfordulhat a törvényes vélelmek és az ideiglenes igazságok esetében.
►Tud erre konkrét példát mondani?
Csak egy vitás kérdést említek ezzel kapcsolatban, amely jól példázza azt is, hogy a gyakorlatban keveredik esetenként a bizonyítási teher és az adatszolgáltatási kötelezettség szabálya is. A munkaviszony munkáltató részéről történő jogellenes megszüntetésével kapcsolatos peres eljárásban, ha a munkavállaló az elmaradt jövedelmét érvényesíti kártérítés jogcímén, az egyik álláspont szerint a munkavállalót terheli annak igazolása, hogy kárenyhítési kötelezettségének eleget tett-e, vagyis felvette-e a kapcsolatot a munkaügyi központtal, keresett-e másik munkáltatónál a munkakörébe tartozó munkát stb.
A másik, véleményem szerint helyes álláspont szerint a munkáltatónak kell bizonyítania (mert az ő érdekében áll, hogy a bíróság valónak fogadja el) azt, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Megjegyzem, más kérdés az, hogy amennyiben a munkáltató indítványozza, a munkavállalót terheli a fentiek tisztázásához szükséges adatoknak a szolgáltatása.
►A konferencia másik központi témája a munkáltatói felmondással, illetve jogkövetkezményeivel kapcsolatos újabb ítélkezési gyakorlat.
Tény, hogy a munkaügyi bíróságok által elbírált ügyek legnagyobb hányada a felmondással és az azonnali hatályú felmondással kapcsolatosak. Ezért a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja a felmondásokkal összefüggő ítélkezési gyakorlatot részletesen megvizsgálta, és összefoglaló jelentését a Kúria honlapján mindenki számára hozzáférhetően közzé tette.
Ugyanakkor a Kúria a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeivel összefoglaló jelentésében nem foglalkozott, egyéb összefoglaló vizsgálati anyag pedig – tudomásom szerint – nem született a 2012-es Mt. alkalmazásával összefüggő ítélkezési gyakorlat elemzésére.
Mindezekre figyelemmel izgalmas, hogy a konferencia előadói a munkáltatói felmondással, illetve jogkövetkezményeivel kapcsolatosan az újabb ítélkezési gyakorlatról milyen tapasztalatokkal, információkkal rendelkeznek, illetve milyen jogalkalmazási kérdéseket vetnek fel.
►Izgalmasnak ígérkezik a munkajog hatályának kereteit feszegető téma, a munkavállalóhoz hasonló személy jogállásának kérdése.
Évtizedek óta megválaszolatlan, de nagyon izgalmas kérdés, hogy a gazdaságilag függő jogviszony egységesen szabályozható-e. Reálisan felmerült annak lehetősége, hogy a 2012-es Mt. hatálya kiterjedjen a munkavállalóhoz hasonló személyre és az őt foglalkoztatóra, vagyis arra a személyi körre, akik között formális munkaszerződés nem jött létre, de egyébként a kapcsolat közöttük a tipikus munkaviszony legfontosabb jegyeit hordozza. Az Mt. 2011. júliusi tervezete még tartalmazta a munkavállalóhoz hasonló személy fogalmát és a jogállásukra vonatkozó szabályokat, de általam pontosan nem ismert okból – talán a Perulli jelentés miatt –, a törvényjavaslatból a szabályozás kimaradt.
A munka törvénykönyve három nyelven |
|---|
|
Már előrendelhető az új Jogtár alatt (uj.jogtar.hu) „A munka törvénykönyve három nyelven” Jogtár-kiegészítés, mely a 2015. március 15-ével hatályos szöveget tartalmazza három nyelven, tükrös szerkezetben, kereshető és váltható nézetben. |
A kérdés változatlanul foglalkoztatja a tudomány képviselőit, és nagy a valószínűsége annak, hogy a gazdálkodó szféra szereplői is örömmel fogadnának egy új, valóban rugalmas munkavégzési, foglalkoztatási formát. Nagy áttörés lenne, ha a hazai szabályozásban az Mt. rendelkezései (pl. a munkaidőre, pihenőidőre, a felmondási védelemre vonatkozó szabályok) alkalmazhatók lennének a munkavállalóhoz hasonló személyekre is.
Ha az Mt. rendelkezései közé akarjuk emelni a gazdaságilag függő munkavégzés eddig nem szabályozott kérdéseit is, a pontos szabályozáshoz nélkülözhetetlen a munkavállalóhoz hasonló személy jogállásával kapcsolatos koncepció továbbfejlesztése.
Izgalommal várom, hogy a tárgykör kiváló ismerője (Gyulavári Tamás) illeti-e a szabályozás korábbi tervezetét kritikával, illetve egyáltalán szükségesnek tartja-e a szabályozást.
►Népszerűnek ígérkezik a személyiségi jogok, illetve a kárfelelősség kérdése.
A szakirodalom a személyiségi jogok egyik legjelentősebb ellentmondásának tekinti, hogy a természeténél fogva a munkavállaló magánszféráját védő személyiségi jogi rendelkezések, amelyek a munkáltatói beavatkozás elleni védelmet igyekeznek megvalósítani, nem létezhetnek törvényi szabályozás, vagyis a privát szférába beavatkozás nélkül. Másképpen fogalmazva, a munkavállaló személyiségi jogait védő szabályozás és a privát szférába történő beavatkozás egyszerre, egyidejűleg – magában a szabályozásban – történik.
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a személyiségi jogok (a privát szféra) védelme tekintetében van egy abszolút határ, amelyen sem az állam, sem a munkáltató, sem más emberek kényszerítő hatalma nem terjedhet túl. Kérdés, hogy a munkaviszonyban hol helyezkedhetnek el ezek a határok, meddig mehet el a munkáltató. Remélem, hogy a konferencia előadói nem maradnak adósok a konkrét válaszokkal!
A személyiségi jogok védelme és a kártérítési felelősség kapcsolatához fűződő érdekesség, hogy a 2013-as Ptk. „az elméleti és dogmatikai tisztánlátás előmozdítása” és a személyiségi jogok hatékonyabb védelme érdekében a sérelemdíjat nem a kártérítési jogban, hanem a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazandó szankciók között helyezte el. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért az elmúlt időszakban a személyiségi jogok megsértésének szankciói és a kártérítési felelősség összefüggései a konferenciák mellőzhetetlen témái lettek és maradtak. A gyakorló jogászok – ügyek, bírói gyakorlat hiányában – az új szabályozási rendszert nehézkesen dolgozzák fel, illetve kétségtelen, hogy a személyiségi jogok megsértésének egyik szankciója továbbra is a kártérítés maradt, a két tárgykör együttes tárgyalása ezért sem mellőzhető.
A személyiségi jogok védelméhez kapcsolódó polgári jogi szabályok a munkajogban is alkalmazandók, illetve az Mt. speciális a polgári jogi szabályozást átfedő, ismétlő, a személyiségi jogokat érintő rendelkezéseket is tartalmaz. A részben újszerű munkajogi és a polgári jogi szabályozás alkalmazása, értelmezése a napi munkaügyi problémák kimeríthetetlen tárházát biztosítja a gyakorló jogászoknak és az elméleti szakemberek számára egyaránt. A konferencia előadóinak helyzete – erre figyelemmel – nem irigylésre méltó, jelentős számú problémát kellene tisztázni jelentős szakirodalmi háttér és bírói joggyakorlat hiányában. Kíváncsi vagyok, hogy e nehéz feladattal, hogy birkóznak meg.
►Érdekes lesz majd a kerekasztal-beszélgetés témája is, mely a munkavállalói érdekvédelem jövőjét érintő kérdéseket veti fel.
Kicsit nyersen kell fogalmaznom. A bírósági peres, illetve peren kívüli eljárások tapasztalatai tükrében úgy tűnik, hogy hatékony munkavállalói érdekvédelem, érdekképviselet hazánkban nincs. A bírói pulpitusról, a tárgyalótermek ablakából a szakszervezetek nem látszanak.
A munkaviszony tartalmának kollektív szerződésen keresztüli kialakításához a 2012-es Mt. eddig sohasem látott lehetőségeket adományozott (adományozott, mert messze nem úgy tűnik, hogy a szakszervezetek kiharcolták volna a szabályozást). Ennek ellenére a perekben a kollektív szerződésen alapuló jogok és kötelezettségek érvényesítésére alig van példa.
Érdeklődve várom erre tekintettel, hogy a munkavállalói érdekvédelem megújulását, megerősödését mitől, hogyan várják a kerekasztal-beszélgetés résztvevői.
Dr. Cséffán József
Kollégiumvezető, munkaügyi bíró az Alföldi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégiumnál. 1985-ben a Szegedi Tudományegyetem ÁJK-n szerzett diplomát, majd a Szegedi Városi Bíróság fogalmazójaként kezdte pályáját. A szakvizsgát 1987-ben tette le, a Szegedi Munkaügyi Bíróság bírája lett 1987 decemberében, 1992-től 2013-ig a Szegedi Munkaügyi Bíróság Elnöke, 1999-től címzetes megyei (törvényszéki) bíró. 2003-ban rövid ideig a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettese. Két cikluson keresztül a törvényszéki bírói tanács tagja, továbbá szintén két cikluson keresztül a Fegyelmi Bíróság elnöke. 2013-ban megkapja a Juhász Andor-díj ezüst fokozatát, 2014-től a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense. Legfontosabb publikációi: A köztisztviselők és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény és magyarázata 2011. Szeged; A munka törvénykönyve és magyarázata, 2014. Szeged; A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és magyarázata, 2014. Szeged.
