Előzetesben marad a lúgos orvos

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Fővárosi Ítélőtábla a megismételt másodfokú eljárásban 2017. augusztus 17-én a vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb az elsőfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta, egyben az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti védői indítványt elutasította -olvasható a birosag.hu-n.

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a 2016. május 4-én kihirdetett, nem jogerős ítéletében Dr. B. K. vádlottat bűnösnek mondta ki maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettében és kifosztás bűntettében, ezért a vádlottat 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 5 évre az orvosi foglalkozástól eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott a volt barátnője testére ismeretlen eredetű lúgot öntött és az eszméletlen állapotban lévő sértettet pokrócba burkolva a díványra fektette. Annak érdekében, hogy cselekményét rablásnak álcázza, magához vette a sértett fiának laptopját, valamint a sértett két mobiltelefonját.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.
 
A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2017. március 10-én ítéletet hirdetett, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlott testi épség elleni cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette, továbbá a vádlott terhére megállapított vagyon elleni erőszakos bűncselekményt okirattal visszaélés vétségének és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is minősítette. Ezt meghaladóan a vádlott bűnösségét magánlaksértés vétségében is megállapította. Szabadságvesztés büntetésének és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt kilenc évre, az orvosi foglalkozástól eltiltást végleges hatályúra súlyosította.

A határozattal szemben az ügyész súlyosításért, míg a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.
 
A nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott előzetes letartóztatására az ügyész indítványt terjesztett elő, mely indítványt az ítélőtábla elutasított. Az ügyész által bejelentett fellebbezés alapján a Kúria 2017. március 28-án rendelte el a vádlott előzetes letartóztatását. 
 
A harmadfokon eljáró Kúria 2017. június 13-án a Fővárosi Ítélőtábla elsőfokú határozatát megváltoztató ítéletét hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Ítélőtáblát új másodfokú eljárásra utasította, egyben a vádlott előzetes letartóztatását a bizonyítás eredményességének veszélyeztetése okán fenntartotta. 
 
A vádlott védője 2017. augusztus 1-jén előterjesztett beadványában a vádlott előzetes letartóztatásának megszüntetését kezdeményezte. Ennek indokaként előadta, hogy az eljárás jelen szakában nincs törvényi lehetőség a bizonyítás eredményességének veszélyeztetése okán a legsúlyosabb kényszerintézkedés fenntartására, valamint, hogy az előzetes letartóztatás törvényben meghatározott további különös feltételei is hiányoznak. 
 
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartására tett indítványát változatlanul fenntartotta. 
 
A Fővárosi Ítélőtábla a megismételt másodfokú eljárásban 2017. augusztus 17-én a vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb az elsőfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta, egyben az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti védői indítványt elutasította.

A végzés indokai szerint a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartása az eljárás jelen szakaszában nem kizárt. Tekintettel arra, hogy a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése következtében az ügy visszakerül a tárgyalás előkészítésének szakaszába és a tárgyalás kitűzését követően – a harmadfokú bíróság által adott iránymutatásnak megfelelően – kiterjedt bizonyítás lefolytatására kerül sor, így megalapozottan tartani lehet attól, hogy szabadlábra kerülése esetén a vádlott a sértett, illetve egyes tanúk befolyásolásával az igen nagy terjedelmű bizonyítást megnehezítené, veszélyeztetné. Az ítélőtábla döntésében hivatkozott továbbá azon egységes bírói gyakorlatra is, mely szerint ha a hatályon kívül helyezett másodfokú határozatban nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartama magas, akkor az semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül. Mindennek következtében az ítélőtábla a vádlott előzetes letartóztatása fenntartásának törvényi feltételei fennálltát megalapozottnak találta.
 
A Fővárosi Ítélőtábla a végzés meghozatalát követően haladéktalanul intézkedett a határozat kézbesítéséről.
 
A végzés ellen az ügyész, a vádlott és a védője fellebbezést jelenthet be, így az nem jogerős. 
(birosag.hu)

---